Egy festőművész különféle balzsamozási és cserzési műveletekkel addig-addig kondicionálta saját péniszét, amíg az milliméterre pontosan akkora nem lett, mint a hüvelykujja. Így, ha esetleg egy sajnálatos baleset során elveszítené a hüvelykujját, akkor a péniszét is használni tudja tájképfestés, csendéletfestés és portréfestés közben az arányok megállapítására - gondolta.
(Ehhez természetesen szüksége van egy vasalódeszka-szerű, állítható emelkedési-szögű asztalra, amire hanyatt fekve, talpaival a lefestendő látvány felé fordulva, egyik szemével nézve a függőlegesen tartott péniszét az hüvelykujjként tud funkcionálni.)
A 2010-es évek végén Magyarországon megjelentek a medvék. Sokáig azt hitték, hogy ezek idetévedt, egyszerű barnamedvék, de kiderült, hogy nem. Ezek intelligens, úgynevezett Bebizonyító-medvék voltak. Tudtak beszélni, és éles, kitűnő logikájuk segítségével bebizonyítottak mindig valamit, amit más nem tudott felgöngyölíteni.
Egy férfi újoncként érkezik egy multicéghez, első munkanapja van. Lemennek cigizni a főnöknőjével, igyekszik értelmesnek és érdeklődőnek mutatni magát. A háttérben csomó másik kollegina figyeli őket, láthatóan érdeklődve. Kedélyesen beszélgetnek, de hirtelen egy őrült, agresszív nő halad el mellettük, és azt üvölti, hogy ˝Elegem vaaan!˝, majd széttör egy kancsót a főnöknő fején!
Nem lesz semmi baja, csak picit vérzik a feje, és nagyon megijed, de ettől e perctől kezdve mindenkinek megvan a véleménye a puhány pasiról, aki nem tudta megvédeni a nőt!
Jön a medve, szembe találkozik az emberrel.
- Brumm! Brumm! Én vagyok a medve! - mondja és félelmetes karmait mutogatja.
- Ne gyere közelebb, - kiált az ember - mert elnyel a láp. Fordulj meg és menj amarra!
- Brumm! Brumm! Ne trükközz öcsisajt... - mondja a medve és üvöltve elkezd rohanni az ember felé.
Hirtelen elnyeli a medvét a mocsár, belefullad, beledöglik.
Egy nagylány hazavinné az udvarlóját bemutatni a szüleinek. Nagyon fél a találkozástól, mert tudja, hogy az apja csak a becsületesen dolgozó, jól kereső embereket becsüli, az életművészeket és hasonló link alakokat ki nem állja. Valóban, az apa első kérdése a lányához, hogy mivel foglalkozik a fiú. - Barista. - feleli a lány, majd gyorsan hozzáteszi, hogy bár ez nehezen mérhető objektív módon, de az ország öt legnagyobb baristája között tartják számon. Nagy meglepetésére az apa nagyon megörül és így szól: - Lányom, ez nagyszerű. Ez egy elismert, elegáns foglalkozás, sok pénz, kifogástalan megjelenés. Vannak saját receptjei is? - Igen, több is. - válaszol a lány. Erre az apja homlokon csókolja és hozzáteszi. - Imádom a finom kávét! Szeretettel várunk benneteket holnap. - Azt viszont nem tudja az apa, hogy félre hallotta, amikor a lánya a pasi foglalkozását mondta, ugyanis a pasi nem barista, hanem Bartosista.
Egy idős ember felmászik a fára. Kérdezik tőle:
- Apuka, nem fél, hogy leesik a fáról?
- Nem hallom, fiam, mondd hangosabban! - mondja az öreg, miközben görcsösen kapaszkodik a faágakba.
- Hogy nem fél-e, hogy leesik a fáról?! - kiabál a másik.
- Dehogynem. - kiabál vissza az öreg - Félek, hogy leesek a fáról. Jobb félni, mint megijedni.
A tíz éves lánynak megtiltják, hogy télen letörje a lelógó jégcsapokat a ház cserepek széleiről és elszopogassa, mert minden évben ezt csinálta és nagyon beteg lett, begyulladt a mandulája és különben is egy nagyon értelmetlen és rossz szokás, például fertőzésveszélyes is, mert mondjuk előtte lepisili a macska a jégcsapot, stb. Megkérik Feri bácsit, hogy vigyázzon a gyerekre és a kislánynak megparancsolják, hogy csakis azt teheti, amit Feri bácsi megenged neki.
Mikor hazaér, már látják rajta, hogy fáj a torka.
- Mit csináltál?! - kérdezik.
- Elszopogattam pár jégcsapot..., de Feri bácsi mondta, hogy csak nyugodtan.
A szülők nem hisznek a lánynak, mondják, hogy mesélje el. A lány elkezdi a történetet:
- Én előre szaladtam, mert megláttam a jégcsapokat, Feri bácsi lemaradt. Hátra fordultam és a következőt mondtam: "Feri bácsi! Itt ez a sok jégcsap. Tudom, hogy nem szabad, de legalább a végét leszophatom?" - He? - kérdezett vissza Feri bácsi. "Azt kérdeztem, hogy leszophatom, Feri bácsi?!" - kiabáltam hangosabban. "Csak nyugodtan." mondta Feri bácsi. Kérdeztem is tőle, hogy ugye nem igaz, hogy hugyos? Mondta, hogy egy kicsit mindig az, de az csak egészséges, nem kell mindennel törődni. Én előre szaladtam a jégcsapokhoz. Mikor utolért Feri bácsi, kérdezte, hogy mi lesz a szopással? Mondtam, hogy már rég túl vagyok rajta. Erre elkezdte ütni a saját fejét, azt mondta, hogy sose öregedj meg és vett nekem egy Milka csokit.
Egy embernek feltűnik a gyárban, hogy vannak villanykapcsolók, amikre nevek vannak felírva, hogy Jocó, Levi, Ricsi, Aranka, Kati, stb. és mindegyik kapcsoló alatt figyelmeztető tábla: "Soha ne kapcsold ki!". Na, ekkora hülyeséget, gondolja az ember, mert egyrészt véletlenül is lekapcsolhatja valaki, másrészt ha nem szabad kikapcsolni, akkor semmi értelme a kapcsolónak, ez logikus. Kíváncsiságból lekapcsolja a Levi feliratút. Nem történik semmi. Próbálja visszakapcsolni, de nem bírja, meg sem mozdul a kapcsoló. Egy idő után feladja, mert nem akarja, hogy eltörjön, nem erőlteti. Ekkor látja, hogy jön a Katalin nevű kolléganője, aki egy nagy, hízott fókára hasonlít. Gondolja, elmegy gyorsan, meg ne lássa, hogy a kapcsolókat piszkálja. Előtte viszont, poénból, még lenyomja a Kati feliratú kapcsolót is. Erre Kati menet közben előre bukik, szinte döng a padló, akkorát esik és úgy marad. Odarohan, nézi, látja, hogy Katalin meghalt, csak úgy, egyik pillanatról a másikra. Félelmetes, mintha a kapcsoló kapcsolta volna ki. Bizonyára véletlen egybeesés, gondolja, mert más nem lehet. Kihívja a mentőket, azok a hullaszállítókat és elviszik Katalint egy erős zsákban. Az ember senkinek sem szól az estről, de másnap nem bírja tovább és elmeséli az egyik, fiatal munkásgyereknek. Az rögtön odamegy a kapcsolókhoz, nézegeti azokat, majd így szól:
- Jenő bácsi, a maga neve is itt van ezen a kapcsolón! Lekapcsolom, jó?
- Ne! - kiáltja az ember...
Két rendőr beszélget:
- Hallottad, hogy nevetségessé vált Fantomas, az addig félelmetes bűnöző?
- Nem. Mi történt?
- Kiderült, hogy eredetileg Fantomos volt a neve, mert a fanszőrzete le volt borotválva és a helyére egy Tom a macska tetoválás volt készítve, de az is valami nagyon amatőr módon, egyszerű tintás tűvel, kézzel. Nyilván ő készítette önmagának.
- Vettem egy raklap hungarocellt. - mondja a főnökének az anyagbeszerző.
- Milyen gyártmányú? - kérdezi a főnök.
- Olasz. - feleli emez.
- Na, akkor az... akkor az... izé... akkor az italocell. - mondja a főnök. Hatalmas nevetés.
Az egyébként mindig nyugodt elektroműszerész dühösen, paprikavörös arccal, káromkodva kiront a műhelyből és úgy becsapja maga mögött az ajtót, hogy még a vakolat is meglazul körülötte.
