Egy fiatalember egy pénzbehajtó vállalatnál kapott munkát. A belépő oktatáson külön kihangsúlyozták, hogy ők egy teljesen korrekt, törvénytisztelő cég, nem alkalmaznak már-már önbíráskodásba hajló, megfélemlítésen alapuló módszereket, tehát minden munkatársuktól is ugyanezt várják: nincs az a nagy összeg, ami bármilyen szabálysértést indokolna. Ezzel az útravalóval és az aznapi címlistával útjára is bocsátják a fiatalembert. A nap végén pedig az összes kolléga visszamegy az irodába, ahol összeírják és megbeszélik, mit sikerült intézni aznap. Az új fiút is megkérdezik, hogy ment a munka. Kiderült, hogy szegény még az első címen sem jutott túl. Ugyanis az utcában volt egy „behajtani tilos” tábla, ez a fiatalember pedig ezt úgy értelmezte, hogy ebben az utcában tilos pénzbehajtó tevékenységet folytatni. És az ő listáján minden adós ebben az utcában lakott.
Egy szédületes bombázó sétál el egy építkezés mellett. A munkások egyből megőrülnek, füttyögni, kurjongatni kezdenek utána:
– De jó a segged, muci!
– Ott megy ki a kaki – feleli a nő tárgyilagosan.
A következő tréfa azért szenzációs, mert mind a szakmai, mind a magánéletünkben zajos sikert arathatunk vele. Nézzük elsőként a privát jellegű felhasználást:
Hívjuk fel telefonon (Messengeren, Whatsappon stb.) valamelyik barátunkat, és mondjuk ezt neki:
– Te, keresett a Dia.
– Milyen Dia?
– A pocskondia!
Különösen nagyot szól a vicc, ha ez az ismerősünk egy olyan férfi, aki nem túl népszerű a hölgyek körében, esetleg már túl van a negyvenen, de még mindig szűz, és az anyjával él.
Munkahelyünkön pedig többek között akkor kamatoztathatjuk ezt a poént, ha valamelyik kollégánk prezentációt tart. Ekkor hívjuk fel a figyelmét:
– Te, hiányzik egy dia!
– Milyen dia?
– A pocskondia!
Különösen nagyot szól a vicc, ha ez a kolléga egy kimondottan szorongó, perfekcionista, lámpalázas típus. Egy kis nevetés hatására bizonyára oldottabban folytatja majd a prezentációt. Ha pedig felettesünk is jelen van a megbeszélésen, a fenti vidám kis intermezzót garantáltan figyelembe fogja venni, ha az előléptetésünkön gondolkodik.
Egy nagy szemű, jóképű, elegáns kabátot viselő férfi, bal kezét a kabátzsebébe dugva bemegy az IKEA-ba, miközben jobb kezével mutogatva, szinte mindent megvesz.
- Fiam, írd a számlához ezt is... Ez is kell, megveszem... Kell ez a négy ágy is, vagy tudod mit, legyen inkább mind az öt.
És ez így megy egy órán keresztül, a végére az IKEA készlete vagy 10 százalékkal lecsökken, ami nem semmi egy ilyen nagy árukészlettel bíró áruház esetében. Az eladók is csak lesnek, ilyen még nem történt a praxisukban. Kérdezi is az egyik az üzletvezetőt, miután elment a vevő:
- Pista bácsi! Én ilyet még nem láttam! Ki volt ez az ember?
- Ő? Hát nem ismertétek fel? Ő volt Ady Endre, a legnagyobb költő.
Fedezz! - üvölti a katona a bajtársának és lendületet vesz, hogy az ellenséges épület felé fusson. Erre a másik utána rohan, a földre dönti és hátulról seggbe bassza. Ugyanis korábban a lovardában dolgozott, még szokatlanok számára a hadászati szakkifejezések.
Így szól hencegve a kakaós csiga:
- Tudsz ilyet, merev pajtás? - ezzel összetekeredik a klasszikus kakaós csiga alakzatba és kárörvendően néz a kiflire.
- Nem. - feleli letörten az amúgy is depresszióra hajlamos kifli.
Két nimfa beszélget:
- Te miért vagy ennyire közönséges?
- Az apád faszát, kussoljál már geci!
Bugyi bácsiról és feleségéről, Bugyi néniről, mindenki azt gondolta, hogy az őseik Bugyi nagyközségből származtak és innen örökölték a nevüket. Viszont akkor úgy kellene írni, hogy Bugyii, nem? Nos, a magyarázat nagyon egyszerű: ez a két ember egész nap fingott, ne olyan gyakran, olyan hosszan, olyan hangosan, olyan erős szagút, hogy szinte a hányinger és a rosszullét kerülgette azt, aki a közelükbe ment. Ráadásul nem száraz fingások voltak ezek, hanem nedves, folyós, nyomokban fost és szardarabokat is tartalmazóak. Ennek megfelelően a hangja a buggyanó, forrásban lévő tejbegrízre és a gyerek által felfújt, nyálas szájú léggömb leeresztésekor képződő hangra és egy kismértékben orrfújás hangjára emlékeztetett. Ezért - a bugyogásszerű hangok miatt - kapta gúnynevét Bugyi bácsi és Bugyi néni, amiről egy idő múlva már mindenki azt gondolta, hogy ez az igazi vezetéknevük.
A legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy mennyire nehéz Istennek. Azt gondolják, hogy csak nekik vannak nehézségeik, a mindent teremtő Istennek, nyilvánvalóan nincs. Nem tudják, hogy Isten tett önmagának egy ígéretet, amit azóta is, folyamatosan, kivétel nélkül betart. Az ígéret pedig úgy szól, hogy ha bármelyik ember a nevén szólítva kéri vagy utasítja a Mindenhatót, azt ő feltétel nélkül teljesíti. Igen ám, de a '80-as évek Magyarországán, főleg az elmaradottabb helyeken szinte kötőszóként használták "Az Isten bassza meg!" mondatot. Az Isten pedig szinte mást sem csinált, mint baszta a malteros vödröt, elromlott autót, kifutott ételt, alacsony fizetést és minden mást, amit az emberek felelőtlenül kiejtettek a szájukon.
Ligetvágó Jenő bácsi egy antikváriumból megrendelte az "Ady és kora" című könyvet, remélve, hogy ezáltal még többet megtudhat kedvenc költőjéről. A könyv ígéretesnek tűnt, mert ötszáz oldalas és még akkor írták, amikor adtak az igényes és valós tartalmakra. Annál jobban meglepődött, amikor a könyv első lapját olvasva ezt találta benne:
"Ady Endre idejében még nem létezett a belgiumi székhelyű Cora áruházlánc, ezért a költőt semmiféle lelki és érzelmi viszony nem fűzhette hozzá, a matematika nyelvén szólva a korreláció Ady és a Cora között nulla volt. Arról nincs tudomásunk, hogy a mai időkben a Cora kötődik-e bármilyen szállal Adyhoz, de gyanítható, hogy nem."
A könyv többi, négyszázkilencvenkilenc lapja üres volt, de írni vagy rajzolni sem lehetett rá, mert a lapokat nonfiguratív firka borította és kopottak, zsírosak voltak.
A nagypapa vesz néhány vicclapot az újságárusnál, hogy legyen mit olvasnia, amíg a WC-n üldögél. Csalódottan állapítja meg, hogy egyetlen jó vicc sincs az újságokban, egyik gyengébb, mint a másik, fahumor, erőltetett, értelmetlen mindegyik. Csalódottságának hangot is ad családja körében. Az unokái kérdezik, hogy szerinte mik a jó viccek.
- Hát a Kohn és Grün viccek nagyon jók voltak, aztán ott van a Hacsek és Sajó, bár azok már néha túl modernek, de azért még jók, illetve a Mórickás viccek is nagyon jók. Az ilyen modern vicceket már nem szeretem, mint a Pistikés viccek vagy a Sas-kabaré, ezek nekem már túl modernek.
A gyerekek gondolnak egyet és vesznek újabb adag vicclapot és a bennük található vicceket átírják úgy, hogy az "egy ember" általános alany helyett Kohn legyen, bármilyen név vagy hivatkozás helyett Hacsek vagy Móricka. A nagypapa elolvassa a vicceket és úgy röhög, hogy a saját térdét csapkodja, még a könnye is folyik:
- Ez az! Végre igazi, minőségi, békebeli viccek!
Egy, az öltözködésére igényes férfi a következő szöveget olvassa az utcai hirdetőtáblán:
"Óriási cipőválaszték a vásárcsarnokban!"
Na, ez kell nekem, gondolja, mert eddig nem igazán kényeztettek el a választékkal! El is megy a vásárcsarnokba, ahol összesen háromféle cipő kapható, hatalmas halmokba dobálva. Már ettől elmegy a kedve az egésztől, de feltűnik neki, hogy az ő lábméretére, ami negyvenegyes, nincs cipő, hanem van 48-as, 50-es, 54-es és 56-os. Sőt, egy 64-es méretű, már-már groteszk kinézetű is. Kérdezi az eladót, hogy mi ez, valami vicc? Erre az eladó megfogja a férfi fülét, elkezdi rángatni és mintha valami gyerek lenne, erősen barackot nyom a feje búbjára, majd két diót (a bütykeivel fejbe veri), miközben kiabál:
- Kisfiam, hát ennyire hülye vagy?! Eljössz az óriási cipők vásárába a nyomi kis testeddel és még reklamálsz, hogy nincs rád való cipő?! Na, szaladj gyorsan a kis lábaddal a barátaidhoz játszani, ne rontsd itt a levegőt, mert még a végén seggbe talállak rúgni az 54-es cipőtalpammal!
