A tyúk hatalmas csalódottsággal veszi tudomásul, hogy hiába kért a jótündértől szünetmentes tápellátást, nem azt kapott, hanem egy, a számítástechnikában használt, szünetmenetes tápegységet. Mit kezdjen ezzel? Ő egy tyúk. Akkumulátor, FET-ek, vezetékek, kondenzátorok... Még nézni is értelmetlen, nemhogy birtokolni.

Hírek 2050-ből, amikor már harminc éve tart a COVID-19 járvány és egy teljes generáció maszkban nőtt fel:

"Egy szatír a parkban a fix maszk helyett egyetlen mozdulattal eltávolítható maszkot viselt, majd egyetlen mozdulattal eltávolította azt, amint hatvan éven felüli gyalogosok értek a közelébe. Így láthatóvá vált az orra, sőt, néha még a szája is! Ez a szörnyű viselkedés már csak azért is elfogadhatatlan és érthetetlen, mert az obszcén jelenetet harminc év alattiak is láthatták, akik életük során még soha sem látták más ember orrát vagy száját, ezáltal súlyos megrázkódtatáson és lelki traumán estek át. A bestiális bűnelkövetőt az elfogása után az Operatív Törzs napalm általi halálra ítélte. Az elkövető kegyelemért fordult Orbán Viktor királyhoz, aki természetesen elutasította ezt, oszt jónapot."

Az egyik fideszes parlamenti képviselő, aki nem annyira ismert, mert nem igazán van reflektorfényben és nem szokott hozzászólni a parlamenti vitákhoz, kissé össze van zavarodva, mert az a sok maszk, a fáradtság, meg minden megzavarta és amikor felszólal Jakab Péter és azután válaszol Orbán Viktor, összekeveri a két embert: amíg Jakab Péter beszél, elismerően bólogat, néha még be is kiabál, hogy "ott a pont!", majd a végén lelkesen, nagyon elégedett arccal, látványosan, széles karmozdulatokkal, nagyon hangosan, két tenyérrel tapsol. Amikor Orbán Viktor válaszol, akkor viszont arcokat vág, "na, ez sík hülye" kifejezéssel néz körbe, legyint és a végén taps helyett a két tenyerébe temeti az arcát, fejét csóválva, hogy miért ilyen kegyetlen a sors, hogy neki ennyi hülyét végig kell hallgatnia.

Romhányi, a rímhányó  néhány, kevésbé ismert kétsorosa:

Úszik a kecsege,
Hallgatom, hogy recseg-e.

Sokat kér az őzike,
Nem tudom, hogy győzik-e.

Öreg néne őze
A versenyen győz-e?

Rossz szagú a leányom,
Ha szagolom, lehányom.

A kocsma dohányzás nélkül,
Mint a kávé cukor nélkül:
keserű.

Visegrádi bácsi azon gondolkodik, hogy az aranyhal, ha már egyszer bármilyen kívánságát teljesíteni tudja az őt vízbe visszadobó horgásznak, de még olyat is, ami ellentmond a fizika törvényeinek, akkor önmagát miért nem bírja megvédeni a kifogás ellen és hogy lehet az, hogy csak a horgász jóindulatán múlik az élete? Neki, a nagy hatalmú, a korlátlan nagy hatalmú aranyhalnak! Ez csak két esetben lehetséges, - okoskodik Visegrádi bácsi - vagy úgy, hogy az aranyhal hazudik és nem is tud teljesíteni semmilyen kívánságot, vagy úgy, hogy korlátlan hatalma van, de csak a víz alatt. Ott bármire képes, viszont kiragadva a megszokott környezetéből, pont olyan esendő és sérülékeny, mint bárki más. Erről eszébe jut a főnöke, aki a cégnél élet és halál ura, mindenki az ő kedvét lesi, mindenki attól retteg, nehogy aznap rossz hangulata legyen, mert akkor mindenkinek annyi. Mi van, ha a főnöke is olyan, mint a mesebeli aranyhal, akit, ha eltávolítanak a megszokott közegéből, egyből szerencsétlen, senkivé válik? Ezért a főnökét egy cseles, rejtett szerkezettel megfogja és elviszi egy kocsmába, ahol még soha életében nem járt. És igaza lett! A főnök nem főnök többé: meghúzza magát, riadtan, csendben néz körbe-körbe, pislog, behúzza a nyakát és mindenkitől elnézést kér mindenért.

Jelen pillanatban is nagyon sok a bizonytalanság és a kétség ezzel a világméretű járványt okozó vírussal kapcsolatban, ezért a Kultvicc blog szerkesztősége úgy érzi, hogy humor ide vagy oda, ezegyszer komolyan kell venni a dolgokat és minden szempontból teljeskörű és megbízható tájékoztatást kell adni erről a vírusról, mert az tűrhetetlen, hogy vannak, akik kétségbe vonják a vírus puszta létezését is, de a másik véglet is szörnyű, amikor az irreális és folyamatos rettegés miatt az emberek semmit sem mernek tenni, amit korábban még igen és a lakásukba zárkóza várják a halált. Arról nem is szólva, hogy a Kultvicc blog jelenleg (az online fordításoknak köszönhetően) a világon a legolvasottabb médiaóriások között van, ezért nem mindegy, hogyan áll a témához.

A lényeg a következő:

Az Úr megelégelte a buziskodást, az erkölcstelenkedést, ezért a világra bocsájtotta a HIV vírust, ami az Úrnak tetsző, monogám házasságban élőket nem sújtja, míg az előbbieket elég keményen. Hogy jön ez ide és miért fontos ez? Mert az Úr mostanra megelégelte a pedofíliát, ezért egy olyan vírust bocsájtott reánk a COVID-19 képében, amit az áldozati báránykák, azaz a fiatalok, általában tünet nélkül hordoznak és terjesztenek, míg a lator farkasok, azaz a 60 év feletti aberráltak, bizony elkapván tőlük, megdöglendenek bele. Felmerül a kérdés, hogy mi van azokkal, akik a két korosztály közé esnek vagy azokkal, akik annak ellenére sem pedofilok, hogy el mertek múlni 60 évesek? Nos, ezt nevezik járulékos veszteségnek. Az Úr tudja, mit miért csinál, nem kritizálni kell, hanem normálisan élni és akkor nem lesz gond.

A szépirodalom része ez az egyszerű, csupán négy sorból álló vers, amely különösen kifinomult dallamvilággal és tökéletes, A-A-A-A típusú rímképlettel rendelkezik, ezért az egész család kedvenc éneke, mely kortól és nemtől függetlenül, időtlen, örökérvényű alkotás. Példaértékűen mutatja be az önuralmat, a jövőbe vetett hitet, a kis dolgok által érzett örömöt, a beteljesedést, a kiteljesedést, a vihar utáni ragyogást és a mélységből való, töretlen ívű felemelkedést. A fizikai racionalitáson túl, egyfajta euforikus hitet, már-már mennybemenetelt vizionál, azonban mindvégig megtartja bájosan egyszerű és érthető, gyermekdal mivoltát.

Szerettem volna kakálni,
De nem sikerült kakálni.
Holnap majd fogok kakálni
És aztán nem kell kakálni.

