A népdal szépsége
(Rottyantott kesergőének Kodály gyűjtéséből)

Apám, édes apám,
Túl nagy volt a pofám,
Túl nagy volt a pofám,
Szétbaszták a picsám.

Fiam, édes fiam,
Tudom én, hogy mi van:
Már azzal vesztettél,
Hogy tűsarkút vettél.

Anyám, édes anyám,
Szükség és a hiány
Átszabják a rendet,
Szegény lányod szenved:

Átjött hozzánk Józsi,
Le akartam szopni,
De ő fejem fogva
Két karjával tolta.

Kérdem tőle: József,
Téged a Nap szúrt meg?
Erre azt felelte:
Már Pista kiverte.

Kutyám, édes kutyám,
Ne nézz olyan bután,
A szarod felszedem,
Pedig nem kell nekem.

Nem jó már a víz se:
Vegyszeres az íze.
Foscsík és hányásszag
Lett a lakás dísze.

Karácsony hónapja,
Gázszámláját kapja
És szenteste a fogyasztó szája kiejt néhány szót:
Hogy az Isten basszon meg minden fidesz-szavazót!

Prosz István elégedett volt a nevével, mert az István név nem csúnya, sőt, külön menő dolognak érezte fiatalabb korában, hogy amikor beszéltek róla, hogy mondjuk "Jönni fog István is.", akkor kérdezték a kevésbé tájékozottak, hogy "István?" és erre szinte kórusban válaszoltak a többiek, hogy "Igen, István a király!" Igen ám, de ahogy kezdett megöregedni és egyre gyakrabban kellett kórházba befeküdnie, ott már senki sem szólította István királynak, de még csak Pista bácsinak sem, hanem a személyzet csak így kérdezte tőle: "Hogy van, Prosz tata?"

Egy dagi srác - nevezzük Ákosnak - minden nap elképesztő módon bezabált az ülőmunka után a munkahelyi ebédidő alatt, volt, hogy megevett egy óriás pizzát, máskor dupla adag kínai kaját, máskor hurkát-kolbászt fél kiló kenyérrel. Azután elővette a diétás joghurtot és bár már majdnem kihányta, annyira tele volt, azt még leerőltette. Kérdezték tőle, hogy ez mire jó. Mondta, hogy nem esik jól, de muszáj megenni, mert látta valahol, hogy ez a joghurt fogyaszt.

Egy ember minden nap megivott két liter kólát, de csakis a "light" vagy a "zero" fajtájúakat, mert egészségesen akart élni, ezek ugyanis nem tartalmaznak sem cukrot, sem hizlaló kalóriákat. Igen ám, de így annyira semmilyen íze nem volt ezeknek a löttyöknek, hogy kénytelen volt lefekvés előtt megenni egy bögre kristálycukrot leveses kanállal, hogy azért valami íz is legyen a szájában.

Katóka néni minden nap bevett két szem hashajtó tablettát, mert enélkül nem lett volna széklete. Ugyanakkor mindennap bevett két szem hasfogó tablettát is, mert a hashajtó meghajtotta.

Az előzőekben leírt Petőfi vers végül 2 milliárd forintba került (ami 2000 millió forint, ha valaki nem tudná), mert a színész díja, a terembérlés, a díszlet, a személyzet, az utómunkák, stb. nem volt olcsó, összesen 3 millió forint volt, a maradék 1997 millió forint pedig szétosztásra került a három fideszes képviselő között, aki kitalálta a "Versel a Nemzet" néven futó ötletet. Igen ám, de még mielőtt adásba kerülhetett volna, véletlenül meglátta egy még magasabb beosztású fideszes, aki nagyon dühös lett. Így nyilatkozott:

A hagyományos nemi szerepek feloldását a libsik erőltetik, egy kereszténydemokrata párt éppen kihangsúlyozza azt, hiszen az apa férfi, az anya nő. Másrészt ha azért húzta ki a cenzor a konyhát, mert az pórias, akkor a jobbágy még annyira sem illik bele, sőt ez egyébként is cenzúrázandó, mert negatív felhangja van ránk nézve: az igaz, hogy mi jobbágynak és szükséges rossznak tartjuk a lakosságot a minden határon túli gazdagodásunkhoz, de ők is kellenek, hiszen az ő pénzüket vesszük el és mindig rájuk hivatkozunk, amikor pénzt kérünk az uniótól, ezért velük azt kell elhitetni, hogy ők, az állampolgárok, velünk azonos emberek és az ő érdekükben történik minden, még ha ez nagyon viccesen is hangzik így kimondva.

Tehát valami ilyesmi lenne az, ami NER-képes:

Befordultam én a hallba,
Rágyujtottam én a dalra...
Azaz csak rágyújtottam volna, oh,
Ha nem lenne ez a sok elhibázott brüsszeli szankció.

Végül ez került adásba. Természetesen a korrekció költsége picivel több, 3 és fél milliárd forintba került, de abban minden Fidesz tag egyetértett (hiszen egyhangúlag meg is szavazta), hogy az utolsó fillérig megérte.

Mivel elég kevés magyar olvas verseket, közpénzből, néhány milliárd forintból népszerűsíteni kívánják a műfajt a közTV-ben, és hogy a legszélesebb tömegek számára is érthető és kedvelhető legyen, Petőfi Sándorra esik a választás, mert ő elég egyszerű, közérthető, népies, a versei tanulságokat szolgáltatnak. Elsőként a közkedvelt Befordúltam a konyhára... című versét kívánják bemutatni.

Na, nézzük - szól a kinevezett, alapítványi projektmenedzser - hogy is van ez:

"Befordúltam a konyhára,
Rágyujtottam a pipára..."

