Egy lagzin az éjszaka közepén már mindenki sakálkészen van. Dülöngélnek, belehánynak a söröskorsókba és elrejtik a függöny mögé, WC-nek nézik a szekrényt, majd elfelejtik visszarakni a péniszüket a nadrágjukba stb.

Imre bácsi a mulatság alatt végig becsületesen ellátta a vőfélyi teendőket, ám mostanra már ő is jelentősen lealjasodott. A többiek ugratják:

– Na, Imre bá', mondjon má' egy pohárköszöntőt!

Imre bácsit még ilyen állapotában is hajtja a kötelességtudat. Kimászik az asztal alól, újszülött kisborjú módjára feltápászkodik, az egyik kezével valamelyest stabilizálja magát az asztalnál, a másikban pedig egy poharat lóbál:

– Höööööee, böböbö! Brouááááá, hö! Szia, pohár.

Lezajlott Magyarország történelmének egyik legfontosabb népszavazása. A részvétel elsöprő volt, hiszen minden állampolgár számára húsbavágó témáról volt szó. A nép bölcs döntést hozott, 99,9%-ban minden kérdésre IGEN válaszok érkeztek:

1. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül kultvicceket bemutató foglalkozást tartsanak?

2. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára kultvicceket népszerűsítsenek?

3. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló kultvicc médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be?

4. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek kultvicc médiatartalmakat jelenítsenek meg?

Az egytized százalékos eltérést az okozta, hogy páran nem olvasták végig rendesen a kérdéseket.

Egy külföldön élő hazánkfia azt olvassa az interneten, hogy Magyarországon rengeteg ember követ el öngyilkosságot. Kíváncsi lesz, vajon ez igaz-e, ezért ellátogat a fővárosba. Épp a Szabadság hídon próbál átsétálni, ahol azt látja, hogy fent az egyik madár tetején áll egy ember, lent pedig hatalmas tömeg skandálja: „Ugorj már! Ugorj már a gecibe, bazdmeg!” Van, aki még a Rammstein együttes ikonikus Spring-című számát is lejátssza egy kazettás magnóról. Mint tudjuk, a dal címe – mivel németül van – nem tavaszt jelent (és nem is rugót), hanem azt, hogy „ugorj”. Emberünk nyugtázza is magában, hogy a cikk nem hazudott és nem is tévedett.

 – De borzasztó ez a tömeg, alig kapok levegőt! És még az ülőhelyekhez se férek oda! – méltatlankodik az öreg néni a zsúfolt buszon. Valójában azonban esze ágában sincs leülni, mert a tömegben állva odadörgölőzhet a fiúk sliccéhez, és kiszagolhatja a hónaljukból a tesztoszteront, ahogy kapaszkodnak.

Egy férfi vásárolt az élelmiszerboltban egy doboz Meggle márkájú tejet. Otthon, amikor kibontotta, meglepődve látta, hogy belepetéztek a kukacok. Vissza is vitte az üzletbe, és az eladó nagyon meglepődött.

– Mi a kedvenc ételed, Lajoska? – kérdezi Lajoskát a nagymamája.
– A rántotta! – feleli Lajoska. A nagymamája ki is süt neki két tojást vacsorára. Lajoska azonban csak fanyalogva turkál az ételben. Kiderült, hogy otthon az anyukája a betűtésztából kiválogatja az „A” betűket, bepanírozza, és olajban kisüti. Lajoska ilyen rántottára gondolt.

A femináci Fräuleint szerfölött bosszantja, hogy a magyar költészet nagyjainak műveiben mennyire hemzseg a szexizmus. Itt van például Arany János Zách Klára című verse:

„Királyasszony kertje
Kivirult hajnalra:
Fehér rózsa, piros rózsa...
Szőke, leány, barna.”

A költő itt puszta árucikké redukálja az ifjú hölgyeket, mintha csak egy virágboltban válogatnánk. Márpedig a nőknek is joguk van szekszpozitívnak lenni, becsmérlően mustrálgatni a fiúkat, vagy épp elégedetten cöcögni. Ezért megcsinálja a saját, feminista változatát:

„Királyasszony kertje
Kivirult hajnalra:
Sárga répa, fehér répa,
Szőke legény, barna.”

Nagyon elégedett vele, ezért, miközben a városban a feminista főhadiszállás felé tart, végig a férfiakat bámulja, és ha valamelyiken megakad a szeme, így szól:

„Királyasszony, néném,
Az egekre kérném:
Azt a répát, marharépát
Haj, de bekapnám én!”

Egészen addig, amíg egy jóérzésű fiatalembernek meg nem esik rajta a szíve, és tényleg elő nem veszi neki a villamoson a péniszét. A femináci Fräulein erre persze egyből pofán veri, a következő megállónál pedig leugrik a villamosról és elszalad, ezt üvöltözve: „Mítú hesteg! Mítú hesteg!”

A femináci Fräuleint szerfölött bosszantja, hogy a magyar költészet nagyjainak műveiben mennyire hemzseg a szexizmus. Itt van például József Attila Tudod, hogy nincs bocsánat című verse:

„Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.”

A költő már az első versszakban a férfiakra korlátozza az olvasók körét. Hiszen mit kezdjen ezzel egy nő, ha olvassa? Nyújtson be nemváltoztatási kérelmet? Ezért megcsinálja a saját, feminista változatát:

„Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: néni.
A fütyi nő utánad.”

Nagyon elégedett vele, ezért végig ezt szavalja, miközben a városban a feminista főhadiszállás felé tart. Egészen addig, amíg egy jóérzésű, költészetet kedvelő ember pofán nem veri.

Bár a Kultvicc-oldal csak bő 10 éve létezik, azt kevesen tudják, hogy a kultviccírás szokása egyidős az emberiséggel. A leghíresebb ilyen fennmaradt gyűjtemény az, amit ma Bibliaként ismerünk. Valami furcsa okból sokan szentírásnak veszik az abban leírtakat, pedig voltaképpen az is csak egy korabeli kultvicc-enciklopédia. Csak mivel akkor még teljesen más volt az emberek élete, gondolkodásmódja, másfajta problémák foglalkoztatták őket stb., a humoruk is merőben eltérő volt, és a későbbi korok emberének ez már nem jött át.

Egy férfi a munkahelyén rendszeresen felmegy a kultvicc.blog.hu-ra. Persze ilyenkor nem tudja önfeledten átadni magát a magas színvonalú humor élvezetének, mert a főnöke rendszeresen elhalad a háta mögött. Az oldal üzemeltetői tisztában vannak a problémával, ezért felszerelik az oldalt egy „főnök” gombbal, melyre kattintva az oldal átvált pornóra. Így a főnök is megnyugodhat, mert azt látja, hogy minden kolléga egyforma hatékonysággal végzi a munkáját.

- Mit tesz a meleg férfi, ha közkedvelt szeretne lenni a bárban?
- ?
- Segget csinál a szájából.

