Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Kultstáb 2021.01.17. 11:53

Választás

Három szakadt alkesz ül a kocsma előtt a járdán, a záróra után. Így szól az egyik:
- Hát a faszomat! A faszom! Én megyek oszt szavazok a fideszre, mer' az legalább megvéd a migránsoktól!
A másik így felel, miközben rángatja az első kabátját a karján:
- Szarok bele... Nem szavazok! Nem szavazok! Én nem! Érted?! Érted, geci?!
A harmadik egyszer csak elkezd beszélni:


- Elöljáróban: mennyi tapasztalás van a saját emlékeimben, és abból mennyire hatékonyan tudok levonni következtetéseket?
Láttam egyszer egy videót, ami azt próbálta meg bemutatni, hogy az egymás mellett lévő dolgok méretben (és ez csak egy fizikai idegvégződés!) hogyan arányulnak egymáshoz. Az ember a házhoz, a ház az utcához, az utca a kerülethez, a kerület a városhoz, stb. Jött a bolygó, a Nap, a naprendszer, stb. Ahogy megyünk kifelé, mindig tartható a picurka - behemót arány. És amikor azt gondolná a pre-amatőr csillagász, hogy na, akkor itt most már vége, ez koránt sincs így. Egyre nagyobb behemótok jönnek logaritmikus sorrendben! És persze ennek valahol az elején kullog a parlamenti demokrácia.
Más megközelítésben utóbbi egy üres szoba, rajta egyetlen kijárattal. Ha bent maradsz, nem változik semmi. De amint ki akarsz jutni, úgy bonyolódik a kép liánokkal, pókhálókból induló újabb pókhálókkal, egymásból születő újabb levél erezetekkel, meg mindenféle tetszőlegesen részletezhető fraktálokkal. Mint egy belégzésre és kilégzésre is egyaránt inkrementálódó, elágazásainál akár dimenzió átlépési lehetőséggel rendelkező végtelen labirintus.
A választásokat - és ez nem a fixa ideám - szerintem azért találták ki, hogy lefoglaljanak vele, hogy adjanak értelmesnek tűnő elfoglaltságot, és hogy ne akarjad elhagyni a helyiséget. Tesznek neked az asztalra (nem is üres a szoba, hoppá!) kólát, de rád bízzák, hogy Coca vagy Pepsi (harmadik utasoknak és a népi íróknak lidlis vagy sparos saját márkás, esetleg salgó cola vagy kofola). Ami mindezen túlmutat, az egy cicomás, úri életvitel, a maga megérthetetlen részletgazdagságával, csodaszép, lágy domborulatokkal megáldott, kosztümös dámáival, kardvívásban jeleskedő, ugyanakkor a technika vívmányaira is fogékony, az egyszerű emberekért felelősséget vállalni képes, több nyelvet beszélő, világot látott, szellemes és szerelmes lángra csak egyszer de akkor katartikusan lobbanni képes uraival egy üvegfal mögötti kirakat csupán. Amelyből bizonyos időközönként kitekint egy érdeklődő arc, aki látszólag rád néz, de mindenki ezt érzi, ugyanezt, aki még ott van a szobában, holott az üres, és rajtad kívül nincs benne senki, hogy tőled kérdezze meg, hogy melyik köntösében várja haza az urát: a csipkésben vagy a virágosban? És az uraság is szakértő elmeként számol veled, amikor azt próbálja meg kiszedni belőled, hogy vajon melyik lovával vágtasson haza: a deressel vagy a pejjel? És te beikszeled a legjobb tudásod szerint, mire a hölgy felveszi azt a köntöst, amit ő gondol (lehet, hogy egy opciókon kívülit), és az úr is felül egy lóra, de az is lehet, hogy velocipédre inkább vagy egy motorkerékpárra, netán elektromos rollerre, amely ráadásul még korszakidegen találmány is, de amúgy ez már végképp érdektelen ??
A nagy titok és tanítás az, hogy ilyen helyzetekben felfelé és befelé mindig van kivezető út, de egyik irány sincs rajta a képernyőnkön. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nonszensz.
Az a féle demokrácia, ahol minden egyes tag egy menürendszerből kiválaszthatja a neki tetsző (esetleg random módon tetsző, mert még azt sem tudja, mi tetszik) következő lépést, azt működésképtelennek tudom csak elképzelni. Ezzel szemben, ha van egy olyan autokrácia (pl. az Isten és az ember viszonylata), amely a felelősség és a bizalom viszonylatára épül, szintén nehezen elképzelhető, viszont a létező legjobb dolog lenne. A hajó menne, ahova kell, mialatt én lubickolok a fedélzeti medencében, olvasgatok a könyvtárszobában.

Az első alkesz és a második összenéz, majd az első megszólal:
- Hát... Ez nagyon szép beszéd volt. Ilyet utoljára a Sátántangóban hallottam, Irimiástól.
Erre a harmadik leveszi a kalapját, enyhén biccent a fejével:
- Irimiás vagyok.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kultvicc.blog.hu/api/trackback/id/tr9916392984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása