Ödönke úttörő lett és elment egy nyári úttörőtáborba is, ahol többek között a következő nótát tanulta:
Bal lábat a jobb után, balt a jobb után,
Így mennek az úttörők végig az utcán.
Nagyon büszke volt magára, lépdelt az utcán a kis társaival, akik hozzá hasonlóan büszkén, emelt fejjel vonultak és a teljes úton, egész végig a fenti úttörődalt énekelték. Meghallotta ezt Imre bácsi, aki kiállt a ház elé, úgy nézte, mi ez a lárma. Mikor az úttörők odaértek, vele egy vonalba, így szólt hozzájuk:
- Mit zajongtok itt, hülye gyerekek? Felveritek az embert ezzel a hülyeséggel. Azt ne higgyétek már, hogy olyan nagy dolog az, hogy az egyik lábatokat a másik után rakjátok! Nem kell azért óbégatni az egész utcán, mert mindenki más is ugyanígy megy, semmi érdekes nincs benne. A faszára! - fejezte be dühösen a mondanivalóját.
A gyerekek nagyon elszomorodtak, mert belátták, hogy igaza van: semmi különleges nincs bennük, ugyanolyanok, mint azok, akik nem is úttörők, ugyanúgy járnak ők is.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