Egy férfi olvassa az email címére érkezett Tesco-reklámot:
"Fizessen kevesebbet mindennap!"
Kissé meglepődik, hogy egy áruházlánc ilyen fajta reklámot talált ki, de szót fogad, mivel élete során mindig is törvénykövető és jogkövető magatartást tanúsított, szinte mintaállampolgár volt. Szóval szót fogad és a közelébe sem megy az áruháznak, így minden nap nulla forintot fizet.

Egy ötvenfős cég igazgatója elrendeli, hogy az összes alkalmazott ugyanúgy ülhet a székeken, mint korábban, viszont közlekedniük csakis törpejárásban szabad. Ez értendő a teljes cég területére, azaz a folyosókra, az étkező helyiségekre, a külső parkolóra, az udvarra és a dohányzó helyiségekre is. Elég hülye látványt nyújt a folyosón iratokkal, eszközökkel törpejárásban döcögő és emellett természetesnek tűnő viselkedést magukra erőltető alkalmazottak látványa.

- Amikor a katonatisztnek a főnöke rájön, hogy a tiszt lóg, hogyan utasítja munkavégzésre?
- Hogyan?
- Tessék parancsolni!

A papírboltban két, fából készült sorvezető irigykedve nézi a műanyagból készültet.
- Hát ti meg mit bámultok annyira?! - szól rájuk ingerülten a redisztoll.
- Nem látod? - suttog az egyik - Ő egy mű-sorvezető!

- Mint mond az a rádiós műsorvezető, aki a kollégáival együtt úgy el van hízva, mint az állat, amikor visszatérnek a reklámblokk után?
- Nem tudom. Mit mond?
- Kedves hallgatók, itt vagyunk ismét telten veletek.

Egy férfi egyedül sétálgat a hűvös, ködös erdőben, gondolkozik az élet változatosságán. Egyszer felnéz és legnagyobb döbbenetére egy óriási medvét pillant meg mintegy száz méterre. Igen ám, de a medve is észreveszi, két lábra áll és óriási üvöltést hallat, majd négykézlábra ereszkedve teljes erőből, ordítva, morogva, csattogó fogakkal fut az ember felé. Az ember látja, hogy itt az élete a tét, ahogy csak bír rohan a medve elől, de a medve nagyon gyors, vészesen fogy a távolság. Ekkor az ember egy folyóparthoz ér és mivel nincs más esélye, a hideg vízbe veti magát és úszik befelé, a túlpart irányába. De az a rohadt medve is tud ám úszni, nem is akárhogy, ezért habozás nélkül a vízbe ugrik, folytatva az üldözést. A folyó nem túl széles, az ember eléri a túlpartot és megpillant egy egyenes törzsű fát, ami pont alkalmas a mászásra. Habozás nélkül elindul, mászik felfelé. A medve megáll egy pillanatra, majd elindul ő is felfelé a fán, az ember után. Hiába óriási nagy állat, fürgén mászik a fára, dühödten vicsorog, csattognak az óriási fogai. Az ember - aki természetesen mindvégig üvöltött félelmében - rájön, hogy nincs tovább, nem tud már tovább felfelé mászni és a távolság egyre fogy közöttük. Már-már a mélybe vetné magát, amikor a medve az utolsó három méternél megáll, vár, majd lemászik a fáról és elballag. Az ember el sem hiszi, hogy megmenekült. Még órákig nem mer lejönni a fáról, majd óvatosan lemászik és folyamatosan jobbra-balra-hátrafelé nézegetve rohan hazáig. Másnap délben kap egy rövid levelet a következő szövegel:

"Elnézést a zavarásért.
Maci"

Fellázadnak a betegek, hogy mekkora hülyeség már az, hogy az orvosok nem latinok, ők sem latinok, a személyzet sem latin, mégis latinul vannak írva a receptek, a betegségek, a szervek, de még a rendelők nevei is. Az egyszerű ember belezavarodik, azt sem tudja, hová menjen. Lehet, hogy hagyomány, meg minden, de ideje lenne korszerűsíteni ezt is. A szakemberek tanakodnak, majd belátják, hogy mindez igaz, és megváltoztatják a szakrendelők neveit, egyszerű, mindenki által érthető, magyar szavakra.
Néhány példa:
Urológia - Pöcsészet
Kardiológia - Szívbaj
Audiológia - Süketek
Echocardiographia - Bőrgeciző
Hepatológia - Alkoholisták
Proktológia - Seggbenyúlás
Nőgyógyászat - Pinabaj
Röntgen - HidegrefekveNeMozdulj
MRI - TB-t fizető betegeknek belépni tilos

Bemegy az elektromosan törölhető EPROM a kocsmába, fenyegetően körbenéz és így szól:
- Hé, retkek! A nevem Bond. Winbond.
Az egyik kvarcablakos EPROM odafordul az öreg, OTP EPROM-hoz:
- Ennek meg mi baja van? Mit arcoskodik itt nekünk?
- Hagyd rá - felel az öreg - azt hiszem, FLASH-e van.

A tudósok egy világra kiterjedő, nagyon komoly felmérést végeznek, hogy kiderítsék, mi a legnagyobb előnye, ha valaki férfi, azaz mik azok a dolgok, amiket egy férfi meg tud tenni, míg egy nő hátrányba kerül, ha nő létére megpróbálja azt, amiben a férfiak a legsikeresebbek.
Kiderül, hogy egyetlen ilyen dolog van: ha egy férfi állva pisil a WC-kagylóba és annak az alján vagy az oldalán észrevesz egy kisebb kakafoltot vagy kakapettyet, azt megfelelő célzással és körkörös mozgatással, a pisisugárral le tudja mosni, ami sikerélményt ad a számára, magabiztosságot biztosít egész napra és egyben remek szórakozás. A nők mindebből kimaradnak.

- Tegnap vettem a hentesnél egy nagyon rossz kolbászt.
- És mit csináltál vele?
- Megettem szőröstől bőröstől!

A tanító néni fülébe jut, hogy az egyik kis tanítványának meghalt a nagyapja. Úgy érzi, neki, mint pedagógusnak, szólnia kell néhány vigasztaló szót, ezzel enyhítve a kislány bánatát. Ezért a szünetben odamegy hozzá és így szól:
- Hallottam, kislányom, mi történt szegény nagypapáddal... Ne szomorkodj, gondolj arra, hogy ő most is jól van és a felhőkön ülve néz téged, figyeli, hogy mit mondasz, és annak örülne a legjobban, ha újra vidámnak és nevetősnek látna.
- Ez érdekes, - csodálkozik a kislány - mert nagypapát soha sem érdekelte, hogy mit csinálok vagy mit mondok. Amikor még élt, akkor csak az ablakon kellett volna kinéznie, hogy lásson, mit csinálok egész nap a kertben, de egyszer sem nézett ki, "Szarok én az onokára!" mondta és egész nap csak cigizett és káromkodott, miközben a TV-t nézte.

