Mint tudjuk, csak idő kérdése volt, hogy a titkos ghánai föld alatti laborban mikor robban fel a gigantikus nukleáris kakaprizma, kipusztítva ezzel a Föld majdnem teljes élővilágát. Csak az emberek meg a dögkeselyűk élik túl. A megváltozott éghajlati viszonyok miatt viszont most erősen a dögkeselyűknek lejt a pálya, így pár ezer év alatt kisajátítják maguknak a tápláléklánc csúcsát. Az ember viszont – továbbra is relatíve intelligens lényként – belátja, hogy korábban a kakaprizma másik végén lévő állatoknak bejött az, ha meggyőzik a domináns fajt, hogy a hasznára lehetnek, például cuki háziállatként. Tojást rakó lényekként a dögkeselyűk életében is igen fontos ünnep a húsvét, és ez remek alkalom arra, hogy fiókáiknak aranyos, nagyfülű embergyerekeket ajándékozzanak. Ezzel valamivel meghosszabbodik a gyerekek élete ahhoz képest, mintha a böjt utáni első húsos fogásként egyből az asztalon végeznék citrommal a szájukban, ám lassabb és fájdalmasabb halált halnak, mert a keselyűgyerekek pusztán szeretetből szétcsipkedik a csőrükkel a gyerekek arcát, és a karmaikat a hasukba vájva emelgetik őket, amitől belső vérzést kapnak a májukban és egyéb létfontosságú szerveikben.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
