Egy zord, hideg, szeles, jeges éjszakán az öreg kandúr elindult kifelé. Meglátta ezt a fiatal fiú macska és kérdezte:
- Hová megy Kand úr?
- Az öreg kandúr kajánul elmosolyodott: - Megyek kummantani.
- Hadd menjek magával!
- Ej, fiatal vagy még te, nem jöhetsz, különben is a háztetőkön keresztül vezet az út.
- Vigyen magával! - könyörgött a fiatal.
- Na, jól van, gyere. - esett meg a szíve az öreg kandúrnak. Elindultak. Mentek, mendegéltek. A háztető nagyon csúszott. Egyszer csak megcsúszott az öreg, majdnem leesett, de még éppen el bírta kapni a tető szélét. Úgy lógott lefelé. A fiatal macska azt hitte, így kell csinálni, ezért ő is leereszkedett a tető szélére és lógott ő is, ahogy a másik. Eltelt öt perc... Aztán tíz... Hirtelen a fiatal macska leesett a betonra és halálra zúzta magát. Mire az öreg így kiáltott fel: - Üzemi baleset!!! Üzemi baleset!!!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
