- Tisztelt uram, szeretnék engedélyt kérni öntől, hogy a leányának udvarolhassak! - áll a nagy tekintélyű apa elé az udvarló.
- Fiam, mi a lányunkat nagyon okosnak, nagyon műveltnek és világlátott embernek neveltük, aki képes önálló döntéseket hozni. Ezért ne tőlem kérje az engedélyt, hanem tőle magától. Viszont az közlöm, hogy igen nehéz dolga lesz, mert a lányunk nagyon igényes és nagyon magasak az elvárásai. De tudja mit? Próbálja meg elkápráztatni valamivel, adjon bele mindent! - biztatja a jólelkű, de korrekt apa a fiatalembert.
Erre az udvarló elővesz egy brutál fényerejű, katonai LED lámpát és a belépő lány szemébe világít közvetlen közelről.
Egy embert elfognak az ellenséges csapatok és bizony nincs mese, úgy döntenek, hogy kivégzik. Viszont a parancsnoknak jó a kedve, ezért azt mondja a szerencsétlen fogolynak, hogy kiválaszthatja, milyen halálnemmel akar meghalni. Az ember úgy érzi, hogy egy ravasz válasz segítségével megmenekülhet, ezért azt mondja:
- A golyó nem jó, ne pazarolják rám a drága lőszert, az akasztás gusztustalan, a kést szeretem, így az nem büntetés lenne nekem, hanem élvezet... Tudják mit, vitéz urak? A választásom az, hogy úgy kívánok meghalni, hogy faljon fel engem élve egy komodói varánusz!
Ezzel elégedetten karba teszi a kezét és még vigyorog is, mert tudja, hogy megmenekült. A parancsnok viszont komoly képpel bejegyez valamit a naplójába, majd az emberre néz és csak ennyit szól:
- Jövő héten...
Általában minden nagyobb lakótelep életében előfordul, hogy bizonyos gyakorisággal odaköltözik egy antiszociális ember, aki fittyet hányva a többiekre, képes szombat reggel hét órakor ütvefúróval fúrni a betont vagy hétköznap, hajnal 2-kor az üvöltöző, tök részeg haverjaival zenés-táncos bulit tartani a lakásban, esetleg elképesztő bűzt fenntartani a lakásában, ami elárasztja a teljes lépcsőházat, vagy éjszaka, részegen veszekedni, üvöltözni a világgal. Ezek, sajnos, szinte már megszokott dolgok. Viszont a közelmúltban olyan eset történt, ami még a legnyugodtabb és legtoleránsabb emberekből is indulatokat váltottak ki:
Gábor bácsi vett egy nagyon hangos, nagy teljesítményű, D-osztályú hangerősítőt és hozzá méretes hangdobozokat. Ezután lejátszásra állította a hangeszközét és Gryllus Vilmos - Harkály kopogat című számát végtelenítve, teljes hangerőn hallgatta megszakítás nélkül, napokon át. Először a lakóközösség ki akarta kapcsolni a feszültséget a villanyóránál, de Gábor bácsi ravasz szakember volt: beszerzett egy szünetmentes tápegységet és egy aggregátot, így semmire sem mentek az áramtalanítással. Végül a kommandósok a lakásba törve a földre gyűrték Gábor bácsit és kikapcsolták a hangerősítőt. Gábor bácsi még ekkor is a
"Harkály kopogat!, Harkály kopogat!, Harkály kopogat!, ..." mondatot üvöltötte, eltorzult fejjel.
- Meséltem már azt a viccet, amikor egy ember egyszerre egy csomó egeret csatlakoztatott a számítógépéhez?
- Amikor a gyerekek veszekedtek rajta és egyiknek sem engedte végül az egérhasználatot, hanem csak ő használhatta?
- Igen.
- Igen, azt már tetszett mesélni.
- Na, nem baj. Elmondom újra. Na, szóval: egy embernek volt három gyereke, mindháromnak egy-egy barátja, sőt, az egyiknek kettő. Ez összesen három meg négy az hét gyerek! Meg az ember. Ja, mert hogy az volt a gond, hogy a gyerekek összevesztek azon, hogy ki mozgassa a számítógép egeret. Az ember vett egy nyolc portos USB HUB-ot, tudod, ilyen USB elosztót, hogy bedugod a gépbe, nem a mosógépbe, hehehe, hanem a számítógépbe, mert gép-gép, az igaz, de nem mindegy, hogy mosógép vagy számítógép. Na, bedugod a gépbe, a számítógépbe és akkor egy USB helyett van nyolc. És azután az ember beledugott nyolc vezetékes egeret. Ugyanabba a számítógépbe. Az elosztó segítségével. Így minden gyereknek lett saját egere, plusz az embernek is. Elkezdték mozgatni, de mindegyik másfelé. Gondolhatod, szuperponálódott a sok egér mozgásvektora, abból valami eredő mozgás kijött ugyan, de nem sok értelme volt, ráadásul össze-vissza kattintottak is a gombokkal. A gyerekek először csak kiabáltak, aztán például Lacika meghúzta Irénke haját. ...Ja, nem. Irénke húzta meg Katika haját. Igen. Így volt. Mert a lányok inkább hajat húznak a fiúk inkább ököllel ütnek. Valahogy le kellene szoktatni őket az agresszióról. Az ember meg megunta és megtiltotta a gyerekeknek, hogy az egerekhez nyúljanak. Csak ő használhatta. Ott volt a HUB és a nyolc vezetékes egér, és egyedül ő használta, senki más. Még váltogatta is, hogy mikor melyiket használja. A gyerekek meg sírtak. Hát nem volt valami vidám a délelőtt. Azután a gyerekek megunták, elmenetek, de az ember is megunta, kikapcsolta a gépet. Hát, ez volt a vicc, itt a vége!
- Ha-ha-ha, ez nagyon jó volt. Már sokszor hallottam, már sokszor el tetszett mesélni nekem, de mindig jót nevetek rajta!
- Te legalább érted a viccet, tessék, itt egy kis csoki.
- Köszönöm szépen!
A romantikus, szeretethiányos fiatalember nézegeti a társkereső hirdetéseket és nagy örömmel tölti el, amikor a következő ismerkedő szöveget olvassa: "Bújós lány, hasonló igényű fiút keres!"
Fel is veszi a nővel a kapcsolatot és megbeszélnek egy találkozót. A nő ragaszkodik hozzá, hogy egy erdőben találkozzanak, még meg is jegyzi a nő, hogy gondolja, a férfi is örül ennek.
Végül kiderül, hogy a nő megszállottan szeret elbújni, volt már, hogy napokig, hetekig keresték és amikor már azt hitték, hogy elrabolták vagy meghalt, akkor hirtelen "Bú!" és "Bakk!" kiáltásokkal előjött és kegyetlenül röhögött rajta, hogy mennyire megijedtek és meglepődtek a többiek. Hát így értette azt, hogy ő bújós lány! Máskülönben egy érzéketlen, pokróc csaj volt és már az első randin megfenyegette a fiatalembert, hogy ha nem tud úgy elbújni, hogy ne találja meg tíz percen belül, akkor ezzel a baltával fogja agyonbaszni, ni - és megmutatta a hátizsákját: valóban csak egy balta volt benne.
A Balatonföldvári Hajózástörténeti Múzeum felől ha Balatonszárszó felé sétálunk, egy jó nagy mezőn kell átvágnunk. Így tett a viccünk főszereplőjét képező nő is, ám, mivel először járt arra, fogalma sem volt, merre van arccal. Még szerencse, hogy pont arra ugrándozott egy aranyos kisnyuszi, akit meg tudott kérdezni:
– Mondd csak, nyuszika, mi van erre?
– Szárszó, Őszöd, fogd be aszád.
Egy férfi egy étteremben beszélget egy nővel, ez az első randijuk. Az egyik kérdés, ami ilyenkor gyakran előkerül, hogy kinek mi a hobbija. Ez a férfi viszont nem meri bevallani, hogy ő szabadidejében bizony beszív, kimegy a temetőbe, és ott a vicces neveken röhög! Azt kamuzza inkább, hogy origamizni szokott.
Egy rendkívül kövér gyereket a szülei sehogyan sem tudnak leszoktatni az állandó zugevésről. Már nagyon aggódnak az egészségéért, ezért nagyon megörülnek, amikor egy ismerős anyuka felajánlja, hogy elviszi a gyereket egy fogyitáborba. El is utazik a fogyitáborba ez a kövér gyerek, és amikor visszajön, a szülei alig ismernek rá, ugyanis 10 kilót fogyott a kéthetes tábor alatt! Pedig ez nem is egy fogyókúrás tábor volt, hanem egy tábor fogyatékos gyerekek részére. De ott ez a kövér gyerek olyan jól összebarátkozott a speciális nevelési igényű Jenőkével, hogy egész nap csak fogócskáztak, el is felejtette megenni a csokiját a kövér gyerek!
A perverz papi regisztrálni akart az onlyfans-re, de rosszul ütötte be a honlap címét, onlyfans.com helyett onlyfans.hu-t írt, így nagy meglepetésére csak egy magyar ventilátor-nagykereskedés honlapja jött be!