- Az anyag nagyon bizalmas, ezért csakis egyetlen számítógépen tároljuk, azon, amin ön jelenleg éppen szerkeszti a fájlt, Kincses néni. - mondja az igazgató a legmegbízhatóbb beosztottjának - Ezért arra kérem, hogy öt percenként használja a mentés gombot és majd a munka végén, mielőtt hazamenne, feltétlenül kattintson a biztonsági mentés gombra, hogy az anyag tárolódjon a felhőben is, ahol már biztonságban tudhatjuk.

Másnap az igazgató falfehérre vált arccal áll, mert a nagyon fontos és nagyon bizalmas anyag egyszerűen eltűnt. Kiderült, hogy Kincses néninek a nagyapja huszár volt, és emiatt Kincses néni egészen másként értelmezte a "mentés gomb" szót és nyomkodta ő szorgalmasan a zsebében lévő gombot és a végén a tartalék gombot is, amik még a nagyapja mentéjéről lettek levágva, mielőtt az öreg nekiadta.

A legtöbb ember nem tudja, mit jelentenek azok a rövidítések (mozaikszavak), amikkel a képlejátszó készülékeket szokták jellemezni. Ebben segít ez a rövid kis tananyag. És egyáltalán: miért rövidítik ezeket, ahelyett, hogy rendesen kiírnák? Erre egyszerű a magyarázat: azért, mert csúnya szavak. Sajnos a szabványokat kitaláló emberek már csak ilyen mocskosszájúak, de ezt is elnézték nekik, mert nagyon okosak. (Mint Tarlós vagy Bayer.) Lássuk akkor, mik is ezek:

Full HD: Fullos, Hájas Disznó. (Azaz nagy, de lassú és lomha, nem túl szép ránézni.)
HDR: Háááá, De Retek! (Ilyet ne vegyen senki, mert szar. Mondjuk ez nem is felbontás, hanem minőségjelző, így egy kicsit kilóg a sorból.)
UHD: UHhhh... Dugnám! (Ez a legjobb minőségű.)
4k és 8k: egyszerűen a TV súlyára utal: a kisebb az 4 kg, a nagyobb 8 kg.

Illetve a régebbi videófelbontások:

HD: Há Dikk! (Amikor megjelent, meglepődtek rajta, mennyire újszerű.)
VGA: Veres (vagy Véres?) Geci Anyádba (Ezen a kijelzőn a nagy fényerő mellett a vörös színkomponens zavaróan erős, innen a tréfás elnevezés.)
CGA: Ugyanaz, mint az előző, itt a C betű jelentése: Cica. (Ezek a monitorok még nagyfeszültségű katódsugárcsővel működtek és a nagyfeszültségű transzformátor úgy magához vonzotta a port, hogy az évek után egy fekete cicához hasonlított.)

- Hogy lehet megjegyezni annak a szónak az írási módját, hogy laparoszkóp? Mert lehetne laporoszkóp is vagy lapartoszkóp vagy lapariszkóp vagy lap-periszkóp, nem?
- Volt két áruház egymás mellett, mind a kettő coop áruház volt. Az egyiknek szép, cseréptetős fedele volt, a másiknak lapos, vasbeton teteje. A cseréptetősben friss és jó minőségű áruk voltak, a betontetősben nem. A cseréptetősben kedvesek és barátságosak voltak az eladók, a betontetősben gorombák és bunkók. Mindennek a tetejébe a betontetős coop-ban minden drágább volt. Ezután, ha valaki, idegen, megkérdezte, melyik coop-ba érdemes bemenni és melyiket érdemes elkerülni, én mindig azt mondtam: a tetőt nézd: cserép a jó coop és lap a rossz coop. Érted: lap-a-rossz-kóp azaz laparoszkóp. Ugyanígy kell ejteni azt is, amit kérdeztél az elején.

- Tisztelt tanár úr, professzor úr! - kérdezi a riporter a világhírű sebészt - Mi az oka, hogy ön, aki a legbonyolultabb és legnagyobb operációkat is sikerrel végezte el, sőt, azokat is, amiket mások reménytelenek ítéltek volna, nos, mi az oka, hogy ön soha sem végzett laparoszkópos műtétet?
- Ennek egyszerű az oka: én egy régi vágású sebész vagyok. Érti: régi VÁGÁSÚ sebész és nem régi LYUKASZTÁSÚ sebész.

- Csirkemellfilét kérek! - mondja a dagi nő a baromfihús pult előtt.
- Hányat? - kérdezi az eladó.
- Hatot. - mondja a nő, miközben a szemüvegét feljebb tolja az orrnyergén.

Erre a faszi elővesz hat csirkemell CSONTOT, HÚS NÉLKÜL és becsomagolja, majd így szól a megdöbbent fejjel néző nőhöz:
- Dagi nőnek ez jár: nem a csont került eltávolításra, hanem a hús. További szép napot kívánok!

– Egy kakajós csigát kéjek szépen! – selypegi a még mindig fogatlan, másodikos Julcsika az iskolai büfében. Nem kis meglepetésére a finom péksütemény helyett egy csillogó, villogó, RGB LED-ekkel gazdagon ékesített, mindenféle tanúsítványokkal- és szponzor cégek logóival teleragasztott, részben giccses, részben futurisztikus, csiga alakú berendezést kap, ami így szól hozzá a hangszórójából: „Önnek valószínűleg egy napon belül, de legkésőbb öt napon belül lesz széklete. Ez a jóslattevő készülék vissza nem térítendő, uniós forrásból, 574 millió forint felhasználásával, a Mészáros Informatika ZRT-ben készült. Hajrá Magyarország, csak előre, sosem hátra!”

Julcsika csak néz maga elé szomorúan, hogy hová süllyedt a színvonal egyetlen év alatt. "Ezek a fiatal, demokrata, keresztények csak tönkrevágnak mindent" - állapítja meg magában a kicsi lány.

– Egy kakajós csigát kéjek szépen! – selypegi a fogatlan, elsős Julcsika az iskolai büfében. Nem kis meglepetésére a finom péksütemény helyett egy éti csigát kap, aki így szól hozzá: „Önnek pontban 10:52-kor lesz széklete.”

Így is lett, Julcsika 10:52-kor szaladt is a WC-re. Kakaós csiga helyett ugyanis ténylegesen egy kakajós csigát kapott, amelyik megjósolja, hogy a gazdája mikor fog kakálni.

– Miért a mínusz 7 a legjobb gyógyszer?
– Mert egyből nyolc.

Kevesen tudják, hogy a hárshegyi OPNI-t eredetileg nem megszüntetni akarták, csak áthelyezni Szegedre. Többmilliárdos beruházás keretében már el is készült az új ingatlan, már az összes ápoltnak megvolt az új szobája, és csak a szalagot kellett átvágni. Az ünnepélyes megnyitón a polgármester beszédet mondott:

– Nagy örömömre szolgál, hogy az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetnek ezentúl szeretett városunk ad otthont. Remélem, mindenki hamar hozzászokik a változáshoz, hogy az intézmény neve mostantól Szegedi Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, röviden…
(itt habzani kezd a szája, letépi a ruháit, és az ollóval, amivel eredetileg a szalagot kellett volna átvágni, artikulálatlan üvöltések közepette vagdosni kezdi a péniszét. Meg is hiúsult az átadás, az ápoltakat pedig szélnek eresztették a szélrózsa minden irányába).