- Mi történt?! - kérdezi ijedt arccal a titkárnő.
- Á, semmi különös - feleli az egyik kolléga - csak kibontott egy régebbi, mikroprocesszoros áramkört és az tele volt felhúzó ellenállásokkal.
- Miért tudott repülni Fantomas kocsija?
- Mert volt benne szállítólevél?
- Igen.
- Jean!
- Igen, uram.
- Miért nem vette ki a gyereket a forró vízből?
- Mert mindig kicsúszott a kezemből, uram.
- Hogy érti azt, hogy kicsúszott?
- Úgy, uram, hogy csúszott, mint egy angolna, Sir.
- De az ég szerelmére Jean! Hányszor kell még elmondanom, hogy megértse: ez a gyerek egy angolna.
- Angolna??? Na de uram... Uhuraha-am...ham...
- Az hát. Ahogy én is, ahogy a feleségem is, és ahogy maga is. Angolnák vagyunk.
- Talán angolok, nemde, uram?
- Lóf@szt! Az angol az egy emberfajta, mi meg halak vagyunk, angolnák. Tényleg nem tudta?
- Nem hát! Én felmondok! - mondta elképedve Jean és lepetézett.
Egy nő mondja, hogy neki a rossz fiúk jönnek be, olyannyira, hogy annak idején ő például nem a jófiú Derrick felügyelőnek drukkolt, hanem bizony a bűnözőknek, odáig van a tetovált, sok piát megivó, dohányzó, mocskos szájú, medveszagú férfiakért.
Ezért nagyon megörül és nagyon meghatódik, amikor a falu kemény legénye letérdel elé és kérdezi:
- Kérsz a gyűrűmbű'?
- Igen. -feleli. Erre a kemény legény alulról felfelé lendítve a kezét arccsonton veri a nőt, úgy, hogy még az ujján lévő gyűrű helye is meglátszik a nő arcán. Akkorát borul a nő, mint az ólajtó. Több napig tart, amíg elmúlik a kék duzzanat, addig van ideje gondolkodni, hogy biztos rossz fiút akar-e élete párjául. És igen, azt akar, ezután is, annál inkább!
- This yo-yo is yours?
- It is mine.
- Mine??? Fuck your mother in the mine!
- Asshole...
- Hogy mi van hol?
- Te is magyar vagy? Itt Mátészalkán?
- Mit hittél, b@aszom a szádat!
- Hit tale? My fist will real, not a tale!
- So, goodbye.
- Bye.
Egy általános iskolás gyerek azzal szórakozik, hogy odamegy idegenekhez és megkérdezi tőlük, hogy "A bácsi szovjet?", majd röhög és elfut. Már túl van a tizedik ilyen viccelődésen, amikor meglát egy idős férfit, odamegy hozzá és vele is elkezd szemtelenkedni:
- A bácsi szovjet?
- Dá, russzkij pedofil. - bólint a férfi és mielőtt a gyerek elfutna, berúgja a gyerek előtt a lépcsőház ajtót, aminek a gyerek fordulásból foggal nekifut, pont a kilincsnek, és elsötétül előtte a világ.
Meghal a szeretett nagybácsi, a rokonság szomorkodik, a temetésen mindenki sír, zokog. A temetés után a rokonok még beszélgetnek, hiszen a legtöbben egy évtizede vagy évtizedek óta nem találkoztak, csak a temetés hozta össze őket újra. Ahogy ülnek az asztalnál, bemondja a rádió, hogy Keith Flint új barátnőt talált.
- Öröm az ürömben! - kiált fel a nagybácsi fia, beteszi a The Prodigy-től a Firestarter című számot, amit mindenki örömmel fogad, bömböl a JBL hangszóró és együtt rángatóznak, lépkednek, mutogatnak, pogóznak, pont úgy, mint az énekes tette a klipben.
A mókus család boldogan éldegélt egy fa odvában, az erdő közepén. A fű szép zöld volt, a levegő tiszta, lehetett hallani a patak csobogását, akadt bőven élelem, azaz minden tökéletes, paradicsomi állapotban volt. Egyszer váratlanul favágók, útépítő munkások, kőtörő gépek érkeztek az erdőbe. Uniós pénzből kivágták az erdőt és gyakorlatilag lebetonozták az egész területet, míg a sokszorosan túlárazott munka gyümölcsét, a rengeteg elsikkasztott, de a papíron már tisztára mosott pénzt a vezetők szétosztották egymás között. És hogy mi lett a mókus család sorsa? Semmi, mert azt nem mondta senki, hogy az erdő, ahol a mókusok éltek és az erdő, amit kiirtottak az ugyanaz volt. Bizony, gyerekek, nem ugyanaz volt a két erdő! Így a mókus család még most is boldogan él.
Újonc a kertészetben:
- Bocsánatot kérek, szabad innom a slagból?
- Ej, ej, fiam... - csóválják a fejüket a kérdezettek - Ennek nem ez a módja. Itt mindenkinek megszólítása van. Azt kell kérdezned, hogy "Alkertész úr, tessék kérem szíveskedjék engedélyt adni arra, hogy engedélyt kérjek öntől, hogy én, mint kertészeti gyakornok ihassak a slagból." Viszont ha így mondtad volna, te taknyos, zöldfülű, f@szomjancsi, akkor sem ihattál volna, mivelhogy ez tilos!
- Értettem, - mondja a gyakornok - elnézést. Azt gondoltam, az számít valamit, hogy az én nagybátyám, aki szerezte ezt a nyári munkát nekem, hogy ő itt a cégnél a műszakvezető főkertész...
- Nem, sajnos itt ez nem számít, itt még nincs korrupció.
- Miért nem lehet barchobázni József Attilával?
- Mert már nem él?
- Igen.
Két drogkészítő egymásnak a vetélytársa, mindkettő jobbnak tartja magát, mint a másik. Végül, eldöntendő a vitát, felkérik a neves drogszakértőt, hogy tegyen igazságot és mondja meg, ki a nagyobb vegyész. A szakértő azt mondja, hogy mindketten készítsenek ugyanannyi mennyiségű drogot, amit ő kipróbál és a végén eredményt hirdet. Viszont, hogy ne merüljön fel a megvesztegetés gyanúja, mindketten jeligésen adják oda a terméket, azaz adjanak neki valami becenevet és ő ne tudja, melyik drogot kitől kapta. Az első elnevezi a drogját Bíborkának, mert bíborcsigát is használ az elkészítéséhez, a második Istvánnak, mert egyszerűen királynak tartja.
Eljön a verseny napja, a szakértő megkóstolja a Bíborka drogot. Nagy flash-t érez. Következő nap megkóstolja az István drogot. Ugyanazt érzi, viszont fél óra múlva tele lesz a teste rengeteg, apró, viszkető, pattanásszerű, himlőhöz hasonló, piros pöttyökkel.
Ezen ismeretek tényében harmadik nap eredményt hirdet, ünnepélyes, emelet hangon, szavanként mondja:
- Kiütéssel győzött István Kokó!
Tévé műsorban nyilatkozik egy fiatal óvónő:
- Tizennyolc éve táncolok, az egész életemet végigkísérte a mozgás.
Ezután egy programozó következik:
- Negyven éve ülök, az egész életemet végigkísérte a statikusság.
Donald Trump büszke rá, hogy milyen jól tartja magát és reklámnak is jó, ezért elvégez egy kéthetes kungfu tanfolyamot, amit a végén úgy promóznak, hogy új csillag született a kungfu egén, a leghatalmasabb ország leghatalmasabb harcosa: Trump Lee. Amikor ezt történik, Trump éppen Magyarországon utazik át, innen közvetítik a hírt, melynek során magyar szóként azonosítják és angolra fordítják a hallott hangsort: clumsy. Így, ebben a formában értesül róla a világ. Trump nagyon dühös, olyan paprikavörös fejjel járkál hetekig, mint akinek baja van.
Donald Trump egy Kelet-Európai közértben vásárol, pózol az újságíróknak, a kérésüknek eleget téve egy üveg viszkit mutat nekik. Sajnos, a pénztárnál lévő biztonsági kapu bejelez. Mindenki nagyot kacag ezen, de egy melák biztonsági őr nekifutásból felökleli a Trumpot. Mindenki integet neki, hogy álljon le, ez nyilvánvalóan félreértés, de nem tágít, megmarkolja az amúgy nem kis darab elnök grabancát, és kivezeti a boltból.