Unikumos Szigfrid szokásához híven a gitárját pengeti, egy új dalon törve a fejét, mely első nekifutásra így szól:
„Van, olyan, hogy kesztyű, azt a kézre húzzák, jee-jee-jeee,
Van, olyan, hogy lábtyű, azt a lábra húzzák, jee-jee-jeee.
Van, olyan, hogy kütyü, azt a kűre húzzák, jee-jee-jeee,
És van olyan is, hogy tyű! Azt meg csak húzzák-húzzák-húzzááák!
Jejeje.”
(A vicc mesélésekor nagyban növelhetjük a komikum fokát azzal, ha el is kurjantjuk magunkat, hogy „Tyűűű...”, és tényleg megpróbáljuk olyan hosszan elhúzni, míg a fejünk is bele nem lilul.)
A perverz papi egy hétköznapi délutánon szokásához híven a szépségipari szakközép előtt ácsorog, és lesi a tanítás után kirajzó lányokat. Egyikük különösen megtetszik neki, ezért egyből a nyomába szegődik, és bókokkal halmozza el.
– Jaj papi, hagyjon már, rohannom kell a körmöshöz! – így a lány.
– Bezzeg az én időmben! Nem a lányok mentek a körmöshöz, hanem a körmös találta meg az ilyen pofátlan csitriket, mint magácska! Na alá szolgálja!
Egy család kimegy a strandra. Miközben sorba állnak a jegypénztárnál, a kisfiú kisírja, hogy vegyenek neki egy kishajót. Amikor végre bejutnak, rohan is be a medencébe újdonsült szerzeményével, ám csalódottan látja, hogy az egyből lesüllyed a medence fenekére. Szólnia kellett hát az apjának, hogy hozza fel neki, aki ettől nem volt túl boldog, mert szívesebben iszogatta volna inkább a sörét a parton. (A félreértések elkerülése érdekében a vicc mesélésekor mindenképpen hívjuk fel a hallgatóság figyelmét arra, hogy a hűsítő italról van szó, nem a töltényről.)
Kifelé menet be is tér az apuka az árushoz, és kérdőre vonja:
– Miféle bóvlit adott el nekem maga ilyen pofátlan áron?! (A félreértések elkerülése érdekében a vicc mesélésekor mindenképpen hívjuk fel a hallgatóság figyelmét arra, hogy az édesapa a termék túlárazott mivoltára gondolt, hiszen nem tudta az eladó nevét, így azt sem, hogy Áronnak hívják-e.)
Az eladó forgatja egy kicsit a kezében a kishajót, majd így szól:
– Ez a kishajó kéremszépen, teljesen rendeltetésszerűen funkszionál.
– Ezt meg hogy érti?
– Mert ez kérem, a Titanic!
– Ja, az más.
Két kofaasszony beszélget a piacon:
- Szeretném lekötni a gyerekem figyelmét valami jó kis végtelen ciklussal... Nem tudsz egy jót?
- Nehogynem! Mondd el neki a következőt:
- Ki vagy te, jóbarát?
- Ljubisa Samardzic vagyok!
- Á, ugyan már! Ezt bárki mondhatja...
- Csakhogy én nem vagyok bárki, sőt, akárki sem vagyok.
- Miért, (És ezután kezdjük az elejétől...)
Megkérdeztem Jackie Chan-től:
- Csennél-e a levesemből?
Azt felelte Jackie Chan,
Nem cseni el levesem:
Ő ételt nem, csak dzsekit csen.
Illetve ennek egy Mandarin nyelvjárású változata:
Megkérdezték Jackie Chan-től,
Csenne-e a málnadzsemből.
Azt felelte Jackie Chan,
Ő dzsemet nem, csak dzsekit csen.
Az idős zárdavezetőnő feldúltan keresi Tinódi Lantos Sebestyén rokonát.
- No, mi a gond? - érdeklődik a rokon.
- Az, kérem szépen, az, hogy a maguk rokona bizony a csúnyáját mutogatta a növendékeknek!
- Mit tetszik érteni az alatt, hogy a csúnyáját? Fogalmazzon pontosan, ez egy jegyzői és könyvkötői hivatal, itt nincs helye homályos célzásoknak.
- Hát, kérem, akkor én megmondom kérem: a péniszét. Azt mutogatta!
- Azt bárki mondhatja... - tárja szét a kezét a rokon - Kegyed személyesen látta?
- Én sajnos nem, - ismeri be a zárdavezetőnő - de a növendékek több ízben is láthatták, Isten kegyelméből, ...akarom mondani, már többedszer elszenvedték eme traumát.
A rokon, látva, hogy a helyzet komollyá válhat, félrevonja a felügyelőnőt és németül szól hozzá:
- Geben Sie ihm nach, bedenken Sie, er ist bereits 45 Jahre alt, und ihm bleibt nicht mehr viel Zeit im Leben. Lassen Sie ihn ruhig mit seinem besten Stück prahlen.
- Mikor csalódik legnagyobbat a buzi?
- Amikor elmegy, hogy belépjen a Botafogó táncegyüttesbe és kiderül, hogy a bota az nem a boka népies neve.
A válóperes ügyvédnél többen is várakoznak. Megszólal a cigány:
- Agy, ki raj!
- Katón át... - szól félhangosan Kató, aki úgy érzi, a férje csak átnéz rajta, ..de nem folytatja tovább.
- Nem adunk. - tájékoztatja az unalmában kártyázó csoport egyik tagja a többieket.
- Ha nem adsz...! - fenyegetőzik a cigány az öklét mutogatva egy nyugdíjas néni felé.
- Szakítunk? - érkezik meg mosolyogva a jól szituált ügyvéd és a sor elején ülő házaspárra néz.
- Szakíts, ha bírsz! - dohog dühösen a feleség a bólogató férjére nézve, mert valami okból ellenzi a válást. Pedig nem szereti a férjét, biztos csak a pénze miatt akar vele maradni.
- KITT, kívánsz? - suttog karórájába a már korosodó és szenilis David Hasselhoff.
Mórickáék azt a házi feladatot kapják, hogy írjanak fogalmazást arról, milyen impressziók érik őket, miközben reggelente beérnek az iskolába. Móricka reggel, induláskor a kezébe veszi a vonalas füzetet és egy grafitceruzát, így megy az utcán, hogy fel tudja jegyezni, ha lát vagy hall valamit. Hát ahogy lépked, a buszmegálló mellett észrevesz egy hányást, valószínűleg egy férfi túl sok alkoholt fogyasztott az éjszaka és a kocsmából hazafelé menet, szörnyű rosszullét után végre könnyíteni tudott magán. Na, Móricka felírja a füzetbe, hogy "róka". Ezután a játék- és sport bolt kirakata előtt halad el, még meg is áll, mert észreveszi, hogy a kirakatban egy szép, nagy, fa szán van kiállítva és az ára 39999 Ft. "Apjuk faszát, a sok buzi köcsögnek," - véli hallani nagybátyja hangját - "a faszért nem írják ki, hogy 40 eFt. Buziskodnak itt ezekkel a kilencesekkel, egy kretén kitalálta, a többi meg majmolja és így megy már évtizedek óta! Hogy idegesít ez a sok faszság, hogy basznák meg az anyjukat 99999-szer!" Persze a nagybátyja nincs ott, ezért csak úgy tűnik, mintha hallaná a hangját, de valószínűleg ugyanezt mondta volna a nagybácsi is, ha tényleg ott lett volna. Móricka felírja a füzetbe, hogy "fa szánkó". Majd a focipálya mellett halad el, ahol a Fidesz mezekben pompázó focisták havi nettó tíz-tizenöt millió forintért éppen gyakorolnak. Az egyik kapura lő, de a labda a felső kapufa felett eltűnik a távolban. "Fél méterre mellétalált!" - örvendezik a kapus. Móricka beírja a füzetbe: "Fél méterre mellétalált!"
Végül odaér az iskolába. Ekkor az igazgató úr lép a terembe egy ismeretlen férfi társaságában. Az igazgató úron látszik, hogy alig bírja visszafojtani a nevetését, nem is igazán sikerül neki, ezért az az eredmény, hogy félhangosan, nyüszítésszerűen kuncog. Majd a gyerekek felé fordulva így szól:
- Az a helyzet, hogy a nyelvtan tanárnőtök, Kovács Béláné Zsuzsika, reggel aorta repedést kapott és azonnal meghalt, azaz életét vesztette, gyerekek. Úgyhogy a nyelvtan óra elmarad, húzzatok haza! ...Ja, hogy azután is lesznek óráitok... Akkor maradjatok itt. De csend legyen!
- Hé, geci, te réz vagy? - kérdezte a cigánybanda egyik tagja a terminátort.
- Az álcám - az élő szövet - egy férfit utánoz, ezért nem lehetek Teréz - felelt kimérten a terminátor - Mi egymás között ezt a testépítő típusú modellt, ami én is vagyok, Arnoldnak nevezzük.
