A nagypapa vesz néhány vicclapot az újságárusnál, hogy legyen mit olvasnia, amíg a WC-n üldögél. Csalódottan állapítja meg, hogy egyetlen jó vicc sincs az újságokban, egyik gyengébb, mint a másik, fahumor, erőltetett, értelmetlen mindegyik. Csalódottságának hangot is ad családja körében. Az unokái kérdezik, hogy szerinte mik a jó viccek.
- Hát a Kohn és Grün viccek nagyon jók voltak, aztán ott van a Hacsek és Sajó, bár azok már néha túl modernek, de azért még jók, illetve a Mórickás viccek is nagyon jók. Az ilyen modern vicceket már nem szeretem, mint a Pistikés viccek vagy a Sas-kabaré, ezek nekem már túl modernek.
A gyerekek gondolnak egyet és vesznek újabb adag vicclapot és a bennük található vicceket átírják úgy, hogy az "egy ember" általános alany helyett Kohn legyen, bármilyen név vagy hivatkozás helyett Hacsek vagy Móricka. A nagypapa elolvassa a vicceket és úgy röhög, hogy a saját térdét csapkodja, még a könnye is folyik:
- Ez az! Végre igazi, minőségi, békebeli viccek!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