Huszonéves nő feldúlt állapotban jelenik meg a Lelkisegély szolgálat ügyeletén. Kérdezik, hogy mi a probléma, mire elkezdi mondani:
- Nem bírok tovább ilyen állapotban élni, gyötör a lelkiismeret. Tudják, szegény nagymamám egyetlen egy dolgot kért tőlem a halála előtt, és még ezt az egy dolgot sem tudom teljesíteni neki, pedig nagyon igyekszem. Az volt a kérése, hogy bárhová is sodor az élet, legyek bármilyen gazdag vagy bármilyen sikeres, soha ne felejtsem el, honnan jöttem. Én tudom, honnan jöttem, az anyukám hasából, de nem hogy elfelejtettem volna, hanem soha nem is emlékeztem rá, hiszen hogy tudna bárki is emlékezni arra, ami még egyéves kora előtt történt? Olyan lelkiismeret furdalásom van emiatt, hogy már aludni sem tudok!
(Ha a vicc mesélésekor a közönség az egyszerűbb, primitívebb hallgatóság soraiból került ki, a kellő hatás érdekében az "anyukám hasából" helyett mondjuk nyugodtan, hogy az apám faszából vagy az anyám pinájából.)
– Mit csinál a nőgyógyász, mielőtt nyugdíjba megy?
– Leveszi az utolsó kenetet.
Egy nő elgondolkodik azon, hogyan lehetséges az, hogy míg a magyar konyha szokványos köretei közül – úgymint rizs, tészta, krumpli – az első kettőből léteznek édes változatok is (pl. tejberizs/rizskoch, diós/mákos tészta stb.), a krumpliból nem. Igaz ugyan, hogy felhasználják szilvásgombóchoz, nudlihoz vagy esetleg fánkhoz, de felismerhető formában nem eszik édes változatban. A nő hatalmas piaci rést sejt itt, és mivel már régi álma volt, hogy nyisson egy strandbüfét, össze is állt a fejében a kép. A nyarat már a strandon köszöntötte takaros kis bódéjában, melyen az „Édes krumpli” felirat díszelgett. Csakhogy az emberek többsége benézte. 90%-ban azt hitték, a nő édesburgonya hasábot árul, amikor pedig eléjük tett egy adag sima mezei hasábburgonyát fahéjas porcukorral megszórva, sokan fanyalogva mondták vissza a rendelést.
Talán nem mindenki tudja, hogy Elvis Presley-nek volt egy ikertestvére, aki sajnos halva született. Azt talán már többen tudják, hogy Elvist 42 éves korában, magányosan, otthonában érte a halál. Nem úgy egy párhuzamos univerzumban, ahol Elvis ikertestvére is életben maradt, és bár ő civil foglalkozást választott magának, testvérével mindvégig megőrizték a szoros lelki köteléket. A Királyt itt is utolérte volna a végzete, ha azon a napon nem vendégeskedett volna nála az ikertestvére, aki kihívta a mentőket. Hosszadalmas újraélesztési procedúrát követően a Királyt végül sikerült visszahozni az életbe. És ezt mind az ikertestvérének köszönhette! El is nevezték Visszahoz Presley-nek az ikertestvérét az Elvisnek.
2022. szeptember 13-án, 13 óra 1 perckor Magyarország minden pontján zavargások törtek ki. Az emberek Molotov-koktélokkal hajigálták be a kirakatokat, felgyújtották a saját hajukat stb. Teljesen elszabadult a káosz. Mi lehetett a kiváltó ok? A pedagógusok méltatlan helyzete? A rezsiemelés? Az abortusztörvény? Senki nem tudta. Aztán 18 órakor futótűzként kezdett terjedni a hír: Megérkezett! Az emberek varázsütésre kijózanodtak, és meghunyászkodva tértek vissza otthonaikba. Annyi történt ugyanis, hogy aznap a szokásos 13 óra helyett 18 órakor került fel a legújabb kultvicc a blogra.
Egy férfi Siófokon a Balatonban pancsolt, és nagyon megtetszett neki az óriáskerék impozáns látványa. Oda is úszott, hogy közelebbről is megcsodálhassa. Oldalról viszont elég szerencsétlenül nézett ki az az óriáskerék, kb., mint egy rakétakilövő állás. A férfi nagyot csalódott az óriáskerékben. Még szerencse, hogy vidámparki játékokra szakosodott tervezőmérnök volt, így elhatározta, hogy megtervezi az óriásgömböt, ami minden irányból jól néz ki. Egy szüreti falunapon már be is mutatták a prototípust. Csakhogy nem igazán volt tökéletesen kibalanszírozva ez a gömb. Random zötykölődött össze-vissza, és mivel befelé néztek az ülések, az utasok közül többen egymás szájába hánytak, meg ahova épp sikerült. Csordogált le a vegyes hányás a falán a nagy, átlátszó gömbnek a falunapon!
Narkolepsziás páciens az orvosnál:
– Doktor úr, kérem, adjon valamit a narkolepsziámra. Újabban már pisilés közben is bealszok.
– Jobb, mintha alvás közben behugyozna. Következő!
Egy mulatós zenész csúnyán összeveszett a feleségével, mert az asszony egyre nehezebben tolerálta férje kicsapongó életmódját és játékszenvedélyét. A férj kétségbeesetten kért tanácsot az egyik cimborájától, aki azt javasolta, hogy zenész lévén játsszon el pár számot a feleségének, az minden nő szívét meglágyítja. Úgyhogy emberünk fel is rakta rulettre az összes félretett pénzüket, és megjátszotta felesége születési dátumát, a házassági évfordulójuk napját és a gyerekeik születésnapját is. De egyikkel se nyert! Félreértette ugyanis azt a tanácsot, hogy játsszon el pár számot.
Késő este egy telefonhívás fut be a kártevő-mentesítő vállalathoz.
– Miben segíthetek? – veszi fel az ügyeletes ügyfélszolgálatos munkatárs. A vonal másik végén egy hang hörögve ennyit mond:
– Egy állat van a mikrómon.
– Egy kisautót kérek! – Vágja ki Pistike a zsebpénzét a játékbolt pultjára.
– Lendkerekest? – Kérdezi az eladó.
– Miért, van fentkerekes is?
(Azt hitte ugyanis Pistike, hogy az eladó „lentkerekest” mondott).
A gyerekek addig rágják a szüleik fülét, hogy szeretnének egy border collie kutyát, hogy a szülők végül beadják a derekukat, és karácsonyra meglepik őket egy kiskutyával. Ahelyett azonban, ez a kiskutya kedvesen csóválná a farkát és játszana a gyerekekkel, hisztérikus ugatásba kezd, ha abba merik hagyni a simogatását, ha viszont neki lesz elege, odakap. Erre mind megijednek és kimennek a szobából, de mire visszamennek, azt látják, hogy a kutyus már az összes bútorral közösült, és szétfalcolta a mancsait. Kiderült ugyanis, hogy o nem egy border collie, hanem egy borderline collie. Olcsóbban akarták megúszni a szülők a dolgot, és nem a megfelelő tenyésztőt választották.
Józsi, a segédmunkás az ismerkedés kezdeti szakaszában jár egyetemista barátnőjével. Annyit már megtudott a lányról, hogy nagyon szereti Chopint. Elhatározza hát, hogy szerez neki egy kis meglepetést. A lány azért megkéri, hogy legalább valami apróságot áruljon el a programról, csak hogy tudja, hogyan öltözzön fel.
– Egész este sopen lesz, szivi! – Mondja sejtelmesen Józsi. A lány ennek megfelelően elegánsan felöltözik, hiszen azt gondolja, biztos a Zeneakadémiára, a MÜPA-ba vagy valami hasonló nívós helyre mennek. Meg is lepődik, amikor Józsi beállít hozzá egy videokazettával, 2 liter popcornnal, meg 2 liter kólával. Mint kiderült, a videokazettán a Nevem Sam-című film volt. Ugyanis Józsi még sosem hallott a neves zeneszerzőről, ezért azt hitte, barátnője bizonyára Sean Penn-re gondolt, csak ezeknek a puccos entellektüelleknek derogál rendesen kimondani a nevét.
Egy feltörekvő rockbanda tagjai úgy beszívnak a turnébuszon, hogy többen egy lányt vélnek látni az út szélén. Kiszállnak és próbálnak beszélni hozzá, de válasz nem érkezik, mert igazából az nem egy lány, hanem egy töltőállomás elektromos autóknak.
(Ha rendkívül intelligens és kifinomult humorérzékű a hallgatóságunk, valószínűleg már ennyitől is szétröhögik magukat. Ez esetben álljunk meg, és élvezzük a sikert. Majd eldönthetjük, folytatjuk-e a második szinttel, amely így hangzik):
A sofőr persze nem szól nekik, hanem jól kiröhögi őket, és le is videózza, a felvételt pedig szétküldi a kollégáinak.
(Átlagos intellektuális kompetenciával rendelkező hallgatóság esetén itt már 90% a siker. Ellenkező esetben lépjünk tovább a 3. szintre):
Mivel a zenekar tagjai mind nagy tisztelői a KFT együttesnek, némi józanodást követően megegyeznek, hogy ez remek alkalom arra, hogy a turné következő állomásán előadják a Földvár felé félúton-című számot. De mivel éppen Gönyűre tartanak, a „Földvár” szó előfordulásait kicserélik „Gönyű”-re a dalban. Hatalmas a siker, a közönség hangos üdvrivalgással hálálja meg, hogy megénekelték a lakóhelyüket. Ezen felbuzdulva a zenészek úgy döntenek, felveszik a dalt az állandó repertoárjukba, és a következő állomáson is elsütik, ami nem más, mint a budapesti Sziget fesztivál. Csakhogy mire ott színpadra lépnek, már újból jelentős mennyiségű tudatmódosító szer kering a szervezetükben, így elfelejtik aktualizálni a megfelelő szövegrészeket. Vagyis a Sziget színpadán is azt éneklik átszellemülten, hogy „Gönyű felé félúton...” A közönség nem igazán tudja mire vélni a dolgot. Vannak, akik röhögnek, mások értetlenkednek, megint mások észre se veszik, mert már ok is totál szétcsapták magukat. Itt most nem annyira ült ez a módosítás.
