Volt egyszer egy távoli ország, amelyikről még senki nem hallott. Ugyanis egy rettenetes diktátor sanyargatta ott a népet, aki semmilyen információt nem engedett kiszivárogni az országból, és a lakók sem tudhattak semmit a külvilágról. Így a 99,999...%-uk azt hitte, az ő országuk a legeslegjobb hely a világon, sőt, nincs is más hely ezen kívül, ahol ember életben tudna maradni. Egy kicsiny értelmiségi csoport azonban meglehetősen elégedetlen volt a helyzettel. Vezetőjüknek, a zseniális Wilhelm Fickenbergernek sikerült is meghekkelnie a kormányzati internethálózatot, és forradalmat szított híveivel. A maroknyi felkelést természetesen azonnal leverték, és még a lakosok se értették, mi bajuk van ezeknek. Wilhelm Fickenbergert tömlöcbe vetették, ahol nap mint nap válogatott kínzásoknak vetették alá, a többieket pedig egyszerűen szitává lőtték. Egyvalaki kivételével: neki sikerült nagy viszontagságok árán egészen az Egyesült Államokig jutni, azon belül is az ENSZ-székházhoz. Annyit sikerült megtudnia régebben, amikor Wilhelm Fickenbergernek segédkezett az internet meghekkelésében, hogy célravezető lehet, ha a kevéssé ismert országok igazságtalanul bebörtönzött szabadságharcosainak helyzetére valamilyen demonstrációval próbálják felhívni a figyelmet. Fogott is hát emberünk egy kartonlapot, ráírta, hogy „Free Wi-Fi”, és elkezdett vele masírozni az ENSZ-székház előtt. Ez volt ugyanis bajtársának, Wilhelm Fickenbergernek a beceneve (hasonlóan Flo-Jo-hoz, azaz Florence Griffith Joynerhez, a tragikusan fiatalon elhunyt, legendás atlétanőhöz). Az emberek persze azt hitték, hogy ingyenes vezeték nélküli internetet kínál, és próbáltak a közelébe férkőzni, hátha sikerül felcsatlakozni a hálózatra. Ennek köszönhetően olyan hatalmas tömeg verődött össze körülötte, hogy ez odafent az ENSZ-fejeseknek is szemet szúrt, és be is bocsájtották emberünket egy audienciára. Csak sajnos mivel erről az országról még senki sem hallott, és az ország lakói sem tudtak semmit a külvilágról, a nyelvüket se értette senki, és persze ez az ember sem beszélt semmilyen idegen nyelven. Így meghiúsult a tárgyalás, Wilhelm Fickenberger pedig a börtönben rohadt meg.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