A legtöbb ember örül, hogy véget vetettek a kötelező maszk viselésnek a vírusjárvány csillapodásakor. Nem így az az idős ember, aki gyakran kijárt a lépcsőházból és mindig maszk volt rajta. Szinte látszik rajta, hogy szomorú. Kérdezik is tőle, hogy: "Pista bácsi, miért szerette annyira hordani a maszkot?"
- Hát csak azért, - feleli az öreg - mert amikor beszállt a liftbe egy diáklány vagy egy középkorú nő, én össze-vissza taperoltam és amikor panaszkodott valakinek, csak annyit tudott mondani személyleírásként, hogy "Egy maszkot viselő ember volt.", ami miatt jól kiröhögték. Hát most ezeknek a szép időknek vége, ezért vagyok én ennyire bánatos.

Mondják egy embernek, hogy azért jó a póker, mert sok pénzt lehet vele nyerni, mert ugye odamegy a sok ember, mindenki visz pénzt, de aki ügyes, az megszerzi a többi ember pénzét és gazdagon tér haza. Mindezt nagyon rövid idő alatt, dolgozni sem kell érte és ráadásul mindenki természetesnek találja, még tisztelik is érte, hogy milyen ügyes. Hű, az ember egyből izgalomba jön, hogy ez kell neki, mutassák meg, hol van az a hely, ahol őt megtanítják pókerezni. Mondják, hogy erre nincs külön hely, de menjen el egy pókerklubba, ott majd mindent megtanulhat. El is megy, de meglepődve látja, hogy a kis helyiség tele van akváriumokkal, amikben rovarok rohangálnak és még a pult mögött álló, szakállas tagnak a szakállában is mozog néhány...
Mert az ember nem tudta, hogy nem ugyanaz, ezért ő a PókKer kisállat és rovar szaküzletbe ment.

Keresik Kötegyáni bácsit, az idős portást. Benéznek a portásfülke ablakán, ott nincs. Azért bekopogtatnak, benyitnak, nincs bent. Megnézik a gyárudvaron. Nincs. Megnézik nem dohányzik-e valahol, elbújva a műhelyben, de nem, ott sincs. Végül már az irodákban is keresik, még az igazgató úr dolgozószobájába is benéznek, de sehol sem találják. Az egész gyár visszhangzik az emberek üvöltözésétől, hogy "Kötegyáni bácsi, merre van, merre tetszik lenni, hahó, Kötegyáni bácsi!", de semmi eredmény. Már-már ott tartanak, hogy bejelentik a rendőrségen, hogy eltűnt egy személy, amikor nyílik a portásfülke ajtaja és kilép rajta Kötegyáni bácsi:
- Ehun vagyok e!

Szakító Furamuki úr a faszomsimai atomerőmű japán igazgatója és Löncshús Csöcse Csüng, a kínai energetikai bizottság főmunkatársnője meghívottként részt vesz a Paks2 néven megvalósult, magyar atomerőmű átadáson, minek utána Furamuki elismerő szavakkal nyilatkozik a magyar technológia kiválóságáról, a precíz munkavégzésről, a hibátlan mesterműről. Mikor egyedül maradnak, a kínai munkatársnő csodálkozva kérdezi, hogy miért mondott ekkora marhaságokat, amikor a munkavégzés minősége csapnivaló, az egész projekt minden része nagyon erősen túlárazott, és mind műszaki, mind társadalmi, mind környezetvédelmi szempontból megbukott, míg papíron minden rendben van, de utólag azt is kétszáz évre titkosították. Furamuki óvatosan körbenéz, majd suttogva mondja:
- Látta ezt a sok tahót? Hát mertem volna mást mondani?! Agyonvertek volna.

Egy ember a liftgombokat a nyelvével nyomta meg, mondta is, hogy ilyen fertőzéses járványveszély idején, én hozzá nem nyúlok kézzel, az már biztos!

- Jó napot kívánok! Bétakarotin bácsit keresem. Itt lakik?
- Igen. Kinn' kapálgat a kert végibe'.
- OK. Köszönöm.
- Hé, várjon, ne menjen oda, mer' nála van a plazma...
DURR!

... - Na, ez se fog már többet türelmetlenkedni! Nem is értem, aki ennyire türelmetlen, az miért jön a NASA... izé, Dunapajtajra?
(Eltévesztette, mert Dunapatajt akart mondani eredetileg is, csak valahogy ez jött a szájára. Ez benne a vicc.)

Orbán Viktor és pár kollégája elmennek egy távoli országba, ahol még csak Magyarországról sem igazán hallottak soha, nem hogy annak a kormányáról, ezért nem kap semmiféle VIP ellátást, kénytelen ugyanúgy kolbászolni a piacon, mint a többi, földi halandó. Már majdnem szomjan hal a negyven fokos hőségben, de mindenütt csak nagyon cukros üdítőket és szörpöket árulnak. Egyszer csak meghallja, hogy az egyik magyar nagyon hangosan kiabál neki:
- Hé! Viktor! Itt van sör is!!!
Nagyon megörül a jó hírnek és szinte futva rohan a sátorba, ahol már néhány kormánytag falfehér arccal áll: hát kiderült, hogy rosszul hallotta, nem azt mondták, hogy "Itt van sör is" hanem azt, hogy "Itt van Soros!" és valóban, Soros György ül a sátorban és egyenesen őket nézi. Ciki.

- Miért vesz a rendszergazda új monitort, a hentes bárdot, a hajléktalan pedig féldecis töményet?
- Nem tudom... Miért?
- Mert jó a felbontása!

Egy ember február végén felhívja a fülészetet, hogy időpontot kérjen a szakrendelésre. A telefon a szokott módon kicseng, majd kurva hangosan (legalább száz decibeles hangnyomással) beleüvölt a fülébe:
- A FÜLÉSZETET TETSZETT HÍVNI! ERRE AZ ÉVRE MÁR NEM TUDUNK IDŐPONTOT ADNI! A JÖVŐ ÉVI IDŐPONTOK LEFOGLALÁSA LEGHAMARABB JÖVŐ ÉV, JANUÁR 15-TŐL LEHETSÉGES! MOST TEGYE LE A TELEFONT, HOGY MÁSOK IS TUDJÁK AZ ÜGYEIKET INTÉZNI ÉS KÖSZÖNJÜK, HOGY AZ ÖSSZEVONT, NEMZETI FÜLÉSZETET HÍVTA! HAJRÁ MAGYARORSZÁG, HAJRÁ MAGYAROK!

- Mit mondott az alsónemű a végbélnyílásnak?
- Mit mondott?
- Luk, én vagyok a gatyád!

Fruzsina nagyon izgul, mert kozmetikusként akar továbbtanulni az ország legnevesebb kozmetikai iskolájában, ahová olyan nagy a túljelentkezés, hogy egy szigorú felvételi vizsgán kell megfelelnie ahhoz, hogy felvételt nyerjen és szeptemberben megkezdhesse a tanulmányait.
Amint belép a hatfős felvételi bizottság elé, a kezébe nyomnak egy A4-es, bélelt borítékot és így szól hozzá a felvételi bizottság elnöke:
- Hölgyem, vegye ki a borítékból a bélést és amilyen gyorsan csak tudja, a két hüvelykujja körmeivel durrantsa szét a légbuborékokat. Aki az időeredménye alapján bekerül az első százba, az nyer felvételt. Egy - kettő - há-rom és rajt, kezdheti!

