Amennyiben atomvillanást észlelünk - magyarul látjuk, hogy néhány kilométerre éppen egy atombomba robbant - a szakirodalom szerint érdemes gázálarcot húzni, fejünket eltakarva a legsötétebb és legvastagabb fal mögé kuporodni, szánkat kinyitva felkészülni az emberfeletti nyomás-, hő-, hang-, fény elviselésére. Erre a gyakorlatban nincs mód, mert például nincs kéznél megfelelő méretű gázálarc és főleg azért értelmetlen az egész, mert úgysem fog segíteni. Praktikusabb a kérdést fordítva megközelíteni: mit ne tegyünk? Az alábbiakat ne tegyük:

- Ne húzzuk ki a vasalót, mert semmi értelme a további spórolásnak.
- Ne kezdjük kitölteni a még befizetetlen csekkjeinket, mert azok feladására úgysem lesz időnk.
- Ne törjük a fejünket az amerikai filmek mintájára valami frappáns és humoros utolsó mondaton, mert eleget produkáltuk magunkat mások előtt eddig is, semmi értelme a maradék másodpercekben is ugyanazt tennünk.

Végezetül legyünk hálásak a kultvicc stábnak, amiért, mint a legjobb enciklopédiák, mindenre felkészítettek minket, még erre a ritka helyzetre is.

Sajnos gyakran előfordul első randi alkalmával, hogy a randin megjelenő hölgy kritizálja valamely ötletünket, sőt, esetleg ellenzi is azt. Ezért tanácsos a randi előtt egy órával függetlenített idő módba lépni és ebben a biztosított tér-idő valóságban lefolytatni a randit. Itt megtehetjük, hogy az első nem kívánt szóra két kezünket a hölgy fejének hátsó részén betámasztva, hüvelykujjal olyan erős nyomást gyakorlunk a szemgolyójára, hogy az szinte kirobban a helyéből. Ettől megnyugszunk, levezettük a feszültséget, nincs neurotikus trauma. Ezután a függetlenített időből kilépve még van egy óránk a randiig - nincs más teendőnk, mint a hölgyet felhívva, valami ürüggyel lemondani az egész randit, mindenki így jár a legjobban.

Sajnos elég gyakori, hogy panellakásokban, kisebb lakásokban a konyha nevetségesen kicsi, emiatt szinte még az alapvető főzésre sem alkalmas, nem beszélve a nagyobb helyigényű sütésekről. Megoldást jelenthet, ha az éppen nem használt konyhai eszközeinket négy dimenziós szekrényben tároljuk. Vegyünk egy kétajtós szekrényt, amelynek a mérete 1x1 méter mélysége viszont csak 2 cm. A belső részét úgy alakítsuk ki, hogy mélysége a negyedik térdimenzióban szintén 1 méter legyen. Ebbe a szekrénybe összesen egy köbméternyi konyhai eszközt tudunk elhelyezni. A térsíkok megfelelő elrendezése esetnén egy kívül két cm mély, de belül 1 méter mélységű szekrényt kapunk. A szekrényt a csekély külmélysége miatt egyszerűen a falra akaszthatjuk, mint egy képkeretet. A benne lévő eszközök súlya kívülről nem jelentkezik, hiszen annak a gravitációs erőre eső térvektora a három dimenzióban nem jelenik meg, míg belülről mindez egy közönséges, egy méter mélységű szekrénynek tűnik. Ennélfogva a falra erősítéshez 5 mm-es tiplik bőven elegendőek, hiszen csak a faanyag súlyát kell elbírniuk. Igény szerint - ha elfér a falon - a szélesség és a magasság is lehet nagyobb, a belső mélységet viszont tíz méternél ne válasszuk nagyobbra, mert az esetlegesen hátracsúszó eszközökért nem egyszerű bebújni a csekély magasságú, ám több méter mély alagútba.
Kellemes barkácsolást kívánunk!

Egy tiszt azt akarja mondani az újoncoknak, hogy "Értem én a viccet, csak nem szeretem!". Azért, hogy még inkább félelmetes legyen a szemükben, hogy lássák, ő nem az az ember, aki eltűri a tréfát és az ugratásokat. Igen ám, de eltéveszti és így mondja: "Szeretem én a viccet, csak nem értem!", majd csípőre tett kézzel, szúrós tekintettel, összehúzott szemöldökkel, szigorúan néz jobbra-balra, szkennelve a társaságot.

Egy társaság tagjai arról beszélgetnek, hogy mi a fő különbség a nők és a férfiak között. Az egyik tag, egy férfi, azt mondja, hogy egyértelmű a helyzet: a férfiak tudnak vezetni, a nők meg nem. Erre persze azonnal hoznak ellenpéldákat, hogy nagyon sok férfi van, aki idegbeteg, kapkod, életveszélyesen, erőszakosan vezet, míg nagyon sok nő hibátlanul, tökéletesen tud vezetni. Ezután egy nő azt mondja, hogy a nők háziasak, főznek, tisztaságot és rendet tartanak. Erre többen mondják, hogy ismernek olyan trehány nőket, akiket nem csak hogy nem zavar a rendetlenség, hanem eleve akkor érzik jól magukat, ha szét van dobálva minden és mindenféle szemetet felhalmoznak a lakásukban. Úgyhogy ez az érv is megdőlt. Ezután még mondanak mindenfélét, de hiába, mert mindegyik vélt különbségre tudnak ellenpéldát is mondani. A végére már-már úgy tűnik, hogy talán nincs is igazi különbség a férfi és a nő között. Ezért aztán megkérdezik az Istent, aki az egészet kitalálta, hogy mondja meg ő. Az Isten azt mondja, hogy nagyon egyszerű: a nőt teremtette másodikként, ő volt a rev2 változat, ezért rakott bele egy javított, plusz funkciót is, hogy mégis legyen valami látható fejlődés a rev1 változathoz képest. Ez pedig nem más, mint hogy a nő képes bármilyen műanyag zacskót (mint amiben mondjuk a kiflik vannak) úgy megkötni csomóra, hogy azt a férfi soha sem tudja kibogozni, bárhogy is erőlködjön, ezért a férfi vagy széttépi a zacskót vagy ha precízebb, akkor ollóval elvágja a zacskó nyakát a csomó alatt, de hogy nem tudja kibogozni, az biztos, míg a nő mindezt gyorsan és erőlködés nélkül képes megtenni.

- Mit énekelnek/skandálnak a kövér, magyar emberek teli szájjal a nézőtéren (férfiak és nők vegyesen), ha elmennek egy Szumó mérkőzésre szurkolni és közben fánkot esznek?
- Azt, hogy Ria! Ria! Kaa-ló-ria! Ria! Ria! Kaa-ló-ria!