Rajtaütnek a kannibálok a kőműveseken. Mindegyiket megeszik, kivéve a buzit. Miért?
– ???
– Mert ők nem melegburkolók.
Egy nyilvános WC-ben dolgozott egy vécésnéni, aki roppant háklis volt arra, hogy senki ne tartózkodjon a helyiségben, amíg ő takarít. Az alatt be is zárta a létesítményt, és kirakott egy halálfejes „BELÉPNI TILOS” táblát. Ezt tudta is mindenki a környéken, nem is próbálkoztak a bejutással, mert tudták, hogy annak félelmetes következményei lennének. Nem így Romhányi József, aki egy nap épp a haverjaival tartott hazafelé az egész éjszakás tivornyából, és pont akkor lépett működésbe a másnaposság ellen éhgyomorra bekanalazott korhelyleves.
– Egy életem, egy halálom, én most biza bemegyek ide! – mondta a költő haverjainak.
– Énéé, nem vagy normális! – mondták ők.
– Na, csak figyeljetek! – és egy cédulát csúsztatott be az ajtó alatt. Fél percen belül nyílt is az ajtó, a Rímhányó bebocsátást nyert, és sikerült civilizáltan elvégeznie a dolgát. (A vicc mesélésekor itt tarthatunk egy kis hatásszünetet, és amikor már mindenki oldalát kifúrta a kíváncsiság, hogy hogyan sikerült bejutnia a nagy rímfaragónak, elárulhatjuk, mi volt a cédulára írva: „Ha nem enged be most fosni, akkor mehet fost mosni.”)
A Sikoly című filmben látható maszk közismert, azt viszont nem tudják, hogy vannak emberek, akiknek a természetes arca pont úgy néz ki, mint ez a maszk. Ezek az emberek aztán hiába akarnak ismerkedni, ha megközelítenek egy átlagos embert, az sikítva elrohan. És ez még a legjobb eset, mert van olyan, hogy lefújja gázsprével vagy agyonlövi a számára túlviláginak tűnő, rémséges támadót a megrémült alany.
Pedig nehogy akarnak ők támadni! Csak barátkozni szeretnének, ismerkedni, beszélgetni. Nagyon békés, sőt, természetvédő lényekről van szó, akiknek az apukája ember, az anyukája fecske. A szájuk csak azért olyan nagy és azért van jellegzetesen nyitva, mert rovarokat fogyasztanak és egyfolytában várják a szájukba repülő, finom ebédet.
- "Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?"
- Megyen? Megyen?! Azt mondod, "megyen" és engem nevezel parasztnak?!
Róbert nem ontotta magából a vicceket, de volt egy igen figyelemreméltó képessége: ösztönösen ráérzett, hogy az ismert mondókákban hogy tud kicserélni úgy egy szót egy hasonló hangzású, az eredetire rímelő szóra, hogy ezáltal a mondóka meglepően viccessé váljon. Amikor néha megörvendeztette kollégáit egy-egy ilyen műalkotással, a humort értő közönség mindig jókat vigyorgott rajta. Íme, néhány Róbert-féle mondóka:
"Pista bácsi leveses hányása."
(Pista bácsi az egyik kollégája volt, míg az eredeti szöveg egy régi rádióműsor a szocialista Kossuth rádióból: Miska bácsi levelesládája címmel.)
"Gyerekek. gyerekek, szeretik a perecet,
Sósat, sósat, jó fosatósat."
"Süss fel Nap, fényes Nap,
Kertek alatt a ludaim megbasznak."
Mórickát kiküldik az erkélyre, hogy mondja be hangosan, milyen autókat lát elhaladni a lakóház előtti úton. A nagy forgalom ellenére nem mond semmit tíz percen keresztül. Az apukája türelmét vesztve kikiabál a szúnyoghálón:
- Az apád faszát, kisfiam! Hát nem igaz, hogy nem látsz egy autót sem! Legalább egy tetves Opelt mondanál, abból van a legtöbb, kizárt dolog, hogy nem látsz egyet sem!
- Hát pedig én nem látok Opelt, de még Volswagent sem. - feleli őszinte hangon Móricka.
- Oszt az hogy lehet? - lepődik meg az apa.
- Úgy, hogy csukva van a szemem!
- Miben hasonlítanak egymásra Szűz Mária és a Fidesz képviselői?
- Miben?
- Hogy életükben nem dolgoztak, nem is tanultak semmit, mégis mindenhez a legjobban értenek és csakis közülük kerülhetnek ki a legfelsőbb vezetők, mert az uruk megtermékenyítette őket ésszel és kiváló vezetői képességekkel.
A híres és igényes ínyenc (akiről mindenki tudja, hogy csakis a legdrágább és legkiválóbb éttermek kínálatából és a legmagasabb minősítésű alapanyagokból hajlandó fogyasztani), egyszer lát egy hirdetést:
"Vegyen paprikazsemlét!
Kiváló minőség!
Ha igazán jót akar enni,
Akkor ezt kell venni:
P A P R I K A Z S E M L E!"
El is megy, de meg sem nézheti az árut, az eladó azt mondja, hogy a márka és miliő önmagáért beszél. Egy darab 180 ezer forint, két darab 360 ezer forint, három darab 540 ezer forint, illetve van lehetőség tíz darabos csomag vásárlására is, 1 800 000 Ft-ért, de ezt csak a legigényesebb és legkifinomultabb vásárlók vásárolják. Na, a híres ínyenc azonnal lecsap erre a tíz darabos ajánlatra. Kifizeti a pénzt és otthonába térve izgatottan várja a csomagot. Ugyanis az árut, annak finom kidolgozottsága miatt maga az eladó által megbízott szállítócég szállítja, nem bízzák a vevőre. A szállítás 200 ezer forint, így pont 2 millió forintba került a tíz darab paprikazsemle a szállítási díjjal együtt.
Amikor megkapja, csodálkozva látja, hogy leginkább a Tesco-zsemlére hasonlít, de valahogy még könnyebb. Beleharap, hát a zsemle belül üres, a külső burkolat pedig mindössze 3 mm vastag! Ezért paprika a neve, mert mint a paprika, ami felfújt bogyótermés, ez a zsemle is tök üres belül. Azt persze nem ismeri be, hogy csúnyán átverték és közönséges Tesco-zsemlét kapott, aminek előtte kivájták a belét, hanem azt mondja, hogy még életében nem evett ilyen finomat és mindenki jól tenné, ha kipróbálná, mert csodálatos gasztronómiai utazást okozott, és csak diszkrécióból nem árulhatja el az eladó elérhetőségét.
A kis, másodikos iskolások azt a házi feladatot kapják, hogy írjanak egy kis verset arról, amikor a hét elején az osztály az állatkertbe látogatott. Etelka büszkén olvassa fel a versét, aminek a megírásában segített neki a nagypapája is. A tanító néni meg csak les, mert a vers így hangzik:
Darvak, darvak daruznak,
Varjak, varjak vakuznak,
Disznók, disznók disznólkodnak,
Pipik, pipik pinát fognak.
Nem tudja ugyanis, hogy Etelka nagyapja a perverz papi, aki úgy gondolta, hogy ha a "Körtéfa" című, semmiről sem szóló marhaság elfogadható, mint mainstream gyermekdal, akkor ez is bőven megállja a helyét. Sőt, még vissza is fogta magát, tudván, hogy nyolcéves gyerekek számára készül a versike.
Az egyik rendes feminista nagygyűlésre a nyelvtannáci Fräulein egy pohár tejföllel érkezik, melyet épp az imént vásárolt az Aldi áruházban. A tejtermék a Milfina márkanevet viseli, a nyelvtannáci Fräulein pedig ennek kapcsán a következő eszmefuttatást tárja elhivatott nőtársai elé:
– Véleményem szerint teljesen fölösleges az „ina” végződés ehhez a márkanévhez, hiszen a MILF-szó már eleve azt implikálja, hogy nőnemű egyedről van szó. Ezáltal a márkanév nemcsak terjengős, hanem még félreértésre is okot adhat, hiszen a vásárló azt hiheti, hogy van valami köze a horvát INA olajvállalathoz, megijedhet, hogy a tejföl esetleg kőolajszármazékot tartalmaz, ezért nem is vásárolja meg.
– Szót kérek! – így az interszekcionális femináci Fräulein. Honnan veszed kedves, hogy a MILF-szó már eleve nőnemű egyedet implikál? Hiszen lehet, hogy egy biológiai férfi érzi úgy, hogy valójában ő egy kívánatos, érett nő? Lehet ő a sima MILF. Aki pedig nemcsak kívánatos, érett nő, de emellett biológiailag menstruáló személy is, azt jelöli a Milfina.
– Nahát, erre nem is gondoltam! – rebegi a nyelvtannáci Fräulein hálától bepárásodott szemmel – Az együttgondolkodás által mindannyian gazdagodunk!
Majd ezek ketten hálásan összeborulnak.
– Milf pina! Reccsenti el magát az ablakon benéző perverz papi Parittya-Setét antalos hanghordozással.