Egy huszonöt éves csaj piercing-et rakat az orrába, az alsó, középső részbe, ami elválasztja a két orrlyukat. Utazik a metrón, ül az ülésen. Az emberek ránéznek, többször is, mert feltűnő a piercing. Van, akinek tetszik, de a legtöbben arra gondolnak, hogy hülyeség volt, csak elcsúfítja vele önmagát, teljesen felesleges egy ilyen divat. Egyedül egy idős paraszt bácsi az, aki szánakozva nézi és sajnálja. Azt hiszi ugyanis, hogy a lány biztos túrta a földet és azért rakták a karikát az orrába, hogy ne csinálja.

Egy úr vesz az ALDI-ból 750 darab Solo Premium papírzsebkendőt, majd a Tesco-ból 16 narancssárga Zewa WC-papírt. Azután eszébe jut, hogy az illatosított WC-papír nem jó, mert az utóbbi években allergiássá vált rá és ha a WC-n ülve belefújja az orrát, akkor elkezd tüsszenteni és szinte abba sem bírja hagyni. Ezért vesz még 16 darab, sima, illatmentes fehéret is. Nagyon elégedetten sétál hazafelé, erre gondol: "Na, most már lehet taknyolni, lehet szarni tetszés szerint, nem fogunk hiányt szenvedni a törlőpapírokban!" Büszkén lépked, jóleső érzés a számára, hogy már ezt is megengedheti magának.
Igen ám, de két nap múlva jön egy árvíz, méghozzá akkora, hogy pont felér a hatodik emeletig is, ahol ő lakik.

Befolyik a lakásba és a padlószőnyegre tett papírzsebkendő készlet és a WC-papír készlet teljesen szétázik. A WC-papírnak még a gurigája is szétázik, merthogy Aqua Tube. Van ám nagy sírás-rívás!

Egy házaspárnál mindig annyi WC-papír van, hogy tele van velük a fél kamra (ott tárolják ugyanis). Nem csak hogy mindig van náluk WC-papír, hanem ha elmennek hozzájuk a rokonok vagy barátok látogatóba, a házaspár mindig ad nekik egy-két gurigát, a kedvenc kisfiúnak néha hármat is. Úgy hívják őket, hogy "a WC-papíros néni és a WC-papíros bácsi". Pedig ők sem ingyen kapják és nem is ellopják valahonnan, hanem a Tesco-ból veszik, pénzért, mint mindenki más. Mégis osztogatják, mert ilyen jószívűek.

- Te kapcsolatban élsz?
- Igen, én komoly kapcsolatban élek.
- Na, az jó!
- Háát... Néha azért jó lenne nevetni vagy viccelődni is egy kicsit...
- Miért, nem szoktatok?
- Nem hát! Most mondtam, hogy én komoly kapcsolatban élek.

- Mire figyelmezteti látogatóit a Kék Osztriga Bár weboldala?
- Nem tudom, mire?
- A weboldalunkon kukikat használunk.

Cs. bácsi mindig korrekt módon, a mozivetítés előtt legalább 5 perccel korábban megérkezett a moziterembe és állandóan szóvá tette, zavarta, hogy vannak, akik később érkeznek öt-tíz perccel. Az igaz, hogy a film előtt van vagy húsz perc filmajánló és reklám, de akkor is, ha egy film mondjuk 16:00-kor kezdődik, akkor miért kell 16:15-kor bejönni a nézőnek?! Sőt, vannak, akik 25 percet késnek és már megy a főfilm, amikor a helyükre mennek. Ez nagyon felháborította, hogy ilyen öntörvényű, idióta emberekkel van körülvéve.

Legutóbb azonban ő is későn ért oda, mert olyan közlekedési dugó volt, hogy mire eljutott a moziteremhez, már tíz perce ment a film! Korrekt ember lévén inkább be sem ment volna, de látva a téblábolását, mondták neki a jegykezelők, hogy menjen be bátran, ez megszokott dolog itt. Ezért bement. Igen ám, de a látása már nem volt tökéletes, ezért nem látta az üléseken lévő számokat a sötétben, világítani viszont nem akart a telefonjával, hogy ne zavarja a többi embert. Megindult befelé abba a sorba, ahol látni vélt egy üres széket, viszont kiderült, hogy ott is ülnek, mert teltházas volt a mozi és valószínűleg rossz sorba ment be. Ezért elkezdett forgolódni, nézelődni, a helyét keresve. Ezzel viszont még több embert zavart, többen beszóltak, míg végül a hangosbemondó is bemondta:
"Megkérjük a barna kabátos, idős embert, hogy üljön le!"
Mivel már a hallása sem volt tökéletes, úgy értette az "üljön le!" szavakat, hogy "gyújtson rá!". Először azt gondolta, hogy biztos rosszul hallotta vagy nem is neki szólt az utasítás, de amikor megismételték a felszólítást, elővette a cigijét és rágyújtott.

- Mit mond az ember, amikor kilépne a busz ajtón, de a sok köcsög elállja a kijáratot és nem mutatnak szándékot arra, hogy elálljanak az útból?
- Elnézést, leszállnék.
- És mit mond a veréb, amikor fel akar repülni a kerítésre, de a sas olyan büszkén néz előre, hogy észre sem veszi és a veréb nem bír tőle elindulni?
- Lenézést, elszállnék.

Megkérdezik az öreg pásztort, hogy mit csinál, mi a munkája, hogy telik az élete. Az öreg elkezd mesélni:
- Hát nekem nem igazán parancsol senki! Talán a gazda, az parancsolna, de vele nem is szoktam személyesen találkozni. Úgyhogy nekem nem parancsol senki. De én parancsolok: megmondom a birkáknak, hogy mikor van ébredés, mikor van elalvás, merre kell menniük, merre van az arra. Én döntöm el, mikor és hol legelhetnek és hogy meddig. A fű magától nő, de a birkák azt hiszik, hogy tőlem kapják, ezért hálásak, abszolút vezetőnek tekintenek. Nyírom őket rendszeresen, a bundájukért sok pénzt kapok, néha levágok párat, így az ételem is megvan egész évben. Jól megélek a sok birkából. Ha valamelyik birka nem fogad szót és elkóborolna, akkor ráengedem hű szolgálóimat: Bodrit és Kormost, azok harapnak párat és egyből tudja a birka, hol a helye, fut vissza a többihez. Effektíve dolgoznom nem kell semmit, csak a birkákra figyelni egész nap, hogy azt csinálják, amit én akarok és úgy csinálják, ahogy én akarom.

Ezután megkérdezik az egyházban dolgozó lelki pásztort, hogy mit csinál, mi a munkája, hogy telik az élete. így szól:
- Az előttem szóló kolléga már elmondta, ugyanez igaz rám is.

Sajnos nagyon sok viccet nem fejeztek be a kitalálóik és a nyomtatott sajtó felelőtlensége, hogy ezek így, hiányosan, gyakorlatilag poén nélkül megjelenhettek és később ezek elterjedtek az interneten is. Az olvasó pedig egyszerűen nem érti, hogy mi van, azt gondolja, hogy az ő humorérzékével van baj, amikor nem érti a poént, holott azért nem érti, mert nincs mit, az ugyanis lemaradt. Most viszont a Kultvicc blogot olvasó tízezreknek a segítségére sietünk és leírjuk a legismertebb, befejezetlen klasszikus vicceket az eddig lemaradt befejezéssel kiegészítve, zárójelbe téve azt.

