Bugyi bácsiról és feleségéről, Bugyi néniről, mindenki azt gondolta, hogy az őseik Bugyi nagyközségből származtak és innen örökölték a nevüket. Viszont akkor úgy kellene írni, hogy Bugyii, nem? Nos, a magyarázat nagyon egyszerű: ez a két ember egész nap fingott, ne olyan gyakran, olyan hosszan, olyan hangosan, olyan erős szagút, hogy szinte a hányinger és a rosszullét kerülgette azt, aki a közelükbe ment. Ráadásul nem száraz fingások voltak ezek, hanem nedves, folyós, nyomokban fost és szardarabokat is tartalmazóak. Ennek megfelelően a hangja a buggyanó, forrásban lévő tejbegrízre és a gyerek által felfújt, nyálas szájú léggömb leeresztésekor képződő hangra és egy kismértékben orrfújás hangjára emlékeztetett. Ezért - a bugyogásszerű hangok miatt - kapta gúnynevét Bugyi bácsi és Bugyi néni, amiről egy idő múlva már mindenki azt gondolta, hogy ez az igazi vezetéknevük.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