Egy középkorú férfi vérző orral, véraláfutásokkal, bedagadt szemmel, vélhetően csonttörésekkel és belső sérülésekkel tántorog a főúton. Odamegy hozzá egy jóindulatú néni és megszólítja:
- Jaj, édes Istenem, hát magával meg mi történt, fiatalember?
- Én... én... - próbál beszélni a férfi - én azt hittem, hogy egy email írásakor nem kell külön megszólítás vagy köszönés, hiszen látható, hogy ki a címzett és az is, hogy ki írta a levelet, ráadásul az email az nem élő beszéd, hogy köszönni kelljen, hiszen ott sem vagyok, a címzett is csak egy szöveget olvas, utólag. És azt is hittem, hogy ugyanezen okokból az elköszönés sem kötelező és az aláírás sem. Egyszerűen logikusabbak és áttekinthetőbbek ezek nélkül a formaságok nélkül a levelek, főleg, ha egy sok levélből álló levélfolyamról van szó.
- Ezek szerint te nem köszöntél az email elején és nem írtad alá a levelet? Talán még jókívánságokat sem írtál, hogy "További szép napot"?! - kérdezi ingerülten a néni.
- Nem, de mint látja, megkaptam érte a büntetésemet. - feleli a saját vérét nyeldeső férfi.
- Nem eleget! - üvölti dühösen a néni és aktiválja a botján lévő kallantyút, aminek hatására a bot végéből egy 5 cm-es szög ugrik elő és a néni a szöges végű botot vagy öt-hat helyen a férfi combjába döfi. Megérdemelte, gondolják, akik szemtanúi az eseménynek.

Mondják Jenő bácsinak, hogy ne bénáskodjon már, mérjen oszcilloszkóppal, mint minden más mérnök a cégnél, mert egy egyszerű multiméterrel nem fog tudni digitális jeleket érdemi módon vizsgálni. Jenő bácsi csak vonakodik, inkább készít mindenféle célberendezést logikai kapuáramkörökből, sőt, még akár PIC felhasználásával is, de az oszcilloszkóphoz továbbra sem hajlandó nyúlni. Pedig nem hülye az öreg, ha már egyszer tud készíteni ilyen-olyan célműszereket, akkor az oszcilloszkópot is tudnia kellene kezelnie. Olyan, mintha félne tőle... Magyarázatot sem ad soha, ezért a kollégái elkönyvelik magukban, hogy bolond vagy fogyatékos. Közben meg csak arról van szó, hogy Jenő bácsi a TRIGGER feliratot következetesen, mindig TIGER-nek olvasta, attól meg nagyon fél, mert a nagyapját, aki cirkuszban volt segéd munkatárs, évtizedekkel ezelőtt egy tigris ölte meg.

Egy korosodó nő panaszkodik a szomszédasszonyának:
- Én ezt nem értem... Felneveltem a lányomat, mindent megadtam neki, erre fel, most, hogy harminc éves, nincs hozzám egy jó szava sem, sőt, állandóan csak gorombán szól hozzám, néha még szid is...
- A te hibád, - feleli a szomszédasszony - miért kellett Szidóniának elnevezned?! Ha Dicsérőnia lett volna, akkor most dicsérne.

- Miért nem alszik már, Marci bácsi? - kérdezik Marci bácsitól.
- Azért, mert hülye vagyok! - válaszol Marci bácsi.

- Kedves nézőink, élőben kapcsoljuk az idei Nobel-díj átadás helyszínét.
- Köszöntöm a kedves nézőket! Elsőként a fizikai Nobel-díjat veszik át, a közismert részecskefizikus professzor úr a pódiumra lép, átveszi a díjat, majd a mikrofonhoz lép. Érdemes figyelni, hogy milyen merészen kivágott, rojtos aljú rövidnadrágot visel, a lábán pöttyökkel díszített strandpapucsa kiemeli formás lábszárát a hatvanhét éves sztárnak. Közben beszédbe kezd, fordítom: "Köszönöm. Nagyon köszönöm!", a közönség lelkesen tapsol, fütyül, kurjongat. Folytatja a beszédet "Szeretek minden részecskefizikust! Nagyon jó közönség vagytok! Nélkületek ez nem sikerülhetett volna! Nagyon jók vagytok!" Puszit dob a közönségnek, miközben, hoppá!, lecsúszik a vállpántja és egy pillanatra kilátszik az egyik melle! Huh... A közönség ütemesen tapsol és a legtöbben két kézfejükkel szívet formálnak. Kivéve a rivális részecskefizikust, aki feláll, ágyékára mutat és - ha jól hallom - azt kiabálja, hogy "Bekapod te eztet, a jó k... anyádat! Nekem kellett volna nyernem, te f...!" Ez várható volt, de az incidens bizony megzavarja a nyugalmat, a közönség egyik fele fújozni kezd, a másik fele továbbra is a kis szívecskéket mutatja. Most a díjátadó bizottság elnöke, a tavalyi irodalmi Nobel-díj nyertes a mikrofonba szól: "Na, nyugodjon le mindenki a picsába! Értitek baszki?! Nyugodjatok le a picsába!!!" Ezt követően helyreáll a rend. A háttérben a kókuszgolyón veszekednek a már díjazottak, ha jól látom, a tavalyi és az idei békedíjas... Igen, ők azok. Végül az egyik kiüti a másikat és megrugdossa... Így kell ezt! Helyreállt a rend, mindenki boldogan lakmározhat. Ezzel véget ért a közvetítés, további jó szórakozást kívánok!

Egy olasz filmben a főhős férfi megsajnálja a feleségét, hogy milyen fáradt és hogy az egyik szeme vörös a sok irodai monitornézéstől, ezért azt mondja neki:
- Te kis szerencsétlen.
Ezt kedvesen mondja, nem gúnyosan, de a feleség félreérti és dühösen így válaszol:
- Nem vagyok szerencsétlen... Te, te bunkó!
Mire a férj próbál viccelődni:
- Nem vagyok bunkó, te szerencsétlen.
Azután biztos kibékülnek, az is lehet, hogy kiabálnak és csak azután békülnek ki, ez nem derül ki, mert a kocsmáros kikapcsolja a TV-t és így szól a vendégekhez:
- Záróra! Hazafelé, mindenki!

- Hogy gúnyolódtak II. Rákóczi Ferenccel a szemtelen gyerekek, úgy, hogy ő azt észre sem vette?
- Hogy?
- Azt kiabálták neki, hogy "Fejedelem! A fejed elem!"

Nostradamus jóslatait sokan ismerik, vannak, akik elhiszik és igaznak tartják. Azt viszont nem sokan tudják, hogy jóval később, Magyarországon is élt egy második Nostradamus, aki gyermekverseknek álcázva tette elérhetővé jóslatait, amelyek száz százalékban beváltak vagy be fognak válni. Íme egy, a jelenkorra vonatkozó próféciája:

Orbán

Alva jár az Orbán,
Tornyot visz az orrán,
Trombitások ülnek benne
Három szekér polyván,
-- Hú! -- trombitások
Három szekér polyván.

