Megmondták Mihóknak, hogy hagyja a picsába a horgászokat, mert azok maguknak való, mogorva népség, soha sem fogadnák be maguk közé. Mihók ezt nem hitte, ezért eldöntötte, hogy csak azért is barátságot köt velük. Úgy tudta, hogy ha hangot ad neki, hogy ő elsőre felismeri a horgászokat, akkor már nyert ügye van, ezért odakiáltott a horgászok csoportjának:
- Jó reggelt, Horgászok!
Nem kapott választ, ezért tovább próbálkozott:
- Szép jó reggelt és jó kapást, Horgászok!
Erre aztán visszaszólt neki valaki a csoportból:
- Tőlem aztán azt csinálsz, amit akarsz, szarok én rá...
Mihók meglepődött ugyan, de elővette a második ötletét, mert úgy tudta, a horgászok mindig szívesen veszik, ha valakit megkínálhatnak a készletükből és jelképes dolgokkal kisegíthetik. Ezért kérni próbált:
- Kinek vannak kis kukacai? - kérdezte nagyon udvarias hangon.
- Apádnak és a kretén fiának! - válaszolta egy reszelős hangú, öreg horgász, amin a többiek jót röhögtek.
Mihóknak már csak egyetlen jótanács maradt a tarsolyában, nevezetesen az, hogy érdeklődjön a horgászat sikerességéről, mert nincs az a horgász, aki egy ilyen kérdésnek ellen tudna állni és hamarosan hosszan tartó párbeszéd alakul ki, majd barátság és végül csapattaggá fogadják.
- 'Sztán akadt valami a horogra? - kérdezte, de igazából, az eddigiek után már nem nagyon számított sikerre. Így is lett: a horgászok válaszra sem méltatták, kulloghatott haza, nem sikerült bejutnia a csapatba.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
