A szépirodalom része ez az egyszerű, csupán négy sorból álló vers, amely különösen kifinomult dallamvilággal és tökéletes, A-A-A-A típusú rímképlettel rendelkezik, ezért az egész család kedvenc éneke, mely kortól és nemtől függetlenül, időtlen, örökérvényű alkotás. Példaértékűen mutatja be az önuralmat, a jövőbe vetett hitet, a kis dolgok által érzett örömöt, a beteljesedést, a kiteljesedést, a vihar utáni ragyogást és a mélységből való, töretlen ívű felemelkedést. A fizikai racionalitáson túl, egyfajta euforikus hitet, már-már mennybemenetelt vizionál, azonban mindvégig megtartja bájosan egyszerű és érthető, gyermekdal mivoltát.
Szerettem volna kakálni,
De nem sikerült kakálni.
Holnap majd fogok kakálni
És aztán nem kell kakálni.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