Vannak vállalkozások, amelyek annak ellenére lettek sikeresek, hogy a nevük nem cseng túl jól a magyar fül számára, illetve nem kelt túl jó asszociációkat. Ilyen például a dán Grundfos szivattyú- és búvárszivattyú-gyártó vállalat, a budapesti Gombás étterem vagy a Szaros cukrászda.
A perverz papi egyszer képes volt végigülni a moziban a Legyetek jók, ha tudtok-című filmet, mert félrehallotta és azt hitte, az a címe, hogy Egyetek jót, ha dugtok. Pedig egy utcával odébb, egy másik moziban pont A nagy zabálás-című filmet adták, ahol pont ezeket csinálják a szereplők, amíg meg nem halnak. De ő ezt nem tudta!
Volt egyszer egy szerelmespár, akiknek szerelméhez foghatót még nem látott a világ. Úgy szerették egymást ezek, hogy csak na. Aki csak rájuk nézett, mosolygott. Ám egy nap a férfit hosszabb időre külföldre szólította a munkája. Kapcsolatuk sikerének egyik titka azonban az volt, hogy mindketten támogatták a másik szakmai ambícióit, ezért hitvese sem esett kétségbe, hanem így búcsúzott tőle:
– Drágám, a távolság nem akadály! Én a világ végére is elmennék utánad!
– De szívem, azt ugye tudod, hogy én Burkina Fasóba megyek? Az 4350 km.
– Hű, basszameg, az tényleg kurva messze van. Akkor sztornó, keresek mást.
– Mit mond a szobafestő-mázoló a kollégájának, aki munka közben összemaszatolta a ruháját?
– Haver, te micsoda festéklista vagy!
Egy férfi nagyon elégedetlen az összes elérhető operációs rendszerrel. Különösen a Windows van a bögyében, viszont a névválasztást jónak tartja, hiszen hétköznapi tárgyról van szó, könnyen megjegyezhető, ráadásul az ablakokon alapuló struktúrára is utal. Elhatározza tehát, hogy létrehozza a szerinte ideális oprendszert, a névválasztásnál pedig fontos szempont, hogy magyar legyen, mert szeretné, ha igazi hungarikumként tartanák számon a nagyvilágban, valamint azt is tükrözné, hogy ő is letett valamit az asztalra. Így lett asztalOS az operációs rendszer neve.
Egy sikeres fiatalember impozáns gazdaságot működtet egy vidéki tanyán. Messze földön a csodájára járnak, már több neves szaklapban is szerepelt vele. A feleségével boldog házasságban élnek, ám egy kis nehézségbe ütközött, hogy boldogságuk 100%-ban kiteljesedjen: kiderült ugyanis, hogy természetes úton nem lehet gyermekük. Sebaj, a gazdaság jól hoz a konyhára, bele is vágnak egy lombikprogramba. Elérkezik a nagy nap, amikor a leendő édesapától is be kell gyűjteni az örökítőanyagot. Ehhez a nővérke bekíséri egy csendes kis szeparéba, és magára hagyja pár ragacsos pornóújsággal. A fiatalember belelapoz, de csalódottan látja, hogy mindegyikben kizárólag emberi nőstény egyedek láthatók. Azt ugyanis nem mondta el senkinek, hogy ő odahaza a gazdaságban meglehetősen intim viszonyt ápolt az egyik szamárral. A szerelmi légyottok során gyengéden simogatta az állat füleit, és különböző beceneveken szólította: „Édes kis csökönyös csacsikám, csöki-möki-blökikém!”
Most tehát csalódottan, dolgavégezetlenül kikullog a folyosóra, még azt se veszi észre, hogy le van tolva a gatyája, és kilóg a pénisze.
– Mi a gond, uram? – kérdezi az arra járó nővérke.
– Csökmök nincs?
Volt egyszer egy távoli ország, amelyikről még senki nem hallott. Ugyanis egy rettenetes diktátor sanyargatta ott a népet, aki semmilyen információt nem engedett kiszivárogni az országból, és a lakók sem tudhattak semmit a külvilágról. Így a 99,999...%-uk azt hitte, az ő országuk a legeslegjobb hely a világon, sőt, nincs is más hely ezen kívül, ahol ember életben tudna maradni. Egy kicsiny értelmiségi csoport azonban meglehetősen elégedetlen volt a helyzettel. Vezetőjüknek, a zseniális Wilhelm Fickenbergernek sikerült is meghekkelnie a kormányzati internethálózatot, és forradalmat szított híveivel. A maroknyi felkelést természetesen azonnal leverték, és még a lakosok se értették, mi bajuk van ezeknek. Wilhelm Fickenbergert tömlöcbe vetették, ahol nap mint nap válogatott kínzásoknak vetették alá, a többieket pedig egyszerűen szitává lőtték. Egyvalaki kivételével: neki sikerült nagy viszontagságok árán egészen az Egyesült Államokig jutni, azon belül is az ENSZ-székházhoz. Annyit sikerült megtudnia régebben, amikor Wilhelm Fickenbergernek segédkezett az internet meghekkelésében, hogy célravezető lehet, ha a kevéssé ismert országok igazságtalanul bebörtönzött szabadságharcosainak helyzetére valamilyen demonstrációval próbálják felhívni a figyelmet. Fogott is hát emberünk egy kartonlapot, ráírta, hogy „Free Wi-Fi”, és elkezdett vele masírozni az ENSZ-székház előtt. Ez volt ugyanis bajtársának, Wilhelm Fickenbergernek a beceneve (hasonlóan Flo-Jo-hoz, azaz Florence Griffith Joynerhez, a tragikusan fiatalon elhunyt, legendás atlétanőhöz). Az emberek persze azt hitték, hogy ingyenes vezeték nélküli internetet kínál, és próbáltak a közelébe férkőzni, hátha sikerül felcsatlakozni a hálózatra. Ennek köszönhetően olyan hatalmas tömeg verődött össze körülötte, hogy ez odafent az ENSZ-fejeseknek is szemet szúrt, és be is bocsájtották emberünket egy audienciára. Csak sajnos mivel erről az országról még senki sem hallott, és az ország lakói sem tudtak semmit a külvilágról, a nyelvüket se értette senki, és persze ez az ember sem beszélt semmilyen idegen nyelven. Így meghiúsult a tárgyalás, Wilhelm Fickenberger pedig a börtönben rohadt meg.
Egy férfi rendszeresen távolsági busszal ingázik a munkahelyére. A végállomáson a sofőr mindig így búcsúzik az utasoktól: „További balesetmentes utazást kívánok!”
Elgondolkodik ezen ez az ember: ez egy meglehetősen minimalista jókívánság. Sőt, szigorúan véve még jókívánságnak sem nevezhető, hiszen pluszba semmi jót nem kíván, pusztán azt, hogy ne menjen át negatívba az utasok mérlege semmilyen kisebb vagy nagyobb csapás által, aminek ráadásul nem is túl nagy a valószínűsége.
Mégis megtetszik neki a koncepció, így amikor beér a munkahelyére, ahol építésvezetőként dolgozik, így köszönti a munkatársait:
– Sziasztok! Remélem, ma se esik a fejetekre egy tégla se!
Marosfalvi bácsi nyugdíjprémiumot kapott. Mivel már régóta meg kellett húznia a nadrágszíjat, hogy kijöjjön kevéske nyugdíjából, ezúttal elhatározza, hogy kirúg a hámból: beül a sarki kifőzdébe, és a kedvenc ételét rendeli: szalontüdőt zsemlegombóccal. A baj csak az, hogy a szakács egy bukásra álló diák a vendéglátóipari szakközépből, aki pont csavargott valahol, amikor az órán ezt a nem mindennapi ételt tanulták, így fogalma sincs, mit is kért a bácsi. Tüdőt még csak-csak talált a fagyasztóban, szalvétagombóc helyett viszont tényleg az asztalokról összeszedett, összegyűrt, használt szalvétákat dobta bele, pirosaranyfoltokkal meg ilyenekkel!
– Mit mond az ács, amikor azt látja, hogy a helyiség kupolás teteje, amelyiknek a javításával megbízták, igen rossz állapotban van?
– A terem buráját!
Felkel a család vasárnap reggel. A gyerekek beszaladnak a szülőkhöz, majd pár perc meghitt kuckózás után mind kimennek a konyhába reggelizni. Az anyuka szendvicseket ken, kávét, kakaót stb. főz, az apuka borotválkozik, a gyerekek kergetőznek. Mindenki nagyon vidám. Majd leülnek, és elkezdik falatozni a szendvicseket. Alig harapnak bele, a kislány bokán rúgja a kisfiút, mire ő meghúzza a kislány haját. Közben meglökik anyukát, aki kiborítja a forró teát, végigömlik az asztalon.
– Mit csinálsz már megint, te szerencsétlen hülye?! – üvölt fel az apuka – Úgy tudtam, hogy a Pirit kellett volna elvennem! Az normálisan megnevelte volna a gyerekeimet, és nem ilyen kétbalkezes hülye picsa, mint te!
– Anyáddal beszélj így, aki megfialt, te hülye paraszt! Azért ilyenek a fattyaid, mert ezt látják tőled! De amúgy se a tied egyik se!
Joggal kérdezhetnénk, hogyan durvult így el a helyzet egy szempillantás alatt. Logikus magyarázat lenne, hogy a házasfelek elégedetlensége nap mint nap forró lávaként bugyborékolt a cukormázas felszín alatt, amit a gyerekek mindvégig érzékeltek, és ez stresszelte őket. Az igazság azonban ennél egyszerűbb: pár napja ugyanis az anyuka a boltban Rama margarin helyett véletlenül Dráma margarint tett a kosarába, mert tényleg egy kétbalkezes hülye picsa.
