- Nézze, maga a történet nem rossz, valószínűleg leköti a tíz év alatti gyerekeket, de a nevek nem tetszenek, valahogy nem illenek a karakterekhez... - csóválta a fejét a műsorszerkesztő.
- Pedig szerintem nagyon is, hogy illenek és kedves, szép nevek! - szólt közbe az író.
- Hát már ne is haragudjon - emelte fel a hangját a szerkesztő - de ezek kimondottan béna nevek! Hogy lehet egy idős, kedves, nyugdíjas bácsinak olyan nevet adni, hogy Galabvérű-Szárcsa Radula?! És a feleségének, a szintén kedves, szimpatikus, nyugdíjas néninek azt, hogy Szarosseggszőr-Basznaki Kloáka?! Hogy tudnak ezzel azonosulni az óvodás és kisiskolás gyerekek?! Ki sem tudják mondani!
- Le vannak szarva a kisiskolás gyerekek! - mondta most már az író is dühösen - Ha nem tetszik nekik, ne nézzék! Kapcsoljanak át másik csatornára!
- Milyen másik csatornára?! - csapott az asztalra a szerkesztő. - Ez az egy adó van, a Magyar egyes, ráadásul hétfőn adásszünet van. Talán tíz év múlva lesz a kettes csatorna is, de az még nem biztos... Meg egyébként is! A maga célközönségéről van szó! Nem mondhatja azt, hogy ha nem tetszik, nézzenek mást. Ha lenne más, akkor sem beszélhetne így. De nincs is! A főszereplő állat, a beszélő vizsla neve meg, hogy Buzyváry Sebesfaszú Rudolf... A cicák pedig, hogy Cigány és Gecis... Ez botrány! Majd én átírom a neveket, a többi maradhat úgy, ahogy van.
Így történt, hogy a szereplők a gyerekek számára sokkal könnyebben megjegyezhető és kedvelhető Károly bácsi, Vilma néni, Frakk, Lukrécia és Szerénke neveket kapták.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
