A tanítónéni arra lesz figyelmes, hogy az egyik gyerek hangosan az alábbi mondókát mondja:
"Az ibafai papnak fapinája van,
Tehát az ibafai papi pina papi fapina."
Hű, nagyon dühös lesz, hiszen ez botrányos, megfogja a gyereket és bevonszolja az igazgató úrhoz.
- Na, mi történt, mit csinált ez a gézengúz? - kérdezi kedélyesen az igazgató.
- Ne is kérdezze, igazgató úr! - mondja dühösen a tanárnő - Majd ön sem fog mosolyogni mindjárt, midőn megtudja, milyen aljas és mocskos dolgok hagyták el e pokolravaló gyermek száját! - és elmondja a mondókát az igazgató úrnak.
Az igazgató arca elkomorul, a szemöldökét összehúzva, dörmögő hangon így szól a gyerekhez:
- Fiam, ez hallatlan arcátlanság! Ilyet nem mondhatsz! Ez a mondóka nem is így van! Ehhez nincs jogod! Tudhatnád, tudni illene, hogy Ibafán soha sem volt papság, mindig lelkészi szolgálat látta el a vallásos nevelést! A mondóka tehát helyesen így szól:
"Az ibafai lelki pásztornak fapinája van,
Tehát az ibafai lelki pásztori pina lelki pásztori fapina."
- Azon kívül, hogy így korhű lesz a mondóka, még kiejteni is könnyebb, nincs benne az a sok pé a "pap" szó miatt. Emlékszem, én is milyen nehezen bírtam kimondani azt, hogy papi... - ekkor az igazgató elhallgat, de már késő: véletlenül kikotyogta, hogy ő is papot mondott gyerekkorában. Ezért a tanári kar meztelenre vetkőzteti, megostorozza a deresen a gyerekek előtt és 24 órán keresztül a szégyenkalodában kell állnia, anyaszült meztelenül, ahol az érkező szülők leköpködik. Így járt.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
