Egy embernek elege lesz belőle, hogy a legtöbb ember képmutató, álszent, játssza a nagy hazafit, közben ahol tud lóg, kárt okoz, sikkaszt, stb. Azt vallja például, hogy a másik emberhez addig kell jónak lenni, amíg él, nem pedig a halála után a temetőbe kijárni és beszélni a sírhoz, mert azzal már semmire sem megy. Ugyanezen elvek mentén, számára pl. a himnusz csak egy gyengébb vers, semmi különös, semmi szent, mert nem a himnusz a lényeg, hanem hogy ki mennyit tesz ténylegesen a hazájáért, hogy él, mire tanít másokat. Ezért, tanításképpen, hogy lejöjjön a lényeg, a mondandójának a magja, direkt kifigurázza a himnuszt, a következőképpen:
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bő seggel,
Nyújts feléje védő szart,
stb.
Szerencsétlenségére pont azokkal találkozik össze, akikről beszélt: az álszent, magyarkodó, csak szavakban élő emberekkel, akik "Meggyalázta a Himnuszunkat!" mondat skandálása közben meglincselik.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