- Nem értelek téged, geci, de viszünk a telepre, oszt kapok érted vagy húszezret, haljak meg! - mondta a cigány.
- Ebben tudok segíteni, ez a fő tevékenységi profilom. - mondta őszinte örömmel a terminátor.
- Nézze, maga a történet nem rossz, valószínűleg leköti a tíz év alatti gyerekeket, de a nevek nem tetszenek, valahogy nem illenek a karakterekhez... - csóválta a fejét a műsorszerkesztő.
- Pedig szerintem nagyon is, hogy illenek és kedves, szép nevek! - szólt közbe az író.
- Hát már ne is haragudjon - emelte fel a hangját a szerkesztő - de ezek kimondottan béna nevek! Hogy lehet egy idős, kedves, nyugdíjas bácsinak olyan nevet adni, hogy Galabvérű-Szárcsa Radula?! És a feleségének, a szintén kedves, szimpatikus, nyugdíjas néninek azt, hogy Szarosseggszőr-Basznaki Kloáka?! Hogy tudnak ezzel azonosulni az óvodás és kisiskolás gyerekek?! Ki sem tudják mondani!
- Le vannak szarva a kisiskolás gyerekek! - mondta most már az író is dühösen - Ha nem tetszik nekik, ne nézzék! Kapcsoljanak át másik csatornára!
- Milyen másik csatornára?! - csapott az asztalra a szerkesztő. - Ez az egy adó van, a Magyar egyes, ráadásul hétfőn adásszünet van. Talán tíz év múlva lesz a kettes csatorna is, de az még nem biztos... Meg egyébként is! A maga célközönségéről van szó! Nem mondhatja azt, hogy ha nem tetszik, nézzenek mást. Ha lenne más, akkor sem beszélhetne így. De nincs is! A főszereplő állat, a beszélő vizsla neve meg, hogy Buzyváry Sebesfaszú Rudolf... A cicák pedig, hogy Cigány és Gecis... Ez botrány! Majd én átírom a neveket, a többi maradhat úgy, ahogy van.
Így történt, hogy a szereplők a gyerekek számára sokkal könnyebben megjegyezhető és kedvelhető Károly bácsi, Vilma néni, Frakk, Lukrécia és Szerénke neveket kapták.
Olimpiai döntőt játszik a magyar vízilabdacsapat. Hatalmas a tét, a levegőben szinte harapni lehet a feszültséget. Népes magyar szurkolói különítmény is képviselteti magát több városból is, melyek nevét molinókra is felírták. A meccs vége előtt 10 másodperccel döntetlen az állás. A magyar sztárjátékosnál a labda, készül a kapura lövésre. Mint ilyenkor mindig, most is felpillant szeretett közönségére, hogy erőt meríthessen a szeretetükből. A tekintete viszont pont ilyen feliratú molinókra téved, hogy "Kocsord" meg "Böhönye". Előbbiről egyből eszébe jut a magyar internet hőskorának egyik első sztárja, Szalacsi Sándor, a másik városnév meg önmagában is vicces. Úgyhogy olyan röhögőgörcsöt kap, hogy telemegy az orra-szája vízzel, úgy kell kimenteni a medencéből, mert majdnem megfullad!
Így a meccs végül a hosszabbításban dőlt el.
Gyakran mondjuk: "Mintha csak tegnap lett volna!"
És gyakran tényleg akkor volt.
Egy nő a mezőn sétálva megpillant egy aranyos kisnyuszit. Kedvesen el is kezdi mondani neki a jól ismert mondókát:
- Egy, kettő, három, négy, te kis nyuszi, hová mégy?
- Semmi közöd hozzája, fogjad be a pofádat. - Válaszolta neki a nyuszika.
Két háziasszony azon rivalizál, hogy kinek jobb fej a férje.
- Az én uram 20 év alatt egyszer sem emelt rám kezet! - így az egyik.
- Az enyém már sokszor - így a másik, van is nagy elképedés másik részről - De még egyszer se sújtott le! - folytatja.
Unikumos Szigfrid, a híres slágergyáros épp a buszon utazik, majd amikor közeledik úti célja felé, az ajtóhoz megy, hogy gombnyomással jelezze leszállási szándékát. Ezt viszont észreveszi egy öreg néni, felpattan az ülésről, odasprintel az ajtóhoz, és gyorsan megnyomja ő a gombot.
Szigfrid elgondolkodik ezen, majd amint leszállt, elkezdi pengetni a gitárját, és ezt énekli:
- Az emberek szeretnének változást előidézni a világban, jeee, jee, je,
Ezért a buszon megnyomják a leszállásjelző gombot, jeee, jee, je!!!
Az emberek szeretnének változást előidézni a világban, jeee, jee, je,
Ezért a zebránál is megnyomják a lámpazöldítő gombot, jeee, jee, je!!!
- Mit csinálnak a homoszekszuális férfiak a kánikulában?
- Nem tudom, kérlek, áruld el!
- Elmennek Gyulára.
- Mit mondanak a kolontári lakosok a kánikulában?
- Nem tudom, kérlek, áruld el!
- Felforr a zagyvizem.
- Melyik a leginkább COVID-kompatibilis állat?
- Nem tudom, kérlek, áruld el!
- A csiga, mert az mindig otthon van.
Először is: Csaba bácsi mindig úgy értette, ezért úgy tudta, hogy nem Kaponyányi, hanem Koponyányi.
Másodszor: nem úgy képzelte el, hogy Koponyány az egy település, ahonnan származott Monyók valamelyik felmenője és ezért lett a családneve Koponyányi, hanem a koponyányit úgy képzelte el, mint egy mennyiségjelzőt, azaz hogy a "Mekkora?" kérdésre felel, hogy pont akkora, mint egy koponya, azaz koponyányi.
- Mi az oka annak, hogy pár óra alatt fel bírták törni a volt Szovjetunió összes, titkos adatbázisát?
- ?
- Az, hogy bár mindegyik számítógépet jelszóval védték, de mindegyik gépen ugyanaz volt a jelszó: "Prochnyy Mir".
Dénest meghívják az egyik kolléganőjének a születésnapjára. Dénes megpróbál mindenkin túltenni: amikor megtudja, hogy az egyik kolléga tortát fog vinni, ő is készíttet tortát, de kétszer akkorát!, amikor hírét veszi, hogy valaki 31 szál virágból álló csokrot akar adni a 31 éves ünnepeltnek, ő 33 szál virágot visz és rá is íratja a szalagra, hogy "31+2"!, a hír hallatán, miszerint az egyik vendég saját készítésű marhapörköltet fog vinni, ő bográcsban készült marhapörköltet visz, császárszalonna darabokkal.
Az ünnepelt csaj nem is igazán érti, mi ez a felhajtás, nem tudja, hogy ez nem róla szól, hanem arról, hogy Dénes, a többiekkel rivalizálva, megpróbál mindenben a legjobb lenni, olyan áron is, hogy az ötleteiket ellopva tönkreteszi a meglepetéseiket. Nem úgy a többiek! Ők értik, miről van szó, nagyon is értik, és mivel irigyek Dénes sikereire, a buli után elkapják a kapatosan hazafelé tartó Dénest, jól megverik és egy ollóval lenyírják a szakállát.
Kevesen tudják, hogy a '70-es években a lengyel bábfilm-gyártás azzal a feltett szándékkal készített mesesorozatot, hogy az addigra túlságosan szemérmessé váló, lengyel fiatalok barátkozzanak meg a gondolattal, hogy az oly mértékben takargatott szerveik is hozzájuk tartoznak és tekintsék azokat természetes dolgoknak. A bábfilm eredeti címe Faszos Macsó volt és egy elhízott, 40 éves, szőrös férfiról szólt, aki különböző szabadidős sportintézményekben próbálta elcsábítani az ott edző nőket vagy ha ez nem sikerült - márpedig nem sikerült - akkor perverz módon, a fejét eltakarva, péniszét kézben tartva mutogatta magát nőknek, férfiaknak, de leginkább gyerekeknek. A film betétdala így szólt:
Faszos Macsó mond most nektek szép meséket, gyerekek.
Lekonyuló szép faszomnak köszönhetem nevemet.
Kedvencem a kis kéz, s más finom falatok,
De azért szerettek? ...hiszen nektek dagadok...
Zumba-zumba,
Zumba-zumba,
Zumba-zumba,
Aerobic!
Zumba-zumba,
Zumba-zumba,
Zumba-zumba,
Aerobic!
- Mit mond a jónevű nőgyógyászati magánklinika főorvosa a kisnövésű asszisztensnőnek, miközben terhességmegszakítást végeznek az egyik páciensen?
- Kaparj kurta, neked is lesz!
(A kolléganő ugyanis nemrég megosztotta a főorvossal kínos titkát, hogy teherbe esett, de jelenleg nem kíván magyar magzatgyermeknek életet adni. A jólelkű főorvos úr pedig felajánlotta, hogy a sokéves kiváló együttműködésre való tekintettel ingyen elvégzi az amúgy meglehetősen borsos árú beavatkozást.)
- Szia, nagypapa!