 Fújják egyre többen,
Polyva szerteröppen,
Rémes álmot lát az Orbán
Polyva-fellegekben,
-- Hú ! -- rémes álmot
Polyva-fellegekben.

- Mit írnak a szabóiskola diákjai a táblára a nyári szünet előtti napokban?
- Mit?
- Ó, IÓ, CIÓ, ÁCIÓ, KÁCIÓ, AKÁCIÓ, és legvégül, a legutolsó nap ezt: VAKÁCIÓ!
- Ezt nem értem... A többiek is ezt írják ki, nem?
- De bizony! Mindenki. És mivel mindenki ezt írja ki, ezért a szabóiskola diákjai is, mivel ők is részei a minden iskola diákjai halmaznak.
- Azt hittem, valami humoros lesz, hogy Mondjuk KONFEKCIÓ vagy MAKÁCIÓ...
- Nem, nem, kisköcsög! Más dolog hinni és megint más elhinni.
- Köszönöm a mai napi, tartalmas tanítást, Mester!
- Szívesen. Ötezer forint.
- Tessék.

Mit mond a világ legviccesebb állatgondozója?

Azt mondja a segédgondozónak:
- Kérdezd meg Koala Pistát, kér-e Trappistát!

Magyarázat:
Mivel az állatgondozói humor önmagában is nagyon kifinomult, többrétegű és ráadásul a fenti idézet pont a legviccesebb állatgondozótól származik, érdemes részletesebben foglalkozni vele, hogy mindenki megérthesse, mivel érdemelte ki, hogy a Kultviccek között szerepelhessen.
1. A koalát viccesen Pistának nevezi, pedig, vélhetően, nem is az a neve.
2. Azt mondja: "Kérdezd meg"... Namármost, hiába kérdezné meg, az állat ezt nem értené és még ha értené is (de nem érti!), akkor sem bírna válaszolni. (Vagy azt hitte, hogy bólint? Nem valószínű.)
3. A koala nem szereti a Trappista sajtot. Lehet, hogy megeszi, de nem a kedvence és talán az egészségét is veszélyeztetné, hatalmas veszteséget jelentene az állatkert számára egy döglött koala.
4. Rímel is, ami külön emeli a vicc értékét: a rím a tejszínhab és a meggy a vicc képzeletbeli tetején, mintegy megkoronázva azt.

Egy molnár úgy gondolta, hogy a régimódi szakmáját és a régimódi megjelenését ügyesen kompenzálhatja, ha modern, ma divatos jelzőket aggat magára, ezért, ha valaki belépett a helyiségbe, a következő módon rikkantotta el magát: "Teljeskiörlésű Molnár Vagyok, Bluetooth Wifi Helyett Croissant Adok - Nincs Digitális Térerő, De Van Korpás Teljeskiörlésű Pékáru és Croissant Csak Önnek És Csak Jóféle Alapanyagokból, Korpából!"

- Mi a különbség a mángorló és a sólyom között?
- Úgy érted, hogy mi a legfőbb különbség?
- Természetesen.
- Nem minden mángorló sólyom, de minden sólyom mángorló!
- Így van! Ez a helyes válasz. Ötös.

Aki már belegondolt abba, hogy Isten, aki megteremtette az egész galaxist, sőt, az egész univerzumot, sőt az esetleges multiverzumot is és az esetlegesen háromnál több dimenziós teret, az nem érti, hogy Isten hogy lehet emellett olyan, hogy megjelenésre embernek néz ki, parancsolgat az embereknek, megítél, elítél, bírál, jutalmaz és olyan szeszélyes, mint egy tizenéves tinilány. Ez a kicsinyesség és ez a viselkedés egyszerűen nem méltó az Istenhez!

Ennek az a magyarázata, hogy Isten az embert saját képére teremtette, azaz hozzá hasonlatos külsővel és önmagához hasonlatos belső képességekkel, jellemvonásokkal ruházta fel az embert is. Ebből viszont az is következik, hogy az Isten az emberhez hasonló, csak persze sokkal (végtelenszer) nagyobb hatalmú, térnek, időnek, erőnek és a mindenségnek hatalmas és könyörületes ura (örök dicsőség neki, mindörökké, ámen).
És akkor itt van ez az ellentmondás: egyrészt egy elképzelhetetlenül nagy ívű teremtés és ezzel ellentétben állva az emberhez hasonló kicsinyesség, szeszély, hiszti, labilis lelkület. Hogyan lehetséges ez?

A magyarázat egyszerű: félreértelmezték a "az embert saját képmására teremtette" szófordulatot. Egyszerűen csak a saját képére teremtette. Konkrétan úgy nézett ki a teremtés, hogy Isten elővett egy gyurmázóasztalt és hozzákezdett az ember megalkotásához. Először a talpait és a lábfejét formázta meg, hogy legyen mire állítani az embert. Igen ám, de az mindig eldőlt. Nagyobb, stabilabb talpat viszont nem akart, mert idétlenül nézett volna ki vele a teremtmény, ezért gondolt egyet és előbb a fejét teremtette meg, megformázta az arcát részletekbe menően. Ezután a kész fejet arccal lefelé a gyurmázóasztalon lévő félgömb alakú mélyedésbe tette, így az stabilan megállt, majd fojtatta tovább az ember meggyurmázását a nyaktól lefelé. Azaz az embert az arcával, más szóval a képével lefelé letette, és arra teremtette rá a többi szerkezeti egységet. Így értendő az, hogy saját képére teremtette az embert. Szó sincs arról, hogy az ember úgy néz ki, mint az Isten, ezt legfeljebb csak szeretné, és az Isten sem olyan kicsinyes, mint az ember. Nem hasonlítanak egymásra sem külsőre sem belsőre.

- Csókolom!
- Szia, te kisfiú!
- Meg tetszik tudni mondani, mi lesz az ebéd?
- Kelkáposzta-főzelék.
- Az engem nem érdekel, hogy a néninek mi kell, hanem hogy mi lesz az ebéd!
- Ne szemtelenkedj velem, te, mert rád borítom a forró vizet az üstből! (Ráborítja.)

A legtöbb ember nem is tudja, hogy volt egy magyar Bear Grylls is, mivel nem ismerhette Imre bácsit, aki főként csak az ismerősei körében volt ismert és népszerű. Ő volt az, aki hasznos tanácsokkal látta el az embereket, egyik alkalommal például az akkor még csak kisiskolás Csabát is. Egy sáros földúton kellett végigmenniük, a betonúttól egy tanya bejáratáig. A sáros föld nagyon ragadt a cipőtalphoz, és ilyen esetben nem elég arra vigyázni, hogy ne csússzon el az ember és lehetőleg ne süllyedjen bokáig a sárba, hanem arra is, hogy speciális járástechnikát kell alkalmaznia. Ugyanis, ha úgy jár, mint ahogy normál esetben szokott, a talpára ragadt, több centis, oldalra is kiálló sárréteggel akaratlanul is összekeni a nadrágját. Ezért folyamatosan kisebb terpeszállásban kell lépkedni előre. Ahogy Imre bácsi megfogalmazta: "Úgy menj, mint ha nagy lenne a tököd!"