Egy ember egy kicsit hasonlít a "Szomszédok" című, a szocializmusban nagyon népszerű sorozat egyik kitalált alakjára, Vágási Ferencre. Gondolja, meglovagolja ezt a hasonlóságot (ami egyébként nagyon minimális, de ő úgy érzi, szakasztott Vágási Ferenc) és mindenhol bemutatkozik, ahol egyébként nem is szokás, például a Tesco-ban, a villamoson, a buszon, a következőképpen:
- Kezeiket csókolom, jó napot kívánok! Talán meglepődtek, látom csodálkoznak, hiszik is és nem is... Nos, jól látnak, jól gondolják: én vagyok az, Vágási Feri! Aki szeretne velem közös képet, esetleg meghívna valamire, vagy esetleg valamelyik hölgy elhívna az otthonába és megvendégelne, nos, én benne vagyok, de ne tessék megsértődni, válogatni fogok, mert ugye önök sokan vannak, míg belőlem csak egy van. Aki bátor, az nyer! Tessék próbálkozni bátran. Tessékedjenek idejönni! Kívánkozzanak idejönni! Jöjjenek ide!
Majd karba tett kézzel, kis terpeszben állva, diadalmasan és büszkén néz körbe, várva az ajándékokra és a jobbnál-jobb ajánlatokra.
Pistikét felhívja telefonon az egyik kis barátja, de Pistike anyukája veszi fel a telefont:
– Szia, Lajoska, persze, hogy átmehet hozzátok a Pistike sárkányt eregetni! – mondja neki, mert tudja,
hogy kisfiának ez az egyik kedvenc játéka, plusz addig se otthon rontja a levegőt. Pistike át is megy,
ám pár óra múlva dúlva-fúlva ér haza. Kiderült ugyanis, hogy édesanyja félrehallotta a telefonban, és
Lajoska nem sárkányt eregetni, hanem sárkányt teregetni hívta át. Ugyanis Lajoska mamája kimosta
Lajoska összes papírsárkányát, és van neki vagy 300, mert ő is imád sárkányt eregetni. De most
azokat kellett felaggatni a szárítókötélre. Azt hitték, már sose lesz vége!
Egy nő internetes társkereső oldalon keres párt magának. A profiloldalán meg kell adni, milyen típusú
férfiakat talál vonzónak. Erre azt írja, egy férfi legyen előzékeny. Másnap már kap is egy üzenetet egy
szimpatikus egyéntől, és meg is beszélnek egy randit egy belvárosi kávézóba. Amikor a nő belép a
kávézóba, már meg is pillantja partnerét az egyik asztalnál. Gondolatban máris ad neki egy piros
pontot, hiszen eddig mindig neki kellett várnia a randipartnereire. Egy igazi előzékeny úriember!
Ekkor a férfi is észreveszi a nőt. Villámgyorsan felpattan, odarohan a pulthoz, és kikéri az utolsó
kakajós csigát és cappuccino-frappuccino-macchiato latte-mattét. De saját magának! Gyorsan be is
habzsolja, illetve bedönti magába. – Nahát, tévedtem, micsoda modortalan fráter! Én itt egy percet
sem maradok tovább! – gondolja a nő, sarkon fordul, és az ajtó felé veszi az irányt. A férfi viszont
bevág elé, kislisszol az ajtón, és még a nő arcába is vágja. Odaszalad a kocsijához, bepattan, és a gázra
lép. A nő is beszáll a kocsijába, hogy hazamenjen. De a férfi útközben is össze-vissza szlalomozik,
előzget, többször életveszélyes közlekedési szituációkat teremtve ezzel. Félreértette az „előzékeny”
szó jelentését, így a randevú kudarcba fulladt.
A speciális nevelési igényű Jenőke nagyon szépen rajzolt a speciális nappali foglalkoztató központban,
ahova jár, ezért a szülei hazafelé elviszik a kedvenc kifőzdéjébe, ahol mindig finom ropogós a mirelit
rántott pipi meg a sült krumpli, és szép piros a kecsöp. Aznap viszont szokatlanul nagy a zsúfoltság. A
felszolgáló egy kis türelmet kér. Azt mondja, az egyik asztalnál már egy órája ott vannak, valószínűleg
nemsokára távoznak. Addig is felajánlja, hogy foglaljanak helyet a játszósarokban, ahová papír és
zsírkréta is be van készítve. Jenőke viszont egész nap rajzolt és már torkig van vele, inkább enne már
egy jót. Úgyhogy odaszalad az említett asztalhoz, egész közel, és csak néz. A két vendég ettől roppant
feszélyezve érzi magát, és sietősen távozik.
Kalapács Józsi a Sziget fesztiválon úgy be volt állva, hogy el is nevezték Gerely Józsinak.
Próbálták átvonszolni a szomszédos diszkó sátorba, hogy Diszkosz (azaz diszkós) Józsi is lehessen, ily
módon egyetlen nap alatt hármat is lefedve a klasszikus nehézatlétikai versenyszámok közül. Ám itt
heves ellenállásba ütköztek. Józsi ugyanis nem volt hajlandó betenni a lábát egy ilyen helyre, és
torkaszakadtából üvöltötte, hogy „Ameddig a Föld kerek, mindig lesznek rockerek!!!”
Viszont némi józanodást követően még aznap este a magáévá tett egy meglehetősen túlsúlyos
rajongóhölgyet a kukák mögött, így ha a diszkosz nem is, a súlylökés összejött aznapra a kalapács és a
gerely mellé. A szomszédos mulatós sátorban pedig épp akkor csendült fel a Mesterhármas-című
nóta!
– Mit csinál a tórium?
– Kuratórium.
– Mit csinál Örkény István?
– Tömörkény István.
– Mi volt Tandori Dezső kedvenc étele?
– A garam masala.
– És mi Garami Gábor kedvenc étele?
– A tandoori masala.
– Mit csinál Ovics Titusz?
A matekfaktos Robika a számok rendezett világában otthonosan mozog, a szeszélyes női nem
köreiben azonban nem igazán ismeri ki magát. Pedig közeleg egy hatalmas buli az országos
matekverseny lezárásaként, amit Robika természetesen fölényesen megnyert. A versenyre az ország
minden szegletéből érkeztek versenyzők, köztük lányok is. De mivel ők is matekosok, számukra egy
országos matekbajnoki cím nem képvisel semmilyen hozzáadott értéket. Robikának tehát mást kell
kitalálnia. Valahonnan úgy rémlett neki, hogy a lányok szeretik a titokzatos pasikat. Így amikor a
táncparketten odalép a kiszemeltjéhez, csak így mutatkozik be:
– A nevem R.
– Kend R? – fordul hátra a lány, aki valamelyik eldugott zsákfaluból érkezett, igazi tenyeres-talpas
parasztlány volt, több füle volt, mint foga, és kilógott a kapanyél a szájából. Ráadásul, ha nem is
szándékosan, de ilyen humorosat mondott (Kend R – kender). Nem csoda hát, hogy a táncparketten
általános derültség lett úrrá.
A matekfaktos Robika a számok rendezett világában otthonosan mozog, a szeszélyes női nem
köreiben azonban nem igazán ismeri ki magát. Megkérdezi hát a csajozásban sikeresebb, menő
haverját, milyen csajozós dumát javasol, amivel odamehetne a lányokhoz a suli buliban. Barátja azzal
bátorítja, hogy a lányok igazából szeretik az ilyen kockákat, imponál nekik az intelligencia. Így ne
próbáljon meg másnak tűnni, mint ami, hanem valahogy szője bele a mondókájába az érdeklődési
körét.
Elérkezik a nagy nap. Robika nem sokat teketóriázik, odalép a táncparketten a kiszemeltjéhez, kezet
nyújt neki, és így szól:
– A nevem Don. Paralelepipedon.
(A vicc már eddig is elég vicces, de ha valami furcsa okból mégse nevetne a hallgatóság, folytassuk a
következőképpen: sajnos egy rongylábú táncos fenegyerek épp meglöki hátulról Robikát, aki így
előrebukik, és kinyújtott keze pont a lány cicijén landol, aki erre visszakézből pofán veri. Mire Robika:
– A nevem Don. Par Don.)
– Rendeljen már egy olcsó fellépőt ezeknek a ruppótlan senkiházi Kovalcsikovicséknak a lagzijába,
Mucika – mondja főnöke a szőke gyakornoklánynak az esküvőszervező cégnél.
Amikor végül elérkezik a nagy nap, már mindenki izgatottan várja a fellépőt. Mucika nagyon büszke is
volt magára, hogy ilyen olcsón tudott szerezni. Az utolsó pillanatban megcsörren a főnök
mobiltelefonja, és értesítik, hogy a fellépő odakint várja. Ki is siet a kapu elé, ám legnagyobb
meglepetésére csak egy futárt lát, aki egy kartondobozt nyújt át neki. Kiderült, hogy Mucika
félreértette, és egy ikeás műanyag fellépőt rendelt, mivel a főnöke akkoriban arra is panaszkodott,
hogy a bálteremben ki kéne cserélni egy villanykörtét, csak nem éri el. Hiába no, nem buta lány ez a
Mucika, csak a főnöke fogalmaz néha pongyolán, mert azt se tudja, hol áll a feje.
Dózsa Györgyhöz odament két kurva:
- Hé, szépfiú, akarsz baszni?
- Már hogy ne akarnék, amikor akarok! - válaszolt hetykén Gyuri.
- Nagyszerű, akkor egy-egy aranytallért kérünk szépen, előre! - mondta mosolyogva, mézesmázos hangon a nő.
- Ohó! - hőkölt vissza Dózsa - Nem úgy van ám az! Én szegény ember vagyok, tőlem ezért nem kérhettek pénzt, meg aztán nincs is pénzem. Egy huncut petákom sincs!
