Egy festőművész különféle balzsamozási és cserzési műveletekkel addig-addig kondicionálta saját péniszét, amíg az milliméterre pontosan akkora nem lett, mint a hüvelykujja. Így, ha esetleg egy sajnálatos baleset során elveszítené a hüvelykujját, akkor a péniszét is használni tudja tájképfestés, csendéletfestés és portréfestés közben az arányok megállapítására - gondolta.
(Ehhez természetesen szüksége van egy vasalódeszka-szerű, állítható emelkedési-szögű asztalra, amire hanyatt fekve, talpaival a lefestendő látvány felé fordulva, egyik szemével nézve a függőlegesen tartott péniszét az hüvelykujjként tud funkcionálni.)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