Nő kérdezi a férfit az első randin:
- Ha lenne tízezer forintod, mit tennél vele?
- Neked adnám. - válaszol a férfi.
- És ha százezer forintod lenne?
- Azt is neked adnám. - feleli őszintén a férfi.
- És ha tízmillió forintod lenne? - faggatja a nő.
- Mind neked adnám. - feleli a férfi.
- És ha százmillió forintod lenne? - érdeklődik tovább a nő.
- Azt is neked adnám. - válaszol a férfi.
- Magadnak nem is tartanál meg semennyit? - csodálkozik a nő.
- Hát, a százmillióból 99-et neked adnék és 1 millió lehetne az enyém. - egyezik bele a férfi.
- Te pitiáner, szarrágó köcsög! Soha sem viszed semmire, te önző kis senki! - ordibál dühösen a nő és otthagyja a férfit.

Két idős férfi beszélget az öregek otthonában:
- Szerintem Etuska néninek már nagyon rossz lehet a szeme...
- Miből gondolod?
- A nyugágyban ülve, mikor kitették napozni, egész délután a saját fanszőrzetét simogatta, mert azt hitte, hogy egy macska ugrott az ölébe.

- Te, láttam itt a lépcsőház alatti mélygarázsban egy nagyon kövér embert! Bundában volt, dohányzott és olyan furcsa tekintete volt, egyszerre volt bamba, buta és agresszív!
- Ja, ne törődj vele, az csak a Füves Mackó volt.

Nyugalmazott tanárnő érdeklődik, hogy melyik HÉV járat megy oda, ahová el szeretne jutni.
- H8, H9. - feleli az információs fiatalember.
- Ej, ej, fiam! - dorgálja meg a tanárnő - Nem kezdünk "Hát"-tal mondatot, főleg nem úgy, hogy "Há".

Indul a kártevőirtó csapat, név szerint:
Irtó Ildikó
Mérgező Méri
Vegyszeres Veronika
Permetező Petra
ők négyen az angyalok, a főnökük pedig Charlie, és néha kiegészül a team Rovarirtó Robertával és Rovarirtó Róberttel.
Beérnek a városba, meglátja őket a kisfiú és rohan be az apjához:
- Jöjjön, édesapám, mert marhát keresnek!

Hazamegy a család az operaszínházi előadás után és észreveszik, mint ha valaki lenne a lakásukban.
- Ki evett a tányérkámból? - kérdezi a kislány.
- Ki használta a vécécskémet? - kérdezi az apuka.
- Ki fekszik az ágyacskámban? - kérdezi az anyuka.
Erre kidugja a fejét a paplan alól Bartos és így szól:
- Én vagyok az nagyba, Bartos, dasz iszt nagy Bartos Csaba, úgy bizony, dá!

A férfi (az Ember) és a nő (a Cseléd) úgy vitatkoznak, hogy amikor elkezd az egyik mondani valamit, akkor a másik közbevág, belefojtja a szót, leordítja, majd amikor végre csend lesz és ő kerülne sorra, akkor a másik teszi ugyanezt vele. Nagyjából harminc perc alatt meg lehetne beszélni mindent, de ők már négy óra hossza óta vitatkoznak, veszekednek, üvöltöznek, káromkodnak és mégsem beszélnek meg semmit, ugyanott tartanak, ahol az elején és ez így megy hónapok, évek óta. Ahelyett, hogy megegyeznének, hogy amikor az egyik beszél, akkor a másik nem szólhat bele, viszont köteles odafigyelni, majd cserélnek és mondjuk 5-5 perc ideig beszéljen az egyik is és a másik is, felváltva. Érdekes módon ezt az elcseszett, egymás szavába vágó módszert nem csak ez a falusi pár folytatja, hanem médiában szereplő vitapartnerek is, így végül letelik a műsoridő és egyik sem tudott elmondani semmit, nincsenek kifejtések, nincsenek értelmes reakciók, és végül a nézők sem biztos, hogy legközelebb megnézik a műsort, mert úgy vannak vele, hogy ez csak egy félórás, értelmetlen hangzavar volt.

Öreg székely egyedül ül otthon, a kemencepadkán. Egyszer csak fingik egy hatalmasat. Majd öt percenkét egy újabbat. Végül megszólal:
- Nem én vó'tam.

A MÁV reklamációs pultnál megjelenik egy nagyon dühös ember és idegesen, kiabálva reklamál:
- Maguk nem törődnek velem! Maguk figyelembe sem veszik, hogy én is itt vagyok! Pedig belőlem élnek!
- De hát mi a baj? - kérdezi a türelmes nő a pult túloldaláról.
- Az a baj, hogy múltkor, amikor késett a vonat, bemondták, hogy "minden kedves utasunktól kérjük szíves megértésüket", máskor pedig azt, hogy "értesítjük tisztelt utasainkat"!
- Elnézést kérek a társaság nevében a késések miatt, - mondja az empatikus hölgy - de ez néha előfordul és a jövőben is elő fog fordulni. Általában nem tehetünk róla.
- Kit érdekel a késés?! - ordít vörös fejjel az utas - Nekem az a bajom az egésszel, hogy mondják, hogy kedves utas és tisztelt utas. Hát én egész életemben soha sem voltam kedves, arról nem is beszélve, hogy engem senki sem tisztel, még a feleségem is leköp, amikor szembe jön velem a folyosón. Kérem ezeket figyelembe venni és a jövőben korrigálni a szövegeiket!

Az öreg székely elmerül a gondolataiban, egyszer csak arra eszmél, hogy a fia kiabál: "Édesapám, dől a fa! Dől a fa, édesapám, vigyázzon!" Az öreg székelynek se kell több, ugrik és rohan elfelé, ahogy csak a lába bírja. Mikor már elég messzire futott, akkor tudatosul benne, hogy mi történt: elaludt a fürdőkádban és a fia azért kiabált, mert meglátta, hogy a Fa tusfürdő eldől és folyik a kádba, mire ő kiugrott a kádból, kirohant a házból és most a falu főutcáján áll, egy szál faszban.

A székely és a fia vágják a fát. Egyszer csak megszólal a fiú:
- Édesapám! Dől a fa! - mivel hogy elkezdett dőlni a hatalmas fa és éppen az apa felé. Erre az öreg csak bólogat elégedetten.
(Mert hogy nagyot hallott és a szél is fújt, ezért úgy értette, hogy "Dől a lé!")

Egy nosztalgia zenekar országos turnét tart, kisebb falvakban és kisebb városokban lépnek fel, fő céljuk az egyszerű ember szórakoztatása és a viszonylag nagy bevétel elérése. Terveik szerint a műsoruk végén megénekeltetik a közönséget, hogy:

"Egy kis édes félhomályban
mennyi, mennyi, mennyi, mennyi, mennyi vágy van,
mennyi álmunk, mennyi csókunk ég!"

Meghallja ezt egy szervező az egyik faluból és dühösen felhívja őket:
- Megőrültek maguk?! Milyen szöveg az, hogy "félhomályban"?!
- Mi a baj vele? - kérdezi értetlenül a zenekar managgere.
- Az, hogy egy normális, egyszerű ember soha sem mond olyat, hogy -ban vagy hogy -ben. Ezt már tudhatnák! Filmekben is, amikor be akarják mutatni az egyszerű parasztot vagy az egyszerű gyári melóst, akkor jön a műparaszt, mű-egyszerű, műbeszéd és azt mondja a filmbéli munkást játszó színész azzal a mesterkélt, paraszti kiejtésével: "Bemegyek a gyárba, mert a műhelyben van az aláírási címpéldány". Hát ez hülyeség! Nálunk ezt így mondják: "Bemegyek a gyárba, mer' a műhelybe' van a papír." Érti? Semmi -ban! Ezt itt nem fogják így elénekelni!
- Nem baj, - mondja a manager - majd így fogja énekelni az énekesünk:

"Egy kis édes félhomályba'
mennyi, mennyi, mennyi, mennyi, mennyi vágy van,
mennyi álmunk, mennyi csókunk ég!"

 - Dehogy fogja így! Azért az meg milyen rímpár már, hogy "félhomályba" és "mennyi vágy van"? Ezt azért észre fogják venni, hogy nem jó, és verekedés lesz, amiért lenézik az egyszerű embert. Majd átírom úgy, hogy rímeljen is, de énekelhető is maradjon.

Végül, az átírás után, ilyen lett:

"Egy kis édes félhomályba'
mennyi, mennyi, mennyi, mennyi, mennyi mályva,
mennyi álmunk, mennyi csókunk ég!"

A nagy tudású Csaba bácsit megkérdezik, hogy tud-e olyat mondani, ami nálunk, Magyarországon, jobb vagy jobb volt, mint máshol.

- Igen - feleli Csaba bácsi -, bármilyen furcsa, de van ilyen. A legtöbb országban úgy jelölik az élelmiszerek szavatosságának dátumát, hogy nap - hónap - év sorrendben szerepelnek a számok. Miért rossz ez? Azért, mert tegyük fel, hogy február tizedike van és ránézel egy élelmiszer dobozra. Rá van írva, hogy 13. Akkor még jó. Nézed tovább, hoppá!, január. Akkor mégsem jó, mert majdnem egy hónapja lejárt. Tovább nézed és kiderül, hogy nem az idei évről van szó, hanem a jövő évről. Azaz mégis jó. Miért kell ezt az idióta sorrendet követni? Sokkal jobb az év - hónap - nap sorrend, hiszen enélkül végig kell nézni az egészet, miért csak a végén derüljön ki, hogy mi az eredmény? Semmi értelme. Ebben jobbak vagyunk. Azaz csak jobbak voltunk, mert átvettük az uniós jelölést és már jó ideje nálunk is a nap - hónap - év jelölés él, ami a létező legrosszabb és legértelmetlenebb sorrend az összes közül. Arról már nem is beszélve, hogy miért így kell írni, hogy 06.08.19? Spórolni akarunk a karakterekkel? Nincs elég tinta vagy mi? Ugyanakkor minden felesleges adatot viszont kötelező ráírni a csomagolásra... Sokkal egyértelműbb lenne a 2019. Aug. 06. jelölés.

- Igaza van, mint mindig - mondja a riporter -, de ez még kevés ahhoz, hogy Kultvicc lehessen, mert semmi humoros nem volt benne.
Erre Csaba bácsi így szól: - Ez igaz, de akkor most figyeljen és írja meg, amit látott! - azzal fogja magát, a jobb kezére felhúzza a bal kesztyűjét, a jobb kesztyűjét kidobja az ablakon, majd nagy lendülettel elindul kifelé, a küszöbön megbotlik és hatalmasat esik, a zsebéből kigurul egy közepes méretű krumpli, ami pont a "Frissen mázolva" részre gurul!

Katalin vesz egy elektrosztatikus töltéseket vezető zacskót, azzal a céllal, hogy majd abban tárolja az érzékenyebb MOS-FET processzorait. Másnap dicsekszik a munkahelyén Krisztinának: "Vettem egy antisztatikus zacskót!". Igen ám, de Krisztina félreérti, azt érti, hogy "Anti statisztikus", mármint hogy Antal a statisztikai hivatalban dolgozik, és mivel az ő férje történetesen Antal, baromi féltékeny lesz, "Mifaszközöd van hozzá?!" - mordul fel dühösen, majd látszólag megnyugszik, de munka után a járdán távozó Katalint fejbe dobNÁ egy túrógombóccal az emeleti ablakból, de nem találja el, az csak mögé esik két méterrel.
(Ha itt még nem nevet a közönség, mondjuk azt, hogy Katalin észreveszi, felnéz, és azt mondja, hogy Fél méterrel mellétalált!)

A feleség nem bír aludni, mert a férj alvás közben elvette az ő párnáját is, így ő két párnán alszik, míg a feleségnek egy sem maradt. Mikor már nem bírja tovább, felkelti a férjét és dühösen mondja:
- Egy párna nekem is kell!
- Na! Na! - mondja a férj és alszik tovább.

Egy blues rajongó férfi mindig szeretett volna beszélni a műfaj nagyjaival, de soha sem merte megszólítani őket, mindig a hátsó sorból nézte kedvenceit. Egyszer olvasott egy nagyon érdekes cikket, miszerint aki így, tél idején kimegy a Tabán Fesztivál helyére és leül egy padra, majd kitartóan várakozik, azt szinte száz százalék, hogy személyesen felkeresi Török bácsi, odamegy hozzá és lehet vele beszélgetni. Hát ezt hitte is, meg nem is, ezért megkérdezte az egyik haverjától, aki megerősítette, hogy a legenda igaz, ő ugyan nem járt ott, de már több embertől hallotta, hogy így történt.

Ennek hatására férfi meleg ruhát húzott és kiment a parkba, leült a padra és várta, hogy megjelenjen a fuvolás blues-király. Várt-várt, de nem történt semmi, csak néhány kóbor kutya és macska haladt el a látóterében. Így telt-múlt az idő, már hosszú órák óta fagyoskodott a padon, amikor eszébe jutott, hogy van nála egy kókuszrúd, azt megeszi, hátha ad valami minimális meleget. Ahogy kibontotta és beleharapott, oldalról ott termett egy szakállas, koszos, sovány kis öregember és így szólt:
- Török! - ezzel megmarkolta a kókuszrudat és tört belőle egy nagy darabot, a szájába tömte, majd futva távozott!

