Egy család kimegy a strandra. Miközben sorba állnak a jegypénztárnál, a kisfiú kisírja, hogy vegyenek neki egy kishajót. Amikor végre bejutnak, rohan is be a medencébe újdonsült szerzeményével, ám csalódottan látja, hogy az egyből lesüllyed a medence fenekére. Szólnia kellett hát az apjának, hogy hozza fel neki, aki ettől nem volt túl boldog, mert szívesebben iszogatta volna inkább a sörét a parton. (A félreértések elkerülése érdekében a vicc mesélésekor mindenképpen hívjuk fel a hallgatóság figyelmét arra, hogy a hűsítő italról van szó, nem a töltényről.)
Kifelé menet be is tér az apuka az árushoz, és kérdőre vonja:
– Miféle bóvlit adott el nekem maga ilyen pofátlan áron?! (A félreértések elkerülése érdekében a vicc mesélésekor mindenképpen hívjuk fel a hallgatóság figyelmét arra, hogy az édesapa a termék túlárazott mivoltára gondolt, hiszen nem tudta az eladó nevét, így azt sem, hogy Áronnak hívják-e.)
Az eladó forgatja egy kicsit a kezében a kishajót, majd így szól:
– Ez a kishajó kéremszépen, teljesen rendeltetésszerűen funkszionál.
– Ezt meg hogy érti?
– Mert ez kérem, a Titanic!
– Ja, az más.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
