Visegrádi bácsi azon gondolkodik, hogy az aranyhal, ha már egyszer bármilyen kívánságát teljesíteni tudja az őt vízbe visszadobó horgásznak, de még olyat is, ami ellentmond a fizika törvényeinek, akkor önmagát miért nem bírja megvédeni a kifogás ellen és hogy lehet az, hogy csak a horgász jóindulatán múlik az élete? Neki, a nagy hatalmú, a korlátlan nagy hatalmú aranyhalnak! Ez csak két esetben lehetséges, - okoskodik Visegrádi bácsi - vagy úgy, hogy az aranyhal hazudik és nem is tud teljesíteni semmilyen kívánságot, vagy úgy, hogy korlátlan hatalma van, de csak a víz alatt. Ott bármire képes, viszont kiragadva a megszokott környezetéből, pont olyan esendő és sérülékeny, mint bárki más. Erről eszébe jut a főnöke, aki a cégnél élet és halál ura, mindenki az ő kedvét lesi, mindenki attól retteg, nehogy aznap rossz hangulata legyen, mert akkor mindenkinek annyi. Mi van, ha a főnöke is olyan, mint a mesebeli aranyhal, akit, ha eltávolítanak a megszokott közegéből, egyből szerencsétlen, senkivé válik? Ezért a főnökét egy cseles, rejtett szerkezettel megfogja és elviszi egy kocsmába, ahol még soha életében nem járt. És igaza lett! A főnök nem főnök többé: meghúzza magát, riadtan, csendben néz körbe-körbe, pislog, behúzza a nyakát és mindenkitől elnézést kér mindenért.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
