A tanító néni fülébe jut, hogy az egyik kis tanítványának meghalt a nagyapja. Úgy érzi, neki, mint pedagógusnak, szólnia kell néhány vigasztaló szót, ezzel enyhítve a kislány bánatát. Ezért a szünetben odamegy hozzá és így szól:
- Hallottam, kislányom, mi történt szegény nagypapáddal... Ne szomorkodj, gondolj arra, hogy ő most is jól van és a felhőkön ülve néz téged, figyeli, hogy mit mondasz, és annak örülne a legjobban, ha újra vidámnak és nevetősnek látna.
- Ez érdekes, - csodálkozik a kislány - mert nagypapát soha sem érdekelte, hogy mit csinálok vagy mit mondok. Amikor még élt, akkor csak az ablakon kellett volna kinéznie, hogy lásson, mit csinálok egész nap a kertben, de egyszer sem nézett ki, "Szarok én az onokára!" mondta és egész nap csak cigizett és káromkodott, miközben a TV-t nézte.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