- Na, akkor húzz innen oszt baszd meg az anyádat! - váltott hangnemet a kurva és azonnal sarkon fordultak, miközben ezt súgta a kolléganője fülébe:
- Az eszem megáll, hogy milyen emberek vannak! - és megfordulva még utánakiabált Dózsának: - Büdös paraszt!
Csaba bácsi elment egy budapesti koncertre, mint néző. Persze, csak közönséges, egyszerű jegyet vett és teljesen feltűnés nélkül ment be, mégis egyből észrevették:
A koncerten még a megjátszós picsák is előre megsüvegelték Csaba bácsit, a George Clooney-kinézetű pasikat lepattintották, a férfiak a közös ivás és a koccintás reményében előre megvették neki a hideg sört, a tömeg pedig szétvált, mint a Vörös-tenger. Amikor pedig netán koncert közben rájött a pisilés a Csaba bácsira, bárki szívesen ajánlja fel neki a betétdíjas poharát, nehogy 1 percre is kimaradjon a kiváló hangosítású koncertélményből. Amikor Csaba bácsi visszaadta a már telepisilt poharat, a pohár tulajdonosa hálálkodva megköszönte és úgy szorongatta a különös ereklyét, mint koldus a talált papírpénzt.
Volt egyszer egy házimacska. Amikor tél volt, a többi macskától eltérően bemehetett a szobába, mert szép macska volt, odabújt a gazdasszony mellé, aki simogatta, a macska pedig az ölébe ülve dorombolt, mindenki szerette a barátságos, aranyos macskát. Eljött a nyár, a macska kijárt a házból a kertbe, a többi macska közé, eljárt csavarogni. Végül olyan nagy arca lett, hogy amikor etetés után meg akarta simogatni az emberek közül bárki, akkor egyszerűen arrébb ment és rosszallóan nézett, mint ha meg sem ismerné azokat az embereket, akik olyan jól bántak vele és akiktől annyi szeretet kapott. Végül a gazdasszony fia megunta ezt a hálátlanságot és közönyt, és levágta a macskát, megfőzte pörköltnek. Kevés is lett ez a pörkölt, finom sem volt. Meg is volt döbbenve mindenki, de a fiú megmagyarázta a tettét:
- Ha egy macska úgy viselkedik, mint egy macska, akkor macskaként bánnak vele. De ha úgy viselkedik, mint egy tyúk, akkor ne csodálkozzon, ha tyúkként kezelik.
– Nahát, bácsi, milyen jól mutat ebben a ballonkabátban!
– Köszönöm, kisasszony! – mondja a perverz papi, és összecsukja a ballonkabátját.
A fizika területén mindeddig igen alulkutatott jelenség az az erő, amely a bicikliző gyerekeket a
járókelők irányába hajtja. Pedig létezik. Bizonyára a kedves viccolvasó is tapasztalta annak idején,
bicikliző gyerekként.
Vahornyai Gyulát, a fatelep vezetőjét mindenki morózus, goromba emberként ismerte. Mondogatta
is gyakran, hogy nem szereti a tréfát. Pedig igazából csak a silány minőségű faanyagot nem szerette,
ezt értették félre a többiek.
A perverz papi a tóparton pecázásnak álcázva bámulja a pancsoló lányokat, és közben a gatyájában
matat. Az egyik lány kedélyesen odaszól neki:
– Mit fogott, bácsi?
– A botomat – feleli a perverz papi, mert nem szeret hazudni. (Ugyanis úgy értette a kérdést, hogy
„Mit fog ott, bácsi?”).
Cigány nő hangosan kiabál a metró aluljáróban egy széken ülve:
- Százasé' a két csoki! Százasé' a két csoki!
Egy férfi odalép hozzá:
- Én vennék hét darabot. Mennyiért adja?
A nő felnéz rá, látszik a tekintetén, hogy az agya turbó fokozatra kapcsolva működik, aritmetikai számításokat végez, miközben összeszorított szájjal koncentrál. Majd újra lenéz a föld felé és folytatja a kiabálást:
- Százasé' a két csoki!
Így szól a férfi a nőhöz:
- Nézd, tudom, hogy ez elsőre szokatlan és furcsa dolognak tűnik, de ha jól belegondolsz, inkább az a furcsa, hogy miért nem jutott ez már mindenki másnak is az eszébe... Annyi kellemetlen, idétlen és nem kívánt helyzetet eredményezhet az, ha szégyenlősségből vagy álszeméremből bujkálunk egymás elől, hogy jaj, csak meg ne lássam a melledet vagy te engem. Sokkal egyszerűbb, ha most megmutatjuk magunkat egymásnak, méghozzá a lehető legkínosabb helyzetben és ezek után, ha a jövőben látjuk egymást hiányos öltözékben, akkor már vagy csak nevetünk az egészen vagy tudomást sem veszünk róla. Úgyhogy figyelj, kezdem!
Ezzel a férfi letolja a nadrágját és a gatyáját bokáig, előre dől, fingik egy hosszút, majd WC papírral kitörli a fenekét, és az izzadt, szőrös fenekét a nő felé tartva, a papíron is mutatja a szarcsíkot neki, közben akkorákat böfög, hogy a lógó herezacskója megrázkódik. A nő értetlenül vegyes undorral nézi és így szól:
- Biztos szükség van erre, uram? Maga kijött a doktor úrtól, várja a zsibbasztó hatását, én pedig csak fogfehérítésre jöttem.
Elgondolkodtak már azon, hogy milyen hülyeség az, hogy bizonyos ételeket és italokat csakis bizonyos eseményeken fogyasztunk, de akkor szinte kötelező jelleggel? Ilyenek például: a karácsonyi bejgli, az újévi lencse, a szilveszteri pezsgő, a húsvéti főtt sonka, stb.
Az egyik családban volt egy ehhez hasonló rituálé, amit kizárólag január negyedikén, hajnal 5 órakor végeztek, az év egyéb napjain soha. Ez a következő módon zajlott: elővették az összes elemet, amit a lakásban felleltek: kiszedték azokat a zseblámpákból, távirányítókból, órákból, mindenből, amiben elem volt. Az elemeket elnevezték mint például: Katalin, József, Sándor, Emília... és ezeket a neveket öntapadós papírra írva ráragasztották az elemekre, nehogy összekeverjék, melyik elemnek mi a neve. Ezután 100 ohmos ellenállással leterhelve az elemeket, egyesével megmérték a feszültségüket. Ezeket felírták egy kockás füzetbe (szándékosan nem a "négyzetrácsos" szót használták, ezzel is lázadva a megnyomorító általános iskolai szigor ellen és adózva a népi hagyományoknak) és növekvő sorrendbe állították az elemeket a mért feszültségük alapján. Kizárólag papíron végezték a sorrend megállapítását, szándékosan nem vettek igénybe számítógépes táblázatkezelőt. Majd legvégül magukat az elemeket is beállították a tényleges sorrendbe, ahol is a libasor elején a legmagasabb feszültségű elem, a legvégén a legalacsonyabb feszültségű volt. Mintha valódi, kis emberek lennének az elemek, elbábozták velük, hogy háromszor körbejárták az asztallapot, majd a legelső elemet betették a lakás díszéül szolgáló asztali órába, az utolsó három elemet pedig "Eriggy a gecibe!" felkiáltással, egyesével bedobták a szemeteskukába. Ezután véget ért az ünnepség, elfújták a gyertyákat és levezetésképpen véletlenszerűen visszahelyezték az elemeket azokba a készülékekbe, amikben eddig is voltak. A készülékek örökölték az elemek neveit. Külön derültségre adott okot, hogy mondjuk az a távirányító, ami eddig történetesen Bálint volt, ezután akár a Daniella nevet is kaphatta. Hosszú ideig eltévesztették a neveket és mire mindenki megszokta, már szinte ott volt a következő év január negyedike, lehetett újrakezdeni az egészet.
Az életet ezek a szép, ősi hagyományok teszik teljessé. Ne felejtsük el ápolásukat!
Dr. Zipernowsky Endre egyetemi tanár megunta, hogy már a neve alapján is egy nagyon komoly, tudós ember benyomását keltse, ezért rendhagyó módon kérelmezte, hogy egyszerre változtathassa meg a vezetéknevét és a keresztnevét. A kérését - az illeték befizetése után - elfogadták és az összes okmányába beírták az új nevét, ami nem más lett, mint Cső Bimbi.
Egy operatőr úgy gondolja, hogy unalmas és egysíkú a rappereket úgy filmezni, hogy a kamera mellkas magasságból felfelé néz, a rapper lefelé nézve, szemből a kamerába néz és a két kezével szimmetrikusan mutogat. Ezért oldalról és hátulról, a feje felett filmezi a rappert, aki egy be sem kapcsolt kamerába mutogat, nem tudván, hogy a felvétel más szögből fogja őt megmutatni.
Miután elkészül a klip, óriási a kiábrándulás a rajongók között: a rapper oldalról egy púpos hátú, begörcsölt kezű, nyomi embernek tűnik, hátulról pedig a nagy feneke és a kis görcsös, görbe lába látszódik, ráadásul a feje tetején kopaszodik is.
A német Hama cég felkérte a Magyarokat, hogy készítsenek számukra reklámot a magyar nyelvterületre. Részben maga a cég, részben vissza nem térítendő EU-s pénz szolgált alapul. Szíjjártó egyik rokona kapta meg a lehetőséget. Persze sokan mondták, hogy a rohadt, korrupt, mocskos anyjukat, stb., de teljesen jogos volt, hogy ő nyerte el a kettő egész négytized milliárd forintot (ami 2400 millió forint, ha valaki még ezt sem tudná), hiszen ezért a pénzért cserébe egy nagyon kompakt és igényes versikét írt, amivel valószínűleg a lakosság is jól járt:
Ha ma:
Hama.