Egy ember bemegy a kenyérboltba.
- Egy kakaós csigát kérek!
- Éti?
- Micsoda?! Dehogy is éti csigát! Egy normál, pékáru, kakaós csigát kérek.
- Nem azt kédeztem, hogy éti csigát ké-e, hanem hogy maga éti-e, amit mond, csak nem biom kimondani az az az az... azt a betűt, ami a Q betű után jön és az S betű előtt van. Éti má?
- Ezt értem, de azt nem, hogy arra, hogy én azt mondtam, hogy "Egy kakaós csigát kérek!", maga miért kérdezte azt tőlem, hogy értem-e azt, amit én mondtam. Ez így teljesen logikátlan.
Erre a boltos szomorúan elkezdi csóválni a fejét: - Nem éti. Nem éti.

- Jó napot kívánok, kedves szomszéd!
- Magának is!
- Ne haragudjon, nem tudna kölcsön adni húsz ezer forintot ötödikéig? Tudja, akkor kapok fizetést és közbejött egy váratlan kiadás.
- Tudni tudnék, de hirdettem én olyat, hogy rövidtávú és azonnali pénzügyi segítséget nyújtok készpénz kölcsön formájában?
- Nem. De...
- Várjon! És olyat mondtam, hogy a kölcsönt kizárólag kamatmentesen és mindenféle fedezet nélkül nyújtom?
- Nem, de szomszédok vagyunk, gondoltam...
- Ne gondoljon ilyeneket!

Megkérik az egyszerű neveltetésű fűtő bácsit, hogy vigyázzon a nyolcadikos gyerekekre, amíg a tanár úr elmegy tíz percre egy fontos ügyet intézni. A fűtőnek nincs kedve a gyerekeket fegyelmezni és a zsivajt hallgatni sem, ezért kiküldi őket az udvarra játszani. Egyszer csak nyolc-tíz lány rémülten fut be a terembe:
- Tessék jönni, mert egy bácsi áll a kerítés mellett és mutogatja a... a... a péniszét!
- Dehogy megyek! - mondja a fűtő bácsi - Ne legyetek már ennyire mulyák! Mutogassatok vissza neki! Ti meg mutogassátok a pinátokat! Ne hagyjátok magatokat! 

A költők, írók kitalálják, hogy megváltoztatják a nevüket. Így Ady Endréből, hogy magyarosabb legyen, Hadi Végre lesz, míg mások az angol magyar szavakat változtatják ellentétesre a nevükben, ezért Babits Mihályból, Bean Ezvan What Helló lesz. Petőfi Sándor a népiességet kihangsúlyozandó a Petrencés Söndör nevet veszi fel, míg a divatos Weöres Sándor ezután Red SnR néven publikál.

Egy nő elmegy gyorsírónak rendőrségi tárgyalásokat jegyzőkönyvezni. Egy hét után felmond. A barátnői nem értik, miért mondott fel, amikor mindig is ilyen munkát szeretett volna. Azért mondtam fel, - magyarázza a nő - mert ilyen mondatokat kellett írnom egész nap, mint mondjuk ez itt: kérdezte a nyomozó, hogy "Te vele voltál vagy vele se, teve levele levese leve?" És voltak ennél sokkal értelmetlenebb mondatok is, ráadásul ahány szót rosszul írtam le, annyiszor ezer forintot levontak a fizetésemből, én ezt nem bírtam idegekkel.

Egy mindig mérges és mindenkivel összevesző ember legutóbb azért lett mérges, mert a buta lánya egyest kapott fizikából. Elment az iskolába, hogy megverje a fizikatanárt. A fizikatanár kénytelen volt magyarázkodni, hogy a lány sajnos annyira buta és annyira nem akar tanulni, hogy egyszerűen nem adhatott jobb osztályzatot. Erre a mérges apuka azt mondta:
- Na ide figyeljen! Maga kurvára ért a fizikához, én meg kurvára nem értek a fizikához! Ez a kettő ugyanaz! És ha nem ír be jobb jegyet a lányomnak, akkor úgy megverem, hogy a törött kezivel fogja törölgetni a vérző orrát! Megértette?!
- Na de kérem! - válaszol felháborodottan a fizikatanár - Én egy ötvennyolc éves, köztiszteletben álló, diplomás ember vagyok, velem ne tessék ilyen hangnemben beszélni!
- Igen?! Na és azt mondja meg akkor, hogy hány hamburgert evett utoljára! - veszi vissza az irányítást az apuka.
- Két sajtburgert. - feleli szemlesütve a fizikatanár.

A galamb és a veréb lábat cserélnek. Hülye egy ötlet volt, mert a galamb duci testét nem bírja el a két kis vékony ugróláb, a veréb pedig nem bírja megemelni a hozzá képest hatalmas galamblábakat.

- Hogy nevezte volna el Robinson a bennszülöttet, ha nem lett volna buzi?
- Nem tudom.
- Hétfő.

(Mert az ember általában nem szereti a hétfőt, de a pénteket annál jobban.)

Egy középkorú úriember randizik egy szintén középkorú hölggyel. A hölgy nagyon elégedett, mert a férfi jólnevelt, kedves, udvarias, elegáns és választékosan beszél, kiváló társaság. Igen ám, de amikor a hölgy lehajol valamiért a férfi felordít:
- Azt a kurva életbe! De kerek segged van! Úúúú! Hadd rúgjak bele egy kurva nagyot, de azonnal! - és felugrik, a nő felé lép, miközben jobb lábát rúgásra lendíti.
- Áááá, mit csinálsz?! - kiált a nő rémülten.
- Pardon, kérem szíves elnézésedet, ez csak egy Fradi elszólás volt.

Próbálnak kitalálni valami fasza vallást, ami nem is vallás, hanem annál több, valami olyan, ami száz százalékig meghatározza a tagok egész életét. Mert Jézus, Buddha és a többi már tök unalmas és divatjamúlt. Végül kitalálják és megalapítják a Rajz János Imádók Közössége szektát, akik, nevükből adódóan Rajz Jánost imádják, de nem magát az elhunyt színészt, mint embert, hanem annak egyik kivetülését, Poldi bácsit. A szabályok nem túl bonyolultak: a tagoknak minél tökéletesebben le kell követniük Poldi bácsi napjait a saját napjaik során. Saját tízparancsolatuk van és saját hét főbűnük is. Például a legfőbb bűn, az első számú, az nem más, mint a pontatlanság, hiszen Poldi bácsi olyan pontos volt, hogy az órát is hozzá lehetett állítani! Aki nem mentes a hét főbűn alól és nem a tízparancsolat szerint él (miszerint például: mindig csókold meg távozás előtt a feleséged homlokát), az nem juthat halála után a Szent Parkba. Aki viszont teljes egészében elsajátítja és a magáévá teszi a poldis eszméket, az a Szent Parkba kerül, ahol Poldi bácsi nekiadja a szent Szemétszedő Botot.