Először is, hiányzik az alany, hogy én. Az angolok is mindig odaírják, amikor önmagukról beszélnek, hogy "I", azaz én. Tegyük oda mi is! Nem vagyunk kevesebbek tőlük! A befordul meg eleve rövid u. Az összes helyesírási hibát javítom. Tehát:

Befordultam én a... Na, várjunk csak! A konyha az olyan kispolgári, pórias dolog. Ma, amikor a Mészáros, Lázár, Rogán, Szíjjártó, Kósa, sőt! Orbán főispánok és alkirályok, császárok korát éljük, nem méltó egy nemzeti-vershez ez a szennyes konyha szó. Ez csak nyilvánvaló, ugye. Tehát legyen így:

Befordultam én a hallba...

A dohányzást tilos népszerűsíteni, annak csak a hasznát szabad eltenni, hehehe, ezért legyen egy sokkal egészségtudatosabb alternatíva, azt sugallva, hogy a magyar nép egészséges:

Befordultam én a hallba,
Rágyújtottam én a dalra.

A többi, miszerint:

Azaz rágyujtottam volna,
Hogyha már nem égett volna.

teljesen zavaros. Ez az ember valami mániás-depressziós, tudathasadásos, debil lehet. A Fideszben ilyenek nincsenek, nálunk aki valamit eldönt, az úgy is lesz, az adott szó és a tudatosság nagyon fontos. Úgyhogy ezt kihagyjuk. Ugyanezen okokból az

A pipám javában égett,
Nem is mentem én a végett!

részeket is.

Maradt még az

Azért mentem, mert megláttam,
Hogy odabenn szép leány van.

rész. Ez is felháborító. Egyrészt mi ez a mocskos nemiség, ami kihangsúlyozza, hogy lány. Állampolgár, adófizető, oszt jó napot. Tök mindegy, hogy leány vagy fiú az a gyermek, a lényeg, hogy fizessen, lehetőleg erőn felül, és haljon meg 65 éves korában. Se előbb - se később. A 65 év ideális a dolgozó halálára. Egyenjogúság van. A szépség pedig önmagában nem erény, az ész számít, ezt tudjuk Németh Szilárd és Pintér Sándor bebetonozott hatalma alapján, ráadásul diszkriminatív is: milyen dolog már az, hogy a költő bejön, ha szép a leány és nem jön be, ha csúnya. Tehát a vers:

Befordultam én a hallba,
Rágyújtottam én a dalra.
Azért tettem, mert adófizető,
Engedelmes jobbágy vagyok
És örökké a Fidesz-re szavazok.

Gyerekek fociznak, a labdát véletlenül átrúgják az iskola melletti magánház kertjébe. Hiába kérlelik az öreget, az nem adja vissza nekik. Szólnak a tanító néninek, aki átkiabál az öregnek, hogy ugyan, kúrja már át a gyerekek labdáját. Az öreg Bottyánszkai Botos Attila bácsi kajánul vigyorog, hogy nagy örömmel, és a bicskájával kiszúrja a labdát. Úgy hallotta ugyanis, hogy szúra már át... Mi ebből a tanulság? Az, hogy egyenjogúság ide vagy oda, egy hölgy ne beszéljen trágár módon, mert ez a vége: Bottányszkai Botos Attila bácsi beledöfi a kést a labdába.

Egy Magyarországon vakációzó kínai család épp egy eldugott kis faluban kirándul. Megéheznek, úgyhogy beülnek egy étteremnek kinéző helyre ebédelni. Igazából ez egy ivó, ahol a pultnál történik a kiszolgálás, ezért amikor a családfő megelégeli, hogy senki nem jön oda az asztalukhoz felvenni a rendelést, odamegy és rácsap a pultra:

– Négy ádág kutyát kélni!

Az ivó ajtaja fölött ugyanis a régies „Korcsma” felirat díszeleg, nem csoda hát, hogy a kínaiak azt hitték, hogy az egy kifőzde és az aznapi menü valamilyen keverék kutya.

Két székely barkochbázik:
– Tekeredik?
– Igen.
– Kunkorodik?
– Igen.
– Pöndörödik?
– Igen.
– Dezoxiribonukleinsav?
– Nem.

– Hogyan énekelte volna gróf Széchenyi István Hobo és a M. É. Z. együttes „A dublini úton” című számát, ha az nem 138 évvel a halála után jelent volna meg?
– Nem tudom. Hogy?
– Egy-két-há az élet is szebb volna, Döbling városát ha elkerültem volna...

– Mi a mongol gyerekek kedvenc rajzfilmje?
– ???
– Denisz, a kumisz.

– Hogy köszönnek az istennek a mennybe újonnan érkezők?
– ???
– Szia, uram!

A perverz papi vett egyszer egy „Nagy farok” című újságot, mert azt hitte, méretes női hátsók vannak benne. De nem az volt!

Bizonyára sokan ismerik a KFT együttes „Siker, pénz, csillogás” című számát. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy legtöbben rosszul tudjuk a szöveget. Azt gondolnánk ugyanis, hogy így hangzik:

„Siker, pénz, csillogás a mozivásznon.
Pucér nők s annyi más érdekes.”

Holott ezeket a sorokat egy valós esemény ihlette, amikor is az együttes és egy Sándor nevű cimborájuk benéztek egy úgynevezett pornómoziba, és Sándoron kívül a szerelmi jelenetek mindegyiküknek felcsigázták a kedvét. Nem is értették a többiek, mi baja Sándornak, ezért belefoglalták a szövegbe, amely helyesen így hangzik tehát:

„A szerelmi jelenetek pedig
Felcsigázzák a kedvemet.
Ó-ó-ó-ó-ó!
Siker, pénz, csillogás a mozivásznon.
Pucér nők, Sanyi más – érdekes.”

Sanyi ugyanis homoszekszuális volt, csak ezt senki nem tudta, mert nem merte elmondani.

– Kik laknak a putrisoron?
– ???
– Nyomorék.
– Ez jó, én is tudok egyet: Hol lakik a Lenhoss család?
– Nem tudom. Talán a Kiscelli utcában?
– Igen.

