Elgondolkodtak már azon, hogy milyen hülyeség az, hogy bizonyos ételeket és italokat csakis bizonyos eseményeken fogyasztunk, de akkor szinte kötelező jelleggel? Ilyenek például: a karácsonyi bejgli, az újévi lencse, a szilveszteri pezsgő, a húsvéti főtt sonka, stb.
Az egyik családban volt egy ehhez hasonló rituálé, amit kizárólag január negyedikén, hajnal 5 órakor végeztek, az év egyéb napjain soha. Ez a következő módon zajlott: elővették az összes elemet, amit a lakásban felleltek: kiszedték azokat a zseblámpákból, távirányítókból, órákból, mindenből, amiben elem volt. Az elemeket elnevezték mint például: Katalin, József, Sándor, Emília... és ezeket a neveket öntapadós papírra írva ráragasztották az elemekre, nehogy összekeverjék, melyik elemnek mi a neve. Ezután 100 ohmos ellenállással leterhelve az elemeket, egyesével megmérték a feszültségüket. Ezeket felírták egy kockás füzetbe (szándékosan nem a "négyzetrácsos" szót használták, ezzel is lázadva a megnyomorító általános iskolai szigor ellen és adózva a népi hagyományoknak) és növekvő sorrendbe állították az elemeket a mért feszültségük alapján. Kizárólag papíron végezték a sorrend megállapítását, szándékosan nem vettek igénybe számítógépes táblázatkezelőt. Majd legvégül magukat az elemeket is beállították a tényleges sorrendbe, ahol is a libasor elején a legmagasabb feszültségű elem, a legvégén a legalacsonyabb feszültségű volt. Mintha valódi, kis emberek lennének az elemek, elbábozták velük, hogy háromszor körbejárták az asztallapot, majd a legelső elemet betették a lakás díszéül szolgáló asztali órába, az utolsó három elemet pedig "Eriggy a gecibe!" felkiáltással, egyesével bedobták a szemeteskukába. Ezután véget ért az ünnepség, elfújták a gyertyákat és levezetésképpen véletlenszerűen visszahelyezték az elemeket azokba a készülékekbe, amikben eddig is voltak. A készülékek örökölték az elemek neveit. Külön derültségre adott okot, hogy mondjuk az a távirányító, ami eddig történetesen Bálint volt, ezután akár a Daniella nevet is kaphatta. Hosszú ideig eltévesztették a neveket és mire mindenki megszokta, már szinte ott volt a következő év január negyedike, lehetett újrakezdeni az egészet.
Az életet ezek a szép, ősi hagyományok teszik teljessé. Ne felejtsük el ápolásukat!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
