Volt egyszer egy házimacska. Amikor tél volt, a többi macskától eltérően bemehetett a szobába, mert szép macska volt, odabújt a gazdasszony mellé, aki simogatta, a macska pedig az ölébe ülve dorombolt, mindenki szerette a barátságos, aranyos macskát. Eljött a nyár, a macska kijárt a házból a kertbe, a többi macska közé, eljárt csavarogni. Végül olyan nagy arca lett, hogy amikor etetés után meg akarta simogatni az emberek közül bárki, akkor egyszerűen arrébb ment és rosszallóan nézett, mint ha meg sem ismerné azokat az embereket, akik olyan jól bántak vele és akiktől annyi szeretet kapott. Végül a gazdasszony fia megunta ezt a hálátlanságot és közönyt, és levágta a macskát, megfőzte pörköltnek. Kevés is lett ez a pörkölt, finom sem volt. Meg is volt döbbenve mindenki, de a fiú megmagyarázta a tettét:
- Ha egy macska úgy viselkedik, mint egy macska, akkor macskaként bánnak vele. De ha úgy viselkedik, mint egy tyúk, akkor ne csodálkozzon, ha tyúkként kezelik.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