Vedd meg hama'!
- Keresett a Teri...
- Milyen Teri?
- A MILITARY!
Az esküvőszervező cégnél megcsörren a telefon. A szakács az, aki már nagyban készíti a lakodalmas fogásokat, de észrevette, hogy a megrendelt bőrös malackaraj nem érkezett meg. A főnök se rest, egyből kiadja az ukázt szőke asszisztensnőjének:
– Mucika, a Csákovicséknak SOS-be egy kis malackarajt hajtsál már fel, egy-kettő!
Mucika egyből intézkedik is. Hamarosan elérkezik a várva várt pillanat, az aranysárga tyúkhúsleves és Imre bácsi pohárköszöntője után itt az idő a főfogás felszolgálására. Azonban zavart csend támad.
– Mucika, hol az istenbe' van már az a malackaraj? – üvölti a főnök lilára vált fejjel.
– Pillanat, főnök, máris érkezik – válaszolja Mucika. Kiszalad a kapuhoz, kinyitja, és már tódulnak is be a tündéri kismalacok, koszorúval, illetve kis cilinderrel a fejükön, és masnival, illetve csokornyakkendővel a nyakukban.
A főnök természetesen agyvérzést kap, hiszen ő a húsfélére gondolt, Mucika pedig egy malacka-rajt intézett. Pedig még bőrös is volt a malackák raja, hiszen nem voltak megnyúzva. Hiába no, nem buta ez a Mucika, csak a főnök fogalmaz sokszor pongyolán, mert azt se tudja, hol áll a feje.
A perverz papi egy szerda délelőtt már ötödször fordul meg a rendőrőrsön a héten. Újabban azzal rángatják be a hölgyek a fülénél fogva, hogy a nemiszervét mutogatta.
– Perverz papi, mit tud felhozni mentségére? Ne rabolja az időnket, komoly bűnözőket kell nekünk itten üldözni – Mondja a kövér rendőr.
– Én kéremszépen semmit nem csináltam. Csak szellőztettem a pömpölőmet ebben a nagy melegben, de ezeknek a perverz nőszemélyeknek egyből odatéved a tekintetük. Pedig a szemem itt van fent!!! Itt van fent!!!
(A vicc mesélése közben ennek a mondatnak úgy adhatunk nagyobb nyomatékot, ha két ujjal a szemünk felé mutatunk, felemeljük a hangunkat, és esetleg dobbantunk is.)
Alfréd egy vidéki kisvárosból Pestre költözött a jobb karrierlehetőségek reményében. Kisvártatva el is helyezkedett egy cégnél, és nem telt bele pár hónap, máris boldogan újságolta a nagymamájának, hogy kinevezték vezérigazgatónak (ezen a ponton hozzátehetjük, hogy Alfrédot, nem a nagymamáját). A nagymama nagyon boldog, össze is trombitálja az egész rokonságot, és fejedelmi vasárnapi ebédet rendez sikeres unokája tiszteletére. Pedig igazából Alfrédnak nem a vállalat irányítása a feladata, hanem az, hogy a tárgyalások alatt néha letörölgesse a szélütésen átesett, 99 éves cégvezér nyálát, és ügyeljen rá, nehogy elmozduljon az infúziós csöve és lesprickolja a résztvevők öltönyét, mint ahogy ez korábban már párszor előfordult. A céget pedig valójában a középvezetők irányítják és szétlopják az egészet, ha pedig bármi lenne, mutogatnának arra a szobanövényre, aki csak papíron a vezérigazgató.
Egy párhuzamos univerzumban Magyarországon már az 1950-es években elérhető az internet, az okoseszközök meg a közösségi oldalak, amelyek épp az aggasztó méreteket öltő járványos gyermekbénulástól hangosak. A nagy társadalmi nyomás hatására szovjet tudósoknak hamar sikerül is kifejleszteni ellene egy vakcinát, ám a népszerű szovjet közösségi oldalon hamar felüti a fejét a pánikkeltés, miszerint Hruscsov, aki minden szempontból Sztálin utódja, így próbálja leradírozni legfőbb riválisát, a magyar népet a térképről, hogy chipet ültet a gyermekekbe, amitől droidok lesznek, Nagy Imre pedig ehhez asszisztál, demér', a Rákosi jobbvót?
Ennek hatására sok szülő úgy dönt, nem adatja be csemetéjének a védőoltást. Ebben az univerzumban a hatvanakárhány év múlva kirobbant koronavírus-járvány idején sem sokkal jobbak a körülmények az egészsegügyben, például sok intézmény nincs kellően akadálymentesítve. Tiszta szerencse, hogy a legtöbb érintett, aki egész életében a gyermekbénulás utóhatásait viseli magán, amúgy se akar a mankójával meg a kerekesszékével ellátogatni ilyen helyekre, hogy beoltassa magát, mert nem akarják, hogy a gyíkemberek chipet ültessenek beléjük.
Mint már sokan észrevehették, a TV-sorozatokban gyakran fogyasztanak a szereplők különféle ételeket-italokat, ám arra kínosan ügyelnek a készítők, hogy ezek a pereskedés elkerülése érdekében semmilyen létező márkára ne hasonlítsanak, esetleg még valami fiktív márkanevet is kitalálnak nekik. Így volt ez a népszerű Szomszédok teleregény esetében is, ahol Taki bácsi, Vágási Feri és barátaik időnként felpattintottak egy-egy söröcskét. A rendező eredeti szándéka az volt, hogy ez a fiktív sör a „Komlós Juci” nevet viselje, ám a tervet keresztülhúzta az, hogy az egyik színművésznőt, jelesül Lenke néni megformálóját ténylegesen így hívták.
Volt egyszer egy szerelmespár, akiknek szerelméhez foghatót még nem látott a világ. Úgy szerették egymást ezek, hogy csak na. Aki csak rájuk nézett, mosolygott. Ám egy nap a férfi tragikus hirtelenséggel életét vesztette. A nő teljesen összetört, nem evett, nem aludt, csak zokogott naphosszat. Látta ezt fentről az Isten, megsajnálta őket, és elintézte, hogy a férfi galamb képében minden reggel a nő ablakára szállva köszönthesse őt. Igen ám, de az a nő reggel mindig másnaposan ébredt, hajcsavarók voltak a fején, kifolyt a nyála, elkenődött az uborkapakolása, ráadásul böfögött meg fingott is. Meglátta ezt a galambférfi, egyből ki is ábrándult belőle. Egy darabig csövezett a Blahán és az eldobált Fornettiken élt, majd talált magának egy buta galambtyúkot, és fészket raktak.
A Perverz Papi az alábbi mondókát mondogatta a menzára érkező kollégista lányoknak az étkező helyiség előtti padon üldögélve:
Gyerekek, gyerekek
Nyálazzák a szelepet.
Sósat, sósat,
Jó ropogósat.
Szájba vesz,
Kézbe tesz...
De ha harapsz,
Ráfaragsz!
Ez a történet még a szocialista, '70-es évek elején esett meg. Egy falusi lány megismerkedett a szomszéd falu diszkójában egy legénnyel. A legény jóképű is volt, szép termetű is, ennyi bőven elég egy kapcsolat kialakulásához. Később már elkerülhetetlen volt, hogy bemutassa a szüleinek is. Emiatt nagy gondban volt a lány, mert a szülei értelmes, érettségizett emberek voltak, a legény pedig finoman szólva is akkora tuskó volt, amilyet a TÜZÉP telepen se lehet találni. Ezért a lelkére kötötte a kedvesének, hogy a lehető legkevesebbet beszéljen, válaszoljon igennel és nemmel, ne bonyolódjon bele fejtegetésekbe, ne okoskodjon és ne kommentálja a dolgokat.
- Jól van, de akkor mi a bánatos faszomról beszélgessek apádékkal, he? Hát ha nem szólok, azt hiszik, hogy kuka vagyok, pedig van itten duma! - vetette fel jogos aggodalmát a legény.
- Beszélgess az időjárásról, - tanácsolta a lány - azzal jól eltelik az idő, majd úgy próbálom alakítani a látogatást, hogy ne tartson túl sokáig.
Így is történt: a legény köszönt, tőszavakkal válaszolt, nem kezdett sztorizgatni, nem fogalt állást. Minden olajozottan folyt. Mígnem az anyuka megkérdezte:
- Mit szól ehhez a hideg, téli időjáráshoz?
Megörült a fiatalember, hogy végre beszélhet, bele is kezdett:
- Hát, kezit csókolom, kibaszott kurva hideg van, de olyan, hogy én még ilyen hideget nem basztam! Reggel olyan nagy hópelyhek estek, mint a tököm! Az ereszről meg akkora jégcsapok lógtak, mint a faszom!!
Gyakran találkozhatunk a következő szöveggel, amikor régi idők idoljait, vezetőit, művelt embereit igyekeznek pozitív fényben bemutatni: "Korának egyik legműveltebb embere volt, hét nyelven beszélt, jártas volt a politikában, az udvari etikettben, a természettudományokban, stb..."
Nos, az egyik kislány is így jellemezte udvarlóját a szülei előtt:
- Anyukám, apukám, nyugodtan adjátok ránk az áldásotokat, mert ez a fiú nem akármilyen fiú: ő az egyik legműveltebb embere a saját korának.
