Egy irodában dolgozó férfi megunja, hogy mindig sok tárgyat kell magával vinnie. Karórát, hogy tudja, mennyi az idő. - Nem kell! - kiáltja és ledobja az asztalra. Szemüveget, hogy lásson. - Felesleges! - mondja, és leteszi. Esernyőt, hátha esni fog. - Alig szokott esni! - dohog és kiteszi a táskából. Pénzt, hátha vesz valamit. - Nem veszek semmit! - mondja és a pénzt is kiteszi. - Bérletet, mert BKV-val utazik. - Szinte soha sem nézik meg és ha meg is néznék, majd utólag bemutatom. - és azt is kiteszi. Sapkát, hogy ne égesse meg a napfény. - Nem kell munkaidőben kimászkálni! - kiált és a sapkát és az esernyőt is kiteszi. Majd ugyanígy tesz a lakáskulccsal, mobiltelefonnal, napszemüveggel, szemüveg törlővel, zsebkendővel, miniatűr zseblámpával, adattárolóval, műanyag szatyrokkal, tollakkal, jegyzetfüzettel, diktafonnal. Mivel a táskája így már szinte üres, azt is otthon hagyja. Leveszi a nadrágszíját is, mert anélkül sem esik le a nadrág. A cipőjét is, mert annyira nincs hideg, hogy muszáj legyen hordani. Így megy ez perceken keresztül és végül arra eszmél, hogy ott áll indulásra készen, de egy szál faszban. - Minek ide ez a sok szőr? - kérdezi és leborotválja a haját, a hónaljszőrét, a fanszőrzetét, a szemöldökét és még a szempilláit is lenyírja ollóval. - Nem lesz ez így jó - gondolja - mert nem fogom tudni, hogy beérek-e időben a munkahelyemre. - Ezért a karórájáért nyúl és visszacsatolja a csuklójára. Elégedetten bólint és elindul a munkahelyére. Siet, el ne késsen.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
