Egy embernek feltűnik a gyárban, hogy vannak villanykapcsolók, amikre nevek vannak felírva, hogy Jocó, Levi, Ricsi, Aranka, Kati, stb. és mindegyik kapcsoló alatt figyelmeztető tábla: "Soha ne kapcsold ki!". Na, ekkora hülyeséget, gondolja az ember, mert egyrészt véletlenül is lekapcsolhatja valaki, másrészt ha nem szabad kikapcsolni, akkor semmi értelme a kapcsolónak, ez logikus. Kíváncsiságból lekapcsolja a Levi feliratút. Nem történik semmi. Próbálja visszakapcsolni, de nem bírja, meg sem mozdul a kapcsoló. Egy idő után feladja, mert nem akarja, hogy eltörjön, nem erőlteti. Ekkor látja, hogy jön a Katalin nevű kolléganője, aki egy nagy, hízott fókára hasonlít. Gondolja, elmegy gyorsan, meg ne lássa, hogy a kapcsolókat piszkálja. Előtte viszont, poénból, még lenyomja a Kati feliratú kapcsolót is. Erre Kati menet közben előre bukik, szinte döng a padló, akkorát esik és úgy marad. Odarohan, nézi, látja, hogy Katalin meghalt, csak úgy, egyik pillanatról a másikra. Félelmetes, mintha a kapcsoló kapcsolta volna ki. Bizonyára véletlen egybeesés, gondolja, mert más nem lehet. Kihívja a mentőket, azok a hullaszállítókat és elviszik Katalint egy erős zsákban. Az ember senkinek sem szól az estről, de másnap nem bírja tovább és elmeséli az egyik, fiatal munkásgyereknek. Az rögtön odamegy a kapcsolókhoz, nézegeti azokat, majd így szól:
- Jenő bácsi, a maga neve is itt van ezen a kapcsolón! Lekapcsolom, jó?
- Ne! - kiáltja az ember...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
