Három sztárhumorista arról beszélget, melyikük a legjobb. Kezdi az első:
- Ha tartok egy fellépést, a közönség annyit nevet, hogy izomlázas lesz az arcuk és alig kapnak levegőt.
Folytatja a második:
- Én a fellépéseim végén tíz perces vastapsot kapok és a közönség kifelé menet újra és újra felidézi a legjobb poénjaimat, arról beszélnek egész úton.
A harmadik, aki egyértelműen a legnagyobb sztár és a legsikeresebb a szakmában, így szól:
- Értem én. Elmondtok egy poént és nevet rajta a közönség, mert tetszik neki. Viszont a sorrend mindig ugyanaz: poén, majd nevetés, poén - nevetés. Nagyon unalmas. Az én poénjaim annyira jók, hogy még el sem kezdem mondani, a közönség már előre nevet, néha akár egy perccel azelőtt, hogy megszólalnék.
- Ilyen nincs! - kiált fel felháborodottan a másik humorista - Az okozat nem előzheti meg az okot. Ellentmond a fizika törvényeinek.
- Na látod - vág vissza a harmadik - pont erről beszélek: ezért tartasz te OTT és ezért tartok én ITT, ezért lesztek ti örökös másodikok én pedig örökös első.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
