Ez a történet még a szocialista, '70-es évek elején esett meg. Egy falusi lány megismerkedett a szomszéd falu diszkójában egy legénnyel. A legény jóképű is volt, szép termetű is, ennyi bőven elég egy kapcsolat kialakulásához. Később már elkerülhetetlen volt, hogy bemutassa a szüleinek is. Emiatt nagy gondban volt a lány, mert a szülei értelmes, érettségizett emberek voltak, a legény pedig finoman szólva is akkora tuskó volt, amilyet a TÜZÉP telepen se lehet találni. Ezért a lelkére kötötte a kedvesének, hogy a lehető legkevesebbet beszéljen, válaszoljon igennel és nemmel, ne bonyolódjon bele fejtegetésekbe, ne okoskodjon és ne kommentálja a dolgokat.
- Jól van, de akkor mi a bánatos faszomról beszélgessek apádékkal, he? Hát ha nem szólok, azt hiszik, hogy kuka vagyok, pedig van itten duma! - vetette fel jogos aggodalmát a legény.
- Beszélgess az időjárásról, - tanácsolta a lány - azzal jól eltelik az idő, majd úgy próbálom alakítani a látogatást, hogy ne tartson túl sokáig.
Így is történt: a legény köszönt, tőszavakkal válaszolt, nem kezdett sztorizgatni, nem fogalt állást. Minden olajozottan folyt. Mígnem az anyuka megkérdezte:
- Mit szól ehhez a hideg, téli időjáráshoz?
Megörült a fiatalember, hogy végre beszélhet, bele is kezdett:
- Hát, kezit csókolom, kibaszott kurva hideg van, de olyan, hogy én még ilyen hideget nem basztam! Reggel olyan nagy hópelyhek estek, mint a tököm! Az ereszről meg akkora jégcsapok lógtak, mint a faszom!!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
