A Füles mackó című mese a kezdetek kezdetén félig felvételről és félig élőben ment: maga a bábfilm adott volt, azt vászonra vetítették és azt közvetítette a TV kamera (hiszen akkor még nem volt videómagnó a rögzítésre, csak így lehetett megoldani), míg a hangot élőben mondták rá a hangot adó színészek. A rendező nyugodt volt, hiszen többször is elpróbálták a teljes mesét, mire adásba került. Annál jobban meglepődött, amikor a mese betétdalát éneklő férfi ezt énekelte kissé remegő és elcsukló hangon:
"Kátyús Papa mond most néktek
Szép meséket, gyerekek..."
A rendező dühösen rohant át a hangstúdióba, el sem tudta képzelni, hogy keverhették össze a Füles Mackó és Kátyús Papa szavakat... Legnagyobb meglepetésére egy idősödő férfit látott, amint disznóölő kést szorított a szinkronszínész nyakához. Amint észrevette a rendezőt, rákiáltott:
- Én Kátyús Mihály vagyok! És ha ez az ember itten nem azt énekli, hogy "Kátyús Papa", hát istenemre mondom, elvágom a nyakát, de a többiekét is!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
