Az anyagias széplány elmegy a diszkóba és érdeklődik, hogy melyik pasi itt a legmenőbb, ki itt a valaki a többiek szerint. Nagyjából mindenki egyetért abban, hogy a Krisztián nevű pasas, akinek huszonnyolc éves korára már Bugattija van. A lány kérdezi, hogy most is azzal jött? Mondják, hogy nem, mert évente csak nagyon kevés alakalommal hozza el, de akkor viszont a diszkó előtt hagyja és mindenki nézheti. Nagyon kúl! Azt is mondják, hogy ez nem az a fajta Bugatti, amit sorozatban gyártanak, gépekkel, hanem még abból az időből való, amikor teljes egészében kézzel rakták össze, így még sokkal értékesebb, mert egyedi darabról van szó, amit direkt az ő elképzelései alapján szereltek fel mindenféle extrával. Amikor megérkezik Krisztián, a lány egyből rányomul, pedig Krisztián szinte ronda, nem férfias, kis nyüzüge, buta, nagyarcú, kellemetlen ember. A lány elhívja magához és mindenben a kedvére tesz. Másnap megkéri, hogy most menjenek el hozzá és mutassa meg a Bugattiját, mert nagyon szeretné látni. Krisztián meglepődik, hogy a lány tud a Bugattiról, de nem különösebben zavarja. Elmennek egy félhomályos, dohos kis szobába és Krisztián körbe mutat: ez hát az albérlet, ahol lakom. Csak egy olajkályha van fűtőtestként, viszont cserébe csak negyven plusz rezsi a bérleti díj. A lány értetlenül néz és kérdezi, hogy ez valami szívatás vagy mi, ő a Bugattit akarja látni. Krisztián elővesz egy búgócsigát és nagy óvatosan leteszi az ágyra a pokrócra és büszkén mondja: ez az én Búgócsigám, röviden a Bugattim! 1983-ban készítették a Lemezárugyárban és egy szaki a kedvemért utólag tulipánokat is festett rá!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
