Egy középkorú férfi vérző orral, véraláfutásokkal, bedagadt szemmel, vélhetően csonttörésekkel és belső sérülésekkel tántorog a főúton. Odamegy hozzá egy jóindulatú néni és megszólítja:
- Jaj, édes Istenem, hát magával meg mi történt, fiatalember?
- Én... én... - próbál beszélni a férfi - én azt hittem, hogy egy email írásakor nem kell külön megszólítás vagy köszönés, hiszen látható, hogy ki a címzett és az is, hogy ki írta a levelet, ráadásul az email az nem élő beszéd, hogy köszönni kelljen, hiszen ott sem vagyok, a címzett is csak egy szöveget olvas, utólag. És azt is hittem, hogy ugyanezen okokból az elköszönés sem kötelező és az aláírás sem. Egyszerűen logikusabbak és áttekinthetőbbek ezek nélkül a formaságok nélkül a levelek, főleg, ha egy sok levélből álló levélfolyamról van szó.
- Ezek szerint te nem köszöntél az email elején és nem írtad alá a levelet? Talán még jókívánságokat sem írtál, hogy "További szép napot"?! - kérdezi ingerülten a néni.
- Nem, de mint látja, megkaptam érte a büntetésemet. - feleli a saját vérét nyeldeső férfi.
- Nem eleget! - üvölti dühösen a néni és aktiválja a botján lévő kallantyút, aminek hatására a bot végéből egy 5 cm-es szög ugrik elő és a néni a szöges végű botot vagy öt-hat helyen a férfi combjába döfi. Megérdemelte, gondolják, akik szemtanúi az eseménynek.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