Egy nő internetes társkereső oldalon keres párt magának. A profiloldalán meg kell adni, mi a legfontosabb számára egy férfiban. Erre azt írja, számára az a legfontosabb, hogy egy férfi legyen ápolt. Másnap már kap is egy üzenetet egy szimpatikus egyéntől, és meg is beszélnek egy randit egy belvárosi kávézóba. Mindketten időben érkeznek, és a pincér hamar ki is hozza nekik a kávét. Erre a férfi magára borítja az egészet, letépi a ruháit, összetöri a kávéscsészét, és artikulálatlan üvöltések közepette vagdosni kezdi vele a péniszét. Pedig ő nem hazudott, tényleg ápolt volt, csak a pszichiátriai intézetben.

Március utolsó hétvégéje van, amikor szombatról vasárnapra virradó éjjel 2-ről 3-ra kell előretekerni az órát.

– Gyerekek, menjetek lefeküdni, mert éjjel elvész egy óra, egy órával kevesebbet tudtok csak aludni – mondja este az anyuka Juditkának és Zoárdkának.

Zoárdka visszaemlékszik 5 hónappal korábbra, a téli időszámításra való átállásra, amikor is édesanyjuk ugyanúgy korábban küldte el őket lefeküdni, holott akkor pont ellenkező irányba kellett tekerni az órát. Mélyen zavarba ejti Zoárdkát, hogy a kétfajta érvelés elvileg nem lehetne egyszerre igaz, és mégis. Végül arra jut, hogy az emberek torkán bármit, és annak az ellenkezőjét is le lehet nyomni, csak kellően jó beszélőke kell hozzá. Sőt, nincs is abszolút igazság. Nincs abszolút jó és rossz. Az erkölcs úgy alakítható, mint a színes gyurmák az oviban. Nagykorában ügyvéd lesz, aki a szavakat szükség szerint csavarja, és az édesanyja igazságtalan bánásmódja (meg a nővére, aki a ribanc életet választotta a családja helyett, ahol mindene megvolt) miatt érzett nőgyűlöletét abban éli ki, hogy elintézi, hogy a lúgos orvoshoz hasonlókat lehetőleg felmentsék, vagy a minimális kiszabható büntetési tételt kapják.

Október utolsó vasárnapja van, amikor szombatról vasárnapra virradó éjjel 3-ról 2-re tekerték vissza az órát.

– Gyerekek, menjetek lefeküdni, mert igazából már egy órával előrébb járunk, csak a szervezetetek még nem állt át, és holnap álmosak lesztek, amikor suliba meg oviba kell menni – mondja este az anyuka Juditkának és Zoárdkának.

Juditka visszaemlékszik 7 hónappal korábbra, a nyári időszámításra való átállásra, amikor is édesanyjuk ugyanúgy korábban küldte el őket lefeküdni, holott akkor pont ellenkező irányba kellett tekerni az órát. Mélyen zavarba ejti Juditkát, hogy a kétfajta érvelés elvileg nem lehetne egyszerre igaz, és mégis. Végül arra jut, hogy a dolog lényege, hogy édesanyjuk örül minden egyes percnek, amit ivadékai nélkül tölthet. Juditka hétfőn már nem megy haza az iskolából, hanem az utcán éli tovább az életét, drogos prostituált lesz, majd fiatalon elhalálozik AIDS-ben.

Az óvónéni a thaiföldi nyaralás után először lép be a munkahelyére. Pistike meglepetten felkiált:
– Nahát, milyen szép négerbarnának tetszik lenni az óvónéninek!
– Jaj, Pistike, ezt a szót nem szabad használni – helyesbít pironkodva az óvónéni – A helyes kifejezés a fekáliabarna.

Egy fiatalember már 15 éve együtt van Nagy Kittivel, az első szerelmével. Kapcsolatuk jónak mondható, ám a fiú egyre gyakrabban elmereng azon, hogy annyiféle lány van, ő meg még csak ezzel az eggyel volt, és lehet, hogy sose fogja megtudni, milyen lehet egy másmilyen lánnyal. Ezért szakít Kittivel és elhatározza, hogy keres egy olyan lányt, aki teljesen az ellentéte a Kittinek. Így is lesz, a következő barátnőjét Kiss Bettinek hívják.

3 BKV-ellenőr áll a metró bejáratánál. Elkezdi az egyik:

– Mindenki úgy siet, minek úgy sietni?

Persze ő könnyen beszél, mert ő már ott van a munkahelyén. De amikor reggel úton volt a Bosnyák-téri elosztóközpont felé, ő is kurvaanyázott a dugóban, mert a főnöke megmondta, hogy ha még egyszer elkésik, kirúgja.

Mint tudjuk, csak idő kérdése volt, hogy a titkos ghánai föld alatti laborban mikor robban fel a gigantikus nukleáris kakaprizma, kipusztítva ezzel a Föld majdnem teljes élővilágát. Csak az emberek meg a krokodilok élik túl. A megváltozott éghajlati viszonyok miatt viszont most erősen a krokodiloknak lejt a pálya, így pár ezer év alatt kisajátítják maguknak a tápláléklánc csúcsát. Az ember viszont – továbbra is relatíve intelligens lényként – belátja, hogy korábban a kakaprizma másik végén lévő állatoknak bejött az, ha meggyőzik a domináns fajt, hogy a hasznára lehetnek, például cuki háziállatként. Így most a krokodilok kezdik el háziállatként tartani az embereket. Viszont a közhiedelemmel ellentétben a krokodiloknál sem úgy van, hogy csak úgy úszkálnak, amerre látnak. A birtokviszonyok a pocsolyában is tisztán ki vannak jelölve, így akinek kisebb szelet jutott, az nem biztos, hogy tud kifejlett emberpéldányt tartani. Éppen ezért egy krokodil-lángelme fejéből kipattant az ötlet, hogy elkezd törpenövésű férfiakat és nőket pároztatni, kisméretű, kompakt kis háziembereket hozva létre ezáltal. Ezután ráállnak a Down-kóros egyedek tenyésztésére is, mert ezeket a krokodilgyerekek különösen cukker-mukkernek találják. Így az emberi faj egyre nyomorékabb lesz, és újabb pár ezer év múlva a krokodilok már el se hinnék, milyen nemes faj volt a kiindulópont, ha nem maradt volna fenn egy fénykép Nagy Alekoszról.

Két barátnő ruhát próbál a plázában.

– Aaaannyira jó lenne ez a ruci, de nem áll jól rajtam, nincs semmi derekam – így az egyik. A másik elgondolkodik, hogy lehetséges ez, hogy barátnője arra panaszkodik, hogy valami, ami szerinte túl vastag az voltaképpen nincs is. Meg se szólal a bevásárlókörút további részében, hanem ezen gondolkodik. Csak akkor szólal meg újra, amikor hazafelé a villamosra várnak:

– Remélem, lesz hely a villamoson, nagyon feltörte a lábamat a magassarkú ebben a nagy plázázásban.