Polgármester-választás van Vityapusztán. Végül az a jelölt nyer, aki azt ígérte, hogy az EU-s támogatásból felveszi a harcot a kilátástalanság ellen. Remény ragyogja be a mélyszegénységben élő kis zsákfalu lakóinak szívét. Nem sokkal hivatalba lépése után ez a polgármester emeltet is egy kilátót a szemétdomb tetejére, ahonnan remek kilátás nyílik a környékbeli tájakra! Ő ugyanis erre gondolt, amikor kilátástalanságról beszélt.

Egy falusi futballbíró sosem a labdarúgás bevett szabályai szerint ítél, hanem aszerint, hogy melyik csapat tagjai futkároznak többet a pályán, illetve vannak jobban leizzadva. Ő ugyanis egy strapabíró, aki nagyon bírja azokat, akik strapálják magukat, és mélyen megveti a sztárfocistákat, akik hereként zsebre rakjak a nagy gázsit, a pályán meg csak sétálgatnak csípőre tett kézzel.

Józsinak, a segédmunkásnak az egyetemista barátnője meghívót kap a Mensa-tagok éves rendes közgyűlésére. Józsi mindenáron szeretné elkísérni, hiába mondja neki a lány, hogy oda csak Mensa-tagok mehetnek. Végül megunja a kérlelést, és beadja a derekát. Belépéskor mindenkinek ellenőrzik a Mensa-tagsági igazolványát, és amikor a biztonsági őr kérdőn néz Józsira, ő slágfertigen az asztalra csapja az üzemi kantinos papírját, melynek alján a lakáshirdetésekhez hasonlóan sorakoznak a letéphető ebédjegyek.
– Tessék! Látjátok, hogy én is menza-tag vagyok?
(Azt gondolhatná a hallgatóság, hogy Józsi barátnője ismét jól beégett okostojás ismerősei körében, ám erről szó sincs. Ugyanis a társaság hölgytagjai, és több úr is elismerően bólogatott arra, ami Józsi nadrágjában dudorodott.)

Zsíros Lajos nagyon figyelmes férfi, ezért megkérdezi barátnőjét – aki lángossütödét üzemeltet – hogy mit szeretne karácsonyra. A nő azt mondja, nagyon örülne egy melegszendvicssütőnek, mert sokan kérik. December 24-én menne is a karácsonyi vásárba kinyitni a bódéját, de azt látja, hogy az már nyitva van, és egy fiatalember már nagyban süti a szendvicseket.
– Hellóka nyalóka mucus, biztos te vagy a főnökasszony, én pedig az új kolléga! – köszön neki a fiatalember. Kiderült ugyanis, hogy Zsíros Lajos félreértette, és melegszendvicssütő helyett egy meleg szendvicssütő fiúval lepte meg kedvesét. Ezúttal azonban jól sült el a félreértés, mert ezek ketten minden eddiginél nagyobb bevételt generáltak, és közben még Lajost sem gyötörte a féltékenység.

Egy férfira írországi vakációja alatt a sok brutális sörkóstolás után rátör a fejfájás. Sajnos nem hozott magával jól bevált Quarelin tablettát, ezért nekiáll keresni. Hamarosan meg is látja a feliratot egy ajtó fölött. Bemegy hát, gondolván, hogy ez egy gyógyszertár, rajta egy Quarelin reklámmal. Amint belép azonban, hatalmas kocsmai verekedésbe csöppen, egyből hozzá is basznak egy széket. Ugyanis nem „Quarelin” volt a cégérre írva, hanem „Quarrel Inn”, vagyis ez volt Írország leghíresebb balhés kocsmája, ahol sose hagyják abba a kötözködést meg a bunyót!

Egy nőt nagyon zavar, hogy az átlagosnál sápadtabb az arcbőre. (Ez egyébként fel sem tűnik senkinek, csak ő csinál belőle problémát.) Ezért kipróbál mindenféle szoláriumot, napozást, barnító krémet, de hosszú távon nem bír elérni semmiféle tartós, pozitív változást. Végül észrevesz egy reklámszöveget az egyik Facebook hírfolyamon: "Vegyen arcpirító berendezést! Nem olcsó, de rövid időn belül gyors és garantált a siker!"

Megveszi a készüléket, ami fél millió forintba kerül, és mivel a gyerekei kérlelik, hogy hadd lássák ők is, milyen lesz az arca és a férje is kíváncsi rá, ezért ki sem próbálja előre, hanem karácsony szentestéjére teszi a próbát, mert addigra több, közeli rokon is jelzi, hogy ők is szeretnék látni a készüléket működés közben. Eljön a nagy nap, a kis ketyerét a TV-re kell csatlakoztatni és megnyomni az "ON" gombot, miközben a TV előtt kell ülnie, törökülésben, szemben a képernyővel, attól 2-3 méter távolságra és folyamatosan a képernyő közepét kell nézni, megszakítás nélkül. A nő a TV-vel szemben ül, a többiek oldalról figyelik és megnyomja a bekapcsoló gombot. Ekkor egy visszaszámlálást lát tíztől egyig lefelé (mint a mozikban a filmkezdet előtt), majd megjelenik egy videó, amin az látható, amikor ő, egy hónappal korábban, a felettük lakó, hetven év feletti bácsinak a gombás heréjét nyalta, majd a szájába szívta a zacskót és azt mondta a bácsinak: "Szopikálok egyet, Nyuszi."
És valóban! A nő arca egészen piros lett!

Egy gyárnak a kenyérpirítókat gyártó részlege felvesz egy embert, akinek az a feladata, hogy minél jobb reklámokkal népszerűsítse a gyár termékeit. Igen ám, de ez az ember buta, mint a föld, semmi érzéke nincs ahhoz, ami a feladata. (Azért vették fel, kényszerből, mert a helyi, fideszes polgármesternek az unokaöccse és nem mertek neki nemet mondani.) Ez az ember hall egy karácsonyi éneket:

"Irul-pirul Mária, Mária
Boldogságos kismama"

Ez egy Koncz Zsuzsa dal, amit Varga Miklósék előadásában hallott és egyből megtetszett neki, hiszen némi módosítás után kiváló reklámszlogen lehet az ő kenyérpirítójukhoz is. Hosszas agymunka után megszületik a végeredmény:

"Irul-pirul a kenyér, a kenyér
Boldogságos kismama."

