Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
István király halála után néhány héttel a királysághoz tartozó szolgálók fejvesztve rohantak kifelé, egymást ellökve, a fekvőkön átlépve vagy megtaposva őket, a szembe jövőket magukkal ragadva. A helyi parancsnok kardját derekára csatolva indult, hogy megnézze, mi a riadalom oka. Nagyon bátor ember volt, ráadásul példát is akart mutatni, hogy legyen az bármi is, az ember nem ijed meg a saját árnyékától. Majdnem elsodorták őt magát is. Dühösen kiáltott rá a mellette elzúduló tömegre:
- Büdös parasztok! Hát mi az apátok faszától vagytok ennyire megrémülve? He?
Legtöbben nem is érzékelték, hogy szólnak hozzájuk, de páran válaszoltak, a rémülettől eltorzult, visító hangon:
- A rém! Jaj a rém! Itt a rém! Meneküljön, kinek kedves az élete! ÁÁÁ a RÉM!
- Milyen rém, te, hogy basznám az anyátokat?! Milyen rémtől vagytok úgy beszarva?! Mondjátok hát he! - próbálta nyugtatni az embereket a parancsnok. Majd annyit bírt kivenni a hangzavarból, hogy Vajk. Aha! István királyunk szelleme. Valószínűleg visszatért és kísért. Ettől a parancsnok is nyelt egy nagyot, de töretlenül és sziklaszilárdan ment szembe a még mindig kifelé áramló tömeggel, be a trónterembe. Először nem látott semmit. Azután, mikor már a szeme megszokta a félhomályt és fáklyát ragadott, meglátta a trónszék karfáján a riadalmat okozó nádudvari vajkrémes dobozt. Olyan sebesen fosott be, hogy észre sem vette és sikítva futott a többiek után.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.