– Nyugi, szivi, nézd meg, tele van hellyel! – Mondja a barátnője, amikor befut a szinte üres jármű.

Erre a nő ismét gondolkodóba esik, hogy lehet valami tele, ami üres. Másnap beiratkozik egy jobb agyféltekés rajztanfolyamra, ami azon alapul, hogy ne a lerajzolni kívánt tárgy vonalaira összpontosítsunk, hanem az azt körülvevő környezet vonalaira. És ezt se érti.

- Mi az a tevékenység, ami az embert magasan kiemeli az összes állat közül? Ami olyannyira kiemeli, hogy már nem is tekintjük magunkat egy állatfajnak, hanem teljesen elkülönítjük magunkat: nevezetesen, hogy vannak az állatok és van az ember. Mintha biológiailag is teljesen függetlenek lennénk az állatoktól. Nos, mi az?

- Gondolom, a gondolkodás, a szerszámok használata, a közösségi élet, a művészetek... Ilyesmik.

- Á! Nem! A hangyák a maguk szintjén sokkal komolyabb közösségi életet élnek, mint az emberek. Egy pókháló is tekinthető művészinek. Igaz, hogy a pók ugyanolyat készít mindig, de az ember is ugyanúgy fest: fog valami festéket és feljuttatja a vászonra. Figyelembe véve a pókagy kicsinységét az emberéhez képest, nem olyan nagy a különbség az alkotásaik között. Az állatok is gondolkoznak a maguk módján, itt is csak az arányokban van eltérés. Na, de nem húzom tovább az időt, elmondom, mi az, ami csakis az emberre jellemző és ami bizonyítottan megmutatja az ember abszolút felsőbbrendűségét: ez a cselekvés a DOHÁNYZÁS. Mert egyedül az ember képes rá, hogy tudatosan megszerezze a doboz cigit és az öngyújtót, meggyújtsa a cigit és nagy élvezettel elszívja. Sajnos, az utóbbi években kitiltották a dohányzást a zárt helyekről, és csak könnyes nosztalgiával gondolhatunk a régi szép Alain Delon filmekre, ahol percenként rágyújtottak és a régi jó diszkókra a 90-es években, amikor mindenki cigizett és a csikket egyszerűen a csempe járólapra ejtette, miközben 110 decibel hangnyomással szólt a dallamos techno-zene.

A nyelvtannáci Fräuleint szerfölött bosszantja, hogy az internet térnyerésével minden eddiginél igénytelenebbé váltak az emberek nyelvtan és helyesírás dolgában. Különösen idegesítik az olyan típushibák, mint például az, hogy a „-ba/-be, -ban/-ben” végződéseket sokan helytelenül használják, mégpedig úgy, hogy akkor is -ban/-ben-t, írnak vagy mondanak, amikor -ba/-be lenne a helyes (hiperkorrekció a neve eme jelenségnek). Ezért ördögi tervet eszel ki: egy kamuprofillal regisztrál a legnagyobb közösségi oldalra, és egy receptes csoportban az egyik ilyen notórius „beteszem a sütőben”-ező, „lemegyek a boltban”-ozó nőnek úgy a bizalmába férkőzik, hogy a legjobb barátnők lesznek. Egy nap a nő korábban és haza, és a Fräuleint találja a lakásban, épp meztelenül szalad el előle.
– Te meg mi a faszt csinálsz itt a lakásomba?! – vonja kérdőre újdonsült barátnőjét.
– Bemegyek a szobáBAN a szekrényBE, mert a pasim felesége ma előbb jött haza. Ja, hogy te vagy az? Cumiiiii!!!

- Mondd azt, hogy orgona!
- Orgona!
- Vastag... vastag... vssss... vastag! VASTAG sz... vsta... - nem bírja a gyerek végigmondani, amit akar, mert káromkodásgátlót adtak be neki. Görcsösen próbálkozik, pitvarfibrillációja támad, amitől elsápad, ami átterjed és kamrafibrillációvá alakul, szegény gyerek összeesik, hirtelen szívhalál.
Ugye, kedves gyerekek, ti nem akartok hirtelen szívhalált halni?

- Én már nagyon éhes vagyok! - panaszkodik nagyapjának a hat éves Janika.
- Ejj, te! Te! - nyugtatja a nagyapja - Majd kapsz finom zsiványmazsolát. Szereted a mazsolát, te zsivány?
- Nagyon szeretem! - csillan fel Janika szeme.
- Akkor jó, már inicializálom a szekvenciát! - kacsint a nagyapa Jancsikára. Elővesz egy ipari kéztörlő csomagot, abból kivesz egy zöldeskék kéztörlőpapírt és az asztalra helyezi. Ezután hátranyúl, belenyúl a mackónadrágjába és rövid kurkászás után apró mazsolaszemeket helyez a markából a kéztörlőpapírra és még a körme alól is kipiszkál apróbb darabokat.
- Egyél, galambom! - mondja barátságosan - Egyél, mert különben megeszi előled a nagypapa! - ugratja tréfásan a kisgyereket. Hát ilyen szép, nyugodalmas, békés és családias esték voltak régen, amikor még nem mindenki a mobiltelefonját nyomkodta.

Egy rendkívül befolyásos külföldi politikus érkezik Magyarországra. Már hónapokkal korábban megkezdődnek a nagyszabású biztonsági intézkedések, golyóálló limuzin, konvoj, testőrök hada, stratégiailag elhelyezett mesterlövészek a környező épületek tetején, és persze a legelegánsabb budapesti luxusszállodában is már minden elő van készítve a VIP vendég fogadására. Amikor emberünk a hotel bejáratánál kiszáll a kocsiból, a szálloda személyzete mérgezett egérként rohangál ide-oda, hogy minden tökéletes legyen, és jó benyomást tegyenek a fontos személyre. Az eszükbe sem jut, hogy a nyári melegben nagyon beizzadt a fanszőrzete az öltönyben, és a seggszőrzetébe ragadt betyárkörték is nagyon bepálltak már.

Felirat a lépcsőházi hirdetőszekrény üvegére ragasztott papírlapon:

"már Én naggyon únom hogy nemtudnak helyesen irni merhogy meg a egész lépcső házba nics senki akik köszöni tudnának a kúrva életben bele ,vagy legaláb fölsöp- örnétek maguk után a szarrt Te büdösbunkó ? anyád nemtanított meg Te büdösbunkó"

- Mit eszel? - kérdezi a rendőr a kollégáját.
- Kolbászzsíros kenyeret! - felel a másik, de olyan undorító módon ejti ki a hangokat, annyira irritáló és annyira elviselhetetlen, olyan elképesztően visszataszító az egész, hogy a kérdező önkéntelenül azt mondja, hogy "Kurva anyádat! Hogy dögölnél meg, te rohadék! Mi a faszért nem szakadt az a mocskos fejed abba a rongybatekert anyádba, amikor a lábadnál fogva kihúztak belőle, te pisamarta, idióta fos?!" A másik ebből pont nem hall semmit, mert éppen akkor nyel és bedugul a füle. Ezért csak elégedetten bólogat és mosolyog.

