Akik nem jártasak a nagyüzemi főzés belterjes világában, valószínűleg nem tudják, hogy ott egy kisebb beosztásban dolgozó személy számára a létező legnagyobb megtiszteltetés az, ha ő keverheti a Főfazekat. Egy konyhai kisegítő vagy egy előkészítő szakácssegéd számára ezt a fényes pillanatot szinte lehetetlen elérni, hiszen a keverésre alapból a főszakács jogosult, azután a helyettes főszakács, majd a szenior szakácsok, a középvezetők, az alszakácsok, a friss okleveles, végzett tanuló szakácsok és így tovább. Történt egyszer, hogy Kati, a mindössze harmincéves, előkészítő szakácssegéd éppen a tíz éves munkaviszonyát töltötte be, amikor a főszakács ütemes, ruganyos léptekkel lépkedett be a konyhába, különös mosollyal és ünnepi arckifejezéssel, kezében a Nagy Keverő Fakanalat függőlegesen tartva és azt, mint egy mazsorettbotot, ütemre fel-le mozgatva, énekelte:

Ka-ta-lin, Ka-ta-lin, Ka-ta-lin,
Kavarja!
Ka-ta-lin, Ka-ta-lin, Ka-ta-lin,
Kavarja!

Közben mindenki együtt, ütemre tapsolt.

Majd a meglepetéstől és a megtiszteltetéstől teljesen elpiruló és zavarba jövő Kati kezébe nyomta a fakanalat és Kati öt egész percen keresztül keverhette a levest.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.