Az ország elnökének ez hatalmas blama, példát akar statuálni az őrrel. Mivel ez az ország diktatúra, ezért leszól a bírónak, aki az ügyet viszi, hogy nagy büntetést kell kiszabnia. Igen ám, de a biztonsági őr meg egy még nagyobb diktátor barátja, ezért ő meg felszól neki, hogy szóljon le az elnöknek, hogy szóljon le a bírónak, hogy nem szabad őt elítélni. Ezen eléggé bedühödik az elnök, és oldalra szól, egy másik diktátornak, hogy segítsen együtt lobbizni a nagyobb büntetésért. A másik diktátor kiszól a viccből, és azt mondja:
(Amikor itt tartunk a vicc mesélésénél, egy hosszú hajú, Slash kinézetű ember, gitárral a kezében rohanjon át a színpadon, hatalmas sebességgel, és középen nézzen oldalra, a közönségre, ezt kiáltva: Én vagyok Slash!)
Családi vacsora, az ifjú lovag először találkozik a szülőkkel. Minden rendben zajlik, semmi rendkívüli esemény nem történik, falatoznak. Az apuka egyszer csak elgondolkodva mondja, egy kenyérszeletet bámulva:
- Kenyér. Kenyér. Tudod fiam, nálunk, falun, gyerekkoromban, hogy hívtuk a kenyeret? Úgy hívtuk, hogy úgy, hogy hogy élet...
Itt egy kicsit elérzékenyül, és egy könnycsepp csurog végig az arcán. Ezt látva, anyuka is elkezd pityeregni, a múlt keserű pillanatainak felidézése szomorúsággal tölti meg a szíveket.
A fiú viszont feszeng, mert poénból egy méregdrága kornspitzet húzott a péniszére, és a puha részét pedig a heréi alá rakta, poénból. Neki könnyű gyerekkora volt, nem mérte fel, hogy másnak nem.
Petőfi Sándortól kérdezték, hogy mi annak az eszköznek a neve, ami megvédi a mobiltelefont a sérülésektől és a portól?
Petőfi így felelt:
- Ez a kérdés. Válasz: a burkolat.
(Eredetileg tokot akart mondani, de nem jutott az eszébe a releváns kifejezés.)
Egy anyuka annyira vicces, jó humorú, hogy nem csak az anyukák közül, sőt, nem is csak a nők közül, hanem az összes, környéken élő ember közül kitűnik a szenzációsan jó beszólásaival és rögtönzött stand up műsoraival. Ha ezt nem hiszik el, hallgassák meg a legutóbbi történetet és döntsék el saját maguk:
- Nem érek rá - szólt az anyuka - mert mindjárt indulnom kell dolgozni! Ja, nem... - tette hozzá, mert rájött, hogy aznapra szabadságot vett ki.
Dr. M.Cs. Géza már gyermekkorában pontosan tudta, hogy darukezelő szeretne lenni, ha felnő. Mindig csodálta ezt a tökéletes munkát. Szokolrádiójával a kezében minden este kisétált a közeli tóhoz, és sötétedésig nézte a darvakat, nagy barna szemekkel.
Negyven évvel később, amikor háromműszakban gürcölt a gyárban, névnapja alkalmából megpróbált visszaemlékezni erre az időszakra. Rá is gyújtott a ge@ibe, s szájából az alkatrészre potyogott a hamu.
Három barátnő beszélget, ki mit kapott a férjétől a névnapjára. Kezdi az első:
- Mivel én Mercedes vagyok, kaptam egy Mercedest.
Folytatja a második:
- Mivel én Gina vagyok, kaptam egy Lamborghinit.
Következik a harmadik:
- Mivel én Porschelina vagyok, kaptam két kilogramm fagyasztott borsót.
- De ez hülyeség! Ez nem logikus! - kiabálnak felháborodottan a barátnők.
- Én sem értettem, - mondja a harmadik - de a férjem szerint ez a lehető legpraktikusabb ajándék a keresztnevem alapján.
- Az a helyzet, hogy téged a férjed átvert! - állapítja meg az első két nő.
- Sejtettem!!! - kiált fel a harmadik.
Egy embernek volt egy egyszerű, falra akasztható naptára. Az a fajta, ami havonta letépendő, mutatja a napokat és egy vízszintes, műanyag csíkot lehet húzgálni rajta, amin van egy piros keret, amit minden nap az adott napra lehet állítani. Biztos mindenki látott már ilyet, főleg munkahelyeken szokás az ilyen használata. Na, ennek az embernek is pont ilyen volt, de szinte mindig elfelejtette a következő napra állítani. Kérdezték például, hogy még csak hetedike van, ja nem, mondta, már nyolcadika, és átállította a jelet hétről nyolcra. Egyszer ezt megelégelte és vett egy T800 terminátor modellt, pont olyat, mint amit a filmen lehet látni, úgy nézett ki, mint a középkorú Schwarzenegger. Na, ezt a terminátort oda állította a naptár mellé és a terminátornak semmi más dolga nem volt, mint hogy minden éjfélkor húzza a naptár jelét az aktuálisan következő napra, a hónapok végén pedig tépkedje le a feleslegessé vált lapokat. Mondták az embernek, hogy túlzás ez, egy ennyire modern és bonyolult gépet ilyen célra megvenni és tartani, hiszen egy vagyonba került és egyáltalán nincs kihasználva. Az ember azt mondta, hogy senkinek semmi köze hozzá, a saját pénze volt és neki megérte.
Egy súlyosan elhízott nő nem bírt lefogyni, sőt, minél inkább próbálta, annál kövérebb lett. Jojó effektus, kényszeres zabálás, édességfüggés, stb. Végül az egyik barátnője azt tanácsolta neki, hogy ha komolyan gondolja, hogy nem akar kövér maradni és nem sajnál áldozni rá pénzt, akkor menjen el a Fogyasztó Mesterhez, mert ő garantáltan megoldja a problémáját, mivel mások által reménytelen eseteknek tűnő, nagyon elhízott embereken is tudott segíteni, sőt, garanciát vállal a munkájára.
A nő elment a Mesterhez. A Mester negyed óráig kérdezgette, főleg a táplálkozási szokásairól, majd hirtelen megette a nőt szőröstől-bőröstől. Így volt ugyanis fogyasztó mester, hogy megevő, azaz ELfogyasztó mester volt.
Egy öltönyös, ötven év körüli férfi bemegy a pékség mintaboltjába és így szól az eladónőhöz:
- A nevem Botos. Botos János. Túrós lepényt kérek. Cukrozva, nem sózva!
Caesar elmegy a fiával a plázába. A fiú vállalja, hogy ezúttal ő szedi össze a megvásárolandó élelmiszereket és negyed óra múlva büszkén mutatja a teli kosarat, hogy végzett. Az apja megnézi az árukat és így szól:
- Kóla is kell!
Erre a fiú elmegy és hamarosan visszatér egy nagy üveg kólával és egy kakaós tejjel. Az apja meglepődve látja, hogy tejet is hozott, ezért így szól:
- Tej is, fiam, Brutus?
Fodrásznál, a vendégnek:
- Mit parancsolsz, a kurva anyád?
A pasi meglepődik, de válaszol:
- Hajvágást, te idióta!
- Nesze, baromarcú, így jó lesz?!
- Jó, h szopnád ki apádat!
- A kotorék-vemhes nagyanyád szarát raknád a levesbe, kész, 3 ezer forint lesz.
- Itt van, baszdmeg, dugd fel magadnak, lotyó!
- Kössz, te hájas, büdös, impotens félmajom, na tipli a szaküzletből, MENJ MÁR KI!
- Vissza se jövök hozzád, szopd ki a nagyapád seggét!
Az ember gyermekkorában, először tartózkodik a trágár szavak használatától, mert a szülei fegyelmezik és negatívan viselkednek vele, büntetik ezért. Később rászokik, mert rájön, hogy egy közösségen belül enélkül soha sem érhet el a ranglétrán számottevő helyet. Azután, amikor neki lesz gyereke, először visszafogja magát, később nem, de a saját gyerekének tiltja ugyanezt, és mondjuk egy szülői értekezleten eljátssza, mennyire elítéli, amiért a fia a szünetben azt mondta a másik gyerekre, hogy hülye. Ezzel visszakerültünk a kör elejére, csak egy generációval előrébb tartunk.
Randin a srác annyira izgul, hogy a zebrán a lány elé szalad, nem veszi észre, hogy a piroson fut át. Persze, elcsapja egy autó, pörög négyet a levegőben; viszont nagyon ügyes, mert a lassított felvételen látszik, ahogy a lerepülő napszemüvege után kap, és visszahelyezi pörgés közben az arcára.