- Maga kicsoda?
- Hát nem ismersz meg? Az unokád vagyok, Eszterke!
- Milyen Eszterke?
- SzilvEszterke!
(Tudniillik az unoka eredetileg kislányként látta meg a napvilágot, ám nemváltó műtéten esett át, azért nem ismerte meg a nagyapja. Plusz mert erősen demens is.)
A Városligetben nagy vásári forgatag zajlik. Sok család ki is látogat kikapcsolódni. Vannak gyerekprogramok, étel-ital, lufihajtogató bohócok és olyan utcai pantomimesek is, akik addig nem mozdulnak, amíg valaki pénzt nem dob a kalapjukba. Az egyik kisgyerek azonban már igencsak besokallt az őt ért rengeteg ingertől, olyannyira, hogy már üvöltözni és toporzékolni sem maradt ereje, csak hasra vágta magát a betonon, mintegy fekvősztrájkot tartva. Arra megy egy öreg néni, és a botjával megbökdösi a gyereket:
- Ez itt meghalt, vagy gyűjti a pénzt?
Egy rendkívül kövér nő jelentkezik egy multicég álláshirdetésére, ahol fiatalos csapatukba keresnek dinamikus munkaerőt. Az interjúztató fel is teszi neki az ilyenkor gyakran elhangzó kérdést:
- Mit gondol, miért Ön lenne a legalkalmasabb erre a pozícióra?
- Mert szeretem a kihízásokat!
- Mi a burkolómester kedvenc hónapja?
- Nem tudom, kérlek, áruld el!
- Hát a MÁJus!
- Hát persze, gondolhattam volna! Hiszen akkor általában jó idő van ehhez a nehéz, gyakran szabadban végzett munkához, ráadásul az emberek is kedvet kapnak a felújításhoz, így akad megbízása bőven, ezáltal pénze is.
- Dehogyis, te hülye! Azért, mert van benne MÁJ, a burkolómesternek pedig ez a kedvenc étele, rengeteget be is burkol belőle!
Gedeon, az egyetemi hallgató udvarolni kezd a mutatós, de nem túl iskolázott takarítólánynak. A románc szépen alakul, ám egy este a lány nagyon mérges lesz, amikor meglátja, hogy Gedeon a közösségi oldalon betetszikezte egy évfolyamtársnője pusztán szakmai jellegű bejegyzését. Mivel azt az estét történetesen külön töltik, a lány az üzenetküldő alkalmazásban fejezi ki nemtetszését:
- Ki vaglak!
Mire Gedeon:
- Nem wok én fa! (Ugyanis már régóta eszmecseréket folytatott a mesterséges intelligenciával, hogy az adjon neki olyan egyszerű paneleket, amelyeket különböző élethelyzetekben alkalmazhat a szofisztikáltabb beszédmódra kevésbé fogékony egyénekkel folytatott interakciói során).
Megtörtént eset:
Postán előző nap nem működött a PayPass fizetési lehetőség és az egyik postai dolgozónő átkiabálva a helyiségen érdeklődik a kolléganőjétől:
- Tudnak már fizetni bankkártyával?
A kolléganő, visszakiabálva, válaszol:
- Bedugva jó, érintve nem jó! - majd rájőve a mondata vicces felhangjára, hozzáteszi: - Érted?
Ekkor a postán várakozó, mintegy harminc ügyfél közül egy korosodó férfi, borízű hangon nyugtázza:
- Mindenki értette.
"Az Isten szerelmére!" - szokták mondani, de vajon tudjuk-e, ki az Isten szerelme? Bármilyen meglepőnek tűnhet elsőre, Isten szerelme egy bálna. Méghozzá azért, mert Isten oly hatalmas, annyira nagy, hogy a szerelme sem lehet kicsi, sőt, csakis a legnagyobb élőlény méltó hozzá, azaz egy bálna, méghozzá a bálnák közül is a legnagyobb példány.
- Mi a neve annak a technikai megoldásnak, amikor egy számítógépet úgy tudunk megjeleníteni a saját gépünk monitorján és úgy tudjuk kezelni azt, mintha az adott gép előtt ülnénk?
- Távoli asztal.
- És hogy nevezik ugyanezt Argentínában?
- Messi asztal.
A nyugdíjas házaspárból a mama elhatározza, hogy ma este főtt tojást esznek vacsorára. Megkérdezi a férjét, hogy jó lesz-e neki, de az csak megszokásból válaszol, hogy igen, de valójában oda sem figyel. Mikor elkészül a tojás és ehető hőmérsékletűre hűl, a mama a konyhából bekiabál a szobába a papának, hogy jöhet enni. Emez oda se figyel, mert néz valamit a TV-ben. Eltelik félóra, a mama már tök ideges, hogy ő mindig csak főz, most, takarít, a férjét meg még az sem érdekli, hogy megegye a már elkészített ételt. Mérgesen feltépi a szobaajtót és csípőre tett kézzel megáll az ajtóban:
- Papa, most aztán gyere és edd már meg a tojásodat! Már így is teljesen kihűlt!
- De én azt nem szeretném... - motyogja az öregember zavartan.
- Na, most már aztán elég legyen, vén hülye, direkt neked csináltam! Nem fogok én könyörögni: öt perced van rá, hogy megedd, különben kitöröm a nyakadat, te szarházi! - ezzel becsapja maga mögött az ajtót.
Az idős ember mérlegelni kezd: ő 57 kg, a felesége 130. Neki el van meszesedve minden ízülete, a felesége fiatalabb tíz évvel és sokkal jobb erőben van. Az eszébe sem jut, hogy csak viccből mondta ezt neki, mert érződött az asszony hangján, hogy nagyon mérges. Ezért a papa remegő kézzel és a fájdalomtól könnyes szemekkel kifejti a ráncos zacskójából a heregolyóit, késsel elvágja a nyúlványokat és megrágja, majd lenyeli őket.
Félreértette az "Edd már meg a tojásodat!" felszólítást.
Az öreg Kútvölgyi bácsi élménybeszámolót tart az unokáinak:
- Hát, gyerekek, ezt elmesélem nektek! Ez egy olyan dolog, ami megtörtént velem, egy olyan történet, amit soha- de soha nem fogok elfelejteni. Az egész úgy kezdődött, hogy amikor katona voltam, mentem Karcagra gyomirtót permetezni...
- Hé, tata! - kiabál be a szobába a feleség, Kútvölgyi néni - Hova tetted a kék, zománcos vájlingot?
- Én aztán nem tettem sehova, - méltatlankodik Kútvölgyi bácsi - ne rajtam keresd, ott van, ahova tetted, Mama. - Majd a gyerekekhez fordul:
- Hol tartottam?
- Ott, hogy soha sem fogod elfelejteni, hogy amikor katona voltál, akkor mentél Karcagra, gyomirtót permetezni... - mondják lelkesen a gyerekek. Kútvölgyi bácsi ráncolja a homlokát, aztán csak néz maga elé, majd végül megszólal:
- Elfejtettem.
A perverz papi sokszor csak azért nézte végig Bagi Iván és Nacsa Olivér humoros műsorát a televízióban, mert az unokaöccse azzal búcsúzott tőle a telefonban, hogy „Ne haragudj, keresztapu, most le kell tennem, nézem a TV2-n a Bagi-Nacsát.”
És a perverz papi ezt úgy értette, hogy „Kettő vagina, csá!”
Rohant is oda a televíziós készülékhez, de női nemiszervek helyett csak két férfi humoristát nézhetett. De ők legalább minden jelenetben fel voltak öltözve!
– Mit mond az angol galamb, ha úgy látja, hölgypartnere színleli az orgazmust?
– Nem tudom, kérlek, áruld el!
– Don't pretend to be baby, don't pretend tubi...
Két szülésznő vadul egymásnak esik egy belvárosi kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályának egyik szolgálati helyiségében. Rájuk nyit a főorvos, majd zavartan visszakozik:
– Oppardon, bocsánat! Úgy látom, dúla love!
Ötvös Csöpi és Kardos doktor a Halászkert étteremben ebédelnek. Kardos doktor egyből vissza is akarja küldeni a gyümölcslevesét:
– Ebben a levesben halfarok van! Miféle gyümölcsleves ez, kérem?
– Ez kérem, balatoni gyümölcsleves.
– Mi a kohászok kedvenc rádióműsora?
– Ez könnyű! Hát a Kinyer ma!
– Dehogy! A kohászok kedvenc rádióműsora a Hotel végtelen!
Egy feltörekvő színésznőnek azt tanácsolja az ügynöke, hogy ha híres akar lenni, festesse szőkére a haját. A színésznőcske így is tesz, elmegy a fodrászhoz.
– Milyen szőkét szeretnél, mucus? – kérdezi a fodrász.
– Hát hirtelenszőkét, mint Marilyn Monroe-nak!
Így is tesz a fodrász, befesti a színésznő haját. Ő azonban nem lesz híres, hiszen nem lehet egy szőke egyszerre híres és hirtelen. Márpedig ő hirtelenszőke lett.
