Egy fővárosi ember egy olyan vidéki lakodalomban vesz részt, ahol köztudottan nagy kecsketenyésztő a vőlegény családja, a menyasszony családja, sőt az egész rokonság is. (Ő nem rokon, csak a vőlegény osztálytársa volt.) Természetes, hogy az egyik főfogás nem más, mint a kecskepörkölt. Emberünk degeszre eszi magát. Később, amikor már újra bírna enni, odamegy az asztalhoz és a merőkanalat megforgatja a töltött káposztás fazékban. Egyszer csak valaki rákiált:
- Te nagyon hülye! Kecskére a káposztát?! Te baromarcú tapír állat! Húzzál innen, amíg rád nem baszok egyet!
Erre az ember elkullog az asztaltól, mindenki rajta röhög, gyerekek, felnőttek, idősek egyaránt. Nem is érti, hiszen nem csinált semmit. Elindul az ajtó felé.
- Hé, szóljon már neki valaki, hogy ne menjen el! - súgja az egyik vendég az örömapának.
- Hadd menjen! Menjen csak az anyja picsájába, az apja faszát az ilyennek!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