Lajoskáék az iskolában azt a feladatot kapják, hogy a következő környezetismeret-órán tartsanak kiselőadást a kataklizmákról. A nagy napon a gyerekek egymás után részletezik a becsapódó kisbolygókat, nukleáris viharokat miegymást, míg végül Lajoskára kerül a sor. Kimegy a táblához, a tanári asztalra helyez egy háromszögletű, tömör üvegtárgyat, majd letolja a nadrágját és sugárban ráfosik. És láss csodát: a prizma másik oldalán egy csodálatos szivárvány bukkan elő! Hiszen a barna az minden szín összessége, a prizma pedig szétbontja különböző színfrekvenciákra. Nyugodtan ki lehet próbálni otthon. Ebben áll a működési elv.
Általános az éljenzés, mindenki szívét elönti a boldogság és a szeretet.

Egy betegesen féltékeny fiú folyton azzal gyanúsítgatja a barátnőjét, hogy az megcsalja. – Ugyan, bízz bennem! – Biztatja a lány a fiút. Olyannyira sikerül megnyugtatnia, hogy a féltékenységi jelenet ágyjelenetbe torkollik. A behatolást követően a fiú elkezdi: – Bíííííííííííííí!!! – Azt hitte ugyanis (tévesen), hogy ilyesmire gondolt a lány, amikor azt mondta, bízzon benne.

A nem nyelvtannáci Fräuleint nem bosszantja, hogy az internet térnyerésével minden eddiginél igénytelenebbé váltak az emberek nyelvtan és helyesírás dolgában. Nem idegesítik az olyan típushibák, mint például az, hogy a „megvan” szót sokan következetesen különírják. Ezért nem eszel ki ördögi tervet: egy kamuprofillal nem regisztrál a legnagyobb közösségi oldalra Scarlett Johansson fotójával, és az egyik ilyen notórius „meg van”-ozó férfinek sem  férkőzik a bizalmába, nem bolondítja magába egy kicsit sem. Nem szerveznek le randit. Innentől a történet teljes érdektelenségbe fullad. Az öngyi hajlamúak öngyik lennének, de nem teszik, mert nihilisták és elképesztően lusták, ezért meg sem mozdulnak. Beáll a statikusság és úgy is marad.

Mindenki csak csodálkozott, amikor kiderült, hogy egy olyan nagyon okos ember, mint Csaba bácsi, nem szerette a történelmet. Kérdezik is tőle, hogy ez hogy történhetett. Csaba bácsi így válaszol:

- Persze, hogy nem szerettem, sőt, jelenleg sem szeretem! Azért, mert teljesen felesleges tantárgy. Tanulja az, akinek ez a hobbija, de ne mindenki és főleg ne kötelezően! Nem az a fő bajom vele, hogy be kell magolni egy csomó lexikális adatot, több száz évszámot, hogy mondjuk Tatárjárás 1241-1242 - bár ez is éppen elég baj lenne, már önmagában is -, hanem az, hogy nem okulnak a múlt hülyeségein, a múlt balfaszságain, hanem újra és újra megismétlik azokat. Így aztán semmi értelme az egésznek! Tudják, mi az egyetlen és valós tanulsága az emberi faj egész történelmének? Mi az, amit mindenkinek, mindig tudnia kellene? Az, hogy soha, semmilyen körülmények között sem szabad hagyni, hogy egyetlen egy embernek kontroll nélküli, korlátlan hatalma lehessen. Mert minden baj, háború, szenvedés ebből származott eddig is és ezután is így lesz mindig. Amikor egy ember akkora hatalmat szerez, hogy már azt csinál, amit csak akart. Amikor már az sem számít, ha full elmebeteg, akkor is ő az, aki megmondja, merre hány lépés. Itt van mondjuk ez az Orbán-gyerek: egyre-másra csupa olyan dolgokat talál ki, amivel az egész országot tönkreteszi, de nem baj, senki sem mer neki szólni, hogy "hé, főnök, ez már nagyon gáz, ne csináld", és ha kiderül, hogy alkalmatlan a feladatára, akkor sem mondják azt, hogy "ez már vállalhatatlan, öreg, menj nyugdíjba, amíg nem késő és majd választunk egy olyan vezetőt, aki tényleg alkalmas egy ország vezetésére, aki építi és nem tönkreteszi az országot" és nem szavazzák le, hanem hagyják, hadd pusztítson el mindent és hadd tegye tönkre a jobb sorsra érdemes, rendes emberek életét is. Márpedig, ha valaki leválthatatlan, bírálhatatlan, kontroll-vesztett, az egyszerűen elfogadhatatlan. Még egy munkahelyen is az, nem hogy országok élén! Hiába teltek el ezer évek, hiába fejlődött a tudomány, ez a hülyeség, hogy egyetlen ember, a király, a nagy vezető döntheti el országok sorsát, még mindig változatlanul megmaradt. Mert nézzük csak ezt az orosz-ukrán háborút: én nem tudom, hogy az Ukránok mit követtek el és hogy jogosak-e Putyin vádjai, de az tény, hogy ha a két ország vezetőjének baja van egymással és normálisan nem tudják megállapodásokkal rendezni a helyzetet és mindenáron meg akarják ölni egymást, akkor rendezzék le ketten egymással, mondjuk egy ketrecharcban, ha már ennyire kevés eszük van és kapjon esélyt olyan vezető, aki képes a békés megoldásokra. De az elfogadhatatlan, hogy a pont azt a lakosságot irtják ki, akinek 99%-ban köze sincs és beleszólása sincs a politikai és a hadi lépésekbe. Biztos vagyok benne, hogy ha egy népszavazáson döntötték volna el, hogy akarnak-e háborút, akkor egyik fél sem akarta volna. Ameddig lesz olyan ország, ahol a vezető azt csinál, amit csak akar és milliók elfogadják a legnagyobb hülyeségeket is, addig én azt mondom, tök felesleges volt történelmet tanítani és tanulni is, mert az egészből pont a lényeget nem fogta fel senki.
A háborút, mint fogalmat, mint jelenséget eleve értelmezhetetlennek tartom. Ha valaki ellop valamit vagy kár okoz, az bűn. Ha fogva tart valakit vagy erőszakosan lép fel, az nagyobb bűn. Ha szándékosan megöl valakit, az a legnagyobb bűn. Viszont, ha a balfasz vezetők nem képesek megoldani a problémákat egymással, akkor azt mondják a népnek, hogy "na, háború van", lehet menni és nyugodtan halomra lehet ölni olyan embereket, akikkel még csak nem is találkoztál, semmi közötök egymáshoz és lehet, hogy a világ legrendesebb, legjóindulatúbb, legértékesebb embere az, akit agyonlősz. Ekkor ez nem bűn, hanem egyenesen kötelesség, sőt, ha nem mész és nem vállalod az ölést és azt, hogy téged is bármelyik pillanatban megölnek, akkor majd megölünk mi, amiért nem akarod teljesíteni a parancsot. Az már nem zavar senkit, hogy nem azok az emberek okozták ezt az egészet, akiket egymás ellen beküldenek lemészárolni egymást? Mi a fene köze van ehhez annak, akit belekényszerítenek az egészbe?! Semmi. Olyan, mint egy kutyaviadal, csak itt most emberek vannak a kutyák szerepében.