Persze az értelmiségi szülők csak mosolyogtak, nem hitték el, de örültek neki, hogy legalább művelt a fiú és hogy a lányuk számára mégiscsak fontos értékkel bír a műveltség. Annál jobban ledöbbentek, amikor egy szem lányuk hazaállított egy kimondottan bunkó, buta, tahó, mocskos-szájú, primitív emberrel. Hát kiderült, hogy a Cora áruháznak volt az egyik legműveltebb embere, de még ott sem az egész áruháznak, hanem csak a kisegítő dolgozók között számított majdnem a legműveltebbnek, ami három emberről lévén szó, abszolút értelemben nem túl nagy teljesítmény.
A korosodó szépasszony dicsekedve meséli a szintén korosodó barátnőinek, hogy megismerkedett Pállal, aki egy igazi csődör.
- Na, ne már!
- Ez nem lehet igaz!
- Te mázlista! - irigykednek a barátnők. Azt persze nem tudják, hogy Pál az adóhatóság csődügyi osztályán dolgozik, mint teremőr, ahol totál unalmas munkája van, egész nap szívja a dohos, poros, penészes irat-papír szagú levegőt és maga is egy kiégett, megsárgult, unalmas alak.
A temetkezési vállalkozó reklámot helyez el a városi lapban:
"Figyelem! Koporsós temetésre három az egyben akció! Rendeljen családi temetést, az első tíz jelentkező tíz százalék kedvezményt kap! Csapjon le a kedvezményes temetésre, szerezzen örömet rokonainak, barátainak és ne feledje: éljen a lehetőséggel, hiszen csak egyszer él!"
Én nagyon igazságos vagyok, nem teszek különbséget a gyerekek között. Például a múltkor két, egymás mellett ülő kislány rosszalkodott, beszélgetett az órámon: Máriabükkszentkiskutasi Adalbertína Krisztabell és Fa Dia. Mindkettő ugyanazt a büntetést kapta: másnapra le kellett írniuk a nevüket ötszázszor egy füzetbe.
A nagydumás kocsmatöltelék Feri bácsi így szól, amikor egy faros menyecske elmegy a kocsma előtti járdán:
- Dugnám, mint a lopott biciklit!
Mivel ezt vagány emberhez méltóan, nagyon hangosan mondja, az egész kocsma egy emberként röhög. Megjegyzi ezt a halkszavú, mindig komoly fiatalember és amikor egy másik kocsmában, másik társasággal italozik, úgy dönt, elsüti ezt a tréfát, így a társaság központjává válhat. Rövid idő után egy nő halad el a kiülős helyiség előtt. Elrikkantja magát a fiatalember:
- Megdugnám, mint a lopott biciklit!
Egy baráti találkozón jelen van három gyerek is, és az egyik viccekkel próbálja szórakoztatni az erre nem igazán fogékony, morózus öregeket:
- Pista bácsi! Tetszik tudni, hogy van zenekar, de nincs zeneláb? Hi-hi-hi...
Mire az öreg, miközben mérgesen dohog, fejbe veri a gyereket a bütykös kezével, minden mondatnál egyszer:
- Van! Ha nincs, hát legyen! Van! Mondom, hogy van! E!
- Miért énekel az orvosi tankönyv?
- Mert van a végén egy SZÓLISTA.
Hova megy nyaralni a neurotikus pali?
A nyugtatóra.
(
- És a tehetségtelen pék-tanuló?
- Buktatóra.
- És a kapuzárási pániktól szenvedő férfi?
- Szoptatóra.
(A szerkesztő megjegyzése.)
)
Az a baj a kannibál táplálkozással, hogy néha az ebédlő.
(És ekkor a vacsora: csata. (A szerkesztő megjegyzése.))
Két jóbarátot távol sodort egymástól az élet, ezért főleg e-mailben tartják a kapcsolatot. Az effajta kommunikációnak azonban vannak korlátai, és nem alkalmas bizonyos fajsúlyos témák kivesézésére. Tisztában van ezzel ez a két ember is, úgyhogy amikor egyikük hazalátogat Koppenhágából, be is ülnek a Csillagvizsgáló nevű kocsmába, és előkapják a listájukat, melyre felírták, melyek ezek a személyes megbeszélést igénylő témák. Csak azután rendelnek még egy kört, miután a végére értek egy adott témakörnek, akkor viszont kötelező jelleggel. Jelentősen lerészegednek az este végére!
Móricka büntetésből azt a feladatot kapta, hogy írjon házidolgozatot Tessedik Sámuelről. Ő viszont félrehallja, így példaképéről, Samuel Trash-a-Dick-ről ír. Ő egy felnőttfilmes színész, akinek az a védjegye, hogy az aktust követően mindig rácsapja a kuka fedelét a péniszére.
Móricka éjszaka sokáig Minecraftozott, ezért másnap elbóbiskol az iskolában óra közben. Az idős tanárnéni ráreccsen:
- Mórrricka, ha kialudtad magad, rrregéld csak el nekünk, ki volt Tessedik Sámuel!
- Hanyadik? - ocsúdik fel Móricka álomittasan, még a nyála is ráfolyt a füzetére.
Az osztályteremben általános a derültség. Holott Móricka tisztában volt vele, hogy több Tessedik Sámuel is élt, és csak pontosítani szerette volna, melyiknek az életére és munkásságára kíváncsi a tanárnő.
A perverz papi egyszer képes volt végigjárni egy dögunalmas kiállítást, mert azt, hallotta, hogy ott mellszobrok vannak. Mellet persze egyet se látott, csak mindenféle pasasok szobrait, és még azokat is csak mellkasig dolgozta ki a művész. Pedig egy utcával, odébb, egy másik múzeumban meg pont pucérnős szobrok voltak kiállítva, de ő ezt nem tudta!
Zsíros Alfréd az edzőterem fenegyereke. Mindig üvöltve nyomja ki a legnagyobb súlyokat, mindenkit lefröcsköl izzadsággal, és terrorizálja a nála vékonyabb testalkatú férfi vendégeket, vagyis az összest. Az egyik ilyen alkalommal az 50 kilós, görnyedt irodista, aki egész idő alatt Alfréd céltáblája volt, már épp menni készül, amikor Alfréd megbotlik a táskájában és hatalmasat esik.
- Karma - mondja vigyorogva az irodista.
- Nem! Ma lábnap van! The easy day was yesterday! Nem vagyok buzi! Dász iszt Spartaaaaaa!
A perverz papi a kedvenc lángososbódéjához megy ebédelni. Ennek mindig nyitva van oldalt az ajtaja, hogy szellőzzön. A perverz papi pedig mindig oda ül, hogy oldalról nézhesse az erősen túlsúlyos eladónő méretes hátsóját.
– Milyen lángost adhatok, kedves? – kérdezi törzsvendégeknek kijáró kedvességgel az eladónő.
- Csicskalángost! - hangzott a válasz. Csak nem a perverz papi szájából, hanem a nő kigyúrt barátjától, Zsíros Alfrédtól, aki már rég kifigyelte, hogy a perverz papi mindig az ő csaja ülepét bámulja, úgyhogy jól lekevert neki egyet.
Köztudott, hogy annak idején a lovaskocsik elterjedésével a tudósok azt jósolták, hogy a városok előbb-utóbb belefulladnak a lószarba. Az embereken eluralkodott a rettegés. Különféle zöld mozgalmak alakultak, akik a velocipédet, illetve egy új, környezetbarát technológiát, a benzinmotoros automobilt népszerűsítették, ám a lovaskocsis lobbi rendre elkaszálta a kezdeményezéseiket.
Sokan még a növényi táplálékokról is lemondtak, és áttértek a lóhús-diétára, hogy azzal is csökkentsék a lovak számát, illetve a kevesebb rostfogyasztás révén legalább az emberi ürülék ne terhelje le annyira a csatornarendszert. Mások még a gyermekvállalásról is lemondtak, mert nem akarták, hogy gyermekeiknek pár évtizeden belül gondolával kelljen evezni a lószarban, ha ki kell menniük az utcára ügyet intézni.
Mint ma már tudjuk, az idő végül nem igazolta ezeket a félelmeket, mégis egész generációk élték le szorongásban az életüket, csak mert valakik odafent mondtak valamit.
A szakállas-bajuszos Gyula bácsi levest kanalaz. Unokahúga, Noncsika érdeklődéssel vegyes undorral nézi. Gyula bácsi, hogy oldja a kellemetlen szituációt, tréfásan megkérdezi:
- Mondd csak, Noncsika, szereted az állatkákat?
- Igen - feleli unokahúga félénken.
- Akkor nézz csak ide be a sűrű szakállerdőbe! Itt laknak az állatkák!
És valóban, Gyula bácsi álla tisztára el volt atkásodva, mert sose mosta meg a szakállát, miután belefolyt a leves, így az remek táptalajt nyújtott az élősködőknek.
- Miért csak négy testvére volt Sulyok Máriának?
- Mert az anyukája egy idő után mindig elvetette a sulykot.
(Felhívhatjuk a figyelmet arra, hogy ez kétféleképpen is vicces: úgy is, hogy a névjavaslatot vetette el a leendő édesanya, illetve úgy is, hogy effektíve a terhességmegszakítás mellett döntött.)
Andrij Romanovics Csikatilóhoz egy szombat délután bekopog a barátja, hogy mikor jön már kábelezni. A felesége nyit ajtót.
- Cső, Feodoszija, merre van Andrij?
- Hátul van a kertben. Épp Ellát ás.
Az időutazó boxolónak a legutóbbi meccsén csúnyán megsérült a rotátorköpenye, ezért felhívja az ortopédiát. Ám ott legkorábban 2039. június 31-re tudnak időpontot adni. Még szerencse, hogy ő egy időutazó boxoló, így átteleportálja magát a középkorba a piócás emberhez.
A balatonföldvári Kultkikötő nem véletlenül kapta a nevét. Itt ugyanis minden este neves művészek lépnek fel, és kultvicceket adnak elő. Érdemes megnézni!