Az embernek természetesen fogalma sincs a rímek szerepéről és még egy ilyen, egyszerű szögben sem látja át az összefüggést. Mivel ez a két sor több hónapos munka volt, ez a gyárnak öt és fél millió forintjába kerül, de inkább kifizetik és még egy év végi jutalommal meg is köszönik az értékes munkát, mint hogy esetlegesen rájuk küldjék valami hamis váddal a Fidesz mészárosait: a NAV-ot vagy a Számvevőszéket.

Két mogyoró beszélget:
- Te hol születtél?
- Ahol te.
- Igen? Akkor te földimogyoró vagy!

Két buzi beszélget karácsony után:
- Te, te mit kaptál a rokonaidtól karácsonyra?
- Én? Hogy én mit kaptam?! Mit gondolsz, azok után, hogy már vagy tíz éve nem állnak szóba velem, vajon mit kaphattam tőlük?!
- Nem tudom...
- Hát egy nagy lófaszt, azt kaptam én a rokonaimtól!
- Ehh, te mázlista...

Az egyik, talán legradikálisabb, anarchista szervezet döntő csapást akar mérni az évek óta tartó és az országot pusztulásba vezető politikai hatalom ellen. Mindent kitervelnek és minden idők legnagyobb csapásával készülnek kivégezni az államhatalmat. Igen ám, de ezek az anarchisták annyira eltökéltek, hogy a saját vezetőiknek sem fogadnak szót, sőt, egymásra sem hallgatnak. Ezért az összehangolt csapatmunka helyett mindeni csak önállóan improvizál, rohangálnak össze-vissza, a végén nem érnek el semmit.

– Miért nem tudott elhelyezkedni a Kommunista Ifjúsági Szövetségnél az az úttörő csapatvezető, aki úton az építőtáborokba rendszeresen hetyegett a vonaton ifjú elvtársnőivel?
– Nem tudom. Miért?
– Mert a szerelemvonatból nincs KISZállás.

Őrmester kérdezi az újoncot a sorozásnál:
– Születési helye?
– Kesznyéten.
– Nem azt kérdeztem, hogy hol született, hanem, hogy mi a születési helye. A kérdésre válaszoljon, ha én beszélek!

Józsi, a segédmunkás egy különleges kulturális programmal akar kedveskedni egyetemista barátnőjének. Nemrég ugyanis valahogy szóba került, hogy a lány nagyon szeret operába járni, egyik kedvence a Falstaff.

– Bízd ide, szivi, ismerek pár srácot az operánál, olyan Falstaffot rittyentek neked, hogy csak na!
Elérkezik a nagy nap. A lány felveszi a vadonatúj Makány Márta ruháját, és még a haját is megcsináltatja a Zsidró szalonban. Amikor feljönnek a kisföldalattiból, venné is az irányt az Operaház bejárata felé, ám Józsi sejtelmesen kézen fogja, és oldalra vezeti. Ott dolgoznak ugyanis Józsi haverjai, renoválják a falat. És még ilyen „STAFF” feliratú melós egyenfelső is van rajtuk!

Egy nő nagyon szerette a macskáját. Minden nap le is vitte pórázon sétálni. Ám a szeretett állat egy nap váratlanul elpusztult. Ez a nő viszont soha nem akart megválni imádott kedvencétől, így elhatározta, hogy kitömeti. Amikor pedig kész lett, a nő ugyanúgy levitte sétálni, mert még kerekeket is szereltetett rá az állatkitömő vállalkozóval. Így viszont a fákon nem maradt meg ez a kitömött macska úgy, mint az élő macska a karmaival, hanem legurult. Ekkor a nőre rászakadt a valóság. El is vitték az elmegyógyintézetbe!

Egy fiú vezetni tanul. Az első órán az oktató elmondja, hogy mindenki szerezzen be egy KRESZ könyvet. Így is tesz a fiú, ám ki se nyitja a megvásárolt könyvet a következő óráig. Akkor azonban hiába mondja a tanár, hogy nyissák ki a könyvet az X-edik oldalon és mondják el, milyen közlekedési táblák láthatók rajta, ő nemhogy közlekedési táblákat, de még képeket sem lát a saját könyvében. Ugyanis ő Kresz Géza „Miként lehetne Budapest fővárosát jó, egészséges és megbízható tejjel s gyermek-tejjel ellátni?” című művét vásárolta meg. Teljesen abban a hiszemben volt ugyanis, hogy a KRESZ-t Kresz Géza írta, ezért neveztek el még utcát is róla Budapesten.

Egy népszerű főzős műsorban azt a feladatot kapja az egyik versenyző, hogy csináljon rózsaborsos sertéstokányt. Gyöngyöző homlokkal, az idegtől remegve, de végül a megadott időkereten belül abszolválja a remekművet. Az egyik zsűritag mesterszakács szokás szerint végigkóstolja a versenyzők ételeit, ám amikor a szóban forgó versenyzőre kerül a sor, undorral kiköpi a falatot mondván, hogy ennek semmi köze a valódi feladathoz. Ugyanis félrehallotta a versenyző, és nem rózsaborsos sertéstokányt, hanem rókaborzos sertéstokát kellett volna készítenie.

Zorán egyik koncertjén épp a népszerű „Sohase higgyetek a szemeteknek” című dalát énekli. Ahhoz a részhez ér, amelyik így hangzik:

„Néhány földön jártam
Néhány cirkuszt láttam
De jegyet veszek, s ráfizetek
Megismétlik a trükkjeiket”

Ám aznap az egyik road bosszúból átírta a szöveget, mert a művész úr nyűgös volt és bunkón szólt vissza neki, amikor megkérdezte, milyen szögben álljanak a mélynyomók. Zorán tehát most ezt énekli:

„Néhány földön jártam
Néhány cirkuszt láttam
Néhányat kis bohócommal
Éppen én csináltam”

A közönség azonban már fejből skandálja az eredeti szöveget, ami túlharsogja ezt a kis fiaskót. Még szerencse, mert élő lemezfelvétel is készült a koncertről. Különben meg mehetett volna az egész a kukába!