A kezdő autós felhívja a rutinos autóst:
- Itt vagyok az autóúton, de nem bírok megelőzni senkit sem! - panaszkodik.
- Kapcsolj vissza hármasba és úgy nyomd a gázt! - tanácsolja a barátja.
- VISSZA??? - kérdezi ez.
(Mert hogy végig egyesben volt az autó, azt hitte, így kell vezetni.)

A ponty nem akar buliba menni. Minden más hal menne, csak a ponty nem akar. Mondják neki, hogy nagyon jó lesz a buli. A ponty ennyit mond: nem érdekel, nem megyek. Mondják neki, hogy nagyon jó zenék lesznek, amiket szeretni fog. Akkor sem megyek, mondja. Mondják neki, hogy jó kaják lesznek. Nem érdekel, mondja. Mondják neki, hogy ingyenes a belépő és még halpénzt is sorsolnak. Az sem érdekli. Mondják neki, hogy a legjobb halcsajok is ott lesznek. Nem megyek, mondja a ponty. Erre mondják neki, hogy korábbi kultvicceket is lehet olvasni egy pultnál. Na, akkor mégis megyek!

Egy népszerű zenekar úgy dönt, hogy feloszlanak, de előtte még tartanak egy nagyszabású búcsúkoncertet. Hatalmas az érdeklődés, teltházas a koncert. A zenekar tagjai belegondolnak, milyen ciki az, ha ugyanarra a sorsra jutnak, mint előttük nagyon sok más zenekarok, azaz mi lesz, ha később újra összeállnak, tartanak még egy évfordulós nagy koncertet, még egy búcsúkoncertet, és mindenki azt fogja mondani, hogy na, ezeknek is csak a szájuk járt, hogy vége, hogy visszavonulnak, közben meg a pénzért csináltak mindent, már a negyvenedik búcsúkoncertet tartják tíz év alatt, stb. Ezért, hogy ennek elejét vegyék, a koncert után a gitárosnak levágják az ujjait, a dobosnak a jobb karját, a táncos lányoknak térd felett amputálják a lábait, az énekesnek pedig kivágják a nyelvét. Végül nagyon elégedettek az eredménnyel, ők a világon az egyetlen szavahihető zenekar!

Nagyon nehéz úgy slágert írni, hogy ne hasonlítson semelyik, korábban már hallott slágerhez, hiszen bárki, bármilyen zenét vagy szöveget talál ki, rá lehet fogni, hogy ezt vagy azt utánozta, mert a hangsorok, dallamok, ütemek variációinak száma is véges és eleve vannak stílusirányzatok, így biztos akad olyan, amihez hasonlítani fog a legújabb szerzemény. Pálinkás Gusztáv a huszonegyedik század legismertebb és legelismertebb slágergyárosa igen ötletesen oldotta meg ezt a kérdést. A zenét hagyta úgy, ahogy van, hiszen ami egyszer már jó volt, minek azt bolygatni, legfeljebb díszítő elemeket tett bele (pl a 3+2 zenekar slágerzeniébe egy kis 2Unlimited hangzást), viszont a szöveget átírta úgy, hogy megfeleljenek a mai kor követelményeinek. Húsz-harminc éve például kifejezetten menő dolognak számított a dohányzás és a mértéktelen alkoholfogyasztás életmódszerű folytatása és ennek felvállalása, macsós, fenegyerek, vagány attitűdöt adott az énekesnek. Ma már a dohányzás sajnos inkább cikinek számít és az alkoholizmus is, míg a fittség és a koleszterinszegény életmód a menő. Pálinkás Gusztáv ezt felismerve alkotta meg zseniális szövegátdolgozásait, melyek végül a leggazdagabb emberek közé emelték őt - jegyezzük meg, teljesen megérdemelten. Íme egy a munkái közül:

Rendes ember én már az leszek,
Minden éjjel aludni megyek,
Várnak rám a vegán cimborák,
Saláták és szolid vacsorák.

Hogy mi lesz a vége, galambom?
Lecsökken a testzsír arányom.
Amikor a nagyszobámban fitness műsort nézek,
Anyám, dobd ki az összes piát.

Rendes ember én már az leszek,
Minden délben könyvtárba megyek,
Várnak rám olvasó cimborák,
Régi könyvek, régi novellák.
Ó, a régi könyvek... régi novellák.

Jenő bácsi már volt falusi fürdőben, ahol egyetlen medence volt, rozsdás lépcsőkorlát és 700 Ft. volt a belépő. Volt már gyógyfürdőben, ahol két-három medence volt és 2000 Ft. volt a belépő. Volt már élményfürdőben, ahol 3900 Ft. volt a belépő. Volt már barlangnak kialakított fürdőben, ahol csúszdakomplexum is volt és 5500 Ft. volt a belépő.

Most viszont azt olvassa, hogy megnyílt a kutyás élményfürdő, ahová 29999 Ft. a belépő. Gondolja, hogy ez kell neki, ezt kipróbálja, lesz mivel dicsekednie, hogy milyen helyen járt. Mondják neki, hogy a belépő csak két óra hosszára szól. Húzza a száját Jenő bácsi, hogy csak két óra? Igen, mondják, de higgye el, elég lesz bőven a két óra, senki sem akart még tovább maradni. Helyjegyet kap, a 397-es számút. Egy hölgy odakíséri és rozsdás vas nyakörvet pattintanak a nyakára, amit rozsdás lánccal a víz alatt lévő vaskarikához rögzítenek. A lánc csak másfél méter hosszú, nem igazán lehet mozogni. A víz kissé hideg is, az eső is csepeg. Jenő bácsi látja, hogy mindenki ugyanígy járt, mindenki egy-egy ponthoz van rögzítve, mint a sakkfigurák, egymástól olyan távolságra, hogy egymást ne bírják elérni. Kérdezi, hogy mit lehet itt csinálni? Mondják, hogy ugathat is, nyüszíthet is, de csendben is maradhat, vagy vakarózhat a víz alatt, vén hülye, minek jön az ilyen kutyás élményfürdőbe, aki azt sem tudja mi az, hiszen ez nem más, mint hogy az lesz az élménye, mint ha kutya lenne.