Egy férfit előléptetnek a munkahelyén, magas pozícióba kerül. Összehívja a kollektívát, és ezt mondja nekik:
Na! Most bosszút állok a kapott sebekért!
Feri, egy multinacionális cég színes eminenciása minden reggel megnyitja egy szervezeten belüli alkotóműhely fórumnak nevezett levelezését. Egy nap a nyitás déli 12 óra 06 perckor történik meg. Szamos nagyúr, a fórum elnöke idegösszeroppanást kap.
Egy indiai csirke megevett százezer dollárt, majd megdöglött.
A Boldizsár ikrek azon vitatkoznak a házi feladat megoldása közben, hogy hogyan helyes, rühes vagy rühös. Sehogyan sem bírnak megegyezni, ezért úgy döntenek, megkérdezik a szomszédban lakó megmagyarázóművészt, hogy segítsen nekik a döntésben.
A művész kissé mogorva, de segítőkész fiatalemberként ismert a szomszédság körében. Becsengetnek az ikrek a művészhez, aki egyből ajtót is nyit nekik. Egyszerre kezdik mondani:
- Kezít csókolom, Művész úr, azt szeretnénk megkérdezi, hogy tetszene-e tudni melyik a helyes kifejezés, zsemle vagy zsömle.
A megmagyarázóművész értetlenül néz a fiatalokra, majd úgy fültövön kúrj@ mindkettőt, hogy félrenyelik a taknyukat.
Négy férfi, akikben az a közös, hogy az 1970-es években születtek, arról beszélgetnek, hogy mik voltak azok a médiatörténeti dolgok, amiket gyermekkorukban félreértettek vagy emlékezetes volt számukra.
- Volt a rádióban egy olyan műsor, aminek az volt a címe, hogy "Ki nyer ma?" és az akkor népszerű Kossuth Rádió komolyzenei műsora volt. Ha jól emlékszem, minden nap volt és csak 5 percig tartott. Na, én azt, hogy ki nyer ma, nem is tudtam, hogy mit jelent és azt sem tudtam, hogy három szó, hanem úgy gondoltam, hogy egyetlen szó, hogy kinyerma, de nem zavart, hogy nem értem, mert a körtéfa című dalból sem értettem semmit, mondjuk hogy mi az a könnyűjáró kis menyecske pedig azt is gyakran hallottam.
- Hát igen - folytatta a második férfi - én pedig az akkoriban a TV-ben sugárzott rajzfilmek elején lévő szövegből, miszerint rendezte William Hanna és Joseph Barbera, azt hittem, hogy ezek két csaj, Hanna és Barbara. Kiderült, hogy mindenki más is ugyanezt hitte, nem voltam egyedül ezzel a tévhittel.
- Annyira nem voltak még akciófilmek, hogy amikor az Az Onedin család című filmsorozat egyik részében Baines kapitányt hátba verték egy székkel és a szék széttört a hátán, de nem lett semmi baja, majd megfordult és leütötte a támadót, akkor egy hétig mindenki arról beszélt. Ugyanúgy, amikor Sandokan, a maláj tigris megölte az igazi tigrist, akkor két hétig az volt a téma mindenhol. Vagy hogy otthon minden fiú kipróbálta, hogy a kezét előre nyújtva és erőlködve, sikerül-e tárgyakat megmozdítania, mint Darth Vadernek. Vagy hogy nem tudtuk, hogy Mazsola zöld színű, mert mindenkinek csak fekete-fehér tévéje volt.
- Amikor én voltam kisebb gyerek - folytatja a negyedik - akkor még nem volt PlayStation 4, csak PlayStation 3. Futott azon is a GTA5, de tök béna volt... - ekkor elhallgatott, mert rájött, hogy vége, hiába sikerült beépülnie a csapatba, most lebukott, mert kiderült, hogy nem is a '70-es években született.
Alkesz faszi magyaráz:
- Évtizedeken át dobáltam a pénzt a játékautomatába, de soha sem nyertem. Volt úgy, hogy a havi fizetésemet hagytam ott, volt úgy, hogy még kölcsön is kértem, már ameddig adtak, mert nem tudtam megadni a tartozásomat. Mindegy... És most végre rájöttem, miért nem nyertem soha! Tudod miért?
- Nem tudom.
- Azért mert ez NYERŐGÉP. Érted? NYERŐ-gép. NYERŐ gép. A gép nyer, nem én, mert direkt nyerő gép, még a neve is az, hogy nyerő gép!
Két targoncás beszélget:
- Te finnyás vagy?
- Nem.
- Akkor kapd be a f@szomat!
Egy Omega rajongó és egy Michael Jackson rajongó vitatkoznak, hogy Kóbor János vagy Michael Jackson-e a jobb.
- Egyértelmű, hogy Jacko, - mondja a Michael Jackson rajongó - mivel az egész világon ismerik és Madonnával is volt viszonya, míg ugyanezeket nem lehet elmondani Kóborról.
- Az lehet, de én legalább értem, hogy mit énekel, mert magyarul van, de te csak annyit értesz meg, hogy "Who's bad?" a végén, a többit csak dudorászod, nem is tudod, miről szól. Arról nem is szólva, hogy a világon senkiről, de senkiről sem jelent meg nyomtatásban annyi képregény, mint Kóbor Jancsiról!
(Mert hogy azt hiszi, hogy a Rahan az Kóbor János.)
A hívő, az ateista és a testépítő beszélgetnek, hogy mi van a halál után, milyen a túlvilág. Kezdi a hívő:
- Mivel mindig is az Úr Jézus parancsait követtem, ezért nagyon bízom benne, hogy a mennyországba kerülök, ahol szeretteim körében, Jézus szeretetében fogok élni örökkön-örökké.
Folytatja az ateista:
- A halál után pont olyan, mint a születés előtt. Se több, se kevesebb. Nincs semmiféle lélek, nincs újjászületés, nincs feltámadás. A tudat az agy működése, ami megsemmisül az agy halálával.
Következik a testépítő:
- Nem kell ezen vitatkozni, mert mindenkivel az történik, amiben hisz. Te abban hiszel, hogy nem lesz semmi, ezért neked nem is lesz. Te abban hiszel, hogy a mennyországba jutsz, akkor oda jutsz. Én abban hiszek, hogy a halálom után is gyúrni fogok, fasza konditeremben, nagy súlyokkal, király szériákat csinálva. Ö... ö... ö... - imitálja a fekvenyomást, majd jobb öklével elégedetten belecsap a bal tenyerébe.
Nagy meglepetés érte a tudósokat, amikor elkészítették azt az eddiginél sokkal nagyobb nagyítást adó mikroszkópot, amellyel az elektronokat is láthatóvá bírták tenni. A mikroszkóp a rezgéseket is érzékelte, ami felfogható egyfajta hangnak is - bár ettől a funkciótól nem vártak sokat, hiszen milyen hangok lennének az atomi világban? Elsőként egy mikroprocesszor chip-et tekintettek meg működés közben. Itt jött a nem várt meglepetés: a következő mondatot hallották, amit egy nagyobb elektron adott ki a többi elektron felé:
- Kérem, vigyázzanak, a FET-ek záródnak. Az L2 cache következik.
Az elektronok pedig felszálltak egy lapos kvark-járműre és kapaszkodva várták az indulást.
A Fidesz újabb törvényt talált ki, amit azonnal életbe is léptettek: ezután a karácsonyfa izzók kizárólag 230 voltos, miniatűr rizsszemizzók lehetnek. A törvény bevezetését a Stop Soros program megkoronázásaként rendelték el, hiszen eddig mindenki sorba kötötte a törpefeszültségű izzókat, de ezután stopot mondanak a sorosságra és kizárólag párhuzamos kapcsolást használnak, márpedig könnyű belátni, hogy értelme sem lenne a 230 voltos izzók soros kapcsolásának. Ez a zseniális húzás még a legelvetemültebb ellenállók kedvét is elvette, mert aki a törvényi tiltás ellenére megpróbálkozott a korábban megszokott soros kapcsolással, annak bizony nem világítottak az izzólámpái, tök sötét volt a karácsonyfája. A kormány az egész országban kiplakátoltatta óriásplakátokon a párhuzamosan kötött karácsonyfa izzókat, így még a legeldugottabb települések is megtudhatták, hogy országunk ismét megmutatta a világnak, mire képes egy erős és büszke európai nép erős és büszke kormánya.
Mondja a feleség a férjének, hogy vegyen már egy új táskát magának, mert hogy néz már ki, ne így járkáljon, mit fognak gondolni az emberek. Mondja a férj, hogy nincs ennek semmi baja, ez még tökéletes, majd csak akkor veszek újat, ha ez már elszakad vagy tönkremegy a cipzárja. Erre a feleség nem szól semmit, de éjszaka felkel és kiszakítja a táskát.