Egy férfi világéletében súlyosan baktériumfóbiás volt, ezért mindig a könyökével nyomta le a kilincset. Vizelés közben azonban kénytelen volt megfogni a péniszét, különben mindent összehugyozott volna. Egyszer egy kollégája meg is jegyezte: Öregem, te több faszt fogtál, mint kilincset!
– Nem, kérlek – így a baktériumfóbiás férfi – én csak többször fogtam faszt, mint kilincset.
(Hiszen néhány alkalommal előfordult élete során, hogy meg kellett fognia a kilincset, mert a könyökével nem tudta kinyitni. Péniszt viszont heteroszekszuális férfi lévén valóban nem fogott mást a sajátján kívül.)

Egy férfi keresztény internetes társkereső oldalon keres párt magának. A profiloldalán meg lehet adni, milyen elvárásai vannak a jövendőbeliével szemben. Bár egy ilyen oldalon elvileg evidens, a férfi mégis kiköti, hogy kizárólag makulátlan hölgyekkel kíván ismerkedni. Másnap már kap is egy üzenetet egy dekoratív hölgytől, és meg is beszélnek egy randit egy belvárosi kávézóba. A randevú remekül zajlik. Olyannyira működik köztük a kémia, hogy a férfi úgy dönt, elveit feladva máris meginvitálja magához a nőt, hogy megmutassa neki a rózsafüzér-gyűjteményét. Így is tesznek, ám a 20. rózsafüzérnél a hölgy kényelmetlenül fészkelődni kezd, majd a 30.-nál már a mosdóra is kikéredzkedik. Kiderült ugyanis, hogy a férfi a társkereső oldalon elírta a szöveget, és „makulátlan” helyett azt írta, olyan nőt keres, aki ma kulátlan. Ezért a nő egész nap nem mert székelni, de a kávé meghajtotta. A bűz hatására a férfi egyből kiábrándul, és rövidre zárja a dolgot.

– Mit szokott Gózon Gyula dúdolgatni a zuhany alatt?
– Óóó, life goes on...

– Hova nem megy soha Gózon Gyula?
– A no-go zone-ba.

– Milyen cigány Győzike?
– Hát Beás cigány!

– Mikor lövik le a télapó szánját az égben?
– Majd ha piros hó esik.

– Mit kell mondani a perverz papinak, ha beteg, hogy gyorsan meggyógyuljon?
– Jó bulást!

Zsíros Lajos kirándul az erdőben. Épp a speciális nevelési igényű Jenőke is ott kirándul a szüleivel, vadul rohangál egyik fától a másikig, és mindegyiknél megkérdezi: „Ez milyen fa? Ez milyen fa?” Az indulatkezelési problémákkal küzdő Lajost ez egy idő után egyre jobban idegesíti, így amikor a szülők nem néznek oda, felemeli a speciális nevelési igényű Jenőkét a fülénél fogva, és azt mondja neki: „Az, kisfiam, amiből apád a koporsódat fogja ácsolni.”

A híradós épp egy öngyilkos merényletről tudósít, melyben egy hírhedt terrorszervezet fanatikus vezére, Aghreb-Maghreb Missouri-Mahmoudi is életét vesztette. Gyöngyöző homlokkal próbálja ez a híradós kiolvasni a bonyolult arab név minden egyes betűjét. Azt hitte ugyanis, hogy a „fanatikus” ugyanaz, mint a „fonetikus”.

Az ifjú pedagógus elhatározza, hogy megreformálja az oktatást és olyan tanítási módszereket alkalmaz, mint előtte még senki. Kitalálja például, hogy az ábécét a tornateremben fejjel lefelé lógva mondják fel a gyerekek, mert így több vér jut az agyukba. Vagy ha a szorzótáblában hibát vétenek, üssenek egyet egy boxzsákba, így levezethetik a kudarc okozta stresszt. A gyerekek viszont el vannak lustulva, meg különben se vevők az unortodox dolgokra, úgyhogy nem igazán díjazzák ezeket. Az ifjú pedagógus most is mesteréhez fordul tanácsért, aki azt mondja, hogy a haladó eszmék csak akkor szökkennek szárba, ha van rájuk fogadókészség. Több se kell az ifjú pedagógusnak, elhatározza, hogy másnap pont eszerint jár el. Első órája pont foghíjas elsősökkel van, ezért fogtündérnek öltözve jelenik meg, kinyit egy sprotnikonzervet, kihúz belőle egy apró halat, és meglobogtatja: „Na gyerekek, aki ad nekem egy fogacskát, az kap egy halacskát! ”
Félreértette ugyanis a „haladó” és a „fogadó” szavak jelentését, és másnap még a dühödt szülőknek is magyarázkodhatott, akik elmegyógyintézetbe akarták csukatni.

A nyugdíjas pedagógust igen mélyen érinti a tanárok méltatlan helyzete. El is határozza, hogy minden tüntetésre kilátogat, és szolidaritásával támogatja kollégáit. Csakhogy időközben elkapja a koronavírust. Felelős állampolgárként otthon marad hát, és a televízióból követi az eseményeket. Az egyik műsorban egy általa nagyra becsült személyiség viszont azt nyilatkozza, hogy szükség van a lázadó személyiségekre ezekben a nehéz időkben. Fogja magát hát ez a pedagógus, és mégis kilátogat a tüntetésre. Ott aztán mindenkivel kezet fog, miután a tenyerébe hapcizott, hogy ők is lázasak legyenek. Azt hitte ugyanis, hogy a lázadó személyiség az, aki átadja másoknak a lázat. Félreértette, amit a tévében hallott.

Megveszik a turisták a "Magyar szólások és közmondások" című könyvet. A kínaiak fél napon át a "Kutyából nem lesz szalonna!" mondaton röhögnek, mert a kutyából bármi lehet, csak azon múlik, mit írnak ki a kajáspulton lévő papírra - így természetesen szalonna is.
(Orbánék meg a "Hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát." mondaton kezdtek el hahotázni, de kegyetlenül.)