Mint tudjuk, csak idő kérdése volt, hogy a titkos ghánai föld alatti laborban mikor robban fel a gigantikus nukleáris kakaprizma, kipusztítva ezzel a Föld majdnem teljes élővilágát. Csak az emberek meg a dögkeselyűk élik túl. A megváltozott éghajlati viszonyok miatt viszont most erősen a dögkeselyűknek lejt a pálya, így pár ezer év alatt kisajátítják maguknak a tápláléklánc csúcsát. Az ember viszont – továbbra is relatíve intelligens lényként – belátja, hogy korábban a kakaprizma másik végén lévő állatoknak bejött az, ha meggyőzik a domináns fajt, hogy a hasznára lehetnek, például cuki háziállatként. Tojást rakó lényekként a dögkeselyűk életében is igen fontos ünnep a húsvét, és ez remek alkalom arra, hogy fiókáiknak aranyos, nagyfülű embergyerekeket ajándékozzanak. Ezzel valamivel meghosszabbodik a gyerekek élete ahhoz képest, mintha a böjt utáni első húsos fogásként egyből az asztalon végeznék citrommal a szájukban, ám lassabb és fájdalmasabb halált halnak, mert a keselyűgyerekek pusztán szeretetből szétcsipkedik a csőrükkel a gyerekek arcát, és a karmaikat a hasukba vájva emelgetik őket, amitől belső vérzést kapnak a májukban és egyéb létfontosságú szerveikben.
– Hogyan tanítja be az öreg ávós az újonc ávóst?
– Ne feledd, fiam, a kéz mindig láb alatt van!
– Mit csinál a széklet, ha kakálnia kell?
– Nem tudom, kérlek, mondd el!
– Kiszarja magát.
És mit mond akkor, ha erre nincsen módja, mert székrekedésben szenved?
– Ezt sem tudom, áruld el, kérlek!
– „Azért vagyok szarul, mert a szarom szorul.”
Kevesen tudják, hogy a népszerű magyar rajzfilmsorozatból, a Mézga családból készült egy pilot epizód, amely azonban egyszer sem került adásba. A kultstáb befolyásos tagjainak azonban sikerült megszerezni, és az alábbiakban önzetlenül a nagyérdemű rendelkezésére is bocsátják:
Mézga Géza felhívja Öcsit:
– MZ/X, MZ/X, jelentkezz, jelentkezz!
– Kapcs ford, mi a faszt akarsz megint, te nyomorék?
– Pinát, öcsikém, pinát! – feleli csüggedten Mézga Géza. Az utóbbi időben ugyanis nem találta a keletnémet pornóújságjait, mert Aladár mindet elcsaklizta, hogy a Gulliverkliben tanulmányozza Blökivel. Ki sem mondta, máris kitörött az ablak, mert szokás szerint elfelejtette kinyitni. Legnagyobb meglepetésére azonban női nemiszerv helyett egy kerek, piros sapkát talál ott SS-felirattal.
– Öcsi bazdmeg, mi a picsa ez?
– Hogyhogy mi? PIros NÁci Tányérsapka!
(Mint az értő közönség számára kitűnik, a történetvezetés és a gegek jellege már akkor is hasonló volt a további részekhez, de a nyelvezet a későbbiekben némileg finomodott.)
Egy prostituáltat egyszer egy escort szolgáltatás keretében arra kérte az egyik kiemelt ügyfele, hogy kísérje el egy fine dining étterembe. Ha esetleg valaki nem tudná, ezek azok a helyek, ahol a tányér közepén kihoznak valami apró furcsaságot, csillagászati összegeket kérnek el érte, és reklamációnak helye nincs. A prostituált meg se merte kóstolni egyik fura küllemű fogást se, így bezsebelhette a séf megvető pillantásait. De szerencsére nem ő fizetett, sőt, a busás borravalóból még pizzát is tudott rendelni magának otthon. Másnap visszatért minden a normál kerékvágásba, a prostituált a szokott albérletben várta az ügyfeleket. És az egyikük pont a fine dining étterem séfje! Gombolná is ki a nadrágját, ám a prostituált leállítja:
– Elnézést, de ez csak a rosszlanyok.hu-n keresztül leadott rendelésekre vonatkozik!
Zsíros Lajos egy időben Angliában próbált szerencsét, de hamar hazajött. Tudjátok, miért?
(A hallgatóság valószínűleg nem fogja tudni, ezért megkérik a viccmesélőt, hogy mondja el.)
Mert ott nem tudott gyökeret verni.
(Ugyanis Angliában igen szigorúan büntetik a futballhuliganizmust, és Zsíros Lajos mindig „Nesztek, gyökereeek!” felkiáltással esett neki az ellenfél szurkolóinak.)
A perverz papi bowlingozni megy az unokaöccsével. Remekül szórakoznak, meg is éheznek a nagy játszásban, így utána bemennek a KFC-be.
– Hű, Szaniszló bácsi, én olyan éhes vagyok, hogy 5 csirkecombot is meg tudnék enni! – mondja az unokaöcs.
Nagybátyja mégis csak egy XS-es boxot vesz neki, amely mindössze két csirkecombot tartalmaz.
– Hát ez meg mi? – pislog értetlenül az unokaöcs.
– Jól jegyezd meg, fiam: két comb több, mint öt! Majd megérted fiam, majd megérted...
(A vicc mesélése közben miközben ezt mondjuk, a hitelesebb előadásmód érdekében mindenképpen tartsuk fel a mutatóujjunkat tudálékosan!)
Egy ember bemegy egy étterembe és a legzsírosabb, legmócsingosabb, legkalóriadúsabb ételből tripla adagot rendel, belekever egy üveg Erős Pistát, majd egy kiló kenyérrel mind megeszi, még a tányért is kitörölgeti, majd nagyokat böfögve, elégedetten fújtat és diadalmasan körbenéz. Egy munkáskabát van rajta, aminek a hátulján nagy, hivalkodó, sárga betűkkel az alábbi felirat olvasható:
BURKOLÓMESTER
Egy kövér ember megbotlik és iszonyatosan nagyot esik a betonjárdán. Hosszú percekig meg sem bír mozdulni, csak jajgat. Páran odamennek, olvasnak valamit, majd helyeslően bólogatva elmennek, anélkül, hogy segítenének neki vagy csak megkérdeznék, hogy jól van-e. Ugyanis az emberen egy munkáskabát van, aminek a hátulján nagy, hivalkodó, sárga betűkkel az alábbi felirat olvasható:
BURKOLÓMESTER
Megkérdezik az 51 éves, kissé debil Józsikát, hogy mire a legbüszkébb. Józsika hosszan nyújtva a betűket, így felel:
- Hááát ééénn aaaarrrraa vagyok a legbüsz.. legbüsssz... büszkébb, hoooogy naggyonn soookatt dolgoztam, soook pénz kereeestemmm és maaajd az öööszes péééénzbőőől veszeeeek soook - soook szeeerszámo-ot, így majd jó sokatt túdok dóóólgozníííí.
Ady Endre beiratkozott egy kezdő, angol nyelvtanfolyamra. Amikor a múlt időt tanulták, Ady értetlenkedve kifakadt:
- Ennek így semmi értelme! Kizárt dolog, hogy az
"Oops, I did it again
I played with your heart, got lost in the game"
dalrészlet nyelvtanilag szabályos legyen!
- Mi a problémája vele? - érdeklődött a tanárnő - Talán az, hogy hogyan kezdődhet egy mondat "oops"-szal?
- Nem! - toppantott mérgesen Ady - Az a problémám, hogy értelmes ember nem gondolhatja azt, hogy a "did it" használata fejezi ki a múltat!
- Ady, de: a "did it"! A "did it", Ady. De! - győzködte a költőt a tanárnő, most már ő is indulatosan.
- Mit csinál az átlag férfi, ha egy nő túrós táskát kér tőle?
- Elmegy a pékáru boltba és vesz neki.
- Mit csinál a szakács, ha egy nő túrós táskát kér tőle?
- Elkészíti.
- Mit csinál az erotomán férfi, ha egy nő túrós táskát kér tőle?
- Beleveri a faszát a ridiküljébe.
- Mit csinál a paraszt, ha egy nő túrós táskát kér tőle?
- Bedobja a nő táskáját a disznóólba, hátha a táska is túrni kezd.
- Mit csinál az intellektuális férfi, ha egy nő túrós táskát kér tőle?
- Nagyon sűrűn telerajzolja a nő táskáját görög ró betűkkel. (Ezáltal too rhó-s lesz a táska.)
- Mit mondott a hóhér Dózsa Györgynek, miközben tüzes fogóval húsdarabokat tépkedett ki a testéből?
- ?
- Higgye el, Dózsa úr, nekem ez sokkal jobban fáj, mint magának.
(Merthogy neki is ezt mondta az anyukája, amikor gyerekként elverte, és ezért azt hitte, hogy így illik.)