A nyelvtannáci Fräuleint szerfölött bosszantja, hogy az internet térnyerésével minden eddiginél igénytelenebbé váltak az emberek nyelvtan és helyesírás dolgában. Különösen idegesítik az olyan típushibák, mint például az, hogy a „megvan” szót sokan következetesen különírják. Ezért ördögi tervet eszel ki: egy kamuprofillal regisztrál a legnagyobb közösségi oldalra Scarlett Johansson fotójával, és az egyik ilyen notórius „meg van”-ozó férfinek úgy a bizalmába férkőzik, hogy teljesen magába bolondítja. Végül egy randit is leszerveznek. A Fräulein természetesen ginával érkezik, amit egy óvatlan pillanatban a férfi italába csepegtet. A férfi, amikor magához tér, egy pincehelyiségben találja magát egy székhez kötözve. Előtte áll a nyelvtannáci Fräulein, aki dirr, egy hatalmasat lekever neki:
– Nesze! MEG VAN benzin is! MEG VAN gyufa is!

A nyelvtannáci Fräuleint szerfölött bosszantja, hogy az internet térnyerésével minden eddiginél igénytelenebbé váltak az emberek nyelvtan és helyesírás dolgában. Különösen idegesítik az olyan típushibák, mint például az, hogy az „ugyanaz” szót sokan következetesen különírják. Ezért ördögi tervet eszel ki: egy kamuprofillal regisztrál a legnagyobb közösségi oldalra Justin Bieber fotójával, és az egyik ilyen notórius „ugyan az”-ozó kislánynak úgy a bizalmába férkőzik, hogy teljesen magába bolondítja. Végül egy randit is leszerveznek, ahová a Fräulein természetesen kloroformmal érkezik. A kiscsaj, amikor magához tér, egy pincehelyiségben találja magát egy székhez kötözve. Nincs körülötte semmi más, csak egy lemezjátszó, amiről ez szól:
– Ugyan azt senki nem kérdezte, mi a véleményem, én mégis elmondom. Újra elmondom ugyanazt. Ugyanazt. UGYANAZT!!!

Ül a kisfiú a körtefán és körtét eszik, a csutkákat meg csak úgy eldobálja. Pont arra sétál egy öltönyös úriember, és az egyik körtecsutka pont fejbe találja. Felkiált az úriember:
– A kurva istenedet, te pöcs!

Pistike bátyja várja a haverjait, hogy elmenjenek a moziba megnézni a Fűrészt. Az előzetes telefonbeszélgetésből Pistike annyit leszűrt, hogy ez valami menő dolog, ami csak nagyoknak való, és ez szerfölött felkorbácsolta az érdeklődését. Hatalmas hisztit csap tehát, hogy ő is akar menni.
– Nem való ez neked, pöcsös, összefosnád magad, aztán meg éjjel is bepisilnél – mondja neki a bátyja. Ám Pistike hajthatatlan, és akkor sem hagyja abba a hisztit, amikor a haverok megérkeznek.
– Hadd jöjjön, ha annyira akar, legalább tanul valamit az életről – javasolja az egyik haver, így kénytelen-kelletlen elindulnak mindannyian. Amikor a mozihoz érnek, így szól Pistikéhez a bátyja:
– Jól van pöcsös, lehet koccolni.
– Miiiiii, nemáááár, én is meg akarom nézni a fűűűűréééészt!!!! – így Pistike. Erre a bátyja lehajol, letép egy darabot az egyik fűszálból, és Pistike kezébe nyomja.
– Nesze pöcsös, itt a fű-rész! – Ha-ha-ha! – majd még be is int Pistikének, és az arcába is fingik.

Józsinak, a segédmunkásnak már régóta tetszik egy egyetemista lány. Úgy gondolja, bevágódhat nála, ha elhívja moziba egy művészfilmre. A lány igent is mond. Este találkoznak és beülnek a moziba. Művészfilm helyett viszont valami ZS-kategóriás katasztrófafilmet adnak, amiben a Godzilla a King-Kong fejével töri be a felhőkarcolók ablakait, az Alien meg a rasztáinál fogva szedi ki a Predator gyomrát, mindeközben pedig kihal az emberiség, de előtte még Dwayne Johnson smárol valami csajjal.
– Mi ez a fos?! – pattan fel a lány felháborodottan.
– Nyugi, szivi – csitítgatja Józsi – Ez nem igazi vész! Csak mű vész! Film!

Mohamed és Szent Kleofás beszélgetnek. Megkérdezi Kleofás:
– Mondd, komám, te ismered Jézust?
– Ja, hallomásból.
– Én meg látomásból.

Van egy gyerek, akinek se keze, se lába, de még csak teste sincs, nyaka sincs, csak egy fej az egész. Karácsonykor izgatottan kibontja a csomagot, majd csalódottan így szól:
- Ez a tizenhatodik karácsonyom, vártam, mit fogok kapni, de idén is, mint eddig minden évben, 100 db. 74LS73 IC-t kaptam. Oké, hogy J-K flip-flop, ami a bistabil multivibrátorok között az egyik leguniverzálisabban használható típus, meg hogy törlő bemenete is van, sőt, kettő van egy tokban, de akkor is... Szerintem nem igazán szeretnek engem a szüleim, csak le akarják tudni minél gyorsabban és minél olcsóbban ezt az egész ajándékozást.
(Azt is megmondták neki előre, hogy ha meghalna, akkor nem költenek koporsóra, hanem abba a gömbakváriumba teszik, amiben most az aranyhal van, és úgy temetik el.)

Egy férfi egy nap arra megy haza, hogy a neje a közös képviselő fütykösét cibálja. Ennek láttán éktelen haragra gerjed, és mindkettejüket azonnal megöli. A kiérkező rendőrök a következőképpen rekonstruálták az esetet:

A közös képviselő azért csöngetett be, hogy aláírassa a közgyűlési jegyzőkönyvet. A feleség nyitott ajtót, majd a konyhaasztalnál hellyel kínálta a közös képviselőt. Miután végeztek a papírmunkával, a derékfájós férfi nehezen tápászkodott fel a hokedliről, miközben így szólt: „Ejj, de kényelmetlen ez a faszék!” A segítőkész asszony pedig azonnal a segítségére sietett. Azt hitte ugyanis, hogy egy ék van a közös képviselő péniszében, és azt próbálta eltávolítani. Szerencsétlen félreértés.

Rövidesen újabb lakógyűlést kellett tartani új közös képviselő megválasztása céljából. A vicc elején említett férfi ezen nem vett részt, mert börtönben volt.

