Viszik a foglyot a kínzó és kivégző kamrába. Tudja, hogy mi vár rá, mert egyrészt köztudott, másrészt alig tíz méterről láthatta, hogy az előtte bevitt emberrel mit csináltak: először levágják a kézfejeit, olvasztott ólmot öntenek a hasára, levágják a lábfejeit, stb. Rettenetesen fájdalmas és kegyetlen halála volt. Eldöntötte, hogy ha már ezt teszik vele, ő nem fog sem könyörögni, sem ordítani, sem visítani. Emelet fejjel, egyenes tartással lép be a barlangszerű helyiségbe és az őt lökdöső őrre megvetően néz. Ekkor megszólal a bent várakozó hóhér és kínzómester:
- Neked is szia... Mert köszönni azt ugye nem kell...
- Köszönni? - lepődik meg a fogoly - Magának tényleg ez a legfontosabb ebben a helyzetben?!
- Alapvető illemszabály - mondja kioktató stílusban a hóhér - ha az ember levelet ír vagy hozzászólást ír vagy kérdez valamit vagy belép valahová, akkor előbb köszön. Ez a világon a legfontosabb dolog, csak az ilyen műveletlen, bunkó, senkiháziak nem tartják be, mint amilyen te vagy.
- Értse már meg, hogy ebben az esetben ez a leglényegtelenebb dolog! - kiált fel elkeseredetten a fogoly.
- Neked lehet, hogy az, de nekem ez egy munkahely, ahol nincs olyan nap, hogy ne akadna egy-egy hozzád hasonló kisköcsög, aki játssza az agyát, nem köszön és nem érdekli, hogy én is fáradt vagyok, túlóráznom kell és hogy ő már aznap az ötvenedik problémás ügyfél. Számomra ez nagyon sértő és megalázó. Nagyon rosszul esik... ÁÁÁ, elegem van! Én hazamegyek... - mondja a hóhér, majd a szerszámait eldobva feláll és kimegy a barlangból.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