Egy nyugdíjas mozdonyvezető és a sztárfocista Cristiano Ronaldo beszélgetnek.
- Hát fiam - panaszkodik a vasutas - húsz év szolgálat után nyertem egy utazást, ahol a helyi kisvasúttal utazhattam. Milyen hülyeség ez már, hogy életemben egyetlen egyszer nyertem és akkor is pont vasúti utazást, amikor egész életben ugyanazt csináltam, ráadásul nagy vonattal.
- Ne is mondja - bólogat Ronaldo - én ugyanígy jártam. Amióta az eszemet tudom, focista vagyok. Erre fel nyertem egy ingyen délutánt a játszóházban, ahol kispályás focit játszhattam. De tudja hogy? Hát úgy, hogy még a labda is kicsi volt, fele akkora, mint a normál labda!
- Fele akkora köbtartalmú vagy fele akkora átmérőjű? - kérdezi a mozdonyvezető.
- Mit tudom én! Nem vagyok matematikus. Fele akkora volt és kész. Úgy nyertem, ahogy maga is. Érti?
- Ja, ja.- bólogat az öreg, mert megértette.
- Hogy alakult ki az, hogy az igent az ember bólintással jelzi, míg a nemet fejrázással?
- Nem tudom... Van rá magyarázat?
- Van bizony! Régen amikor az ősember kimerészkedett a biztos védelmet jelentő barlangjából, nézett jobbra-balra és kérdezte, hogy: NEM jönnek erre a medvék? NEM jön az ellenség? NEM jönnek a farkasok?
Amikor pedig egy jó nőt látott, végignézte fentről le, lentről fel, többször is, miközben mondta magában: Hú, de jó nő vagy! Még az anyádat is...! IGEN! Még azt is veled együtt... IGEN!
Biciklizik a gyerek a budapesti Hős utcában: bemegy az utcába, az utca végén megfordul, majd kijön, és ezt ismételgeti, közben dicsekszik az anyjának:
- Nézd, anya, láb nélkül! - mondja az első kör után visszaérve a körútra.
- Nézd, anya, kéz nélkül! - mondja a második kör után visszaérve a körútra.
- Nézd, anya, bicikli és pénz nélkül! - mondja a harmadik kör után.
- Bácsi, ezzel a beutalóval tessék elmenni a kardiológiára. - mondja a fiatal doktornő az idős betegnek.
- Minek mennék? Nem akarok én kardozni! - mondja a bácsi.
Történt egy cégnél, hogy a konkurens multicég ördögien gonosz tervet eszelt ki a cég tönkretételére. A terve az volt, hogy meghívja a céges bulira a Mesterhármast, azaz Fásy Ádámot, Bunyós Pityut és Sláger Tibót, hogy adjanak koncertet, majd a koncert után álljanak be a csapatversenyben részt vevő, majd szórakozni induló, három, céges alkalmazottakból álló csapatokba. A csapatok valószínűleg nem tudnak majd megegyezni abban, hogy melyik csapatba melyik sztár álljon be, ebből vita támad, ami szerencsés esetben tömegverekedéssé fajul, rengeteg sérült lesz, ami rövid távon ellenségeskedést és gyűlölködést szül az alkalmazottak között, hosszú távon pedig a cég teljes széteséséhez és csődjéhez vezet. Igen ám, de arra nem gondolt a gonosz konkurencia, hogy mindez jól is elsülhet. Márpedig ez történt: három, száz fős csapat volt. Az egyikben zömében anyagias nők voltak, a másikban félén férfiak, a harmadikban fiatal, forróvérű férfiak. A félénk férfiak, saját gyávaságuk kompenzálásra Bunyós Pityut választották, mondván, hogy így be mernek ülni a késdobáló krimóba is, mert ha Bunyós Pityu velünk, akkor ki ellenünk?! Az anyagias nők a pénzes, korosodó, de mindig nagyon sármos, igazi úriember Fásy Ádámot választották és igyekeztek meghódítani őt, kedveskedtek neki. A fiatal férfiak pedig Sláger Tibót választották, mert tudták, a jóképű férfivel együtt bulizni felér egy lottó ötössel, mert a város összes jó csaja ott fog tolongani körülöttük. Így is lett! Mindhárom csapatnak bejött a számítása, nagyon boldog volt mindenki, a cég pedig a jó kollegális viszonynak köszönhetően prosperálóbb lett, mint valaha. A konkurencia meg bekaphatja.
Amerikai tudósok tíz évig tartó adatgyűjtés és adatelemzés után arra a következtetésre jutottak, hogy a kávéfogyasztók, ha csak egyetlen egyszer ihatnak a kedvenc italukból, akkor a reggeli kávét részesítik előnyben a délutánival szemben. Mivel a Kultvicc is KV, ezért stábunk úgy döntött, hogy ezután korán reggel biztosítja ezt a függőséget okozó, a legnemesebb anyagokból készült, kiváló minőségű humorforrást minden kedves és kedvetlen olvasója számára.
Két idős nő beszélget a villamoson, hogy minden életkornak meg van a maga szépsége, így a nyugdíjas éveknek is. Egy szintén idős férfi velük szemben ül, nem ismerik egymást. Amikor a két nő eljut odáig, hogy az időskor is szép és jó, a férfi nem bírja tovább és közbeszól:
- Jó a f*szt! Azt mondják már meg, hogy ugyan mi szépsége van az öregségnek, mi olyan nagyon jó benne? Amikor minden nap fáj valamim, nem látok jól, nem hallok rendesen, egyre hülyébb is vagyok, alig bírok mozogni... Mi ebben a jó maguk szerint?
A két nő döbbenten hallgat, majd az egyik kissé zavarodottan, keresve az érveket, azt mondja, hogy például lehet játszani az unokákkal.
- Ugyan már! - feleli a férfi - Ne mondja nekem, hogy jobb nyolcvan évesen játszani egy gyerekkel, mint mondjuk harminc évesen lett volna.
Erre már tényleg nem tudnak mit mondani, nagy csend támad. Néznek kifelé az ablakon.
- Mi az a nap, amit még a tyúkok is megünnepelnek?
- A költészet napja!
A cukorka rajongók és a csokipártiak több csoportra oszolva tüntetést tartottak, többek között a szabad édességfogyasztás mellett és a testtömegindex eltörlése ellen. Igen ám, de a kezdeti lelkesedést beárnyékolta a hír, miszerint a rendőrség nagy erőkkel vonul ki a tüntetés leverésére. És valóban! Megjelent egy sötétkék ruhás, izmos férfiakból álló csapat, akik határozottan megindultak a tüntetők felé. A tüntetők vezére bátran, de remegő hangon odakiáltott:
- Tik TEK-esek vagytok?
- Tic-tac-osok vagyunk! - jött a megnyugtató válasz.
Az igazi nő nem éri be azzal, hogy a felszínen javítgat. Nem a bőrét és annak hibáit fedi be vakolattal, nem színezi át azt és nem ránctalanítja, nem ad hozzá mesterséges illatmolekulákat. Az igazi nő a belsejét teszi rendbe: szimmetrikusra igazítja a két veséjét, a beleit ízlésesen egymásra formázza, a húgyvezetékét megtisztogatja, a húgyhólyagját felpolírozza.
Hegesztő Heléna, Lyukasztó Juliska és Katalizátor Katalin Kft. alapított!
Egy nagydarab, idős nő felháborodva meséli:
- Szállnék fel a metróra, amikor egy kis csaj betolakodott, de közben engem is nyomott előre, majd egy fiatalember megfogta a kabátomat és elhúzott a metrótól, egészen a mozgólépcsőkig.
- Azokat jól ismerem! Dúró Dóra és Vona Gábor voltak. - szól ki egy taknyos, szőrös, szűk lyukból, turbánnal a fején az orr bán.
