A Milka csoki cég megállapodott a neves reklámfilmes csapattal, hogy készítsenek egy rövid reklámfilmet, ami a magyar fogyasztók körében népszerűsíti a csokijaikat. Feltétel volt, hogy ne valami irreálisan csillogó, ne túl modern képi világ legyen és ne is utálatosan szuggeráló mély hang és ne is valami idióta, kretén hang, hanem olyan valami, ami természetes és érthető. Lehetőleg legyen benne könnyen megtanulható és felismerhető, dalolható énekes betét is. Pénz nem számít!
El is készült a reklámfilm, amit a Milka visszadobott. A reklámfilm cég nem értette, hiszen mindent beleadtak, íme a reklámfilm forgatókönyve:
"Idős, borostás férfi ül a padon az idősek otthonában, kint a parkban, valamit tart a kezében, körülötte több idős ember, férfiak és nők vegyesen. A férfire ráközelít a kamera, végül már csak a feje látszik a teljes képernyőn. A férfi szája össze van kenve olvadt csokival, rágja a csokit, nyitott szájjal, hogy látszódjon, hogy csoki van a szájában. Közben ezt énekli:
Milka-ka-ka ka-ka,
Milka-ka-ka ka-ka.
És a végén, amikor egy idős nő (húgyfoltos melegítőnadrágban, így érzékeltetve, hogy ritkán jut neki jó falat) megpróbálja elvenni a férfitől a csokit, az ráver a kezére a botjával, miközben így kiált:
Nem kapsz, kurva!
közben a szájából a padra esik egy nyálas csokidarab, amire a többi, közelben álló, idős ember azonnal lecsap, így érzékeltetve, hogy mennyire kívánatos és mennyire finom ez a csoki."
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
