Vámosi János az életben és a dalaiban is egy elegáns úriember volt, kifinomult stílussal és kedves személyiséggel. Kevesen tudják, hogy eredetileg olyan próbált lenni, mint a mai idők rapperei: mocskos szájú, szókimondó, fenegyerek, aki nem finomkodik. Emellett a hippi-hipszter-junkie stílust is népszerűsítette volna. Írt is egy dalszöveget, ami arról szólt, hogy ragadja meg a lehetőséget a lány, különben hamar elfelejti a sztár és az aluljáróban végzi, a hajléktalanok között:
Ott fogsz majd szívni, ahol senki se lát,
Százszor megsodorsz majd egy szál mariskát.
Ne hidd, hogy vége, hisz azt nem hagyom én,
Nappal dolgozol, de a pénzed enyém.
Le fogsz majd csúszni, te se bírod soká.
Lesz még, hogy szarnál egy kis ablak alá.
Akkor már késő, nem is rejszolok rád.
Ott fogsz majd szívni, ahol mindenki lát.
A szocialista cenzúra azonban arra kényszerítette, hogy írja át a szöveget vagy kidobják a stúdióból. Így született meg az "Ott fogsz majd sírni" dalszöveg és az a finom stílus, amivel végül az egész ország megismerte és megszerette.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