Szamosi bácsi nagyon mesél valamit, szóval tartja a gyár előtt cigarettázó hölgyeket:
- Hát egyik reggel indulok el, érzem ám, hogy valami furcsát érzek. Ennek a fele se tréfa, mondom, gyorsan megnéztem mi az. Hát egy hangya mászott felfelé a rudamon! A végétől a töve felé! Fel. Fogtam és egy mozdulattal lesöpörtem a földre. De ez még semmi! Következő reggel újra érzem, hogy valami nem stimmel. Nézem, hát egy katicabogár mászik a rudamon. Mondom, a nemjóját! - és azt is lesöpörtem. Aztán harmadik nap megint érzem, hogy valami mintha mászna a rudamon. Tolom lefele a gatyámat, nézem, hát egy mezei poloska volt az. Úgy elpöccentettem az ujjammal, hogy csak úgy koppant a góré falán. A következő nap érzem ám, hogy most másmilyen valami van, valami mászik a rudamon, de szinte megnyüvi. Hát egy hatalmas szarvasbogár volt. Fogtam, levettem, oszt a földhöz vágtam. E! De ez még semmi! A következő nap reggel érzem ám, amikor a kenyérboltba indultam, hogy valami mászik a rudamon, de ez még nagyobb! Hát egy maki majom volt! Az kapaszkodott a két tenyerével, a karjával ölelte a rudamat, le ne essen, úgy mászott rajta felfelé!
- Na, ne kábítson már minket, Szamosi bácsi! - tört ki az egyik hölgyből - Ki hiszi el ezt magának? Hát mekkora rúdja van magának?
- Csak hogy végre megkérdezték, Galambocskák. - mondta elégedetten Szamosi bácsi, majd ezt követően elővette a rúdját, és a gyárkapu előtt, az utcán, elkezdte mutogatni a visítozó hölgyeknek.
- Szopjaki bácsi, mit mondott a hentes, amikor egy nap után visszavitte neki a két kiló bélszínt, hogy inkább mégsem kéri és fizesse vissza az árát?
- Csak a nevemet.
- Te, Noé, - mondják a bárkaépítőnek később, az özönvíz után - értjük mi, hogy percíz, jó munkásember vagy, de áruld már el, miért kellett a szúnyogot és a bélférget is magaddal vinned?
- Hagyjatok már ezzel! - felel dühösen Noé - Mindenki csak kritizálni tud! Ha szerintetek annyira könnyű munka volt ez, akkor tessék, csináljátok legközelebb ti, mert nekem elegem van ebből az örökös fanyalgásból. Különben is, pont a bélféreg volt a legnehezebb része a projektnek, mire beletömködtem őket a belembe, a seggemen keresztül!
Rémülten futnak a jobbágyok: - Jaj, jön a földesúr! Jaj, mindjárt itt a földesúr!
- Kinéz az ablakon koncertszervező és látja, hogy érkezik a Hobo Blues Band turnébusza.
Mit énekel örömében a meteorológus, amikor bekapcsolja a szélsebességmérő műszert és az megjeleníti a mért adatokat?
Halász Judittól azt, hogy Ó, ó méri: keletről fúj a szél. Ó, ó méri!
- Hogy köszön a tésztagyári munkás, amikor beérkezik a gyárba?
- Nem tudom. Hogy köszön?
- Cső tészta!
Egy híres szakács mondta, hogy kedves gyerekek, ma jégkrémleves lesz az ebéd. Elővett egy fazekat, tett bele három kiló jégkrémet és felforralta azt. Amikor már bugyogott, galuskát szaggatott bele, megszórta porcukorral és tányérokba szedte, majd így szólt: - Egyétek gyorsan, amíg ki nem hűl. Jó étvágyat!
Az új ízekért rajongó tiszteletes gondolja, hogy a tradicionális egyházi kosztra is ráférne már egy kis reform, ezért az úrvacsorán ostya és bor helyett krinolint és barack pálinkát ad a hívőknek, majd így szól:
- Jézus rúdja és Jézus vizelete.
Két férfi beszélget. Mindketten irodában dolgoznak, két különböző munkahelyen.
- Képzeld, - kezdi az első - nekünk olyan felelősségteljes gazdánk van, hogy a cégünknél már tíz évvel korábban is ivartalaníttatta a legkiválóbb alkalmazottakat és mostanra már száz százalékos az ivartalanított dolgozók aránya. Vagyis mindenki, én is, megkapta az ingyenes ivartalanítást. Nem semmi ez!
- Igen, - folytatja a másik - a mi gazdánk hasonlóan rendes, sőt, nagyszerű cégvezető. Mi is ivartalanítva vagyunk. Azóta sokkal nyugodtabban tudunk dolgozni, nyugodtabban tudunk otthon aludni, és az életünk szinte problémamentessé vált.
- Igen, igen, ahogy mondod. Híztam is végre, azóta boldog és jóltáplált, mosolygós ember lett belőlem. Köszönöm gazdám!
- Én is köszönöm!
A magyar nyelvért rajongó önképző kör három kiemelkedő tagja mindent képes volt megtenni egy kis szójátékért:
Az egyik, egy idős férfi, csak azért költözött Bács községbe, hogy bácsi bácsi lehessen a neve.
A másik, egy középkorú férfi, képes volt egész életében körszakállat viselni, annak ellenére, hogy allergiás volt rá és utálta, mindezt kizárólag azért tette, hogy körszakáll szakkört hozhasson létre.
A harmadik, egy házaspár, két pártot alapított, amit később megszüntetett és egyszerre mondták, hogy pápá pár pár párt.
Két kollegina hangosan beszélgetve halad a folyosón, az egyikük nagyon éles hangon beleszövi egy mondat végébe azt, hogy: MIJÁÁÁÚÚ!
Elkezd terjedni ez a dolog, és nagyon sok nő átveszi, pár hét múlva már folyamatosan felharsan egy MIJÁÁÁÚÚ minden padsorból, pár percenként!
Egy férfi és a nő orális szexet művelnek, a férfi a kedvezményezett. Nagyon belelendül a témába, a nő feje olyan gyorsan mozog, mint egy harkályé!
Köööööh-köhh köhh!
Kööőőőőőhh!
Mi baj, uram? - Kérdezi a pincér.
- Lenyeltem egy majmot!
- Megzsírzom.
Melyik ismert francia színésznő nevét rejtettük el az alábbi történetben?
Kérdezi Imre, a targoncás, Lajostól, aki éppen látja, hogy Béla bácsi elindul szólni Andrásnak, az üzletvezetőnek, hogy megérkeztek a raklapok:
- Hé, Lajos! Milyen cigid van? Nem tudod, Béla szól majd Bandinak?
- Szofi. Már szó'.
A multiverzum elmélete szerint végtelen számú univerzum létezik és ezek között olyanok is vannak, amelyek pontosan megegyeznek a miénkkel, minimális eltérésekkel. Mint kiderült, ez az elmélet igaz, sőt, van olyan univerzum is, amely mindenben megegyezik a miénkkel, kivéve abban, hogy ott nem naponta jelenik meg új Kultvicc, hanem néha hetekre kimarad a frissülése. Elképzelhetik, milyen szar lehet olyan világban élni! Abban az esetben, ha Ön azt a jelenséget tapasztalja, hogy hiába nézi naponta a Kultvicc blogot, nem frissül minden nap, akkor nagyon rossz hírünk van: Ön bizony egy alternatív valóságban él, egy másik univerzumban, mégpedig éppen a fent nevezett szar univerzumban és cseszheti az egészet, mert lemaradt rengeteg szuper Kultviccről, amit mi, a normál univerzumban élők olvashattunk.
Egy faszi, amikor leér az aluljáróba, a metró mozgólépcső előtt álló ellenőrnek illedelmesen köszön, átnyújt egy csokor virágot, hogy ezt a kedves feleségének hoztam, egy üveg márkás italt, hogy ezt magának hoztam, majd kezet fog az elképedt ellenőrrel és mondja, hogy köszönöm, hogy fogad és beenged a házába, nagy megtiszteltetés ez számomra. Azt hiszi ugyanis, hogy a metró alagút az ellenőré, hogy az ő háza!
A gazdag vállalkozó találkozik egy szegény öregemberrel és ad neki pénzt. Azt mondja az öreg:
- Jót tettél velem, tudd meg hát, hogy én nem szegény öregember vagyok, hanem a nagy varázsló. Adok neked egy asztalt, de ez ám csodaasztal! Csapj rá ököllel és mondd, hogy fuszulykát és puliszkát és egy pohár vizet! - ezzel az öreg elmegy és a helyén ott marad egy kis faasztalka. A vállalkozó nem hisz neki, bolond az öreg, gondolja, de azért kipróbálja az elmondottak szerint. Hát az asztalon tényleg megjelenik egy tál fuszulyka, egy tál puliszka és egy pohár víz. Nagyot les a vállalkozó, nem érti, hogy történhetett a dolog, de többször is kipróbálja és mindig működik a dolog. Majd megmutatom a fizikus haveromnak, gondolja. Azután elfelejti az egészet. Fél év után a luxushajója elsüllyed és egy mentőcsónakkal egy lakatlan szigetre vetődik. Akkor látja meg az asztalt, mert véletlenül az is a csónakban maradt. Mivel nagyon éhes és szomjas, kipróbálja. Az asztal működik. Így megmenekül a haláltól, van mit ennie és innia. Így telik el tíz év, mire véletlenül egy arra járó hajó megtalálja és megmenti. A vállalkozó első dolga, hogy megkeresse az öreget. Sikerrel jár, megtalálja. Így szól hozzá:
- Öregapám, nagyon-nagyon köszönöm a csodás ajándékot, az életemet mentette meg! Azt viszont meg kell mondanom, hogy egy életre megutáltam a fuszulykát és a puliszkát! Rá sem bírok nézni többet!