Avasa István nem vonzódott a nőkhöz, de a férfiakhoz annyira, hogy végül összeköltözött Kecskés Elemérrel, és bár nem túl hivalkodóan, de azért mindig vállalta a másságát. Egyik nap, a munkahelyén gyomron ütötte a kollégája, majd egy másik is, a harmadik pedig egyszerűen úgy hátba vágta, hogy szinte kongott. Ugyanez megismétlődött a következő napon, majd a hét minden napján. István - mivel semmiféle magyarázatot nem kapott erre az érthetetlen és indokolatlan agresszióra - elkiáltotta magát: "Hát mi van már itt?! Megőrültetek? Mikor lesz már ennek vége?!" Erre a legrendesebb kollégája odalépett hozzá és ököllel a vállára ütött, miközben szétnézett és így kiáltott: "- Addig üsd Avasat, amíg meleg!"

– Kik laknak a szódásüvegben?
– Buborék.
– És kik laknak az alsógatyában?
– Péniszék.

– Doktor úr, folyamatosan attól rettegek, hogy meg akarnak ölni. Már az utcára se merek kimenni, sőt, a pizzafutárt se merem beengedni. Azt hiszem, paranoiás vagyok.
– Uggyankéhem – feleli a pszichiáter kabosgyulás hanghordozással, mutatóujját tudálékosan feltartva – Önnek ábszolúte nincsen páhánojája.
– ?
– Önnek igaza van! – feleli a pszichiáter. Leakasztja a falon lógó géppuskát, és szitává lövi a pácienst.

– Egy nő belép az állatorvoshoz, pórázon egy krokodilt vezetve.
– Mi van? – Kérdezi az állatorvos.
– Beteg a krokodil.

– Miért nem létesített szekszuális kapcsolatot Kabát Péter soha egyetlen focistatársával sem?
– Mert ő nem egy meleg kabát.

– Mit szeretnél a születésnapodra, kisfiam? – Kérdezi az anyuka.

– Egy matchboxot! – Válaszolja a kisfiú.

Elérkezik a várva várt nagy nap, és a gyermek várakozással telve néz elébe, hogy nemsokára a kezébe foghatja a vágyott kisautót. Amikor azonban belép a szobába, az időutazó boxolót találja ott, aki egy ütéssel leteríti a gratulálómajmot, akinek a születésnapi köszöntést kellett volna elszavalnia. Kiderült, hogy az anyuka azt hitte, a matchbox és a boxmeccs az egy és ugyanazon dolog.

Szomorúan, elgyötört arccal megy haza egy nő az első munkanapja után, pedig reggel, mielőtt elindult az új munkahelyére, még nagyon lelkes volt.
- Mi történt? Mi a baj, Bogárkám? - kérdezi az anyja.
- Az a baj, hogy az új főnököm példaképe a nagyanyja volt!
- Na és? Hát az nem baj! Pont, hogy nagyon jó! Végre egy ember, aki tiszteli a hagyományokat és a nagymamáját tekinti a példaképének! Bárcsak több ilyen ember, több ilyen úriember lenne a világon! - mondja lelkesen az anyuka.
- Á, nem érted. Ennek az embernek a nagyanyja azt vallotta, hogy ha nem fejnek egy tehenet, akkor annak elapad a teje, de ha fejik, akkor biztos dűti magából...
- Aha! Szóval folyamatosan dolgoztat titeket a főnök, hogy ne lustuljatok el és hogy állandóan magas szintű teljesítményt nyújtsatok. Nagyon helyes!
- Nem, nem, anyuka, nem! Ez az ember szó szerint vette a nagyanyja tanításait és minden nap megfeji az összes nőt és az összes férfit is! Ráadásul azt mondja, hogy vagy fehérnek vagy pirosnak, de valaminek ki kell fejődnie, addig nem hagyja abba.

Egy férfi a macskáját Ferences Izabellának nevezi el (mivelhogy az ő keresztneve Ferenc, ezért logikus, hogy a cica a Ferences vezetéknevet kapja) és így szólítja az utcán is, mindig kimondva a teljes nevét. Hiába kritizálják emiatt, hogy hülyeség, mert egy állat számára a két szótagú és magas hangrendű nevek az ideálisak, ő állítja, hogy a cica megsértődne, ha máshogy szólítaná.

- Hé, elromlott a digitális tolómérőm, geci!
- Mer'? Mija baja?
- Ha nyitom a pofáját, akkor jó, megyen felfele a számérték, de ha zárom, akkor nem megyen lefele.
- Azt a kurva! Tudod mi a baja?
- Tudja a faszom!
- Hát az, köcsög, hogy inkrementális jeladó az van benne, de dekrementális nincs!
- Hát ez igaz! He-he-he.
- He-he-he.

Egy hívő asszony és a vallásokat eleve ellenző férje éldegélnek, amikor az asszony az ötvenes évei körül kitalálja, hogy gyerekek kellenének a házba és ennek a legjobb módja, ha nevelőszülőkké válnak, így lesz gyerek is, még pénzt is kapnak érte. Igen ám, de ehhez tanfolyamot kell végezniük és ahhoz pedig, jelentkezésképpen, egy motivációs levelet kell írniuk. Az asszony meg is írja a levelet, a következőképpen:

"A férjemmel 8 éve vagyunk házasok. Sajnos nincsen gyermekünk. Eredetileg én óvónő szerettem volna lenni, de aztán más irányba fordult az érdeklődésem és könyvelő lettem. A gyermekek szeretete azért megmaradt és az évek során sok kisebb és nagyobb gyermek felügyeletével voltam megbízva az ismerőseim, barátaim, rokonaim gyermekei közül, amit rendkívül élveztem. A legembertpróbálóbb feladat ezek közül az volt, amikor négy fiútestvérre vigyáztam rendszeresen péntek délutánonként hajnalig, amíg hazaértek a szüleik. A férjem is sokat foglalkozott az unokaöccseivel és az unokahúgommal. Rendkívül jól kezeli a gyermekeket. Mérnökként fél évet egy középiskolában tanított informatikát. Azalatt a fél év alatt sikerült elnyernie az év tanára címet. Igazából nem szeretném gyermekek nélkül leélni az életet. Az iskolában, ahol dolgozom, nap mint nap találkozom gyermekekkel, de az csak egy nagyon pici része a napnak. A férjem még nem tud egy gyermeknél többet elképzelni, akit nevelőszülőként elvállalunk. Én négy gyermeket is simán el tudok képzelni, de remélem, hogy a nevelőszülői tanfolyam végére jobban kikristályosodik ez a hivatás és annak minden nehézsége és szépsége előttünk."

