A femináci Fräuleint szerfölött bosszantja, hogy a magyar költészet nagyjainak műveiben mennyire hemzseg a szexizmus. Itt van például József Attila Tudod, hogy nincs bocsánat című verse:
„Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.”
A költő már az első versszakban a férfiakra korlátozza az olvasók körét. Hiszen mit kezdjen ezzel egy nő, ha olvassa? Nyújtson be nemváltoztatási kérelmet? Ezért megcsinálja a saját, feminista változatát:
„Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: néni.
A fütyi nő utánad.”
Nagyon elégedett vele, ezért végig ezt szavalja, miközben a városban a feminista főhadiszállás felé tart. Egészen addig, amíg egy jóérzésű, költészetet kedvelő ember pofán nem veri.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