- Ehhhe, ehhhe... - mondja az öreg - én a fuszulykát és a puliszkát csak példaképpen mondtam. Nézd csak - ezzel rácsap az asztalra - Michelin-csillagos ebédet, whiskyt kólával és két olyan csajt, hogy csak na! Látod? Működik ez minden mással is.
A királyfi, miután túljutott az üveghegyen is, a túró malacon is, és megküzdött a sárkánnyal (nem beszélve az ezeket megelőző, több száz kalandos ügyéről) úgy gondolta, ő már semmin sem fog meglepődni. Határozottan lenyomta a kilincset és belépett a palotába. Ott viszont össze-vissza fosta magát az ijedtségtől és a hatalmas megtiszteltetéstől: maguk a Kultstáb tagjai ültek az asztalnál. Igen, azok a személyek, akik a Kultvicceket írják... A királyfi nem gondolta, hogy válaszra méltatják (nem szokásuk), de összeszedte minden bátorságát és a félelemtől nyüszítő hangon megkérdezte:
- Mondják, kérem, miért nem tetszettek az utóbbi időben Kultvicceket írni?
A Kultstáb tagjai mindannyian ránéztek és egyszerre válaszoltak:
- Me-ert hi-ber-nál-va vol-TUNK!
- Ki kérte ki a kólát?
- Én voltam.
- Én is azt kértem.
- De ki kérte KI?!
Így szól az idős pap:
- Hallgassátok meg Máté evangéliumát és Jánosé evangéliumát!
- Hatalmas tisztelettel, engedje meg szentatyám, hogy helyesbítsek: János evangéliumát.
- Nem úgy van az! - válaszol mérgesen az idős pap - Ha Mát evangéliumánál kihangsúlyoztam, hogy az az ő tulajdona és nem másé, akkor Jánosnak is kijár ugyanaz a tisztelet!
Két egyetemi tanár egy országos konferencián egymás mellé ül ebéd közben. Nem ismerik egymást, csak biccentenek a fejükkel, majd csendben esznek. Egyszer csak megszólal az egyik:
- Takszifejű rokona!
- Hát nem! - vág vissza a másik - Te vagy a takszifejű rokona!
- Te vagy a takszifejű rokona!
- Te vagy a takszifejű rokona! - ...és ez így megy perceken keresztül, egyre dühösebbek, a végén már az ételt is köpködik kifelé a szájukból, annyira üvöltenek. Elég gusztustalan.
Egy nő kipróbálta, hogy mi történik, ha az Aknesol ecsetelőt nem külsőleg használja, hanem megissza, minden nap egy kortynyit. Annyira bejött neki a dolog, hogy pár hónap után nem nézett ki többnek huszonegy évesnél, pedig huszonkét éves volt!
Két halárusnő beszélget munka közben, a piacon:
- A te férjednek mekkora a rúdja?
- Tizenkét és fél centiméter!
- Nav im?! - Nav im?! - Nav im?! - mondja egy balhés pali a kocsmában és fenyegetően néz körbe. Nem veszi észre, hogy véletlenül fordítva mondta.
Nő nézegeti magát a tükörben. Nem kicsi a mellem? - tűnődik.
- Inkább nagy! - szól oda egy ismeretlen férfi. A nő nem tudja, hogy a férfi nem gúnyolódásból mondja és nem is vigasztalni akarja, hanem neki tényleg jobban tetszenek a normál méretű és a kisebb mellek. Az fel sem tűnik neki, hogy mit keres a női WC-ben a férfi és honnan tudta, hogy mit gondolt. Furfangos Frigyes volt az, a Zsebtévéből!
Két nő beszélget az elkóborolt állatokról. Mondja az egyik:
- Láttam egy kóborló kutyát az utcán, úgy tűnt, hogy a gazdáját keresi. Lefényképeztem a mobilommal és feltettem a Facebook-ra a képet, azzal a szöveggel, hogy ˝Nem ismerős valakinek a kutyus?˝ és még szmájlikat is tettem a szöveg után és egy kacsintást és egy kiskutya animációt is.
- Eltűnt a kutyám - folytatja a második - és feltettem a Fészre a fényképét, azt írtam alá, hogy ˝Eltűnt kutyusom, aki megtalálja, küldjön üzit please, please!!!˝ és tettem utána szmájlikat, egy integető kutyust és egy szomorú emotion-t.
- Annyi ész nincs - szól közbe egy férfi -, hogy nem utólag kellene képeket kirakni, mert azt úgyis csak az ismerősök látják és az utcán senki sem megy oda egy kutyához, hogy láttam-e a Fészbukon, hanem eleve egy nyakörvet kellene a kutyák és a macskák nyakára tenni, rajta az utcanévvel, házszámmal és a gazda telefonszámával, esetleg az állat nevével? Mert simán előfordulhat, hogy a macska elkóborol, akár csak tíz házzal arrébb. Ott valaki meglátja, hogy jé, de szép kóbor cica, ad neki enni, és azután a macska már nem megy haza vagy akár haza sem találna. Soha sem derül ki, mi történt vele. Az új gazdának nem hiányzik, csak nyűg neki, de emberségből eteti, abban a hitben, hogy a macskának nincs hová mennie, míg az eredeti gazdája, akinek nagyon is hiányzik, szomorkodik, keresi, de persze nem találja meg. Míg ha a nyakán van a nyakörv, egyből látják, hogy van gazdája és oda tudnak szólni telefonon, hogy itt van a macskájuk, lehet érte jönni. Mindenki boldog lenne és ennyire egyszerű a megoldás. Na, inkább ezt osszák meg, ne a sok hülyeséget! - fejezi be a férfi.
- Este már töltök, Csaba bácsi!
kis szünet után:
- Mármint… holnap este…
Egy bírónak annyi peres ügye van naponta, hogy már fel sem néz, csak az elé tolt lapba olvas bele:
- Azt írják itt, alperes, hogy úgy megütött egy férfit, hogy az illető agyrázkódást szenvedett. Mivel tudja indokolni tettét?
- Azzal, hogy megsértett a nőiességemben. Szerinte olyan duci vagyok, hogy nem áll jól a miniszoknya. Hát az édes anyukáját neki!
A bíró döbbenten néz fel az öblös hang hallatán és látja, hogy a behemót Bud Spencer a vádlott.
- De hát maga nem is nő! - kiállt fel.
- Már maga is kezdi?! - DURR!
Egy férfi nagyon készül az esti bulira, mondja, hogy király buli lesz, mert jön Jocó, Sanyesz és hozzák a spanjaikat is.
Másnap kérdezik tőle, hogy milyen volt a buli. Mondja, hogy szar, mert ezek nem akartak táncolni, nem akartak csajozni, csak ültek, kedvetlenkedtek, keseregtek, kötekedtek egész idő alatt. Mondják neki, hogy nem értik, mit várt, tudhatta volna, hogy Savanyú Jóska és Rózsa Sándor soha sem voltak bulizós partiarcok.
- Hogy hívják azt a zenészt, aki messziről nézve, meztelenül, pont úgy néz ki, mint egy női kézfej, közelről?
- Kacsóh Pongrác.
- Magyar vagy?
- Nein.
- Csabi, nem magyar. Azt hittem pedig, hogy az.
Egy magyar, erős férfi hallja, hogy ˝Legyőzhetetlen Vutang˝. Egyből tök ideg lesz, hogy mi az, hogy legyőzhetetlen?! Mert azt ne állítsa már senki, hogy van olyan ember, aki egyaránt legyőzi a 250 kg-os szumó birkózót, a 100 kg-os aikido mestert, a 80 kg-os boxolót, a villámgyors kung-fu mestert, stb. Mert hogy ilyen, hogy legyőzhetetlen, nem létezik! Mivel a férfi eleve egy agresszív alak, eldönti, hogy majd ő megveri a Vutangot, de nagyon. Iszik előtte pár felest és elmegy a Vutang házához. Ott aztán jól pofára esik, mert a névjegytáblán úgy van kiírva, hogy Wu Dang, kiderül, hogy egy fiatal csajról van szó, de a lényeg, hogy nem legyőzhetetlen, hanem legyezőzhetelen, azaz olyan csaj, aki a legnagyobb kánikulában sem fogadja el a fiúk felajánlását, hogy szívesen legyeznék őt. Ez van, félreértette, szó sincs semmiféle verekedésről.