Két barátnő, egy barna és egy szőke kimennek a pályaudvarra, kinézik a legszebb vonatot és odamennek a vonatvezetőhöz.
- El tudna vinni engem a Balatonra? - kérdezi a barna a vonatvezetőt.
- Nem, mert ez a vonat Szegedre megy. - feleli a meglepett mozdonyvezető.
- És engem? - kérdezi a szőke.
(- Magát igen. - mondja a mozdonyvezető.
- Jól van, csak induljunk már! - türelmetlenkedik a szőke, miközben a barna arra gondol, hogy "Hát a faszom nem kéne?!", így lebukott volna, hogy női ruhába öltözött férfi, mert hogy az volt, de mivel csak gondolta, így nem történt semmi, megmaradt a kis titka.)

Sajnos nagyon sok viccet nem fejeztek be a kitalálóik és a nyomtatott sajtó felelőtlensége, hogy ezek így, hiányosan, gyakorlatilag poén nélkül megjelenhettek és később ezek elterjedtek az interneten is. Az olvasó pedig egyszerűen nem érti, hogy mi van, azt gondolja, hogy az ő humorérzékével van baj, amikor nem érti a poént, holott azért nem érti, mert nincs mit, az ugyanis lemaradt. Most viszont a Kultvicc blogot olvasó tízezreknek a segítségére sietünk és leírjuk a legismertebb, befejezetlen klasszikus vicceket az eddig lemaradt befejezéssel kiegészítve, zárójelbe téve azt.

Egy ember húz egy kötelet. Arra megy a rendőr és megkérdi:
- Mondja, maga miért húzza azt a kötelet?
- Megpróbáltam tolni, de úgy nem ment, azért húzom. - feleli az ember.
(- Akkor menjen el az ABC-be és hozzál nekem harminc deka gyulait, Csaba! - mondja szemlesütve a rendőr.)

Élt egyszer egy házaspár. Az egyikük mindig dicsért, a másik mindig vigasztalt. Az egyik dicsérte Jézust, a másik vigasztalta az egyiket.

A paradicsomos, betűleveses fazékban élt a betűcsalád. A két nagy "A", vagyis Apa és Anya odafordultak a kis "gy"-hez (a Gyerekhez) és örömmel mondták neki:
- Képzeld, ma eljön hozzánk vendégségbe a nagy "I".

Egy férfitől mindenki tartott, pedig kis, sovány, nyápic ember volt, buta is volt, semmiben sem tűnt ki, de a nagynénje a tanácsnál volt osztályvezető és mindenki attól félt, hogy ha nem megfelelően viselkedik a férfivel, akkor ő szól a nagynénjének, aki jelenti a pártnak és ők csúnyán megjárják. Így aztán mindenki tisztelettel beszélt vele, nevettek a viccein, helyeselték minden szavát. Egyszer csak ennek vége szakadt, mert elterjedt a városban, hogy meghalt a nagynéni, így emberünknek már nincs hatalma. Nosza, a sok, ezidáig elnyomásban élt ember egyszerre bátor lett, keményen megmondták a véleményüket, csendre intették, beszóltak neki, és úgy kezelték, ahogy mindig is kellett volna egy ilyen mitugrálsz, okoskodó, önmagában értéktelen embert. Így telt el három nap, amikor az ember mondta, hogy "Főnök, hazamegyek hamarabb, mert érkezik a nagynéni." A főnök már éppen válaszolt volna, hogy nem mész te sehova, amikor torkán akadt a szó és nyelt egy nagyot. "A nagynéni?" - kérdezte. "Igen, ő." - felelte az ember. "Ezek szerint él??" - sápadt el a főnök. "Él hát. Miért ne élne?" - csodálkozott emez. A főnök egyből mézesmázas lett, elnézést kért az okvetetlenkedésért és mondta, hogy természetes, menjen csak. A többiek hasonlóan tettek: nyitották előtte az ajtót, további szép napot kívántak neki, egymást túllicitálva kedveskedtek vele. Nem tudták, hogy nem a nagynénje érkezik, mert ő valóban meghalt, hanem egy Nagyné nevű, teljesen jelentéktelen nő, az ember pedig csak azért mondta a "ni" szócskát a neve után, mert azt akarta mondani, hogy "Ni, eszembe jutott, hogy ma érkezik Nagyné!", de elrontotta még ezt az egyszerű mondatot is.

Egy pasas bement az utazási irodába és mondta, hogy egy hosszabb hajóúton venne részt, de csak egyedül utazna, nem akar unatkozni, tegyék többágyas szobába. Mondták, hogy természetesen, vannak négyágyas szobák, de előre nem lehet tudni, kik lesznek az utastársak, ez majd menet közben kialakul a jelentkezés alapján. Erre a férfi dühösen, kiabálva tiltakozott, hogy még mit nem, ő nem fog mindenféle szőrös, büdös, idegen pasassal együtt lakni, majd kiválaszt az utaslistából három nőt és azokkal lesz egy szobában a három hetes út alatt! Elvette az adminisztrátortól a jelentkezési lapot és elkezdte nézni a neveket:
- Tessék, ez a három jó is lesz: Hanna, Andy, Rózsi. Vagy velük tesz egy kabinba vagy nagy balhé lesz!
- És ha nekik nem tetszik az ön személye? - kérdezte a megszeppent alkalmazott.
- Olyan nincs! Tessék előre kiosztani, ki hová menjen és ezen ne lehessen változtatni! Érti?! Ne lehessen változtatni! Ha máshogy nem megy, akár zárja ránk az ajtót! - kiabálta vörös fejjel, dühösen az agresszív pasas. Az utazásszervező iroda megfélemlített munkatársa nem mert ellentmondani, ennek köszönhetően a férfi három hétig egy kabinba zárva utazott William Hannával, Andy Vajnával és Demjén Rózsival.

A Mikulás bácsi elindul a friss havon, jókedvűen lélegzi be a harmatos, friss levegőt, talpa alatt ropog a hó és örömteli várakozással várja az éneklő, versmondó gyerekeket, akiket majd finom, zselés szaloncukorral jutalmaz.

Jön is az első gyerek és elkezdi énekelni a Kis Karácsony dallamára:

Kis kanális,
Nagy kanális,
Lesz orál is,
Lesz anál is.

Hű, a Mikulás bácsi nagyon mérges, zselés szaloncukor helyett virgácsot ad.
De már jön is a következő gyerek:

Süss fel Nap,
Fényes Nap,
Kertek alatt a ludaim megbasznak.

A Mikulás bácsi még mérgesebb lesz, neki is virgácsot ad.
A következő gyerek ének helyett így szól a Mikulás bácsihoz:

- Mondd azt, hogy "köcsög"!
- Köcsög. - megy bele a játékba a jó Mikulás bácsi.
- Lekváros a ... a ... a... köcsög. - mondja a megilletődött gyerek.

