Riporter: - Mit kíván az újévre?
Riportalany: - Semmit.
Riporter: - Nem úgy van az! Miért nem akar kívánni?
Riportalany: - Mert értelmetlen. Attól hogy azt mondjuk, hogy "kívánom" ezt vagy azt, igazából nem kívánjuk, csak megszokásból mondjuk. Például, hogy jó étvágyat kívánok. Tíz emberből kilenc bele sem gondol abba, hogy valójában azt akarja-e a másiknak, hogy annak tökéletes étkezésben legyen része, csak úgy mondja, megszokásból. A jó napot kívánok esetén még inkább így van, hiszen csak köszönésképpen mondjuk, de nem óhajtjuk, hogy a másiknak valóban jó legyen a napja. Viszont, ha valóban, teljesen komolyan gondoljuk és szeretnénk a másiknak azt, amit kívánunk, attól még az nem fog teljesülni, nem lesz úgy. A világ jól láthatóan másképpen működik, a jó és a rossz kívánságok teljességgel hatástalanok. Az már más kérdés, hogy nagyon sokan nagyon jól megélnek abból, hogy elhitetik az emberekkel, hogy a kívánságok működnek, főleg, ha ők segítenek ebben.
Riporter: - De így nem lehet befejezni egy riportot! Értse már meg! Kívánni kell valamit!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