Csapó Csaba 51 éves, ezért összeül a rokoni és a baráti tanács, hogy együtt döntsék el, mit kapjon erre a jeles alkalomra. Tudják, hogy az ajándék értéke mindegy, mert ő maga tele van pénzzel, semmi olyat nem tudnának venni, amire szüksége lenne, de még nincs neki. Az életben már mindenhol járt, ahol érdemes volt, mindent látott, minden jót átélt, ezért különféle programokat sem érdemes szervezni neki. Az egészsége kiváló, így nem érdekli őt az egészséget javító kezelések sokasága. Végül arra a következtetésre jutnak, hogy mivel éles eszű és a humora is kiváló, készíttetnek neki egy retró légycsapót (fagyéllel és gumicsizmából kivágott, kör alakú csapófelülettel), azzal a felirattal, hogy "még 51", amiből rá fog jönni, hogy ez azt jelenti, hogy "Légy Csapó még 51 évig", ami szellemes, jópofa és jókívánság is egyben.
Igen ám, de mire eljön az ajándékozás, az ajándékot átadó, izmos férfi annyira kapatossá válik, hogy elfelejti, miért is gyűltek össze, kit ünnepelnek és mi az egésznek a célja, és amikor kezébe nyomják a légycsapót, suhint vele kettőt és akkorát rábasz Csaba kopaszodó fejére a légycsapó fa nyelével, hogy az ünnepelt agyrázkódást kap és dől a vér az elrepedt fejbőrén keresztül. A többi, szintén tök részeg ember pedig röhög, mert azt hiszik, ez is a humor része és csak meg van rendezve az egész.

– Kívánok, Marosfalvi bácsi, maradt pár csont ebédről, odaadhatom a kutyájának? –  kérdezi a szomszéd gyerek.
– Szó sem lehet róla – feleli Marosfalvi bácsi – az én kutyám világ életében nem evett mást, csak szalonnát.
– Hogyhogy?
– Kérlek szépen, mert kutyából nem lesz szalonna, de szalonnából lesz kutya!
(A vicc mesélésekor ennél a résznél ne felejtsük el tudálékosan feltartani a mutatóujjunkat, ezzel növelve a komikum hatásfokát.)

Bizonyára mindenki hallotta már azt a Julius Caesarnak tulajdonított mondást, hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba. Igazából viszont cézár kurvára nem ezt mondta, hanem a következőképpen zajlott a történet, nevezetesen a Pó folyó partján:

Julius Caesar ismeretlen politikai ellenlábasa: Nem jössz be, cézár? Isteni a víz!

Julius Caesar: Nem.

Julius Caesar ismeretlen politikai ellenlábasa: Hogyhogy?

Julius Caesar: Mert ahol folyik az áram, ott megbasz az áram.
(Tudniillik beledobott egy bekapcsolt hajszárítót a folyóba, így kivégezte ellenlábasát.)

A perverz papi egyszer egy dokumentumfilmben hallotta, hogy a szatírok nimfákat kergettek az erdőben. Őrá is sokszor mondták már visítva, hogy „Segítség, szatír!”, ám ő ezt mindig megalapozatlannak tartotta. Elhatározza hát, hogy most tényleg a feltételezéseknek megfelelően fog viselkedni, és kimegy busszal a Normafához, hogy nimfákat keressen az erdőben. Reggeltől estig csak bandukol, lesi a fákat, de egyet sem talál, amely nikkel-fémhidrid akkumulátorokat teremne. Félreértette ugyanis, amit a tévében hallott, és nimfa helyett NiMH-fára gondolt.

Egy férfi egyszer poénból kap egy kiszeltündés naptárat a haverjaitól. Először ő is csak röhög rajta, de ahogy minden nap mosolyog rá a kedves hölgy a képekről, az év végére úgy megkedveli, hogy elhatározza, neki jövőre is ilyen naptár kell. Mint tudjuk, a művésznő minden évben új naptárral jelentkezik, úgyhogy ennek elviekben semmi akadálya nem lenne, ám ez a férfi annyira megszerette pont azokat a képeket, hogy az új év tematikáját úgy érzi, nem tudná megszokni. Ezért filctollal átjavítgatja a napokat a naptáron, hogy stimmeljenek. A következő év kezdetén ezt már nem tudja megtenni, mert teljesen áttekinthetetlen lenne az egész, úgyhogy lefesti hibajavítóval, majd arra rajzolja rá filctollal az új számokat. Aztán rájön, hogy akár le is vághatja a képek alatti, megviselt naptár részt, ha vesz egy sima, kép nélküli naptárat, és annak a lapjait ragasztja oda a képek alá. Így is tesz, és ez a megoldás hosszú éveken át működőképesnek bizonyul.

- Ha egyszer lesz csajom, biza én fordítva fogom ejteni a nevét! - jelentette ki a barátai előtt Ady Endre.
- Mán hogy hogy fordítva, nem értem e. - értetlenkedett az egyik férfi.
- Oly módon, - felelt Ady - hogy ha mondjuk Kató lesz a neve, én cselesen Ótaknak fogom hívni. Ha Júlia, akkor Ailújnak. Gondolom, ez csak világos, nem?

Igen ám, de amikor megismerkedett egy csajjal és kiderült róla, hogy Anna, a költő azonnal faképnél hagyta (azt mondta, hogy csak bemegy brunyálni, közben pedig elfutott), mert azt hitték volna a barátai, hogy nem fordította meg a lány nevét. Hasonlóan rosszul járt volna Idával is, mert az ő neve fordítva Adi lett volna és azt hihette volna a baráti társaság, hogy saját magát szemelte ki élettársnak. Több nő meg nem jött, vagy legalábbis nem álltak szóba vele, ezért kissé megszívta a költő.

