– Azta, haver, te aztán rémesen festesz! – mondja egyik képzőművész-hallgató a másiknak. Ez a cimborája pedig egy roppant szerény és az építő kritikára sokat adó fiatalember volt, emellett gyakorlatias is: tudta, hogy a művészet bizonytalan karrierlehetőség, és aki művészi pályára készül, annak nem árt, ha van egy B-terve is. Elővette hát inkább ezt a B-tervet, és inkább ő lett a Führer.
(Ugyanis Hitlerről van szó, ha értetlenkedne a hallgatóság. Pedig a barátja csak arra gondolt, hogy szarul néz ki az átdorbézolt éjszaka után, de a művészi képességeiről igen pozitív véleménnyel volt.)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