Majd megkéri a férjét, hogy nézze át ő is a fogalmazást és javítsa ki az esetleges helyesírási és stilisztikai hibákat. A férj meg is teszi, ami a szöveg minimális megváltoztatásával jár:

"A férjemmel 8 éve vagyunk házasok. Sajnos nincs igényünk a tisztaságra és a rendre, ezért bárhol is éltünk, a környezetünk egy rendetlen, poros raktárra hasonlított vagy méginkább egy ócskapiacra. Sokáig óvónő szerettem volna lenni a férjem pedig űrhajós. Később rájöttünk saját korlátainkra és mindketten olyan szakmát választottunk, amire alkalmasak vagyunk. Természetesen még így sem vittük sokra, de ebben a rendszerben, ahol úgysem viheti semmire az ember, ezt elfogadható kompromisszumnak tartjuk. A gyerekek szeretete megmaradt, bár saját meglátásom szerint igyekeznek távol tartani tőlünk a gyerekeket. A férjem is sokat foglalkozott az unokaöccseivel és az unokahúgommal, de megbánta, mert – bocsánat a kifejezésért – ők le sem szarják, egyszer sem keresik, még telefonon sem, nem hogy személyesen. Az iskolában, ahol dolgozom, nap mint nap találkozom gyerekekkel. Ez számomra elég is, pár perc után ugyanis terhessé válik a jelenlétük, számomra a saját magam által kitalált feladatok, mint a mosogatás és a főzés, sokkal fontosabbak. A férjem nem tud egyetlen gyereket sem elképzelni, akit nevelőszülőként nevelhetnénk, ezzel ellentétben én négy-öt gyermeket is simán el tudok képzelni, mert nekem nem igazán kell a pénzzel foglalkoznom, mondhatom, hogy a férjemet arra tartom, hogy dolgozzon és legyen pénz. Remélem, a tanfolyam végére magam is rájövök, milyen extra szopás tud lenni egy labilis lelkületű gyerek felnevelése a beteges, hitetlen férjemmel, aki a háta közepére sem kívánja az egészet."

Akik nem jártasak a nagyüzemi főzés belterjes világában, valószínűleg nem tudják, hogy ott egy kisebb beosztásban dolgozó személy számára a létező legnagyobb megtiszteltetés az, ha ő keverheti a Főfazekat. Egy konyhai kisegítő vagy egy előkészítő szakácssegéd számára ezt a fényes pillanatot szinte lehetetlen elérni, hiszen a keverésre alapból a főszakács jogosult, azután a helyettes főszakács, majd a szenior szakácsok, a középvezetők, az alszakácsok, a friss okleveles, végzett tanuló szakácsok és így tovább. Történt egyszer, hogy Kati, a mindössze harmincéves, előkészítő szakácssegéd éppen a tíz éves munkaviszonyát töltötte be, amikor a főszakács ütemes, ruganyos léptekkel lépkedett be a konyhába, különös mosollyal és ünnepi arckifejezéssel, kezében a Nagy Keverő Fakanalat függőlegesen tartva és azt, mint egy mazsorettbotot, ütemre fel-le mozgatva, énekelte:

Ka-ta-lin, Ka-ta-lin, Ka-ta-lin,
Kavarja!
Ka-ta-lin, Ka-ta-lin, Ka-ta-lin,
Kavarja!

Közben mindenki együtt, ütemre tapsolt.

Majd a meglepetéstől és a megtiszteltetéstől teljesen elpiruló és zavarba jövő Kati kezébe nyomta a fakanalat és Kati öt egész percen keresztül keverhette a levest.

Mennek be az emberek a gyárba a szilveszter utáni, első munkanapon. Mindenki mondja mindenkinek, hogy "Boldog új évet kívánok!" és hasonlókat, van aki egy egész jókívánságlistával áll elő, például az egyik, hívő ember beleszövi Istent, Jézust, bővölködést, kenetet, stb. Csak Pokrócz Józsi bácsi nem kíván semmit: ő csak köszön és kész. Kérdőre vonják, hogy miért nem kíván senkinek semmit és miért nem köszöni meg illő módon a sok jókívánságot.
Azt mondja erre Józsi bácsi:

- Eleve, tavaly ugyanazok kívántak boldog új évet, akik idén, aztán mi lett belőle... Meg aztán én nem is hiszek abban, hogy a szavaknak teremtőereje lenne. Hülyeség. A szavak csak szavak: nem lesz attól se jobb, se rosszabb, még akkor sem, ha őszintén akarják. Arról nem is szólva, hogy ezek csak gépies kívánságok, jó esetben is csak egy-két ember akad, aki komolyan azt szeretné, hogy én boldog legyek. És végül: nekem nem alapelemem a boldogság. Azt sem tudom, milyen az. Évente van néhány nap, akkor is mondjuk fél óra, amikor nem fáj semmim, nem aggaszt semmi, nincs problémám, jó a közérzetem, jó a kedvem, nézek valami szépet, hallok valami kellemeset. Erre esetleg mondhatjuk, hogy ez már valami boldogságféle, még ha nem is teljesen az. De most őszintén, kik azok, akik folyamatosan a boldogság állapotában vannak? Mert hogy én nem, az biztos.

- Apu! Hány óra van? - kérdezi az apukáját, a népszerű meteorológust, a kislánya.
- Hát olyan négy és tizenegy óra között lesz körülbelül öt-hat óra múlva, hatvan-hetven százalék valószínűséggel. - feleli az apuka.
- Milyen válasz ez? - ráncolja a szemöldökét a kislány.
- Ez, kislányom, nem egy szimpla válasz, hanem annál sokkal több és értékesebb volt: egy valódi jóslat. Tudhatnád, ez a munkám, ehhez értek a legjobban: időjós vagyok.

Kedves Gyerekek!

Ma este a bé betű jegyében egy kibaszott jó mesét mondok nektek. Történt egyszer, hogy Baszó Barnabás, Baszó Balázs és Baszó Bandi, a három elbaszott barát, bebasztak egy baszadék szar barackpálinkától és elindultak az egyik távoli diszkóba baszni. Igen ám, de útközben felbaszták magukat valami baszakodáson és addig basztatták egymást, mígnem egy baszott nagy buldózer elbaszta őket. Rábasztak.

Ezzel a mai mesének vége, aludjatok jól, álmodjatok szépeket!

Az időutazó 2010-ből elutazik 2030-ba, hogy csodát lásson. Úgy tippeli ugyanis, hogy ennyi idő után mindenütt robotok, önműködő autók, önfenntartó épületek és elképesztő társadalmi fejlődés vár rá. Ehhez képest lepukkant utcák, elhanyagolt városrészek, megfásult, bús, agresszív emberek várják, minden ember maszkban járkál és láthatóan nincs semmijük. Az időutazó nem tudhatta, hogy Orbán mindazoknak az ELLENKEZŐJÉT csinálta meg, mint amit a 2010-es választási kampányában ígért és amivel megnyerte a választásokat. Jól átverte a szavazóit, az utolsó 8 évben pedig visszaélve a törvényalkotási joggal, a teljes ellenzéket megsemmisítette, az országot kiléptette az Unióból, magát pedig királlyá választatta, a lezárt országban pedig azt csinált, amihez csak kedve volt. Hát így járt szegény időutazó, visszamenni nem bírt, mert elkapták, és mivel nem tudta igazolni, hogy felvette a 25 védőoltást a közel 100 Covid-variáns ellen és még csak a közmunkás igazolványát sem bírta felmutatni, beledobták a Nemzeti Savtartályba.