A Mikulás bácsi értékeli, hogy bár ez a gyerek is egy szemtelen, romlott, kis szarházi, de legalább nem merte kimondani, amit eredetileg akart, hanem az utolsó pillanatban korrigált. Ezért neki ad egy fél zselés szaloncukrot és a másik felét ő maga kapja be. Erre a gyerek anyja elkezd kiabálni:

- Megfogtad a retkes kezeddel, te vén buzeráns! Hogy képzeled ezt?! A Nébih tud erről, hogy ezt szoktad csinálni?! Úgy feljelentelek, hogy életed végéig fizetheted a büntetést vagy a börtönben fogsz megrohadni!

Ez már sok a Mikulás bácsinak, földhöz csapja a puttonyát, átgázol a pocsolyán, felszáll a 7-es buszra és hazamegy.

Sajnos nagyon sok viccet nem fejeztek be a kitalálóik és a nyomtatott sajtó felelőtlensége, hogy ezek így, hiányosan, gyakorlatilag poén nélkül megjelenhettek és később ezek elterjedtek az interneten is. Az olvasó pedig egyszerűen nem érti, hogy mi van, azt gondolja, hogy az ő humorérzékével van baj, amikor nem érti a poént, holott azért nem érti, mert nincs mit, az ugyanis lemaradt. Most viszont a Kultvicc blogot olvasó tízezreknek a segítségére sietünk és leírjuk a legismertebb, befejezetlen klasszikus vicceket az eddig lemaradt befejezéssel kiegészítve, zárójelbe téve azt.

Egy gyerek be akar menni a Keravill szaküzletbe, hogy elemet vegyen a nagyanyja zseblámpájába. A bejárat előtt megállítja a rendőr:
- Hát te, fiam, hová mész?
- Laposelemér'. - feleli a gyerek.
- Nem a nevedet kérdeztem! (Hanem azt, hogy hová mész, mert ha a Keravill üzletbe, akkor vegyél már nekem egy rágógumit, mert engem nem szolgálnak ki.)

A Terminátort, Rambot és Derricket megformáló három ikonikus színészt jutalmul elvitték Magyarországra és abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy a Sugár áruházban vásárolhattak maguknak farmernadrágot.

Arnold Levi's-t választott.
Sylvester Casuccit.
Horst Trappert.

Ödönke úttörő lett és elment egy nyári úttörőtáborba is, ahol többek között a következő nótát tanulta:

Bal lábat a jobb után, balt a jobb után,
Így mennek az úttörők végig az utcán.

Nagyon büszke volt magára, lépdelt az utcán a kis társaival, akik hozzá hasonlóan büszkén, emelt fejjel vonultak és a teljes úton, egész végig a fenti úttörődalt énekelték. Meghallotta ezt Imre bácsi, aki kiállt a ház elé, úgy nézte, mi ez a lárma. Mikor az úttörők odaértek, vele egy vonalba, így szólt hozzájuk:

- Mit zajongtok itt, hülye gyerekek? Felveritek az embert ezzel a hülyeséggel. Azt ne higgyétek már, hogy olyan nagy dolog az, hogy az egyik lábatokat a másik után rakjátok! Nem kell azért óbégatni az egész utcán, mert mindenki más is ugyanígy megy, semmi érdekes nincs benne. A faszára! - fejezte be dühösen a mondanivalóját.

A gyerekek nagyon elszomorodtak, mert belátták, hogy igaza van: semmi különleges nincs bennük, ugyanolyanok, mint azok, akik nem is úttörők, ugyanúgy járnak ők is.

Az adrenalinfüggő extrém sportolók és a milliárdos szülők gyerekei egymást túllicitálva dicsekednek, arcoskodnak, hogy ki milyen kalandban vett már részt élete során. Van, aki a vadvízi evezését meséli el, más a Mount Everest megmászását, megint más a Parkour kalandjait felhőkarcolók tetején, és így tovább. Egyszer csak megfagy a levegő és a húszfős társaság némán, mély tisztelettel néz a bejárat felé: megjött Józsi bácsi, akiről köztudott, hogy olyan kalandokban volt része, amiről a társaság tagjai még csak álmodni sem bírnak. Leül egy asztalhoz. A társaság hangadója fél óra után összeszedi a bátorságát, megszólítja, és megkérdezi, hogy mi volt a legnagyobb, legextrémebb, legemlékezetesebb kalandja élete során. Józsi bácsi gondolkodik egy picit, átpörgeti az agyán az emlékeket, majd így szól:

- Azt gondoljátok, nehéz egyetlen egyet kiemelni a rengeteg kaland közül, amelyikre azt mondhatom, hogy "Na, ez volt a fő, a legmeghatározóbb!" Pedig nem! Mert volt egy, egyetlen egy, ami önmagában többet ért, mint az összes többi, ráadásul öt éven át, minden évben megismételtük.

A társaság kérlelni kezdi, hogy mesélje el. Hatalmas csodálattal és tisztelettel nézik, mert tudják, hogy hamarosan olyat fognak hallani, mint még soha. Józsi bácsi szerényen és halkan, mint ha csak valami egyszerű dologról beszélne, elkezdi a történetet. Az emberek olyan csendben hallgatják, hogy a szúnyogok döngését is lehet hallani:

- Amikor még fiatal voltam, harminc év körüli, volt nekem egy barátom, a Karcsi. Karcsi olyan jóképű volt, mint Jávor Pál! És én ezzel a Karcsival minden évben, öt éven át egyszer, azaz öt alkalommal, minden nyáron, elmentünk a Mokkába és ittunk egy szimpla feketét!

Gojko Mitic észrevesz egy negyvenhét éves fiút, aki keservesen sír a Keravill előtt. Odamegy hozzá, próbálja megvigasztalni:
- Na, na, ennyje na, ugyan, ugyan... Hát te miért itatod az egereket, kisfiam?
- Mert anyukám azt mondta, hogy hozz egy kiló csirkemellfilét.
- Menj el a MADARAS teszkóba! - feleli a szakálla mögül a sztár.

A Tom és Jerry amerikai rajzfilmből a világ minden országában Jerry volt a szimpatikusabb a nézők számára, kivéve Magyarországon. Ennek az oka nem más, mint hogy a magyar nyelvben a "Tom" szóra rengeteg rímelő szót lehet találni/alkotni, például, hogy felakaszTom, leszakíTom, nemTom, stb. míg a Jerry szóra szinte semmit és azt is csak erőlködve, hogy mondjuk Petőfi Sándor: Arany Lacinak című, erőszakos, gyermekmolesztáló versében a

Laci te,
Hallod-e?
Jerryde
Jer, ha mondom,

részlet, de még itt is feltűnik Tom, nem hagyva lehetőséget a kis Jerry kibontakozására:

ronTom-bonTom
Ülj meg itten az ölemben,

Úgyhogy nincs min csodálkozni, hogy Magyarország a történelem során mindig a rossz oldalra állt és mindig megbűnhődött érte, mert egyszerűen ilyen a magyar nyelv.

