Poldi bácsi észrevett egy plakátot, amit egy fa lombjai közé fújt a szél. A plakát az Empire State Building-et ábrázolta. Mivel nagyon bántotta a szemét a szép zöld fán éktelenkedő plakát, addig verte a szöges végű botjával, míg végül a plakát leesett. Gyorsan rálépett, el ne fújja a szél, majd összegyűrte és a kukába dobta.
Pár nappal később utazott hazafelé a villamoson, amikor leült vele szemközt egy rosszarcú, gyanús, huszonéves fiatalember, aki éppen unatkozott és megszólította Poldi bácsit, hátha sikerül belekötnie.
- Hé, öreg, maga mit dolgozik?
- Parkőr vagyok. - válaszolt Poldi bácsi.
- Ne basssz!... - mondta meglepődve a fiatalember, mivel azt gondolta, hogy az öreg azt mondta, hogy Parkour. - De gondolom, csak a padról ugrik le néha, nem, nagyfater? Trükökk azok nincsenek, mi?
- Fiatal koromban elég sok trükköt tudtam, de még most is. Nem rég például az Empire State Building-el volt egy kalandom...
- Ne vetítsen már! Mit kezdett maga az Empire State Building-el?
- Ott volt a fejem felett, ott magasodott.
- Jaja, vágom milyen!
- Más nem volt nálam, csak a botom. Használtam a botomat és egy idő után már a lábaim alatt volt az egész, én pedig álltam rajta. Nagyon elégedett voltam.
- Ááá! Hazudik góré! Maga engemet verébnek néz! Megüssem?! - mondta dühösen a fiatalember. Erre több utas, akik évek óta ismerték Poldi bácsit, rászóltak, hogy szégyellje magát, mert Poldi bácsi az egyetlen ember, aki soha életében nem hazudott, még csak nem is füllentett, amit ő mond, az úgy van. Ezen a fiatalember igencsak meglepődött és életében először talán tényleg meg is illetődött, mert tiszteletteljesen így szólt:
- Hát ezt nem néztem volna ki belőled, tesa! Bástya vagy, hallod! Riszpekt, hatalmas nagy riszpekt.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
