Egy ember nem tudja eldönteni, hogy jó-e élni vagy sem, megéri-e vagy nem. Ezért az általa legtöbbre tartott gondolkodó, a zseniális elméjű Ady Endre verseiben keres magyarázatot. Talál is egy ide vonatkozó passzust:
És elmondom: az embernek
Megeszűlni rossz is, jó is,
Miként mult s jövő időkben
Épp-úgy ez-idő-szerint.
Egyik embert arra rántja,
A másikat meg emerre
Szabott sorsa és idője,
Mindakettő megszabott.
Ha ki ma él, miért bánja?
Emberként jön, emberként megy
S aki marad utolsónak,
Az tegye be a kaput.
Igen ám, de csak az utolsó két sort fogja fel és még azt is félreérti. Ezért leszereli a lépcsőházi bejárati ajtót, mivel az hasonlít leginkább egy kapura, és beteszi a kerékpártárolóba!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