Az örökbefogadásokról általában pozitív, derűs visszajelzések látnak napvilágot, hogy mennyire megédesítette az örökbefogadott gyerek az örökbefogadók életét, milyen aranyos, mennyire kedves és hálás, stb. Hogy teljes legyen a kép, megosztunk egy történetet, amiben nem jól végződött az örökbefogadás. Íme, az 52 éves János igaz története:
"Én a Terminator-t fogadtam örökbe (akkor még nem tudtam, hogy az), mert pont akkor értem oda, amikor szemtelenkedett vele a három punk, én meg megsajnáltam, hogy még egy alsógatyája sincs, ezért örökbe fogadtam. Pár napig nem is volt vele gond, de aztán elkezdett keménykedni, hogy "Na, fater, ki bír nagyobb súlyt kinyomni?! Ki a jobb erőemelő?! Kinek definiáltabb a vázizomzata?!" stb. És amikor (mindig) alulmaradtam ezekben a házi erőversenyekben, azt követően mindig egy fokkal szemtelenebb és agresszívebb lett. Végül már úgy láttam, hogy komoly veszélyt jelent rám és az egész városra, ezért kivettem a neurális kvantum processzorát, pont úgy, ahogy egy Youtube oktató videóban láttam. Mivel az alkatrészeit nem tudtam felhasználni semmire sem, környezettudatos ember lévén leadtam, mint elektromos ipari hulladékot és úgy döntöttem, soha többet nem fogadok örökbe felnőtt, 150 kg-nál nehezebb férfit."
A Milka csoki cég megállapodott a neves reklámfilmes csapattal, hogy készítsenek egy rövid reklámfilmet, ami a magyar fogyasztók körében népszerűsíti a csokijaikat. Feltétel volt, hogy ne valami irreálisan csillogó, ne túl modern képi világ legyen és ne is utálatosan szuggeráló mély hang és ne is valami idióta, kretén hang, hanem olyan valami, ami természetes és érthető. Lehetőleg legyen benne könnyen megtanulható és felismerhető, dalolható énekes betét is. Pénz nem számít!
El is készült a reklámfilm, amit a Milka visszadobott. A reklámfilm cég nem értette, hiszen mindent beleadtak, íme a reklámfilm forgatókönyve:
"Idős, borostás férfi ül a padon az idősek otthonában, kint a parkban, valamit tart a kezében, körülötte több idős ember, férfiak és nők vegyesen. A férfire ráközelít a kamera, végül már csak a feje látszik a teljes képernyőn. A férfi szája össze van kenve olvadt csokival, rágja a csokit, nyitott szájjal, hogy látszódjon, hogy csoki van a szájában. Közben ezt énekli:
Milka-ka-ka ka-ka,
Milka-ka-ka ka-ka.
És a végén, amikor egy idős nő (húgyfoltos melegítőnadrágban, így érzékeltetve, hogy ritkán jut neki jó falat) megpróbálja elvenni a férfitől a csokit, az ráver a kezére a botjával, miközben így kiált:
Nem kapsz, kurva!
közben a szájából a padra esik egy nyálas csokidarab, amire a többi, közelben álló, idős ember azonnal lecsap, így érzékeltetve, hogy mennyire kívánatos és mennyire finom ez a csoki."
Mint azt sokan tudhatjuk különböző filmekből, a taposóakna nem akkor robban fel, amikor rálépnek, hanem amikor lelépnek róla. Jól tudta ezt az a katona is, aki az egyik bevetésen taposóaknát vélt kitapintani a talpa alatt. „Basszameg” – gondolta magában, de sikerült megállnia, hogy ne menjen tovább. Annak érdekében pedig, hogy ne szakadjon darabokra, úgy döntött, letáborozik ott, és hátralévő életét azon a taposóaknán fogja leélni. Bajtársai fedelet eszkábálnak a feje fölé, hordják neki az ételt, a végterméket meg el onnan. Még a Fókusz is forgat róla egy riportot, és ezek után nincs megállás: a katona valódi turistalátványosság lesz, olyasmi, mint az oszlopon guggoló bölcsek. Messziről zarándokolnak oda a hippik, hogy szelfizzenek vele, és feltöltsék a közösségi oldalakra #peace hashtaggel. Pedig a tűzszerészek felajánlották neki, hogy biztonságosan hatástalanítják a berendezést, ám a katona belegondolt, milyen nehéz manapság lakáshoz jutni, most pedig van egy állandó lakhelye, ráadásul semmit nem kell tennie, mégis híres, és ki van nyalva a feneke. Úgyhogy inkább igényel egy helyrajzi számot a taposóaknához, és bejelenti oda magát!
– Hogyan veszekszenek a haszonállatok az akolban?
– Nem tudom, kérlek, mondd el!
– Te szamár! – Te hén!
Az esküvőszervező cégnél mindennapos feladat a legény- és lánybúcsúk szervezése. Ezúttal viszont az ifjú párnak az a kívánsága, hogy ne ilyen szokványos, ízléstelen buli legyen, hanem lepjék meg őket valami egyedivel, a részleteket rájuk bízzák. Mucika, az asszisztens imádja, ha megcsillogtathatja a kreativitását, ezért lelkesen veti magát a feladatba. A koncepció lényege: „Legénységbúcsú”. Vagyis a menyasszonynak odaszervezi egy óceánjáró hajó komplett legénységét, hogy lássák el a baját, a vőlegénynek meg egy másik hajó legénységét. Így a vőlegény bulija végül „Legényseggbúcsú” lesz.
Egy állásinterjún a jövendőbeli főnök felteszi a jól ismert kérdést a jelentkezőnek:
– Maga szerint mi a legjobb tulajdonsága?
– Hát kérem, én mindig jókor vagyok jó helyen! – vetíti a várományos.
– Remek, pont ilyen munkatársakra van szükségem! Akik jókor vannak jó helyen! Mindig a munkahelyen!
Be is zárja az ajtót, és haza se engedi a jelentkezőt 3 hétig, még fogat mosni se! Éjjel-nappal dolgoznia kell!
A méhek táncát már több tudós próbálta megfejteni, mindeddig sikertelenül. Mármint azt tudjuk, hogy így kommunikálják egymásnak a méhek a tápláléklelőhelyeket, de konkrétan magukat a mozdulatokat nem sikerült lefordítani. Egészen mostanáig, mert egy zseniális tudósnak sikerült dekódolnia a hieroglifákat megszégyenítő kódrendszert. Ennek szemléltetésére készített is egy szinkronizált rövidfilmet. Ez lesz az idei tudományos világkonferencia szenzációja, sőt, akár Nobel-díj várományos is lehet. Hét lakat alatt őrzik tehát, ám a Kultvicc stábjának sikerült megszereznie az átiratot. Lássuk:
Méhecske 1: Kimész úgy sréhen balra, és akkor ott lesz 3 ilyen bazsarózsa színű mályvavirág fa, de még nem ott lesz, hanem balról a második-harmadik között átnézel, láthatod, ahogy a felkelő nap sugaránál megcsillan a vaddisznóhúgy a lapulevélen, rá van írva nagy betűkkel, hogy „NEKTÁR PLÁZA”. Na ott vettem akciósan ezeket a cuki kis hecsedlibimbókat, viszem is haza a mi nagy és bölcs Királynőnknek!
Méhecske 2: Faszom...
– Hogyan tanítja a C-típusú személyiség lopni a gyermekét?
– Nem tudom, kérlek, mondd el!
– Csend!
– Miért köti az anyatetű az ivadékai lelkére, hogy sose menjenek korpás hajú ember fejére?
– Nem tudom, áruld el!
– Mert aki korpa közé keveredik, azt megeszik a Head & Shoulders-ek!
Egy angol nő épp London utcáin sétál, amikor lát egy „Therapist” feliratot az egyik kapu fölött. Úgy gondolja, ez egy jel, vagyis rászánhatná végre magát, hogy a gyermekkori molesztálás okozta traumáit pszichoterápia segítségével dolgozza fel. Be is lép, a terapeuta máris fogadja, és a nő nagy meglepetésére beszélgetés helyett jól meg is erőszakolja. A nő persze lesokkolódik, és azonnal rohan a Yardra feljelenteni a sarlatánt. Az ügyét továbbítják a Supreme Court-ra, ahol elmarasztaló ítélet születik a vállalkozó ellen, mégpedig félrevezető kereskedelmi gyakorlat miatt. A cégéren lévő felirat ugyanis első pillantásra valóban „Therapist”-nak tűnik, ha viszont figyelmesen megnézzük, észrevehetjük, hogy az valójában „The rapist”, ám a „The” és a „rapist” szavakat elválasztó szóköz túl keskeny, ami félreértésre adhat okot. A vállalkozót tehát arra kötelezték, hogy cserélje ki a táblát, továbbá 100 L büntetést is kiszabtak rá, amit szerencsére sikerült bevasalnia a tábla készítőjén.
