Egy ének-magyar szakos tanárnő nagyon szereti a magyar himnuszt. De nemcsak az első versszakot, melyet hagyományosan énekelni szoktunk a jeles alkalmakkor, hanem az egész költeményt. Mivel közeleg március 15-e, úgy gondolja, megtanítja az osztályának a teljes himnuszt, hogy elénekelhessék az iskolai ünnepségen. Az igazgatóval is leegyezteti, és ő is nagyon jó ötletnek találja. El is érkezik a nagy nap, a gyerekek szépen, felkészülten végigéneklik a Himnuszt. Arra viszont senki nem gondolt, hogy amikor Kölcsey megírta a verset, még nem tudta, hogy 21 évvel később meg fogják zenésíteni. Sőt, maga Erkel Ferenc, a zeneszerző sem gondolta, hogy bárkinek eszébe jut majd végigénekelni mind a 8 versszakot, ezért a dallam kialakításánál csak az első versszakot vette figyelembe. A többi versszaknál viszont nem mindig jött ki jól a prozódia, így fordulhatott elő, hogy például ilyenek hangoztak el, mint:
„Smeere-zúgnaa-khabjaí
Tíszá-naknakdú-náának,
Árpádhő-smaagzaatjaí
Feelvírá-gózának.”
vagy:
„Búj-ta züldözöccs-felé.”
illetve:
„Szándme-gistee-naa-maagyaart
Kitvé-szekhá-nyáának.”
stb.
Nem is próbálkoztak hát többet a kibővített himnusszal, de egynek elment.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
