Az ifjú pedagógus elhatározza, hogy megreformálja az oktatást és olyan tanítási módszereket alkalmaz, mint előtte még senki. Kitalálja például, hogy az ábécét a tornateremben fejjel lefelé lógva mondják fel a gyerekek, mert így több vér jut az agyukba. Vagy ha a szorzótáblában hibát vétenek, üssenek egyet egy boxzsákba, így levezethetik a kudarc okozta stresszt. A gyerekek viszont el vannak lustulva, meg különben se vevők az unortodox dolgokra, úgyhogy nem igazán díjazzák ezeket. Az ifjú pedagógus most is mesteréhez fordul tanácsért, aki azt mondja, hogy a haladó eszmék csak akkor szökkennek szárba, ha van rájuk fogadókészség. Több se kell az ifjú pedagógusnak, elhatározza, hogy másnap pont eszerint jár el. Első órája pont foghíjas elsősökkel van, ezért fogtündérnek öltözve jelenik meg, kinyit egy sprotnikonzervet, kihúz belőle egy apró halat, és meglobogtatja: „Na gyerekek, aki ad nekem egy fogacskát, az kap egy halacskát! ”
Félreértette ugyanis a „haladó” és a „fogadó” szavak jelentését, és másnap még a dühödt szülőknek is magyarázkodhatott, akik elmegyógyintézetbe akarták csukatni.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