Megmondták Mihóknak, hogy hagyja a picsába a horgászokat, mert azok maguknak való, mogorva népség, soha sem fogadnák be maguk közé. Mihók ezt nem hitte, ezért eldöntötte, hogy csak azért is barátságot köt velük. Úgy tudta, hogy ha hangot ad neki, hogy ő elsőre felismeri a horgászokat, akkor már nyert ügye van, ezért odakiáltott a horgászok csoportjának:
- Jó reggelt, Horgászok!
Nem kapott választ, ezért tovább próbálkozott:
- Szép jó reggelt és jó kapást, Horgászok!
Erre aztán visszaszólt neki valaki a csoportból:
- Tőlem aztán azt csinálsz, amit akarsz, szarok én rá...
Mihók meglepődött ugyan, de elővette a második ötletét, mert úgy tudta, a horgászok mindig szívesen veszik, ha valakit megkínálhatnak a készletükből és jelképes dolgokkal kisegíthetik. Ezért kérni próbált:
- Kinek vannak kis kukacai? - kérdezte nagyon udvarias hangon.
- Apádnak és a kretén fiának! - válaszolta egy reszelős hangú, öreg horgász, amin a többiek jót röhögtek.
Mihóknak már csak egyetlen jótanács maradt a tarsolyában, nevezetesen az, hogy érdeklődjön a horgászat sikerességéről, mert nincs az a horgász, aki egy ilyen kérdésnek ellen tudna állni és hamarosan hosszan tartó párbeszéd alakul ki, majd barátság és végül csapattaggá fogadják.
- 'Sztán akadt valami a horogra? - kérdezte, de igazából, az eddigiek után már nem nagyon számított sikerre. Így is lett: a horgászok válaszra sem méltatták, kulloghatott haza, nem sikerült bejutnia a csapatba.

Gróf Széchenyi István megírta a Hitel Világ Stádium című könyvét és elvitte a kor egyik jeles könyvkötőjéhez, hogy az díszes kötést készítsen rá. Ez meg is történt, de a még száradó kötésben lévő könyvre ráült a szomszéd fia és a kötés szétnyomódott, a lapok szétcsúsztak. Hiába kérlelték a grófot, hogy legyen elnéző, hiszen egy ötéves gyerekről van szó és a szándékosság kizárható, a gróf hajthatatlan maradt és feljelentette a gyereket hitelrontásért.

Vámosi János az életben és a dalaiban is egy elegáns úriember volt, kifinomult stílussal és kedves személyiséggel. Kevesen tudják, hogy eredetileg olyan próbált lenni, mint a mai idők rapperei: mocskos szájú, szókimondó, fenegyerek, aki nem finomkodik. Emellett a hippi-hipszter-junkie stílust is népszerűsítette volna. Írt is egy dalszöveget, ami arról szólt, hogy ragadja meg a lehetőséget a lány, különben hamar elfelejti a sztár és az aluljáróban végzi, a hajléktalanok között:

Ott fogsz majd szívni, ahol senki se lát,
Százszor megsodorsz majd egy szál mariskát.
Ne hidd, hogy vége, hisz azt nem hagyom én,
Nappal dolgozol, de a pénzed enyém.
Le fogsz majd csúszni, te se bírod soká.
Lesz még, hogy szarnál egy kis ablak alá.
Akkor már késő, nem is rejszolok rád.
Ott fogsz majd szívni, ahol mindenki lát.

A szocialista cenzúra azonban arra kényszerítette, hogy írja át a szöveget vagy kidobják a stúdióból. Így született meg az "Ott fogsz majd sírni" dalszöveg és az a finom stílus, amivel végül az egész ország megismerte és megszerette. 

– Azta, haver, te aztán rémesen festesz! – mondja egyik képzőművész-hallgató a másiknak. Ez a cimborája pedig egy roppant szerény és az építő kritikára sokat adó fiatalember volt, emellett gyakorlatias is: tudta, hogy a művészet bizonytalan karrierlehetőség, és aki művészi pályára készül, annak nem árt, ha van egy B-terve is. Elővette hát inkább ezt a B-tervet, és inkább ő lett a Führer.

(Ugyanis Hitlerről van szó, ha értetlenkedne a hallgatóság. Pedig a barátja csak arra gondolt, hogy szarul néz ki az átdorbézolt éjszaka után, de a művészi képességeiről igen pozitív véleménnyel volt.)

Egy jól menő üzletember egyenesen rajong a titkárnőjéért, pedig ez a titkárnő se nem szép, se nem ügyes, se nem okos. Van azonban egy közös rituáléjuk, amit az üzletember nem cserélne el semmiért: amikor fontos tárgyalás közeleg, pár perccel az ügyfelek érkezése előtt a titkárnő így szól:

– Főni, felteszem a kávét főni!

Ezen mindig jót kuncognak, és az üzletember máris oldottabb hangulatban vághat neki a tárgyalásnak. Ráadásul az üzletfeleknél is jó pontot szerez azzal, hogy mindig időben lesz kész a forró kávé.

Egy nő hetek óta szűnni nem akaró fejfájás miatt keresi fel orvosát.

– Hát ez bizony komoly problémát is jelezhet. Írok pár beutalót ilyen meg olyan vizsgálatokra, de addig is felírok egy gyógyszert, hogy a fájdalmát csillapítsa.

– Picsa az anyád, te paraszt! – fortyan fel a nő, és a táskájával fejbe vágja az orvost.

Magyarázhatnánk persze úgy eme bizarr jelenetet, hogy a fejfájás már kikezdte a páciens elméjét, de a titok nyitja ennél jóval egyszerűbb. A nőt ugyanis Csillának hívták, és a „csillapítsa” szót értette úgy, mintha az orvos őt nevezte volna picsának.

– Mit mond a terebélyes hölgy, amikor a Media Marktban a nagy ülepével beleesik egy hangfalba és kiszakítja a membránt?
– ???
– Harman? Pardon!

