A lány elviszi az udvarlóját, az ifjú lovagot bemutatni a szüleinek, ám előtte figyelmezteti őt, hogy náluk az apuka nem híve a kötetlen, csapongó, szószátyár beszédnemnek, hanem mindig úgynevezett tematikus beszélgetés folyik, ahol az apuka kijelöli a témát és arról kell beszélgetni, persze nem egymás szavába vágva, hanem mindenki kap tíz perc időkeretet, amit szükség esetén tizenöt percre bővíthet, de minimum öt percig beszélnie kell. A fiú bólint, érti, nem lesz gond.
Amikor odaérnek, a kötelező bemutatás és udvariassági beszélgetés után, vacsora közben a szigorú tekintetű apuka feláll, megkocogtatja a poharat és ünnepélyesen megszólal:
- Ma - tervem szerint - a rendszerváltás problematikája a rendszerváltás első két évében lett volna a téma, viszont tekintettel Marcira - és a fiatalemberre néz - egy sokkal személyesebb témát választottam: Fenéktörlés a székletürítés után, különös tekintettel a végbélnyílás körül található szőrzetbe ragadó fekália és a felhasznált papírmennyiség korrelációjára, az aranyér és székrekedés közötti összefüggésekre, a hasmenés és az ürülék szaga hígfosás esetén, és így tovább. Kezd te, drága fiam és ne fogd vissza magad, de tudd, hogy a füllentést, a nem megfelelő szókincset, az álszemérmességet, a személytelenséget vagy a témakerülést ugyanolyan szigorúan büntetjük, mint a túljátszást vagy a közönségességet.
A fiú nyel egy nagyot, feláll, nagy levegőt vesz és elkezdni az előadást.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