Az állatvédőnáci Fräulein-nak már régóta a bögyében vannak a bikaviadalok, ezért sokat gondolkodott rajta, milyen ütős megmozdulással lehetne rávenni a spanyolokat, hogy nagyra becsült, ám sokak szerint kegyetlen nemzeti szokásukat valami szelídebbre cseréljék. Ki is utazik hát, és minden bátorságát összeszedve jegyet vált egy ilyen rendezvényre, amely egy stadionban kerül megrendezésre. Kezdetét is veszi az esemény, elsőként a díszes ruhába öltözött matador és segédei vonulnak be. Az állatvédőnáci Fräulein-nak se kell több, berohan a küzdőtérre, és takonygolyókat fricskáz a matadorra és munkatársaira, akik persze nem értik a viselkedését, és kérdőn néznek rá. Mire az állatvédőnáci Fräulein:
– Bikaviadal helyett fikaviadalt! Pikadorok helyett fikadorokat!
A spanyolok persze nem értik a magyar szóviccet, meg különben se volt előre bejelentve a demonstráció, ezért kivezetik a zavartnak tűnő nőt, akinek még egy hosszas elmeorvosi vizsgálatot is végig kell csinálnia, amihez alig tudnak neki magyar tolmácsot keríteni. Végül kitoloncolják, és 10 évre kitiltják az ország területéről!
Egy anyuka megelégeli, hogy a férje folyton csak fiús játékokat játszik óvódás kislányukkal – fociznak, birkóznak, békát boncolnak, sörpingpongoznak stb. – ezért ráripakodik: „Viselkedj már lányos apa módjára!”
Így is tesz az apuka. Másnap, amikor ő viszi óvódába a kislányt, a saját haját is két copfba fonja, szoknyát vesz fel, ami alól kilóg a szőrös lába, majd berohan a többi kislány közé Barbie babázni. Félreértette ugyanis, hogy mit jelent a „lányos apa” kifejezés.
– Hogyan mosdik a prostituált, ha csak pár perce van két kuncsaft között?
– Csak ott, ahol a papok táncolnak.
Egy népszerű magyar színészt felkérnek, hogy népszerűsítse a szavazást a fiatalok körében. Mi is lenne erre alkalmasabb helyszín, mint a Balaton Sound. Ki is látogat ez a színész a fesztiválra, és ott egyből oda is megy egy feltűnő szépségű lemezlovas hölgyhöz:
– Mondja kérem, kisasszony, Ön elmegy szavazni az idei országgyűlési választásokon?
– Hááát nem is tudom... – válaszolja a szilikonos szájú, fekete hajú kebelcsoda – nem hiszem, hogy az én egy szavazatom bármit is számítana. Meg lehet, hogy akkor pont fellépésem is lesz Dubajban.
– Pedig higgye el, önnek igen sok múlik a Voksán, Virág!
– Valóban? Akkor tegye el a nemi Szervét, Tibor!
Két nyuszika találkozik az utcán. Az egyik egyből be is mutatkozik:
– A nevem Lee. Pratz Lee – és már karatézná is le a másik nyuszit, az azonban a praclijával felfogja a rúgást, és lendületből lefejeli a karatés nyuszit, akinek ettől az orra vére is elered, tisztára összevérzi a kis fehér bundáját. Majd ez a nyuszi is bemutatkozik:
– Milyen okos, milyen ügyes, a Legkisebb Bugrifüles!
Kevesen tudják, hogy a népszerű színész, Viggo Mortensen nem mindig volt a nők bálványa és a férfiak példaképe. Sőt, még főiskolás korában is szűz volt. A tanulótársai ezért el is nevezték Virgo Mortensennek, és így is szólították egészen addig, amíg egy este egy buliban meg nem tört a jég, és az ifjú színészpalánta át nem esett a tűzkeresztségen. Az aktus után félmeztelenül, diadalittasan vonult végig a kollégium folyosóján, és aki csak szembejött vele, azzal tudatta, hogy mostantól nyugodtan mondhatják a nevét „r” helyett „g”-vel. Így ezek után sokáig Virgo Mogtensennek szólították. Nem volt egyértelmű ugyanis, hogy melyik r- és g-betűre gondolt az ifjú színésztanonc.
– Mit kérsz a születésnapodra, kislányom? – kérdezi az apuka.
– Egy szelfibotot! – válaszolja a tinédzser lány, hiszen manapság tükörből fotózkodni meglehetősen égő a közösségi oldalakon. Az apukának azonban fogalma sincs, mi az a szelfibot, de nem akar ostoba boomernek tűnni a lánya szemében, ezért másnap megkérdezi bent a munkahelyén. Az informatikus kolléga egyből tudja is, miről van szó, sőt, fel is ajánlja, hogy elkészíti. Az apuka teljesen meg van hatva, milyen rendes a kollégája. Még azt se furcsállotta, hogy az informatikus megkérte, hogy hozza be a lánya telefonját. Végtére is egy szelfibot az bizonyára egy robot, amelyik segít jobb szelfiket készíteni, és ehhez telepíteni kell a készülékre. Nem is tévedett nagyot az apuka. Az informatikus kolléga ugyanis tényleg egy kémrobotot telepített a lány telefonjára, amelyik a legváratlanabb pillanatokban fényképeket készít róla, és azokat egyből továbbítja is az informatikus felhőtárhelyére, aki otthon nézi és élvezkedik!
– Mit mond a felnőttfilmes színművésznő a partnerének péntek késő délután, amikor már menne haza nézni a kedvenc sorozatát, ám a férfi még mindig hátulról reszeli?
– Szembe babám, ha szeretsz, ha nem szeretsz, elmehetsz!
(Így ugyanis mindenképp megtörténik a befejezés, függetlenül attól, hogy kedveli-e őt a kollégája vagy sem).
Belép a földimogyoró a kuplerájba, odabasz egy maréknyi aprót a recepciós pultra, és ennyit mond:
– Peanut.
– Talán kérek szépen – oktatja ki a recepciós hölgy. Ne legyél már ilyen peacock!
– Mit mond a földimogyoró, amikor belép a kuplerájba?
– Peanut.
– Dehogyis, te hülye! Egy az, hogy a földimogyoró járni sem tud. Kettő meg, hogy beszélni se. Három, hogy pénze sincs. Négy, hogy ha lenne, akkor sem szolgálnák ki. Tehát nemhogy nem mond semmit, de be se jut a kuplerájba!
– Hülye vagy te! Simán bejuthat a kuplerájba, ha például egy vendég beviszi a zsebében.
– Jó, lehet, de baszni akkor sem fog. Vita lezárva!
A speciális nevelési igényű Jenőke a speciális fejlesztőintézetben furcsán kezd el viselkedni az egyik fejlesztőpedagógussal. A hölgy eddig Jenőke kedvenc óvónénije volt, ám a gyermek egyik pillanatról a másikra kitüntetett makrancossággal kezd viseltetni irányába, sőt, még kavicsokkal is megdobálja. Mind a fejlesztőpedagógus, mind a szülők értetlenül állnak a jelenség előtt, holott a titok nyitja roppant egyszerű: Jenőkének az anyukája minden este mesét olvas, most éppen A gyűrűk urát. Aki olvasta a regényt, emlékezhet a lépegető-beszélő fákra, akiket enteknek hívtak. A szóban forgó napon pedig a speciális fejlesztőintézetben kivitték a gyerekeket a játszótérre, majd amikor indulni kellett vissza, az óvónéni odaszólt a tétovázó Jenőkének: „Gyere Jenőke, mit ácsorogsz ott, mint egy faszent?”
Pedig Jenőke azért ácsorgott – nem mellesleg épp egy fánál – mert igazából az a fa egy ent volt, és Jenőkének már majdnem sikerült rávennie, hogy jöjjön vele a speciális fejlesztőintézetbe. Erre jön itt ez a nőszemély, és ok nélkül sértegetni kezdi Jenőke újdonsült barátját. Innen volt tehát a barátságtalan viselkedés. Mert megsértődött a fa Jenőkére, Jenőke pedig a fejlesztőpedagógusra.
A lakatlan szigeten rekedt ember(ek) története számtalan könyv és film alapjául szolgált már. A történet lényege általában az, hogy kezdetben az egy vagy több szerencsétlenül járt szereplő minden észszerű és észszerűtlen dolgot megtesz, hogy megmentsék őket, vagy elhagyhassák a szigetet (fellövik a jelzőrakétákat, ha vannak, tutajt eszkábálnak stb.), ám mindegyik próbálkozás kudarcba fullad. Majd amikor elengedik az egészet és teljesen jól berendezkednek a szigeten, hirtelen felbukkan egy hajó, és hazaviszi őket. Meg is elégeli Fajancsik Lajos mozirajongó ezeket az egy kaptafára készült forgatókönyveket és úgy dönt, készít egy valóban életszerű lakatlan szigetes filmet. Nem éppen a legolcsóbb témát választotta, hiszen ehhez el kell utazni egy tengeri szigetre, hogy valóban hihető legyen, de 3 évig zacskós levesen él, és a BKV-n se lyukaszt sose, hanem elszalad, ha jön az ellenőr. Így végül összespórol annyi pénzt, hogy elutazzon Horvátországba operatőr barátjával, és ott befizessen egy sétahajózásra, ahol egy lakatlan kis szigeten is kikötnek strandolni. A pár órás szabadprogram alatt félrevonulnak egy olyan helyre, ahol nem látszik/hallatszik a többi turista, és felveszik azokat a jeleneteket, amikor Lajosunk nagy jajveszékelésekbe van, és még pár jelzőrakétát is elpazarol. Eddig nem is különbözik a film a többitől, de most jön a svédcsavar. Lajos ugyanis egy irgalmatlanul kacskaringósat fingik. Egyből ott is terem egy egész turistacsoport, plusz még egy hajó is kiköt, rajta röhög mindenki!