Egy bácsi rendszeresen fingós viccekkel szórakoztatja az unokaöccseit evés közben. Például amikor húga, a gyerekek anyukája valami tojásos ételt készít, az étkezés végén a nagybácsi oldalra dől a székén, majd elereszt egy galambot és a következő viccet: „Mi a legfinomabb omlett? Amitől büdös fingom lett!”
Vagy amikor az anyuka behozza a pudingtálat, a bácsi rottyant egyet a tál fölött, és így szól: „Pudingtál? Ez meg egy fingtál!”
A gyerekek minden ilyen alkalommal gurulnak a röhögéstől, de a felnőttek általában kínosan érzik magukat.

A femináci Fräulein szóba se áll férfiakkal, mióta elhivatott feminista aktivista lett, tehát idestova 15 éve. Egy alkalommal azonban egy simp-atikus fiatalember vetődött el az egyik rendezvényükre, és minden lerázási taktika hatástalannak bizonyult vele szemben. Így a femináci Fräulein végül kelletlenül beleegyezett, hogy a fiatalember elkísérje őt a következő feminista megmozdulásra, melynek keretében szoptatós anyukák egy bevásárlóközpont ételudvarában egy flashmob keretében hívják fel a figyelmet arra, hogy a középületek igazán biztosíthatnának jobb körülményeket a nyilvános szoptatáshoz. El is érkezik a nagy nap. A femináci Fräulein mint főkoordinátor kiadja a vezényszót, az anyukák pedig egyszerre előkapják a csecsüket, és ráhelyezik porontyaikat. A femináci Fräulein titkon abban reménykedett, hogy egy ilyen radikális akció biztos elriasztja újdonsült udvarlóját. Ehelyett a lovag kinyújtott karral, ujjongva mutogatni kezd: „Nahát, ez cicil! És ez is cicil! Itt is cicil! Meg ott is cicil! Mindenhol cicil!” és közben ugrálva tapsikol.

Egy nő a puncs.hu-n keres párt magának. A bemutatkozó szövegében egyértelműen ki is köti, hogy ő bizony sugar daddyt keres. Hamarosan rá is ír egy szimpatikusnak tűnő idős úr, és néhány fülledt üzenetváltás után meg is beszélnek egy randevút a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórházhoz. A bácsi ugyanis ide jár sugárkezelésre, amitől ráadásul sugárba hányik.

(Ha a hallgatóság erre akadékoskodna, hogy nem fogott gyanút a nő, hogy pont egy ilyen lepukkant kórházhoz beszélték meg a randevút, hozzátehetjük, hogy az öregúr azt kamuzta, épp egy adományt készül ott átadni a beteg gyerekeknek.)

– Miért lasszóval fogja be a gyepmester a kóbor ebeket?
– ???
– Mert kutya kötelessége.

Egy fiatal nő nemrég kezdett el dolgozni az új munkahelyén. A kollégák (főleg a férfiak) szeretnék jobban megismerni, ezért minden pénteken hívják, hogy munka után üljön be velük a sarki presszóba, de a nő mindig elhárítja az invitálást mondván, hogy sietnie kell. Ez persze csak még titokzatosabbá teszi őt a kollégák szemében. Pedig ha tudnák, hogy igazából azért siet haza, mert őt az kapcsolja ki igazán, ha otthon VHS-kazettáról nézheti Vágó István Van benne valami! című barkochbázós játékának felvételeit!

A neves zeneszerző szeretné, ha a legidősebb lánya továbbvinné a zenei tehetséget, ezért ünnepélyes hangsúllyal felteszi a kérdést az éppen pályaválasztás előtt álló lányának:

- Te nem akarsz operaénekes lenni?
- Nem. - feleli a lány.
- Nem??? Hát akkor mi akarsz lenni, kurva?!

- Hogy szól a középkorú nők házassági fogadalma a szintén középkorú férjük felé?
- Örökre együtt maradunk, amíg csak a szakáll el nem választ.
(Ugyanis a mai divat szerint a menő, fiatal férfiak mindegyikének szakálla van.)

A 2026-os választáson még a megelőző "Magyarország előre megy, nem hátra" szlogennél is egyszerűbbet és primitívebbet akarnak kitalálni, hiszen az ország kétharmada annyira sötét, hogy csak ezekből ért, a fidesz-szavazót úgysem a tények és úgysem a valóság érdekli. Ezért a választások előtt egy hónappal kreálnak egy álhírt, egy olyan hazugságot, hogy Orbán riszálni akart, de Brüsszel ezt meg akarta akadályozni, de a karakán Orbán azt mondta, hogy a magyar nép nem fog meghajolni Brüsszel elnyomása előtt és Orbán csak azért is riszál, miközben ezt énekli: "Riszálom úgyis - úgyis!" Közben az eredeti, Pákó nóta szól. A plakátkampányon pedig az látható, ahogy a nép együtt riszál a bölcs vezetővel, mert megteheti. A siker óriási, a sok tudatlan, átvert, primitív ember ismét megválasztja a Nagy Vezetőt.

Elmegy a cigány a kisebbségjogi ombudsmanhoz, hogy panaszt tegyen. Az ombudsman mondja, hogy mesélje el a történetet, milyen sérelem érte. A cigány elkezdni:
- Be akartunk menni a diszkóba a spanokkal. A kidobó geci azt mondta, hogy nem mehetek be, mert teltház van. Erre megkérdeztem, hogy: "Nem mehetek be?!" Mire azt mondta, hogy nem. Erre megkérdeztem tőle, hogy: "Azért, mert cigány vagyok?!" Erre azt mondta, hogy: "Azért, a kurva anyádat!"
- Értem - mondta az ombudsman -, de milyen követelésed van?
- Hát, fizessenek nekem egymillió forint bánatpénzt!

(A vicc eljátszásakor úgy öltözzünk be, hogy egyértelmű legyen, hogy ebben az esetben nem egy tisztességes, dolgozó vagy tanult cigányról van szó, hanem egy agresszív, rosszindulatú, tanulatlan, egész életében bűnözésből élő, balhés alakról. Így elkerülhetjük, hogy félremagyarázzák az esetet és ránk süssék a rasszizmus bélyegét.)