Egy idősebb férfi kimegy az utcára úgy, hogy csak egy köldökig érő póló és térdig érő zokni van rajta, de semmi más. Ugrándozik, forgolódik, lengeti a péniszét. Egy nő undorodva fordul el. A férfi nem érti: - Most mi van? Én, kérem, rúdtáncos vagyok.
A XXI. század legjelentősebb gondolkodója, M.Csaba így szólt:
- Hiába folyik az egész világon egyformán, ennek ellenére a választási rendszer alapvetően hibás. Méghozzá azért, mert csak egyetlen egy pártra tudsz szavazni. Mint ha valami egypártrendszer volna a cél. Pedig nem az a cél, sőt, nagyon könnyen lehet, hogy több párt is szimpatikus neked ilyen vagy olyan okból, de mivel csak egyre szavazhatsz, kiválasztod a legjobbnak tűnőt vagy a legerősebbet a jók közül, rá szavazol, ezzel a többit, a kisebbeket pusztulásra ítéled. Így a második vagy harmadik legszimpatikusabb párt kiesik és te magad ítélted erre a sorsra, holott pont a szerinted második és harmadik legjobb pártról van szó.
- Hát jól van, de tudsz jobbat? - kérdezte a hallgatóságból valaki.
- Igen, tudok jobbat. - válaszolt M.Csaba - Mindenki 3 szavazatot adhasson le. Az első, a fő szavazat 1 pontot érjen. A második szavazat 0,5 pontot. A harmadik pedig 0,25 pontot. Ez egy súlyozott szavazás és meg vagyok róla győződve, hogy sokkal árnyaltabb és sokkal reálisabb eredményt adna és jó eséllyel megakadályozná azt is, hogy egy párt kétharmados többséget szerezhessen.
- Faszt! Ha ez jó lenne, mindenhol így szavaznának! - mordult fel a tömeg.
- Nem jelent semmit, hogy hányan és mit csinálnak. Gondoljatok bele, volt idő, amikor a boszorkányégetés teljesen elfogadott volt. Máskor a nemesemberek nem fürödtek és amikor már marta a bőrüket a sok élősködő, akkor sem fürödtek meg, csak lisztet szórtak magukra. Vagy szinte minden nő fűzőt viselt és ájulásig elszorították vele a saját derekukat. Később műanyag ruhákat hordtak, hiába izzadtak bele, mert divatos volt. Rengeteg példát mondhatok még, hogy csak azért, mert valamit sokan csinálnak vagy nem csinálnak, az attól még teljes mértékben helytelen és téves vagy káros lehet.
(Közben az ezt hallgató Czeizel Endre megállapította, hogy bár a társadalom szempontjából nagyon hasznos a magas IQ, a magas IQ-val rendelkező személy ettől nem lesz boldogabb, sőt, kész sorscsapás a számára, mert észrevesz olyan dolgokat is, amit az átlagos IQ-jú emberek nem, és ezek a dolgok zavarják, megoldást keres rájuk, de ezzel magára marad, mert vagy érdektelenséggel találkozik vagy meg sem értik, amit mond.)
Szuzuki Dongó meglátogatja Kavaszaki Rotakapát. Midőn a kertbe lépnek, így szól Szuzuki Dongó:
- Ó, mily csodás és pazar szépségű a kerted, nagy tiszteletű vendéglátóm!
- Á, csekélység - hajol meg Kavaszaki Rotakapa - hogyan is lenne említésre méltó szerény kertem a te kerteddel, melyről csodákat zengenek.
- Ó, az én kertem egy jellegtelen és jelentéktelen kertecske csak, míg a tiéd, ó, Kavaszaki R. uram, oly káprázatos!
- Por ez és enyészet, semmi több, s nehány gyimgyom. A te kerted viszont a kertek kertje és kertkirálya!
- A p*csába már! - veszíti el türelmét Szuzuki D. - A büdös p*csába! Mondom hogy a te kerted a szép, de te csak kéreted magad, álszerénykedsz! Hát a f*szomnak sincs kedve ehhez a párbeszédhez! Sz*rok a kertedre! K*vára nem érdekel! Lefejellek, mint vasorrú bába a hogyhívjákot... Vén k*csög! - ekkor jut eszébe, hogy valóban lánykérőbe jött és nem kellene magára haragítania a leendő apósát, ezért témát vált, mint ha meg sem történt volna az előbbi, bízva abban, hogy Kavaszaki R. nem fogja észrevenni.
- Ó, nagy tiszteletű K. Rotakapa, itthon van-e lányod, Tosznámsima Mijenjukát? - kérdezi a legelbűvölőbb mosolyával.
- Itthon van, igen. Bár megjegyzem, hiába fáradtál, mert Kultviccet olvas és ilyenkor nem érdekli semmi más, még atyai szavamra sem reagál.
- Akkor majd máskor jövök. - hajol meg Szuzuki D. és elindul hazafelé.
Pista bácsi feltalálta és megépítette az időutazást lehetővé tévő készüléket. Beleült, eltűnt, majd öt perc múlva újra megjelent. Kérdezték tőle, hol járt és miért ilyen rövid ideig. Pista bácsi elégedetten mosolyogva válaszolt: Három évet töltöttem el az 1990-es években. Mindenkinek leesik az álla és izgatottan találgatják, mit csinálhatott Pista bácsi három éven át a múltban. Meglátogatta a fiatalkori szerelmét? Megjátszotta a lottó nyertes számokat? Karriert csinált abból, hogy ismeri a jövőt?
- Á, nem érdekelt engem ilyen hülyeség, - felelte nagyon boldog arccal Pista bácsi. - Visszamentem azokba az időkbe dolgozni, amikor még a munkahelyén mindenki a jó melegben, kényelmesen ülve, az asztalán lévő üveg-hamutartóba hamuzva cigizett, nyugodtan, elégedetten.
Egy irodaházban megkérdezi a főnökasszony, hogy mi van írva az iratlefűzőre. Úgy értette, hogy mit írtak rá utólag. A kezdő munkatárs viszont a márkáját olvassa fel, mert az is rá van írva. Mondja, hogy: ESSELTE. - Tessék? - kérdezi a főnök. - ESSELTE!!! - kiáltja a munkatárs, mert azt gondolja, nem jól hall a főnöke. Erre a főnökasszony elesik, de akkorát puffan a padlón, mint amikor a bálna feldobja magát a vízből és visszaesik.
(A lehető legnagyobb hatás érdekében a poén után pár másodperccel, vegyük elő az addig a kezünkben, a hátunk mögött rejtegetett, egy literes zacskós tejet és teljes erőből b*sszuk a földhöz!)
- Szeretném elvinni a csajt első randin moziba. Tudsz valami jó kis első randis filmet? - kérdezi az egyik pasas a barátjától.
- Attól függ... Mi a foglalkozása?
- Óvónő.
- Akkor tudom ajánlani a Szenilla nyomában című filmet. Szerintem tetszeni fog neki, ha még nem látta és neked sem árt néha megnézni egy ilyen mókás, aranyos kis filmet. - ajánlja a barát. Igen ám, de másnapra a kérdező elfelejti a film címét, csak arra emlékszik hogy valami SZ betűs, sze vagy ilyesmi, és még ő sem látta. Ezért elviszi a nőt a moziba a Szerb film című filmre.
Még évtizedekkel ezelőtt történt. Egy nő boldogan és büszkén újságolta barátnőjének, hogy megismerkedett a Puskás Freneccel és délután bemutatja őt a barátnőinek is. A nő barátnője nagyon várta a találkozást, mert nem minden nap találkozhat az ember egy hírességgel, aki ráadásul egyben a legjobb barátnője pasija. Aztán kiderült, hogy félre értette. A nő ugyanis egy Ferenc nevű pasival ismerkedett meg, aki kopaszodó, pocakos, zokni-szandálban járó, csuklóján autóstáskát tartó, izzadós pasi volt és papírzacskóban hurka-kolbászt vitt mustárral, kenyérrel a találkozóra. Így értette a nő, hogy apuskás Frenec, azaz Ferenc, aki az édesapjára hasonlított.