Március utolsó hétvégéje van, amikor szombatról vasárnapra virradó éjjel 2-ről 3-ra kell előretekerni az órát.
– Gyerekek, menjetek lefeküdni, mert éjjel elvész egy óra, egy órával kevesebbet tudtok csak aludni – mondja este az anyuka Juditkának és Zoárdkának.
Zoárdka visszaemlékszik 5 hónappal korábbra, a téli időszámításra való átállásra, amikor is édesanyjuk ugyanúgy korábban küldte el őket lefeküdni, holott akkor pont ellenkező irányba kellett tekerni az órát. Mélyen zavarba ejti Zoárdkát, hogy a kétfajta érvelés elvileg nem lehetne egyszerre igaz, és mégis. Végül arra jut, hogy az emberek torkán bármit, és annak az ellenkezőjét is le lehet nyomni, csak kellően jó beszélőke kell hozzá. Sőt, nincs is abszolút igazság. Nincs abszolút jó és rossz. Az erkölcs úgy alakítható, mint a színes gyurmák az oviban. Nagykorában ügyvéd lesz, aki a szavakat szükség szerint csavarja, és az édesanyja igazságtalan bánásmódja (meg a nővére, aki a ribanc életet választotta a családja helyett, ahol mindene megvolt) miatt érzett nőgyűlöletét abban éli ki, hogy elintézi, hogy a lúgos orvoshoz hasonlókat lehetőleg felmentsék, vagy a minimális kiszabható büntetési tételt kapják.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
