A két József összefogott, hogy ők, mint a humor állócsillagai, megmutassák a mostani, szedett-vedett, tehetségtelen és senkiházi "humoristáknak", hogy hiába teltek el évtizedek, még mindig ők a legjobbak a humor tündöklő egén. Tanúi lehetnek a párbeszédüknek, annak, miként születik a szórakoztatás csúcsa, a színpadi kabaré:
- Vedd fel a kendőt, te leszel Kató néni, én pedig a kalapot és én leszek a vidéki riporter!
- Egyből dobjuk be az elején a Kató nénis humorbombát? Nem lesz az túl erős kezdet?
- Ami igaz, igaz... Ez már nem is egyszerű bomba lenne, hanem a humor atombombája! Ez lesz a kabaréest legerősebb, legutolsó jelenete, az est megkoronázása!
- Jó, akkor én ülök, kendővel a fejemen, a két tenyeremmel fogom az arcomat és ingatom a fejemet. Te megkérdezed, hogy "Mondja, Kató néni, Kató néninek nem fáj a foga?" én erre azt mondom, hogy "Mit tudom én, hogy fáj-e vagy nem fáj. Hát honnan tudnám én azt?" Erre te azt mondod, hogy "Ne ugrasson már Kató néni, csak tudja, hogy fáj-e a foga vagy nem!" Mire én: "Márpedig én nem tudom, biza!" Mire te: "De hát hogy-hogy nem tudja?" Mire én: "Azért nem tudom, lelkem, mert az én fogam már öt éve a sifonyba van rakva!"
- Há-há-há! Ez az! Nagyon Jó! Nagyon jó! Aztán én szóba hozom, hogy "Hallottam, Kató néni benevezte a tehenét a szépségversenyre." Te mondod, hogy "Bizony! Beneveztem és meg is nyerte!" Én kérdezem, hogy "Az hogy lehet, hogy szép lányok versenyeztek, mégis Kató néni tehene nyert?" Erre mondod, hogy "Azért, mert a zsűri azt mondta, hogy a lányok csak szépek, de a tehenem meg BÚbájos!" Érted? BÚbájos.
- Zseniális! És ehhez mit szólsz: "Képzelje, az uram megfogadta, hogy nem iszik többet kisfröccsöt!" Mire megkérdezed, hogy "És betartotta?" Mondom, hogy "De be ám!" Erre megkérdezed, hogy "És akkor mit iszik?" Én meg mondom, hogy "Nagyfröccsöt!" és jelentőségteljesen belenézek a kamerába. Ha ettől nem lesz orkánszerű röhögés a nézőtéren, akkor semmitől sem!
- Jó, nagyon jó, de ezt már mintha elmondtad volna húsz éve is.
- Igen, de akik azóta születtek, azoknak ez a vicc még új, akik hallották, azoknak pedig azért fog tetszeni, mert már ismerik. Egy jó viccet el lehet adni kétszer is.
- Mi az hogy kétszer!? Akárhányszor! Ami jó, az jó! Eszembe jutott még egy zárópoén, ehhez mit szólsz: mondom, hogy "Elvihetné, Kató néni, a tehenét a moziba..." Kérdezed, hogy "Ugyan már! Hát milyen moziba vigyem én a Riskámat?" Mire én: "Hát kalandfilmre." Te: "Kalandfilmre? Mert sok furcsát hallottam már, de ehhez foghatót soha. Hát milyen film való az én tehenemnek?" Mire én mondom: "Hát a MÚmia!" Érted? MÚmia. Azután, mikor a közönség kiröhögte magát, meghajolunk, hatalmas taps, azután egymást karonfogva énekeljük, hogy:
A kabaré, a kabaré az nagyon jó dolog,
Hogyha kabarét hallok, én rögtön kacagok.
A kabaré, a kabaré az nagyon jó dolog,
Hogyha kabarét hallok, én rögtön kacagok.
Végre itt a Szilveszter és itt a kabaré,
Táncoljunk és tapsoljunk, hollé-hollé-hollé!
Há-há-há, hollé!
Há-há-há, hollé!
Azután bejön két erős testalkatú, visítóan éles hangú, faros, csecses, töltött galamb menyecske, magyar népviseletben, piros csizmában, ők is belénk karolnak és előre-hátra lépkedve, ütemre éneklünk, miközben a közönség vastapsa kíséri a zene ütemét:
A kabaré, a kabaré az nagyon jó dolog,
Hogyha kabarét hallok, én rögtön kacagok.
A kabaré, a kabaré az nagyon jó dolog,
Hogyha kabarét hallok, én rögtön tapsolok.
A kabaré, a kabaré az nagyon jó dolog,
Hogyha kabarét hallok, én rööög-tööön taaap-soooo-looooooook! (hosszan kitartott hang, majd függöny)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