A két József összefogott, hogy ők, mint a humor állócsillagai, megmutassák a mostani, szedett-vedett, tehetségtelen és senkiházi "humoristáknak", hogy hiába teltek el évtizedek, még mindig ők a legjobbak a humor tündöklő egén. Tanúi lehetnek a párbeszédüknek, annak, miként születik a szórakoztatás csúcsa, a színpadi kabaré:

- Vedd fel a kendőt, te leszel Kató néni, én pedig a kalapot és én leszek a vidéki riporter!
- Egyből dobjuk be az elején a Kató nénis humorbombát? Nem lesz az túl erős kezdet?
- Ami igaz, igaz... Ez már nem is egyszerű bomba lenne, hanem a humor atombombája! Ez lesz a kabaréest legerősebb, legutolsó jelenete, az est megkoronázása!
- Jó, akkor én ülök, kendővel a fejemen, a két tenyeremmel fogom az arcomat és ingatom a fejemet. Te megkérdezed, hogy "Mondja, Kató néni, Kató néninek nem fáj a foga?" én erre azt mondom, hogy "Mit tudom én, hogy fáj-e vagy nem fáj. Hát honnan tudnám én azt?" Erre te azt mondod, hogy "Ne ugrasson már Kató néni, csak tudja, hogy fáj-e a foga vagy nem!" Mire én: "Márpedig én nem tudom, biza!" Mire te: "De hát hogy-hogy nem tudja?" Mire én: "Azért nem tudom, lelkem, mert az én fogam már öt éve a sifonyba van rakva!"
- Há-há-há! Ez az! Nagyon Jó! Nagyon jó! Aztán én szóba hozom, hogy "Hallottam, Kató néni benevezte a tehenét a szépségversenyre." Te mondod, hogy "Bizony! Beneveztem és meg is nyerte!" Én kérdezem, hogy "Az hogy lehet, hogy szép lányok versenyeztek, mégis Kató néni tehene nyert?" Erre mondod, hogy "Azért, mert a zsűri azt mondta, hogy a lányok csak szépek, de a tehenem meg BÚbájos!" Érted? BÚbájos.
- Zseniális! És ehhez mit szólsz: "Képzelje, az uram megfogadta, hogy nem iszik többet kisfröccsöt!" Mire megkérdezed, hogy "És betartotta?" Mondom, hogy "De be ám!" Erre megkérdezed, hogy "És akkor mit iszik?" Én meg mondom, hogy "Nagyfröccsöt!" és jelentőségteljesen belenézek a kamerába. Ha ettől nem lesz orkánszerű röhögés a nézőtéren, akkor semmitől sem!
- Jó, nagyon jó, de ezt már mintha elmondtad volna húsz éve is.
- Igen, de akik azóta születtek, azoknak ez a vicc még új, akik hallották, azoknak pedig azért fog tetszeni, mert már ismerik. Egy jó viccet el lehet adni kétszer is.
- Mi az hogy kétszer!? Akárhányszor! Ami jó, az jó! Eszembe jutott még egy zárópoén, ehhez mit szólsz: mondom, hogy "Elvihetné, Kató néni, a tehenét a moziba..." Kérdezed, hogy "Ugyan már! Hát milyen moziba vigyem én a Riskámat?" Mire én: "Hát kalandfilmre." Te: "Kalandfilmre? Mert sok furcsát hallottam már, de ehhez foghatót soha. Hát milyen film való az én tehenemnek?" Mire én mondom: "Hát a MÚmia!" Érted? MÚmia. Azután, mikor a közönség kiröhögte magát, meghajolunk, hatalmas taps, azután egymást karonfogva énekeljük, hogy:

A kabaré, a kabaré az nagyon jó dolog,
Hogyha kabarét hallok, én rögtön kacagok.

A kabaré, a kabaré az nagyon jó dolog,
Hogyha kabarét hallok, én rögtön kacagok.

Végre itt a Szilveszter és itt a kabaré,
Táncoljunk és tapsoljunk, hollé-hollé-hollé!
Há-há-há, hollé!
Há-há-há, hollé!

Azután bejön két erős testalkatú, visítóan éles hangú, faros, csecses, töltött galamb menyecske, magyar népviseletben, piros csizmában, ők is belénk karolnak és előre-hátra lépkedve, ütemre éneklünk, miközben a közönség vastapsa kíséri a zene ütemét:

A kabaré, a kabaré az nagyon jó dolog,
Hogyha kabarét hallok, én rögtön kacagok.

A kabaré, a kabaré az nagyon jó dolog,
Hogyha kabarét hallok, én rögtön tapsolok.

A kabaré, a kabaré az nagyon jó dolog,
Hogyha kabarét hallok, én rööög-tööön taaap-soooo-looooooook! (hosszan kitartott hang, majd függöny)

Az idős Pista bácsi szomorúan mondja a komájának:
- Eszedbe ne jusson idegen nyelvet tanulni! Nagyon rossz dolog az!
- De hát miért? - kérdezi a másik.
- Azért, mert hatvanöt éves koromig egy szót sem beszéltem semmilyen más nyelven. Azután megtanultam három év alatt minimális szinten angolul. Bementem a postára és érdeklődtem a postás kisasszonyoktól, hogy miként lehet szalonnát füstölni házilag...
- A postán???
- Ott hát. Hallottak azok már mindenféle hírt. Na, erre azt mondja az egyik kisasszony, hogy nem tudom én azt, Pista bátyám, de nézze meg a Youtube-on. Én nem tudtam, mi az, de a nyelvtudásomnak köszönhetően lefordítottam, hogy a te csöveden. Csodálkoztam is, hogy honnan tudná az a szalonnafüstölést, hittem is, meg nem is, de elővettem a faszomat és néztem, néztem, de nem láttam azon se szalonnát, se füstöt. Erre odatartottam az egyik postáskisasszony szeme elé, hogy nézze már meg, neki jó a szeme, mert én ugyan semmit se látok. Erre felkelt a székből Katika, tudod, az a százötven kilós dromedár nő a postán, aztán úgy meglendítette a lábát és úgy alám rúgott, hogy a mentő vitt el! Ezért mondom én neked, ne akard érteni más népek beszédét, mert abból még soha, semmi jó nem származott!

- Miért nézik a varjak a strandon a bikinis nőket?
- Nem tudom.
- Mert arra kíváncsiak, melyik a legdögösebb.

Piszka bácsi rántottát eszik a feleségével. Piszka bácsi öt tojásból kért rántottát, míg a felesége csak egyetlen tojásból készített magának egy tükörtojást. Amint a feleség végez az egy tükörtojással, vágyakozva néz a férje tányérjára. A férj pedig pont arra gondolt, hogy elég lett volna neki négy tojás, ezért így szól:
- Nekem, lehet, hogy elég lesz négy tojás, ezért nyugodtan vegyél belőle.
A feleség a férj tányérja felé nyúl a villájával, de Piszka bácsi rácsap a kezére:
- Nem azt mondtam, hogy elveheted, hanem azt, hogy vegyél belőle. Kettőszáz forint plusz huszonhét százalék ÁFA per tojás!

Egy embernek őszülni kezd a haja, holott fél éve még olyan fekete volt, mint a sötét éjszaka. Ez önmagában még nem lenne baj, de mivel ez a férfi regisztrálva van egy társkereső oldalon, gondban van, hogy mit írjon be a "Hajszíne:" mezőbe, mert eddig ott az szerepelt, hogy fekete, de ez mára már egyértelműen nem igaz és azt fogják mondani a randipartner hölgyek, hogy "ha már az első randi ilyen hazugsággal indul, akkor mi lesz később" vagy hogy "még hogy fekete, na húzzál innen, vén buzeráns" - ki ki a vérmérséklete szerint. Azt viszont nem akarja beírni, hogy "ősz", mert az nagyon rosszul hangzik, kapásból elriasztana egy csomó, potenciális érdeklődőt. Mivel nagyon korrekt, szavahihető ember, végül így módosítja az adatlapját:
"Hajszíne: cirmos"

Az egyik kollégája panaszkodik Róbert bácsinak, hogy a Coca Cola hizlal, ezért csak cukormenteset iszik. Igen ám, de a Zero kólában háromszor annyi a koffein, mint a Light kólában, ezért, ha a Zero kólát issza, másfél litertől úgy felmegy a vérnyomása, hogy úgy érzi, nem marad meg. Mostanában viszont nem nagyon lehet Light kólát kapni, valamiért mindenütt csak a Zero kapható. Róbert bácsi azt tanácsolja a kollégájának, hogy igyon koffeinmentes kólát. Igen ám, de az meg fekete színű víz aromával, semmi több. Hát ha zavar az aroma, hogy tele van mesterséges anyagokkal, akkor vegyél koffein- és aromamentes kólát! - tanácsolja Róbert bácsi. A kolléga így is tesz, de egy idő után rájön, hogy ez meg tulajdonképpen egy nagyon nagyon drága víz. Ezért vesz inkább egy nagy zacskónyi, fekete gombfesték korongot a játékboltból, egyet kettétör, és mint egy pezsgőtablettát, beledobja egy üveg vízbe, ennek hatására az a kólához hasonlóan fekete lesz. Ideális megoldás! Mindenki boldog, mindenki örül!

A telefonok fejlődése (történeti áttekintés):

2019: A telefonok előlapján, felül, úgynevezett sziget található, ahol a fényképezőgép lencséje, világító fényforrás, stb. elhelyezhető.

2020: A szigetek megszűnnek, a teljes telefon előlapja a kijelzőből áll, a kamera, ujjlenyomat olvasó mögé van elrejtve.

2021: A telefonok lekerekített oldalán is van kijelző, ami virtuális gombokat és egyéb kezelőszerveket tartalmaz.

2022: Megjelennek az úgynevezett FP azaz Full Picture telefonok, amelyeknek a hátoldala is kijelző.

2023: A telefonok újra vastagabbak, pont azért, hogy az oldallapokon is nagyobb lehessen a képfelület.

2024: A telefonok kocka alakúak, mind a hat oldalukon egyenértékű, egyforma kijelzővel.

2025: Mivel az előző évi modellek nehezen tehetők zsebre, ezért a sarkokat lekerekítik.

2026: A telefon tökéletes gömb, a felszínén összefüggő gömbkijelzővel.

2027: Mivel a gömb alakú telefont könnyű elejteni, két mélyedést alakítanak ki benne, amit bowling-golyóhoz hasonlóan, két ujj bedugásával lehet hordozni.

2028: Az egyszerűsítés jegyében - mivel a két ujjas tartás lassítja a pötyögési sebességet - csak egyetlen lyukat tartalmaz a telefon, így az tartófára, fogasra, vagy a perverzek örömére péniszre húzható és így tíz ujjal lehet gépelni.

2029: A könnyebb tisztíthatóság érdekében a lyuk átmenő furattá változik, de természetesen nem csak a gömbfelületen, hanem a lyuk henger belső felületén is kijelző található.

2030: Hatalmas siker a lyukba épített, hagyományos, optikai távcső, a karácsonyi ajándékok 99 százaléka ilyen binoculars globe típusú telefonkészülék.

2031: Amilyen hirtelen megjelent a binoculars globe, ugyanolyan hamar lecseng az őrület és már cikinek találják az egészet, ezért a kereslet nullára esik, több gyár csődöt jelent. Próbálkoznak még földgömb vagy jojó kivitellel is, de ezzel sem tudják megmenteni az iparágat.

2032: Megjelennek azok a telefonformák, amelyek a 2010-es években voltak: egyetlen kijelző az előlapon és kb.1 cm széles keret körülötte. Így mindazok is örülhetnek, akik utálták az elmúlt évtized telefonjait, mert egyszerűen nem lehetett úgy megfogni és tartani, hogy véletlenül ne nyomódjon meg rajta valami ikon.

2033: A piacvezető Lee Chuan LTD azon gondolkodik, hogy mi lenne, ha a kijelző jobban kiérne a telefon szélére, azaz részben vagy egészben elmaradna az aktív felületet csökkentő keret.

2034: Bekövetkezik a világvége, de nem olyan, hogy folytatódik minden tovább, hanem az a kőkemény fajta: az egész univerzum megsemmisül egy nanosecundum (a másodperc egymilliárdod része) alatt. Jó hír, hogy senkiben sem tudatosul a világ pusztulása, a rossz pedig, hogy ezáltal a telefonok evolúciója is véget ér és soha sem derül ki, milyen is egy minden szempontból kiforrott készülék.

Csaba bácsi hülyeségnek tartja, hogy az élelmiszereken fel van tüntetve a kcal tápérték mellett a kJ tápérték is, holott a kettő között lineáris az összefüggés, azaz egyetlen szorzókonstanssal átszámítható az egyikből a másikba az érték, azaz semmiféle többletinformációt nem hordoz a kJ (kiló Joule), viszont zavaró, mert feleslegesen sok szám van az élelmiszeren. Akit nem érdekel az étel tápértéke, az úgysem nézi, akit viszont érdekel, mert mondjuk kalóriaszámlálásos diétát tart, annak számára csak zavaró a kJ-ban megadott érték, mert minden ember úgyis csak a kcal értékeket nézi. Akkor meg miért írják rá a kJ értéket, amikor senkinek sincs rá szüksége és mindenkit zavar?! Tele van az élet ilyen felesleges, értelmetlen hülyeségekkel!

Ezért Csaba bácsi bemegy a boltba és széttépi a csomagolást. Nem egyet, hanem tízes nagyságrendben! A vásárlók döbbenten és elítélő tekintettel nézik, de senki sem mer szólni, mert Csaba bácsi nem kispályás, ekkor odalép a helyi biztonsági őr: Jean-Claude Van Damme és fenyegetően többször a levegőbe rúg. Csaba bácsi meglepődik, hogy mit keres a helyi boltban a neves akciósztár, de nem ijed meg, mert tudja, hogy JKVD csakis és kizárólag jobb lábbal bír rúgni, ezért odalép JKVD bal oldalára és nyom neki egy sallert és egy tockost, amit ő nem bír védeni és ellentámadni sem. JKVD elpityeredik és elfut, ki az üzletből, keresztül a parkolón. Csaba bácsi folytathatja a zacskók tépkedését.

(Aki nem hiszi el a viccben leírt tényt, nézzen meg pár JKVD filmet vagy bemutatót és majd rájön.)

Szabolcs azt mondja, hogy "anyaglista", de Szabolcs süket, mint az állat, ezért úgy érti, hogy "Agyag Pista"!

Egy DOC fájl be akar menni a könyvtárba. Elindul befelé, már több bájtja is bent van, amikor meglát valamit, sarkon fordul és ugyanazzal a lendülettel megy kifelé. Tudjátok miért? Nem tudjátok? Hát azért, mert a könyvtárban megpillantotta az EXE-t.