Kölcsey Ferencről köztudott, hogy egy nagyon humoros, bohém, kópé ember volt. Állandóan viccelt és közben kacsintgatott. Azt már kevesebben tudják, hogy emellett duhaj, bulizós, pénzszóró ember is volt, előfordult, hogy fizetésnap után egy hétig táncteremről-táncteremre, buliról-bulira járt, csajozott, mulatozott. Persze a pénze elég gyorsan elfogyott. Jobb ötlet híján elment az egyik tehetősebb haverjához vendégségbe, hogy pénzt kérjen. Ahogy illik, dicsérte a háziasszony főztjét, mondta, hogy ilyen gyönyörű gyerekeket még soha sem látott, nem is érti, hogy lehetnek a házigazda gyerekei ennyire csodálatosak, édesek, tündériek. A házigazda legrosszabb viccein is percekig hahotázott. Jópofáskodott, hízelgett, ahogy csak bírt. Az est végén megemlítette, hogy pénzre lenne szüksége. A házigazda elküldte, hogy hagyja békén, neki sincs. Pedig volt neki. Szegény Kölcsey így járt a második-, sőt, a harmadik haverjánál is. Végül a negyedik sem adott neki pénzt, de megkérdezte tőle:
- Te, Ferikém, miért nem spórolsz egy kicsit vagy valami?
- Mire Kölcsey így válaszolt: - Tudod, én csak költöm a pénzt, mert én KÖLCSEY vagyok és nem GYŰJCSEY!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