Egy hívő megvette a "Dicsértek" című könyvet, mert arra gondolt, ha már úgyis van szintetizátora, megtanul néhány dicséretet. A könyv le volt celofánozva, ezért nem lehetett látni, miféle dicséreteket tartalmaz, de jó vastag volt, nagyon drága is, és rá volt írva, hogy részletes kotta található benne minden dicsérethez. Otthon kibontotta és látta, hogy minden oldalon egy dicséret volt, de nem ám egyházi énekek vagy ilyesmi, hanem fejezetekre volt bontva a könyv, pl. hogy ember dicsértek és az volt írva a lap közepére, hogy "Ügyes vagy.", a következő lapra, hogy "Jó munkásember vagy." és csak ilyen tőmondatok, semmi más. Volt kutya dicséretek fejezet is, mint például: "Jó kutya", "Jól van." vagy volt időjárás dicsértek: "Szép idő van.", "Jaj, de szépen süt a Nap.", "Csendes eső esik." A kotta pedig annyi volt, hogy minden szótag alá az volt írva, hogy "tá" és hogy az ügyesebbek tapsolhatnak is.
A hívő legszívesebben káromkodott volna, hogy 17990 Ft-ot fizetett ezért, de azt meg nem szabad, ezért csak magába fojtotta a dühét.

A Kultvicc csapat boldog és sikeres 2019-es évet kíván minden olvasójának!

Azoknak, akik másoknak is meg szokták mutatni a kultvicceket, extra boldogat és minden eddiginél sikeresebbet!

(Akik nem tartoznak a fenti két csoportba, azoknak természetesen nem kívánunk semmit. Kegyetlenség? Nem. Ilyen az élet, ilyen apróságokon múlik a boldogság és a siker.)

A kópé Kim Dzsong Un nem szereli le az atomfegyvereit, folyamatosan kibújik az ígéretei teljesítése alól. A szokásos Ensz közgyűlésen a nyugati hatalmak nagyon morcosak emiatt, de a diktátor csak mosolyog.
Sőt, az egész küldöttsége ugyanúgy mosolyog, mint ő, láthatóan nem zavarják őket az események, sőt, büszkék a kedves vezetőjükre. Előttük megy el Trump, Orbán Viktor, Emmanuel Macron és Angela Merkel is.
Az Észak-Koreai küldöttségből valaki franciául kiszól valamit az előttük masírozó államfőknek, erre Macronban elpattan egy húr, és odaáll vitatkozni velük, hiába fogják vissza a többiek. Szó szót követ,
Viktor, Angela és Donald próbálja csitítani a francia elnököt, de az egyre idegesebb lesz. Úgy tűnik, sikerül végül mégis, de Macron csak cselből mutatja, hogy nyugodt, és, mint annak idején honfitársa, Eric Cantona 1995-ben,
ő is egy kung-fu rúgással berepül a koreaiak közé. Nagy balhé.

Egy részeg pasi papírtrombitát fúj és torkaszakadtából kiabál:
- Szilveszter van, faszikám! Faszi, itt van a Szilveszter!
- Pssszt! Fogd már be! - teszi szája elé az ujját dühösen Szilveszter a macska, mert már fél napja bujkál a rejtekhelyén, hogy meg tudja fogni Csőrikét, ez az idióta meg elrontja az egészet.

Riporter: - Mit kíván az újévre?
Riportalany: - Semmit.
Riporter: - Nem úgy van az! Miért nem akar kívánni?
Riportalany: - Mert értelmetlen. Attól hogy azt mondjuk, hogy "kívánom" ezt vagy azt, igazából nem kívánjuk, csak megszokásból mondjuk. Például, hogy jó étvágyat kívánok. Tíz emberből kilenc bele sem gondol abba, hogy valójában azt akarja-e a másiknak, hogy annak tökéletes étkezésben legyen része, csak úgy mondja, megszokásból. A jó napot kívánok esetén még inkább így van, hiszen csak köszönésképpen mondjuk, de nem óhajtjuk, hogy a másiknak valóban jó legyen a napja. Viszont, ha valóban, teljesen komolyan gondoljuk és szeretnénk a másiknak azt, amit kívánunk, attól még az nem fog teljesülni, nem lesz úgy. A világ jól láthatóan másképpen működik, a jó és a rossz kívánságok teljességgel hatástalanok. Az már más kérdés, hogy nagyon sokan nagyon jól megélnek abból, hogy elhitetik az emberekkel, hogy a kívánságok működnek, főleg, ha ők segítenek ebben.
Riporter: - De így nem lehet befejezni egy riportot! Értse már meg! Kívánni kell valamit!

- Mit mond a néger gyerek, ha rálépnek a lábfejére?
- Nem tudom, mit mond?
- Azt, hogy "Pisztácia, pisztááááááácia!"

A lány elviszi az udvarlóját, az ifjú lovagot bemutatni a szüleinek, ám előtte figyelmezteti őt, hogy náluk az apuka nem híve a kötetlen, csapongó, szószátyár beszédnemnek, hanem mindig úgynevezett tematikus beszélgetés folyik, ahol az apuka kijelöli a témát és arról kell beszélgetni, persze nem egymás szavába vágva, hanem mindenki kap tíz perc időkeretet, amit szükség esetén tizenöt percre bővíthet, de minimum öt percig beszélnie kell. A fiú bólint, érti, nem lesz gond.
Amikor odaérnek, a kötelező bemutatás és udvariassági beszélgetés után, vacsora közben a szigorú tekintetű apuka feláll, megkocogtatja a poharat és ünnepélyesen megszólal:
- Ma - tervem szerint - a rendszerváltás problematikája a rendszerváltás első két évében lett volna a téma, viszont tekintettel Marcira - és a fiatalemberre néz - egy sokkal személyesebb témát választottam: Fenéktörlés a székletürítés után, különös tekintettel a végbélnyílás körül található szőrzetbe ragadó fekália és a felhasznált papírmennyiség korrelációjára, az aranyér és székrekedés közötti összefüggésekre, a hasmenés és az ürülék szaga hígfosás esetén, és így tovább. Kezd te, drága fiam és ne fogd vissza magad, de tudd, hogy a füllentést, a nem megfelelő szókincset, az álszemérmességet, a személytelenséget vagy a témakerülést ugyanolyan szigorúan büntetjük, mint a túljátszást vagy a közönségességet.
A fiú nyel egy nagyot, feláll, nagy levegőt vesz és elkezdni az előadást.

Egy középkorú nő megismerkedik Bélával, akit a baráti köre csak úgy emleget, hogy betakaró Béla. Ennek a nő nagyon örül, mert mindig is egy ilyen figyelmes férfit szeretett volna, aki betakarja, ha napközben elalszik az ágyon, vigyáz rá, nehogy megfázzon. Hetekkel később derül ki, hogy Béla ellopta a nő pénzét és játékgépen eljátszotta az összeset, miközben üvöltözött, hogy "Növelem a tétet, ennyi tét nem elég, tétet akarok, kockázatot akarok, így érzem, hogy élek, a kurva életbe!", miközben vadul nyomkodta a pókerautomatán a BET feliratú gombot.