Prosz István elégedett volt a nevével, mert az István név nem csúnya, sőt, külön menő dolognak érezte fiatalabb korában, hogy amikor beszéltek róla, hogy mondjuk "Jönni fog István is.", akkor kérdezték a kevésbé tájékozottak, hogy "István?" és erre szinte kórusban válaszoltak a többiek, hogy "Igen, István a király!" Igen ám, de ahogy kezdett megöregedni és egyre gyakrabban kellett kórházba befeküdnie, ott már senki sem szólította István királynak, de még csak Pista bácsinak sem, hanem a személyzet csak így kérdezte tőle: "Hogy van, Prosz tata?"
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