Egy nő megy az utcán télen. Mivel nagyon siet, átvág a téren. Igaz ugyan, hogy van ott egy olyan szökőkút, amelyiknél nyáron az aszfalt síkjából törnek fel a vízsugarak, ha valaki belép a szökőkút területére, de mivel most tél van, úgy gondolja, úgysem működik. Ez elvileg így is van, de a föld alatti bunkerban, ahonnét ezeket irányítják, zárlatos lett két vezeték, így a kút elindul, pont akkor, amikor a nő fölötte tartózkodik. Csuromvizes lesz a télikabátja, tüdőgyulladást is kap szegény!
A Kurkuma kivonat készítői megbíznak egy kezdő reklámcéget, hogy készítsen reklámszlogent a termékhez, ami kifejezi azt, hogy használatával jobbá vállnak az ízületek és javul az általános közérzet. A fiatalos és vicces csapat ezt a kis versikét találja ki, amit a helyi rádió minden órában, harsány hangon bemond:
Kurkuma.
Kúrj, koma!
Igen ám, de a háttérben álló, forrást biztosító cég egy keresztény közösség, márpedig a hívőktől nagyon távol áll mind a humorérzék, mind az obszcén szövegekre való pozitív reakció, ezért nem csak hogy nem fizetnek, hanem elhatárolódnak a reklámcégtől és még be is perelik őket.
Mivel egyre rosszabb a magyarok helyesírása, megbízzák ugyanazt a céget, aki az üdítőitalok címkéit is tervezi, hogy készítsen tanulókártyákat, amelyekkel az írásjelek használatát népszerűsítik. A mondatvégi pont ismertetésére az alábbi kártyát készítik:
"Kör, de Zero Sugar! Az Ön maximális kényelméért."
- Mit mond gyakran egy hosszú hajú nő a fürdőszoba felé menve?
- Megyek hajat mosni.
- És mit mond a kövér ember?
- Megyek hájat mosni.
A femináci Fräulein a hímsoviniszta elnyomás újabb lenyomatát véli felfedezni a „himnusz” szóban. Véleménye szerint ez ugyanis a magyar „hím” és a görög „núsz” (vagyis ész, értelem) szó összetételéből ered. Ahelyett, hogy megkérdezte volna a nyelvtannáci Fräuleint (aki elmagyarázta volna neki, hogy ez nem így van), úgy gondolja, éppen elég ideig azonosították az észt és az értelmet a férfi nemmel, és egyből felterjeszti javaslatát az MTA-nak, miszerint mostantól mondjunk inkább „nösténynusz”-t. Az illetékesek alaposan meghányják-vetik a kérdést, és arra jutnak, hogy a femináci Fräulein bizonyára homofób, hiszen a magyar himnusz szerzője, Kölcsey Ferenc elképzelhető, hogy homoszekszuális volt. Emellett az egyik szemére köztudottan vak volt, így az is felmerült, hogy a femináci Fräulein-nak esetleg a fogyatékkal élők egyenlő bánásmódhoz való jogával is baja van. Javaslatát tehát elvetették, őt magát pedig megbírságolták 50 eFt-ra.
Egy ének-magyar szakos tanárnő nagyon szereti a magyar himnuszt. De nemcsak az első versszakot, melyet hagyományosan énekelni szoktunk a jeles alkalmakkor, hanem az egész költeményt. Mivel közeleg március 15-e, úgy gondolja, megtanítja az osztályának a teljes himnuszt, hogy elénekelhessék az iskolai ünnepségen. Az igazgatóval is leegyezteti, és ő is nagyon jó ötletnek találja. El is érkezik a nagy nap, a gyerekek szépen, felkészülten végigéneklik a Himnuszt. Arra viszont senki nem gondolt, hogy amikor Kölcsey megírta a verset, még nem tudta, hogy 21 évvel később meg fogják zenésíteni. Sőt, maga Erkel Ferenc, a zeneszerző sem gondolta, hogy bárkinek eszébe jut majd végigénekelni mind a 8 versszakot, ezért a dallam kialakításánál csak az első versszakot vette figyelembe. A többi versszaknál viszont nem mindig jött ki jól a prozódia, így fordulhatott elő, hogy például ilyenek hangoztak el, mint:
„Smeere-zúgnaa-khabjaí
Tíszá-naknakdú-náának,
Árpádhő-smaagzaatjaí
Feelvírá-gózának.”
vagy:
„Búj-ta züldözöccs-felé.”
illetve:
„Szándme-gistee-naa-maagyaart
Kitvé-szekhá-nyáának.”
stb.
Nem is próbálkoztak hát többet a kibővített himnusszal, de egynek elment.
Egy Amerikában élő magyar férfi moziba megy. A pénztárnál pattogatott kukoricát is kér a jegye mellé, majd beül a helyére. Kezdődik a film, és nyúlna a papírzacskóba a finomságért, ám legnagyobb meglepetésére abban csak egy DVD-t talál, melynek borítóján rendőrnek öltözött férfiak és nők láthatók félreérthetetlen helyzetben. Ugyanis popcorn helyett azt mondta a pénztárosnak, hogy "One cop porn, please".
– Mit csinál a kövér nő, ha meglátja, hány kiló?
– Nem tudom. Mit?
– Zsírva fakad.
– Mit nem mond sohasem a kerekesszékes kisgyerek az anyukájának, miközben az a rakparton tolja őt?
– ???
– Anyám, borogass.
A perverz papit heresérvvel műtötték. Amint jobban lesz, unatkozni kezd és útnak indul a kórház folyosóján, hogy egy kis sétával üsse el az időt és gyorsítsa a gyógyulást. Természetesen egyből a női kórtermek felé veszi az irányt. Kifigyeli azokat a nőbetegeket, akik vélhetően még ki vannak ütve altatóval, de ennek ellenére a körülményekhez képest elfogadható a külsejük. Talál is egyet, és egyből be is néz a takarója alá. A nő viszont egyből felriad és ráripakodik:
– Mi a frászt csinál maga itt?!
– Bocsánat! Nem látta a kacsámat?
– Nézze meg a saját ágya alatt, mindenkinek oda teszik. Most pedig hagyjon engem békén!
– Nagyon köszönöm, hölgyem. Alászolgája!
Az angol királyi család nyílt napot tart, ami azt jelenti, hogy beengednek néhány válogatott suttyót a pórnép közül, hogy nézelődjenek, és rázzanak kezet a királyi család tagjaival. Köztük van egy magyar férfi is, aki tiszteletteljes hajbókolással így szól Katalin hercegnéhez: „Kezeit csókolom!”, majd tényleg cuppanós puszit nyom a hercegné kézfejére. A hercegné persze csak pislog a durva faragatlanság láttán. Hiszen a férfi többes számot használt, mégis csak az egyik kezét csókolta meg a hercegnének. Úgy lett volna tisztességes, ha mindkét kezét megcsókolja, hiszen az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó.
- Mit vezényel a bunkó katonatiszt az óvónéninek, amikor az óvodába viszi a gyereket és átadja neki?
- Ví-gyázz!
- Mit mond a bunkó katonatiszt a nagybátyja sírjánál?
- Az igazolt hiányzást elfogadom, a körletet rendben találtam. Oszolj!
- Hogy kelti fel a bunkó katonatiszt az egyetlen gyermekét?
- Azt üvölti vasárnap reggel, hogy "Sorakozó!"
Sokan nem tudják, hogy amikor Ady rászokott a vadkenderre, megpróbálkozott annak termesztésével is, erről verseket is írt, amelyek nagy része az enyészeté lett, amikor a költő megsodorta a már teleírt papírt és azzal gyújtott rá. Néhány részlet azonban megmaradt, mint például ez:
Rászokván kend kenderére,
Céda Léda már nem kéne,
S a magyar ugaron
A kendermagokat dugom.
Egy rendkívül nagy méretű, 192 cm-es, drogdíler nőt, akitől a vadkender magokat vette egyszerűen csak "Kender magas tyúkom"-nak szólította, később többször bepróbálkozott nála, hogy neki, mint celebnek, rendkívüli kedvezmény járjon, de minden alkalommal elutasításba ütközött:
- Nékem fizetnem nem kell,
Ez a hírnév ereje:
Ingyen jár a kender!
- Ady, de! Ady de!
Két óvodás lány beszélget:
- Én nem szeretem az óvónénit...
- Azért, mert nem engedi, hogy egyfolytában a iPhone-unkkal játsszunk?
- Igen. Nagyon old-school módszerei vannak.
- Ne csodálkozz rajta. Már 31 éves!
- Fúj, öreg picsa!